Joseph B. Skerin :

             Riport

   Kapronai Zoli idegess�gt�l remeg� gyomorral �llt meg a Szil�ri telep egyik feh�rre k�porozott h�za el�tt. Nagy ker�l�vel, vagy f�l �ra alatt jutott el a buszmeg�ll�t�l csup�n �t perc j�r�sra lev� c�mre. Egy ked�lyes honpolg�r �tba igaz�t�sa nyom�n ugyanis el�sz�r pont az ellenkez� ir�nyba, a v�ros sz�le fel� indult. Szerencs�re tal�lkozott egy vir�gait �nt�z� n�nik�vel, aki igen b�besz�d�en, a saj�t �let�t is alaposan belesz�ve elmagyar�zta, hogyan juthat el a keresett utc�ba. De Zoli most m�gsem a ker�l� miatt volt ideges. Egy �ve irogatott a helyi Galaktika Klub �js�gj�ba, a Fanti Vil�gba, ahol m�ra aff�le mindenes riporternek sz�m�tott. J�rt m�r a lap megb�z�s�b�l az egyetemi csillagvizsg�l�ban, a f�v�rosi planet�riumban �s a v�ros mind a h�rom mozij�ban k�sz�tett riportokat, ha valamelyikben sci-fi t�m�j� filmet vet�tettek. De Tibi b�csi, vagyis Mohos Tibor, a Fanti Vil�g szerkeszt�je ma egy igaz�n k�l�nleges feladatot b�zott Zolira. Soltai P�terhez, a v�rosukban �l� sikeres sci-fi �r�hoz k�ldte riportot k�sz�teni, mert �ppen t�z �ve jelent meg Soltai els� reg�nye, A csillag fia c�men.

   Zoli m�g egyszer ellen�rizte a cetlin lev� c�m �s a h�zsz�m egyez�s�t. Azt�n m�ly leveg�t vett, �s megnyomta a cseng�t. K�zben Soltai k�t �v el�tti, a Galaktika Klubban tett l�togat�s�nak felid�z�s�vel pr�b�lta b�tor�tani mag�t. Azon az est�n Soltai olyan k�zvetlen modorban besz�lgetett a klubtagokkal �s v�laszolgatott a k�rd�seikre, mintha nem is befutott, sikeres �r� lett volna, hanem csak a sz�keiken feszeng�, elfog�dott olvas�k, vagy l�mpal�zas kezd�k egyike.

   A cseng� szav�ra a magas k�ker�t�sen �s a vaslemez kapun t�l egy kutya m�ly, �bl�s hang� ugat�sa harsant fel. Ett�l Zoli, ha egy�ltal�n lehet, egy fokkal m�g rosszabbul �rezte mag�t. Igazi v�rosi gyerek volt, �s rettenetesen f�lt a kuty�kt�l. K�l�n�sen az olyan nagyokt�l, amilyennek a hangja alapj�n Soltai h�z�rz�j�t k�pzelte.

   – Hallgass, N�r�!  – sz�lalt meg a kapu t�loldal�n egy ink�bb k�r�, mint parancsol� hang.  – Nem kell kiab�lni!

   A kutya m�g vakkantott kett�t-h�rmat, de amint z�r�gni kezdett a kulcs a z�rban, sz�fogad�an elhallgatott. A f�lig felt�rul� vaslemez kapu ny�l�s�ban Zolin�l alig magasabb, v�kony testalkat� f�rfi �llt. Kopott, kicsit elny�lt, s�rga p�l�t viselt, meg egy m�g kopottabb farmert. G�nd�r�d� sz�ke haja a homlok�ba hullott, kerek arc�b�l bar�ts�gos, k�k szemek n�ztek a zavartan topog� ifjoncra.

   – J� napot k�v�nok!  – ny�gte ki nagy nehezen Zoli a mag�ban eg�sz �ton gyakorolt sz�veget.  – Kapronai Zolt�n vagyok, a Galaktika Klub �js�gj�nak a … riportere. Soltai P�terrel, … vagyis h�t … mag�val szeretn�k besz�lni.

   – J� napot!  – viszonozta mosolyogva a k�sz�nt�st Soltai.  – Miben seg�thetek?

   – Szeretn�nk a lapunkban bemutatni mag�t �s … az eddigi p�ly�j�t az olvas�inknak. Ezzel eml�kezve arra, hogy �ppen t�z �ve jelent meg az els�, nagy siker� reg�nye.

   – J�jj�n be, Zolt�n!  – t�rta sz�lesebbre a kaput Soltai.  – Le�l�nk �s megbesz�lj�k, hogy mit �rdemes le�rnia az olvas�knak!

   Zoli elfog�dottan l�pett be Soltai t�gas dolgoz�szob�j�ba. Tekintete azonnal megakadt az ajt�val szemben, a h�rmas oszt�s� ablak el� �ll�tott v�ns�gesen kopott, faragott �r�asztalon. Az asztal lapj�n a halmokba rendezett pap�rlapok �s dosszi�k k�z�tt, egy fekete kazett�s magn� t�rsas�g�ban kis, piros t�ska�r�g�p �llt. A belef�z�tt pap�r m�gnesk�nt vonzotta Zoli szem�t. Sok�rt nem adta volna, ha beleolvashat Soltai leg�jabb, m�g csak k�sz�l� m�v�be!

   Az �r�asztalt�l balra padl�t�l a plafonig �r� k�nyvespolc takarta el a falat. Egyes polcokat takarosan sorba rendezett k�nyvek, m�sokat karton dobozok �s iratgy�jt�k t�lt�ttek meg. Zoli eg�sz sor �rhaj�z�si, csillag�szati �s egy�b ismeretterjeszt� m�vet ismert fel jellegzetes gerinc�r�l a lexikonok, �s a sci-fi klasszikusainak k�tetei mellett. De sok k�nyvnek csak a sz�n�t l�tta, a c�m�t k�ptelen volt elolvasni. A k�nyvespolc melletti sarokban a falra szerelt l�mpa alatt egy v�ns�gesen kopott, k�nyelmes fotel terpeszkedett. El�tte az alacsony asztalka lapj�n k�t-h�rom nyitva felejtett k�nyv, �s n�h�ny sebt�ben meg�rt cetli jelezte, hogy Zoli �rkez�se �ppen jegyzetel�sb�l ugrasztotta ki Soltait.

   Jobbra, az ajt� �ltal addig eltakart fal fel� fordulva azt�n Zoli azonnal megfeledkezett nem csak a k�nyvespolcr�l, de m�g a h�zigazd�j�r�l is. A fal t�v�n k�t �jabb, k�nyelmes fotel �llt, felett�k pedig egyszer�, egyforma barna keretben vagy tucatnyi sz�nes k�p sorakozott. �s Zoli �gy ment oda az egyikhez, mintha zsin�ron h�zt�k volna. Szinte megbabon�zva n�zte a sosemvolt modern v�rost, amit egy n�gytorny�, halv�nyk�k mese-palot�t a k�z�ppontba v�ve �r�k�tett meg valaki.

   – De hiszen ez … Miroy!  – suttogta hitetlenkedve Zoli.  – Zaenan egyik legnagyobb v�rosa. �s ez itt el�l a Csillaghaj�z�si K�zpont �p�lete!

   – Igen, az t�nyleg Miroy  – b�logatott Zoli szavaira Soltai.  – Van egy albumra val� hasonl� k�pem. A Zaenanr�l sz�l� reg�nyeimhez szoktam m�solatokat k�ldeni bel�l�k az illusztr�toroknak.

   – Az Amit nem �rthet�nk-ben szinte pontosan ugyanezt rajzolt�k meg  – l�pett k�zelebb a sz�nes k�phez Zoli, hogy azt�n m�g jobban meglep�dj�n. A k�z�ppontban l�v� mesepalota f�nyk�p-szer� �less�ggel l�tszott. De voltak a v�rosnak m�s, t�volabbi r�szei is, melyek ugyanilyen �lesen ragyogtak. A legt�bb �p�let azonban elmos�dottnak, hom�lyosnak t�nt. Mint egy festm�ny csak v�zlatosan �br�zolt r�szletei, melyeket szinte l�tni is alig lehet.

   – Mi ez? Valamif�le … f�nyk�p? Vagy mont�zs? De h�t … hogyan? �s hol k�sz�lt?

   – Nem mont�zs, de nem is igaz�n f�nyk�p  – r�zta a fej�t Soltai.  – �n ink�bb … eml�knek nevezn�m.

   – Eml�k? Mif�le eml�k? �s hogyan ker�lt a k�pre?

   – K�s�bb majd arr�l is besz�lhet�nk, hogyan k�sz�ltek ezek a k�pek. De el�bb tal�n a riportra kellene sort ker�ten�nk, ami�rt eredetileg j�tt!

   – Bocs�sson meg, kicsit elkalandoztam!  – v�r�s�d�tt el zavar�ban Zoli.

   – Semmi baj! Foglaljon helyet �s k�rdezzen!

   Zoli engedelmesen lehuppant az �r�asztalhoz k�zelebbi fotelbe. T�sk�j�t a parkett�ra tette, el�h�zta bel�le kazett�s magn�j�t �s az asztal alatti sz�ket kiford�t� Soltai fel� emelte a k�sz�l�ket:

   – Megengedi?

   A beleegyez� b�lint�sra bekapcsolta a kis magn�t �s n�mi torokk�sz�r�l�s ut�n feltette az els� k�rd�st:

   – Mivel t�z �ve jelent meg az els� reg�nye, engedje meg, hogy a kezdetekr�l k�rdezzem! Az els�k�nt megjelent A csillag fia val�ban az els� igazi m�ve volt? Vagy voltak kor�bbi, elutas�tott pr�b�lkoz�sai is?

   – A csillag fia csak annyiban volt az els� m�vem, hogy azt mertem el�sz�r elk�ldeni egy kiad�hoz. De persze m�r j�val kor�bban, �ltal�nos iskol�s fejjel is pr�b�lkoztam az �r�ssal. Az els� „m�veim” legt�bbsz�r csapnival�ak voltak. Hol a j�v�r�l �rtam, hol a m�ltr�l, de a legt�bb irom�nyomban kibogozhatatlanul �sszefon�dott a kett�. K�s�bb azt�n, ahogy telt az id� egy kicsit tal�n javult, csiszol�dott a st�lusom, az �tleteim is kezdtek jobbak lenni.

   – Az els� pr�b�lkoz�sai k�zben kapott valakit�l seg�ts�get, tan�csokat? Vagy mindenre saj�t mag�nak kellett r�j�nnie?

   – A sz�leim m�r annak sem �r�ltek igaz�n, hogy gyerek fejjel �lland�an olvastam. Az ap�m szerint az olvas�s csak eltereli az ember figyelm�t a sokkal hasznosabb dolgokr�l. Ezek ut�n az �r�s m�r sz�ba sem j�hetett el�tte. Csak titokban, eleinte k�zzel �rogattam a t�rt�neteimet. �s csup�n egy-k�t bar�tomnak mutattam meg �ket. Ha �k nem b�tor�tanak, tal�n abba is hagytam volna egy id� ut�n az irogat�st.

   – Ha ennyire nem volt m�dja szabadon �rni, hogyan k�sz�lt el az els� reg�nye? Titokban?

   – Amikor dolgozni kezdtem, kicsit enyh�lt a szigor. K�s�bb a nagysz�leim eladt�k a tanyasi gazdas�gukat, �s ezt a h�zat vett�k helyette. Mivel �n voltam a kedvenc unok�juk, megk�rtek, hogy k�lt�zzek ide hozz�juk. �s itt k�sz�lt el A csillag fia. Ebben a szob�ban, ezen az �r�g�pen.

   – Az el�bb a korai, szertelen �tleteit eml�tette. �gy t�nik, ezekt�l A csillag fia sem mentes, hiszen abban is egym�s mell� helyezte Zaenanra a telepatikus szuper-civiliz�ci� bev�ndorl�it �s az �kori, kora k�z�pkori szinten �l� �slak�kat. Ha megengedi, mindig is �rdekelt a k�rd�s, hogy vajon a phaetoniak betelep�l�s�vel az �szak-Amerik�ba �rkez� feh�rekre akart-e utalni?

   – K�ts�gtelen�l van n�mi hasonl�s�g a k�t folyamat k�z�tt, de a phaetoniak zaenani t�rt�net�nek semmi k�ze sincs az indi�n-h�bor�khoz. �s nem csak az�rt, mert a phaetoniak az �slak�k kiirt�sa helyett b�k�sen oldott�k meg a betelep�l�s�ket az �j bolyg�ra.

   – Tal�n m�r az els� reg�ny elk�sz�ltekor k�szen volt Zaenan teljes t�rt�nelme? M�r akkor tudta, hogy melyik reg�nye mir�l fog sz�lni?

   – Igen is, meg nem is. Igen, mert Zaenan t�rt�nelme val�ban k�szen volt, mire belekezdtem az els� reg�nyembe. �s nem, mert fogalmam sem volt, nem is lehetett, hogy h�ny t�rt�net fog m�g Zaenanhoz kapcsol�dni, �s azok mir�l fognak majd sz�lni.

   – Hogyan siker�lt olyan �letszer�en kidolgoznia a t�voli, fejlett vil�got a lak�ival egy�tt, hogy m�g t�z �v, t�bb mint k�t tucat reg�ny ut�n is minden t�rt�net�hez az szolg�lhat alapul? Hiszen minden h�se Zaenanon �l, onnan indul a csillagok k�z� �s oda t�r haza. Megk�rdezhetem, hogy honnan eredt Zaenan �tlete?

   – El�bb �n k�rdezn�k valamit, Zolt�n. Az igazs�got akarja tudni, vagy egy j� cikket szeretne �rni?

   – Term�szetesen az igazs�got!

   – A maga d�nt�se! Sz�val ne engem szidjon, ha �gy semmi sem lesz a cikk�b�l! Lehet, hogy most csal�d�st fogok mag�nak okozni, de be kell vallanom, hogy sem Zaenant, sem a t�rt�nelm�t nem �n tal�ltam ki. Val�j�ban k�szen kaptam �ket.

   – Valaki m�s elk�pzel�s�t fejlesztette tov�bb? Kinek a m�v�ben jelent meg el�sz�r a szupervil�g alapja?

   – Kicsit f�lre�rtett, Zolt�n! �n nem m�soltam le, vagy loptam el senki �tlet�t. Csup�n azt mondtam, hogy Zaenant nem �n tal�ltam ki.

   – Ezt most nem �rtem. Ha nem maga tal�lta ki Zaenant, de nem is olvasott r�la …

   – Akkor tal�n egy igazi, l�tez� vil�gr�l �rom a reg�nyeimet.

   – Zaenan, … mint val�s�g?  – h�kkent meg Zoli.

   – Igen  – b�logatott mosolyogva Soltai.  – Vagy tal�n maga szerint nem is l�tezhet a mi�nkn�l jobb, fejlettebb vil�g?

   – De … persze, hogy l�tezhet  – b�kte ki nagy nehezen Zoli. Azt�n hirtelen fel�l�nk�lt, mint aki r�j�n, hogy csak ugratj�k:  – De m�g ha l�tezik is, maga honnan tudhatna r�la?

   – T�lem  – sz�lalt meg egy n�i hang az ajt�n�l.

   Zoli olyan riadtan fordult a bej�rat fel�, mintha valaki meg�t�tte volna. Nem hallotta sem az ajt� ny�l�s�t, sem a l�ptek koppan�s�t, most m�gis ott �llt a nyitott ajt�ban egy sz�ke fiatalasszony. Els� pillant�sra teljesen �tlagos, sz�nes p�l�t �s hozz�ill� szokny�t visel�, huszon�ves n�nek l�tszott. De olyan, szinte feh�r-sz�ke haja volt, amilyet Zoli m�g sohasem l�tott. No �s a szemei … Hatalmas, s�t�t szemei olyan der�s mindent-tud�ssal n�ztek a fi�ra, mintha egyenesen a fej�be, vagy a lelk�be l�tn�nak.

   – A feles�gem, Enira  – sietett bemutatni az asszonyt Soltai.  – � mutatta meg nekem Zaenant, � mes�lt a vil�g�r�l, hogy meg�rhassam a reg�nyeimet.

   – Akkor � … egy …

   – Igen!  – nevette el mag�t Enira.  – �n egy gonosz f�ld�n k�v�li vagyok! �s ha nem vigy�z, maga lesz a vacsor�m!

   – Ez eszembe sem jutott!  – v�r�s�d�tt el Zoli.  – De ha maga zaenani, akkor …

   – J�l gondolja! Ha akarom, „l�tom” m�sok gondolatait, �rz�seit. �s befoly�solni is tudom �ket, ha musz�j. De mi�rt tenn�k ilyet mag�val? Mert l�tom, hogy ett�l f�l, … ett�l irt�zik. �gy n�z r�m, mint egy v�ratlanul �letre kelt mesebeli sz�rnyre, mely az �let�re t�r!

   – Mert megtudtam a … titkukat  – ny�gte ki nagy nehezen a fi�, aki hirtelen nagyon szeretett volna a v�ros t�ls� v�g�ben, de legal�bb is a kapun k�v�l lenni.

   – Megtudta? Azt hiszi, ha olyan vesz�lyesen nagy titok lenne, elmondtam volna mag�nak?  – vonta meg a v�ll�t nevetve Soltai.  – T�lem ak�r az �js�gjukban is meg�rhatja! De gondolja, hogy tal�l ak�r egyetlen embert is, aki elhiszi mag�nak ezt a sztorit? �n figyelmeztettem, hogy ha elmondom is az igazs�got, nem megy sokra vele! Nos? Akarja hallani a m�sik, meg�rhat� verzi�t is?

   – Furcsa, k�z�ny�s vil�g ez, Zolt�n  – ingatta a fej�t mosolyogva Enira.  – Az embereket csak a nagy, zajos dolgok, az igaz�n szenz�ci�s h�rek �rdeklik. Ha �n egy cs�pos, emberev� sz�rnyeteg lenn�k, akkor tal�n felfigyeln�nek mag�ra �s a cikk�re is. De ha b�rki r�m n�z, csak egy �tlagos asszonyt l�t, aki csendben �l a f�rj�vel egy kertv�rosi h�zban. Az emberek pedig nem ilyennek k�pzelik el a f�ld�n k�v�lieket.