Joseph B. Skerin :

        Az utols� csepp

   Szemei kisz�radtak �s �gtek a f�radts�gt�l, a kialvatlans�gt�l. Tudta, hogy lass�tania kellene, m�gsem tette. Fesz�lten figyelte a m�szerfal kijelz�it, hogy min�l k�zelebb tarthassa a hat�r�rt�khez a vonat sebess�g�t. Ha feln�zett, m�r szabad szemmel is l�thatta a t�voli Smalleye f�ny�ben csak halv�nyan sz�rk�ll� Mole-223 z�m�k, t�glatest form�j� t�mbj�t. Vesz�lyes j�t�kot �z�tt, hiszen b�rmikor �tl�phette azt a hat�rt, amikor a sz�ks�ges f�kez�s ereje m�r sz�tszak�thatja a csill�ket egym�shoz r�gz�t� kapcsokat, �s akkor a soktonn�nyi �rccel megrakott kont�nerek ir�ny�thatatlan l�ved�kekk�nt rep�lnek tov�bb az �r�llom�s fel�.

   N�gy �s f�l napja volt �ton. Az�ta hajszolta a v�n vontat�t, mintha az �lete f�ggne a min�l nagyobb sebess�gt�l. Pedig csak Marisa kedves arcocsk�j�t, t�r�keny alakj�t l�tta maga el�tt, �s hajtotta a szerelem  – no meg a f�lt�s –, hogy min�l el�bb megint otthon lehessen a l�ny mellett, a Mole-on.

   Amint el�rte a kijel�lt aszteroid�kat, �gy sz�rta le az ell�tm�nyt az ott dolgoz� b�ny�szoknak, mintha bomb�zni akarta volna �ket. Alig �rdekelte, nem t�rt-e �ssze valami a hegynyi szikl�k felsz�n�be csap�d� kont�nerekben, ahogyan a b�ny�szok m�ltatlankod�s�val sem t�r�d�tt. Kapkodva �sszeszedte, �s egym�shoz r�gz�tette a h�rom megrakott csill�t, amiket a munk�sok katapultja kil�d�tott az �rbe, azt�n m�r indult is hazafel�. Siett�ben a k�vetkez� fordul�val kisz�ll�tand� k�szletek list�j�t is csak menet k�zben, szinte mell�kesen r�gz�tette.

   – Z-52-es �rvontat�, jelentkezz! Itt a Mole-223!  – sz�lalt meg a szkafander sisakj�ban a rep�l�sir�ny�t� s�rget� hangja.  – T�l nagy a sebess�ged, Petersen! Kezdj el lass�tani, mert sz�t fogod t�pni a vonatodat!

   – Nyugi, Abelt! Tudom, mit csin�lok! M�g b�ven a hat�r alatt vagyok  – morogta a mikrofonba a pil�ta. K�zben reflexb�l meg akarta d�rzs�lni a szem�t, de csak a sisak arcv�d�j�n siker�lt kapirg�lnia egy kicsit.

   – Ne vag�nykodj, Berny! Ha �gy folytatod, csak a dokkol�cs� bej�rat�n�l tudsz majd el�gg� lelassulni! Ha nem vigy�zol, a v�g�n belesz�llsz az �llom�sba!

   Azt�n valaki m�s sz�lalt meg a sisak hallgat�j�ban, g�nyosan elny�jtva a szavakat:

   – Minek ez a nagy kapkod�s, Berny fi�? Sietsz valahov�?

   Ett�l a hangt�l a hideg is kir�zta Petersent. Els�s kisk�ly�k volt, amikor Alex Saunders el�sz�r �llta el az �tj�t a folyos�n ugyanezzel a sz�veggel! Azt�n am�g hars�nyan r�h�g� haverjai lefogt�k az �ldozat�t, beverte Berny orr�t �s elvette a m�anyag flakonb�l fabrik�lt �rhaj�j�t, amit eg�szen addig minden oszt�lyt�rsuk irigykedve csod�lt. Persze mindezt a szolg�latk�sz cimbor�i seg�ts�ge n�lk�l is megtehette volna. Hiszen Alex Saunders legal�bb �t centivel magasabb, �s vagy hat kil�val nehezebb is volt Petersenn�l. De az�rt hatalm�nak v�gs� bizony�t�k�t sem felejtette el a f�ld�n fekv� Berny v�rz� orra al� d�rg�lni: „Ha nem tetszik valami, eredj �s panaszolj be az ap�mn�l!” Mert Alex az �llom�sgazda, Russel Saunders h�rom l�nya ut�n sz�letett egyetlen fia volt.

   Azt az els� esetet sz�mtalan �jabb k�vette, m�g az �llom�s apr�cska, alig h�rom tantermes iskol�j�ban egyik oszt�lyt a m�sik ut�n j�rt�k v�gig. K�zben Berny megtanult al�zatosan, ver�s n�lk�l is megv�lni b�rmely tulajdon�t�l. K�szs�gesen odaadta az eb�dhez kapott s�tem�ny�t, vagy �ppen a f�l �jszak�n �t �rt dolgozat�t is, ha arra Alex, vagy valamelyik cimbor�ja szemet vetett. Csak h�rom �ve szabadult ebb�l a kegyetlen al�vetetts�gb�l, amikor pil�tak�pz�sre ir�ny�tott�k. Alexet ugyanis az �ltal�nos karbantart�k egyik brig�dj�nak �l�re helyeztette az apja, hogy id�ben kell� vezet�i gyakorlatot szerezhessen.

   – Ahogy eln�zem az adataidat, t�nyleg nem �rtana lass�tanod, kicsi Berny!  – nyekeregte tov�bb Alex.  – Ha �gy rohansz, a v�g�n meg fognak b�rs�golni a rep�l�si szab�lyok megszeg�s��rt! �s egy ilyen b�rs�gra r�mehet a havi kereseted! Akkor mib�l h�vod el legk�zelebb Maris�t a b�rba? Persze nem is biztos, hogy Marisa m�g tal�lkozni akar egy olyan kis cs�r�val, mint te. 

   Petersen fogai olyan er�vel csikordultak �ssze, hogy att�l f�lt, a komon �t is hallani lehet. Tudta, ha b�rmi m�don v�laszolna, Alex azonnal felhaszn�ln�, �s ellene ford�tan�. Hiszen mi m�s�rt �lt volna be r�gi cimbor�ja, John Abelt mell� a rep�l�sir�ny�t�ba, mint hogy vele sz�rakozzon egy kicsit? De most csak az�rt sem adja meg azt az �r�met Alexnek, hogy m�regbe gurulva tehetetlen�l szitkoz�dni kezd!

   – Na mi van? Megkukult�l, Berny fi�? Pedig Marisa k�l�n megk�rt, hogy adjam �t az �dv�zlet�t.

   Berny g�rcs�sen kapaszkodott sz�ke karf�j�ba �s egy h�t alatt m�r sokadszorra �tkozta el mag�t, ami�rt akkor elvitte Maris�t a b�rba. Pedig milyen sz�pen alakult k�zt�k minden addig az est�ig! K�t h�napja siker�lt v�gre annyi b�tors�got �sszegy�jtenie, hogy meg merje sz�l�tani a konyh�n dolgoz� fekete haj� l�nyt. Legnagyobb meglepet�s�re Marisa nem r�zta le valami �tl�tsz� kifog�ssal, hanem sz�vesen tal�lkozott �s s�t�lt vele az �llom�s folyos�in, meg az �vegh�zban. Az egy�tt t�lt�tt �r�k, �s f�leg az els� cs�k ut�n Berny a mennyekben �rezte mag�t. Eg�szen addig, am�g egy hete botor fejjel meg nem h�vta a l�nyt a b�rba, ahol  – sejthette volna! –  akkor is ott �ld�g�lt Alex, �s megszokott haveri k�re.

   – Ne duzzogj m�r, Berny! Csak meg akarom k�sz�nni, hogy �sszehozt�l Maris�val! Ha te nem vagy, tal�n soha fel sem figyelek erre a t�nem�nyes kis vir�gsz�lra! �gy el volt b�jva a konyh�ban, hogy �szre sem vettem, am�g te be nem mutattad!

   Berny-nek abban a pillanatban rossz �rz�sei t�madtak, amikor megl�tta a b�rban a j�l ismert csoportot. �s nem is ok n�lk�l. T�z percet sem �lhettek b�k�sen a kiv�lasztott boxban Maris�val, amikor Alex �t�lt hozz�juk, hogy elbesz�lgessen az � „r�gi bar�tj�val”. El�bb csak megh�vta �ket egy italra, majd amikor Ronny Spitzer bekapcsolta a zeneg�pet, felk�rte t�ncolni Maris�t. Ronny persze gondoskodott r�la, hogy a g�p folyton lass� sz�mokat j�tsszon, hogy Alex tapiz�san mag�hoz szor�thassa a l�nyt. A „t�nc” ut�n Alex term�szetesen haza is k�s�rte volna Maris�t, ha Berny akkor el�sz�r nem sz�ll szembe vele kem�nyen. De Berny ink�bb v�llalta volna a legnagyobb ver�st is, mintsem lemondjon Maris�r�l. K�l�n�sen, hogy a l�ny olyan bizakodva simult a h�t�hoz �s szorongatta a kez�t, mik�zben � nagy b�tran melegebb �gt�jra k�ldte Alexet.

   De hi�ba volt a nagy h�siess�g. Alexnek csak k�t napj�ba ker�lt, hogy a konyh�r�l a saj�t brig�dj�ba helyeztesse �t Maris�t, Berny-nek pedig elint�zzen egy soron k�v�li rep�l�st. A b�ny�szok ell�tm�ny�nak kisz�ll�t�s�t.

   – Nem is tudod, milyen j�t tett�l vel�nk, Berny! Ilyen t�zes l�nnyal, mint Marisa, m�g nem volt dolgom! Eg�szen begerjedt, amikor megcs�koltam azt az �des, kis sz�v alak� anyajegy�t. Tudod, a k�ld�ke alatt … Ja persze! Te m�g sosem l�ttad ruha n�lk�l!

   Petersen �rezte, ahogy Alex g�nyos szavai �nuralm�nak utols� morzs�it is els�prik. �kl�vel vadul a m�szerpultra csapott �s d�ht�l eltorzult hangon beleord�tott a mikrofonba:

   – Hogy merted, te szem�t �llat!? �n szeretem �t!!

   – Ne izgasd fel magad, Berny fi�! �n sem tettem m�st! El�sz�r ugyan vinnyogott egy kicsit, de azt�n eg�szen belej�tt!

   – Te ROHAD�K!! K�pes volt�l … ?

   – Nyugi, kicsi Berny!  – r�h�g�tt fel nyer�tve Alex.  – Valahogy mindent el kell kezdeni! 

   – Nem volt el�g, amit eddig elvett�l? Neked m�g az �letem is kell?

   Berny hangja a benne tombol� d�h ellen�re  – vagy tal�n �ppen att�l? –  kezdett s�r�sra torzulni. Hirtelen elhat�roz�ssal lecsapott a kapcsol�kra �s f�kez�s helyett a motorok teljes erej�vel gyors�tani kezdte a vontat�t, meg a r�kapcsolt vonatot. Azt�n szinte belek�pte a mikrofonba:

   – H�t nesze!! Vedd el ezt is!!

   – Kinek kell a te cs�r�, semmi kis �leted, Berny! �s ne s�rj, pici Berny fi�! Ha r�unok, lehet, hogy m�g vissza is adom neked a te Maris�dat!

   – Kussolj, m�r te barom!  – rikoltott k�zbe John Abelt.  – Nem hergelted m�g fel el�gg�?! PETERSEN!! Azonnal �ll�tsd le a motorokat! Ford�tsd el azt rohadt vonatot, mert �tk�z�p�ly�n vagy! Hallod, te agyatlan barom! FORDULJ M�R!!

   Petersent azonban m�r semmi sem �rdekelte. Olyan eszeveszett er�vel nyomta a gyors�t� motorok gombjait, hogy ujjai m�g a szkafander keszty�j�ben is elfeh�redtek. A pil�taf�lke ablak�n, mint c�lkereszten �t l�tta a Mole-t. Lassan elford�totta a szerelv�nyt a dokkol�cs�t�l, az �llom�s fels�bb r�sze fel� v�ve az ir�nyt. J�l ismerte a Mole elrendez�s�t, nem volt neh�z kiv�lasztania azt a n�h�ny f�nyes ablakot, melyek m�g�tt k�nz�ja �lt a kom el�tt.

   – Mit csin�l ez a h�lye?  – halkult le, s v�ltott v�ratlanul riadtra Alex hangja.  – �gy bele fog �tk�zni a Mole-ba!

   – Sz�lj az ap�dnak! Neki biztosan van annyi p�nze, hogy meg�ll�tsa azt a vonatot!  – k�pk�dte a szavakat megvet�en Abelt.  – Mondtam, hogy ne sz�rakozz, mert baj lesz!

   A becsap�d�s irt�zatos erej� volt. Az els� kont�ner szab�lyosan sz�tfakadt az �tk�z�st�l, ahogyan beszak�totta a rep�l�sir�ny�t� szoba ablakait �s az �llom�s burkolat�t, egy pillanat alatt v�res p�pp� lap�tva Alex Saunders-t �s John Abeltet. Az �rc hatalmas felh�ben sz�r�dott sz�t bel�le, amint a vonat t�bbi r�sze egyre m�lyebbre pr�selte a roncsot a Mole fal�ba. Azt�n a m�sodik csille is l�ket kapott, �s megroggyant. A m�g ekkor is egyre gyors�t� vontat� pedig oldalra billenve let�pte r�la az utols� kont�nert, a rep�l�sir�ny�t� ut�n az �rkik�t� fal�t is t�bb m�ter hosszan felhas�tva.

   Az �tk�z�st�l a biztons�gi �v p�ntjai m�g a szkafanderen �t is f�jdalmasan belev�gtak Berny v�ll�ba-mell�be. Ha a sisak nem v�di meg, biztosan lefejeli a m�szereket maga el�tt. �gy csak lecs�szott a keze a gyors�t� gombokr�l �s az �reg vontat�  – f�lig az �rkik�t� fal�ba �kel�dve –  v�gre nyugalomba ker�lt. A f�lke ablak�n t�l lassan oszladozni kezdett a kisz�r�dott �rc porfelh�je �s Berny szem�gyre vehette a m�v�t.

   A rep�l�sir�ny�t� ablakai �s k�ls� fala elt�ntek a k�t ronccs� gy�r�d�tt csille alatt, mintha soha nem is l�teztek volna. A harmadik kont�ner �s az �rvontat� hossz�, h�romsz�g alak� r�st has�tottak az �rkik�t� el�ls� fal�n, s be�kel�dtek ebbe a l�kbe. A f�lke, ahol Berny �lt, kev�ssel a kik�t� fels� r�sze alatt volt, a kont�ner eleje viszont csaknem a dokkokig �rt. A fi� elr�m�lten n�zett v�gig a l�ken, mely m�g�tt a bar�tai dolgoztak. Vajon h�nyat �lt meg k�z�l�k? H�nyan vesztek oda az � eszeveszett bossz�ja miatt?

   Remeg� ujjakkal �ltal�nos csatorn�ra kapcsolta a komot �s percekig csak hallgatta az �tk�z�st k�vet� hangzavart. A mened�khelyeken szorong�k �s a v�gzetes csapd�ba ker�ltek r�m�lt ki�lt�sait. A sebes�ltek jajong� seg�lyk�r�seit. A ment�csoport riad�j�t. Tudta, hogy senki sem fog r� hallgatni, m�gis besz�lni kezdett:

   – Bocs�ssatok meg, bar�taim! Nem akartam �rtani senkinek sem! �n nem ezt akartam! Hallj�tok? Csak �lni akartam, mint b�rki m�s. De ez az �tkozott … mindent elvett t�lem! A szerelmemet … az �letemet … MINDENT! … K�rlek, … bocs�ss�tok meg, amit tettem!

   Mozdulataira szinte oda sem figyelve, rutinosan kapcsolta ki a komp rendszereit. Kicsatolta az �vet, lekapcsolta szkafander�r�l az energiak�belt �s a kom csatlakoz�s�t, meg az �lettani cs�veket melyek �t napja ell�tt�k �tellel, v�zzel �s oxig�nnel. Azt�n a l�b�t el�reny�jtva kib�jt az �rvontat� sz�k ajtaj�n. K�t kez�vel megkapaszkodva �tfordult, �s maga al� h�zott l�bainak teljes erej�vel ell�kte mag�t az �reg j�rg�ny ajtaj�t�l. Pillanatok alatt v�gigsuhant a Mole burkolata felett, hogy azt�n kirep�lj�n a m�ly �r csillagokkal telehintett �r�k feketes�g�be.

   Am�g a percek alatt apr�cska pontt� zsugorod� Mole-t n�zte, eg�sz test�ben r�zta a zokog�s. Elsiratta a szerelm�t, a bar�tait, a t�nkretett gyermekkor�t �s az �let�t, amik mind ott maradtak az egyre t�volod� �llom�son. Azt�n felny�lt a sisakja z�rj�hoz. Csak kett�t kellett ford�tania rajta, hogy minden v�get �rjen.