Volt egyszer …

Volt egyszer egy gyermek,

Cs�ppnyi kis leg�ny,

Sok �ve fels�rt

November �jjel�n.

M�g �pphogy �lt, s nem tellett t�bb t�le

�hs�g�t-f�jdalm�t ily m�don k�z�lte.

Meglehet, az�rt s�rt, tudta m�r el�re

B�nat �s f�jdalom, nem marad el t�le.

Volt egyszer egy gyermek,

H�t�ves nagy leg�ny,

T�sk�val a h�t�n

Elindult szeg�ny.

Vitt�k egym�st, gyermek �s nagy t�ska

Az �t v�g�n kettej�ket az iskola v�rta.

De kicsi sz�v�t m�r akkor is a b�nat r�gta

Itt csak apj�t, amott meg az �desanyj�t l�tta.

Volt egyszer egy ember,

Szerelmes, v�g leg�ny,

P�rj�ra r�tal�lt,

Azt hitte r�vbe �rt.

Boldog volt az ember, mint tal�n soha m�g

K�t cs�pp fia szem�b�l ragyogott r� az �g.

Azt�n sz�rke napok j�ttek, s �nszakaszt� munka

Mert p�rja csak k�vetelt, s tet�t v�rt otthonukra.

Volt egyszer egy ember,

S egy este j�tt lev�l,

Mely azt �rta elment,

T�bb� m�r nem �l.

A sz�m�t� szerelem elillant �r�kre

Csak egy sz�v maradt ut�na, v�gleg �sszet�rve.

F�jdalm�ban �gy v�lte nincsen m�s seg�ly

Csak az a gerenda, s egy megkopott, v�n k�t�l.

Volt egyszer egy ember,

M�r csak eml�ke �l,

Fej�n�l k�kereszt,

El�tte gyertya �g.

Kifogott �r�kre f�jdalmon-b�naton

Megsz�k�tt el�l�k �r�k fiatalon.

Megny�lott a f�ld – feket�n, s hidegen

Hogy elnyelje �t – huszonn�gy �vesen.