Búcsú Petikétől

                     Egyszer egy angyalka

                                                   Ajándékul született,

                     Beszélni nem tudott,

                                           Csak szó nélkül szeretett.

                      Tiszta kék szemében

                                                        Ragyogott az ég,

                      Puha, szöszke haján

                                           Aranyszínt játszott a szél.

                       Szárnyai nem voltak,

                                                        Tolókocsin repült,

                       Négyünknek ő volt

                                                A drága kis mindenünk.

                       Azt mondták, örüljünk

                                                    Ha egyszer tán felül,

                       De járni tanította

                                                             A szeretetünk.

                       Kamasz testben baba,

                                               Felnőttben gyermek lett,

                       Színarany foglalat

                                                       Tiszta kis lelkének.

                       Ő nevelte apját-anyját

                                                        Sok jóra és szépre,

                       Általa lett jobb ember

                                                   Bátyja és ikertestvére.

                       Huszonhárom év

                                                    Egy életnek oly kevés,

                       Mégis visszavette tőlünk

                                                                Irigyen az ég.