Búcsú Petikétől
Egyszer egy angyalka
Ajándékul született,
Beszélni nem tudott,
Csak szó nélkül szeretett.
Tiszta kék szemében
Ragyogott az ég,
Puha, szöszke haján
Aranyszínt játszott a szél.
Szárnyai nem voltak,
Tolókocsin repült,
Négyünknek ő volt
A drága kis mindenünk.
Azt mondták, örüljünk
Ha egyszer tán felül,
De járni tanította
A szeretetünk.
Kamasz testben baba,
Felnőttben gyermek lett,
Színarany foglalat
Tiszta kis lelkének.
Ő nevelte apját-anyját
Sok jóra és szépre,
Általa lett jobb ember
Bátyja és ikertestvére.
Huszonhárom év
Egy életnek oly kevés,
Mégis visszavette tőlünk
Irigyen az ég.
|