Ha az ork tábor figyelésébe belefeledkező Josh nem lett volna igazi kósza, talán csak akkor veszi észre a hátuk mögött érkező Gotront, amikor beléjük csapódnak a sámán első tűzlabdái. De így szinte megérezte az ork sámán közeledését. Fordulás közben már elő is rántotta a kardjait, akárcsak Tiana. Mégis a lány támadott először. Vad csatakiáltással vetette magát Gotronra, de nem csak előre felé rohant, hanem egyfolytában oldalazott is. Ettől a sámán olyannyira megzavarodott, hogy hiába dobta egyik tűzlabdát a másik után a lányra, egyszer sem tudta eltalálni!

   Egy pillanatnyi késlekedés után Josh is a sámánra vetette magát. Egy pillanat alatt két mély sebet is ejtett a meglepett Gotron vállán és fején, mire a sámán félregördült az útjából és átváltozott kardfogúvá! Josh megtorpant és egy kicsit hátra is lépett, hogy kikerüljön a félelmetes karmok hatósugarából. A sámán azonban nem támadni akart, csak menekülni és időt nyerni, hogy meggyógyíthassa magát. Kihasználta Josh pillanatnyi tétovázását és a harci zaj miatt fegyvereik után kapkodó orkok felé iramodott.

   Josh azonnal látta, hogy ha valamiként utol is érné Gotront, nem vele, csak híveivel harcolhatna, miközben a sámán visszanyerné erejét, és varázslataival legyőzhetné őt. Ledobta hát a kardjait és lekapta válláról kettős ívű íját. Amint a húrra illesztette a nyílvesszőt és felajzotta saját kezével faragott fegyverét, már csak a menekülő kardfogú nyakát látta. Gotron az övéi közt biztonságban érezve magát visszaváltozott ork sámánná. Épen felmagasodott és kezét az öngyógyító varázslat első mozdulatához emelte, amikor Josh halálosan biztos lövése a torkába fúródott.

   Az orkok döbbenten torpantak meg, amint sámánjuk a karját szétvágva a földre zuhant. Sosem láttak még ilyen pontos és pusztító erejű lövést. Hitük szerint ember ilyenre nem lehetett képes. Zavarodottan toporogtak még akkor is, amikor Josh és Tiana karddal a kezükben rohanni kezdtek feléjük. Aztán behódolásuk jeleként meghajtották a fejüket Josh előtt, és fegyvereiket a földre dobták. Nem mertek harcba szállni egy sámán ellen, aki olyan könnyedén megölte a nagy hatalmú Gotront!

   Josh eleinte nem is értette igazán, hogy mi történik körülötte. Csak lassan jött rá, hogy ezek az orkok már csak menekülni akarnak, nem háborúzni. És most, hogy a sámánjuk meghalt, tőle, a győztestől várják, hogy megmutassa nekik az utat távoli, havas-jeges, északi hazájukba. Gyűlölni akarta az orkokat, de képtelen volt rátámadni a fegyverüket leeresztő, megadóan várakozó harcosokra. És magukra hagyni sem tudta őket, hiszen valahol a sivatagban már úton voltak feléjük Mora Sulból a katonák, akik könyörtelenül lemészárolták, vagy rabszolgaságba taszították volna az orkokat.

   Josh először is visszavette Gotrontól apja druidakövét és leakasztotta a nyakából a vastag láncot is, a koponyával. Egy térképet is talált a halott sámánnál, melyen hat kereszt jelölte a még Myrtanában bujkáló ork csapatokat. Ez adta az ötletet az ifjú kószának, hogyan menekülhetnek el mégis az orkok a mora suli harcosok elől. Megparancsolta a távoli észak szülötteinek, hogy a még a földön fekvő szálfákból sebtében kötözzenek tutajokat. Az orkok nem értették ugyan, miért kell sorsukra hagyniuk félig már elkészült hajóikat, de nem is kérdezősködtek. Sorra levonszolták a partra a szálfákat, egymás mellé fektették őket és kötelekkel, meg gyökérgúzsokkal három tutajt készítettek belőlük.

   Éppen vízre tolták járműveiket, amikor meghallották az erdőben a katonák csörtetését. Josh parancsára az elit orkok nekifeküdtek rögtönzött evezőiknek, a felderítők pedig a tutajok végében felhúzott nyílpuskákkal várták az ellenség érkezését, amint lassan távolodtak a parttól. A bokrok közül hamarosan elő is bukkantak az első mora suli katonák. Mikor látták, hogy az orkok kicsúsztak a markukból, egy percre megtorpantak. Aztán elővették íjaikat, hogy megtizedeljék a menekülőket.

   Ekkor engedte csak lőni Josh a felderítőket. A nyílzápor hatása pusztító volt. Tucatnyi mora suli katona esett el, vagy sebesült meg. Az újabb és újabb ork sortüzek hamarosan elűzték őket a tengerpartról, mert gyorsan kiderült, hogy a nyílpuskák messzebbről is képesek voltak célba találni, mint a katonák íjai.

   Több órányi izomszakasztó evezés után a három tutaj végre partot ért Borúsfoktól nyugatra, a tengerparti völgy végében. Amint mindenki partra szállt, Josh megparancsolta, hogy lökjék vissza a hullámok közé a kezdetleges járműveket, had vigye el őket minél messzebb az áramlat. Azután az orkokat a Borúsfok alatti barlangokba vezette. A fárasztó átkelés után egy teljes napot pihentek, mielőtt ismét útra keltek volna.

   Éjjel hagyták el a barlangot, hogy minden tanyát és emberi települést, de még az utakat is messze elkerülve felkapaszkodjanak a fennsíkra. Az hegyektől nyugatra vonultak, mintha egyenesen Vengardba tartottak volna. Josh jól tudta, hogy a kupola alá zárt főváros megközelítése tervének legveszélyesebb része. Egy darabon kénytelenek lesznek a faringi úton haladni, ahol bármikor találkozhatnak emberekkel, vagy akár néhány lovaggal is. Akkor pedig aligha kerülhetik el a kegyetlen csatát!

   Egészen Vengardig úgy tűnt, hogy ezúttal melléjük szegődött a szerencse. Baj nélkül érték el főváros kupolája előtt a faringi utat. De aztán Faring hídjánál hirtelen minden a lehető legrosszabbra fordult. A folyó túlsó partján ott táborozott a Seregek Vezére a lovagjaival! A lovagok éber őrszemei azonnal észrevették a hegy lábánál vonuló csapatot és riadót fújtak.

   Josh gyorsan felmérte, hogy a fáradt orkokkal hiába is próbálna elmenekülni, a lovagok még Gotha előtt utolérnék, és csatára kényszerítenék őket. Ezért inkább a híd végébe parancsolt minden orkot, akinek nyílpuskája volt. Megtiltotta, hogy az ő engedélye nélkül egyetlen nyilat is kilőjenek, aztán egymaga átsétált a hídon. Mielőtt elérte volna a túlpartot, kiáltott a lovagoknak, hogy a Seregek Vezérével akar beszélni.

   Amíg serege felkészült a harcra, Lee tábornok felment a hídra, hogy megtudakolja, kik és miért vonulnak ekkora sereggel az éjszakában. Igen meglepődött, amikor megtudta, hogy a híd túlsó végében egy ork csapat áll. De még inkább meglepte, hogy az orkokat egy ember vezeti. Gyorsan felmérte, hogy lovagjai hatalmas veszteséget szenvednének, mire a szűk hídon átjutnának a folyamatos nyilazás közben. Kénytelen-kelletlen elfogadta az idegen feltételét, és szavát adta, hogy nem indul lovagjaival az orkok üldözésére, ha azok békésen elvonulnak. De nem lett volna a Seregek Vezére, ha nem próbálja kideríteni, hogy ki lehet az az ismerős hangú idegen, aki ilyen csúf feltételt szabva mozdulatlanságra kárhoztatta a seregét. És mire az utolsó ork is eltűnt Gotha felé az éjszakában, eszébe is jutott Josh, az ifjú kósza, akit Ardeában egy karddal jutalmazott, mert hősiesen helytállt egy ork vezér elleni csatában!

   Josh olyan messze vezette el az orkokat a Gotha előtti toronytól, amennyire csak lehetett. Amint a völgy túlsó szikláinak a tövében elvonultak, rájuk parancsolt, hogy most még csendesebbek legyenek, mint eddig bármikor, nehogy a torony őrsége észrevegye őket. És persze sietniük is kellett, hogy hajnalra letérhessenek az útról Montera előtt. De végre valóban szerencséjük volt. Napkeltére nem csak az utat hagyták el, de Tromgar hajdani táborának helyét is a romos tanyánál. Végül egy kicsit északabbra, egy hegy tetején álló romos kis erődben táboroztak le.

   Alig helyezték el az orkokat a kis erőd romjai között, Josh és Tiana ismét útra keltek. Először Trelis ősi templomához mentek. Leereszkedtek a meredélyen és hamarosan meg is találták délkeletre egy kőkör közelében Griddal kis csapatát. Josh egyenesen megmondta Griddalnak, hogy vagy követi a parancsait, és akkor haza vezeti őt a harcosaival együtt, vagy felfedi a lovagok előtt, hol táboroznak. Rövid megfontolás után az orkok követték Josht és Tianát, akik éjjel új táborhelyre, a folyó partján, északon egy barlangba (a Gothic 3-ban goblinok lakták Derec tanyája közelében). Itt annyi időre magukra hagyták az orkokat, míg rejtett utakon odavezették a Gelderntől délnyugatra, egy hegytető barlangjában (a Gothic 3-ban két kőgólem lakott ott) tanyázó Akkda csapatát is.

   A két egyesített ork csapatot néptelen kerülő utakon kísérték az erőd romjaihoz, mielőtt megkeresték volna Sildentől északra, a folyó két ága közti kis szigeten Zargon csapatát, majd a Silden melletti hegyoldal barlangjában Gromak harcosait is. Végül a Felhővár romjai között (a nordmari hágóktól északabbra, egy hegytetőn látható romok) bujkáló Tarid csapatát is elvezették saját táborukba.

   Ezután az egész ork csapat felkerekedett és útra kelt Josh vezetésével. Felvonultak Nordmarba, ahol úttalan utakon, jeges völgyeken át araszoltak előre. Vezetőjük időről időre kardfogúvá változva kémlelte ki az utat előttük, hogy ne kelljen orkölőkkel csatázniuk. Így jutottak el észrevétlenül egészen Snorre sírjáig, ahol egy Kaelin vezette orkölő csapatba botlottak.

   A Tűz klán harcosa az esélyekkel mit sem törődve rohamra akarta vezetni társait a sokszoros túlerő ellen is, de Josh az útját állta. Igyekezett elmagyarázni, hogy az orkok csak haza akarnak térni, de ez Kaelint egyáltalán nem érdekelte. Végül azzal sikerült elvenni a kedvét a hősies, ám roppantul egyenlőtlen harctól, hogy az orkok nyílzáporában még csak a bárdját sem tudná megemelni halála előtt. Kaelin talán még így is vállalta volna a „harcot”, de társai sorra meghátráltak mellőle. Végül Josh elvonulhatott az orkokkal, de Kaelin átkozódva bosszúval fenyegette, amiért az orkok oldalára állt.

   Az orkölőkkel való szópárbaj után Josh elvezette orkjait a meredély szélén futó útra, melyen a térképe szerint Xardas tornyához lehetett jutni. Itt pihenőt adott a csapatnak, amíg ő Tianával a másik úton leereszkedett a mély völgybe, ahol egy szűk szoroson át megközelíthető földnyelven, egy romos tanya mellett táborozott Irgatri, vagy két tucat harcosával.

   Irgatri csatlakozása után az ork sereg meg sem állt Xardas immár örökre elnémult, üres tornyáig. Jól tudta a vén varázsló, miért építette mágikus hatalmával éppen erre a helyre a tornyát, amikor szövetségre lépett az orkokkal, belecsábítva őket Myrtana elleni végzetes támadásukba. Itt, a néptelen torony mögött nyílt az ösvény, mely az Orkföld határát jelző hágóhoz vezetett. És itt vált el Josh és Tiana útja is a hazatérő orkokétól.

   A hazatérő harcosok azonban magukkal vitték morra vezérük emlékét. Néhány év múlva egyes ork törzseknél különös díszek terjedtek el. Egyre többen hordtak láncon a nyakukban kicsiny, ember formájú szobrocskát, mely a Morra Vezért ábrázolta és köztudottan szerencsét hozott viselőjének. De sok harcos vállvértjén is feltűnt a Morra Vezér ábrázolása, hogy megvédje viselőjét a csatákban. Ezek az ork törzsek hamarosan már nem tartottak morra rabszolgákat és többé nem próbáltak zsákmányért betörni Nordmarba sem.

   Josh-nak és Tianának a Tűz klán orkölőivel való találkozás után nyomuk veszett. Pedig sokan keresték őket Myrtanában és Nordmarban is. Mivel senki sem akadt a nyomukra, lassan elterjedt a hír, hogy a hálátlan orkok ölték meg mindkettejüket, vagy talán rabszolgaként magukkal hurcolták a két hiszékeny fiatalt.

   Az orkok elvonulását követő évben egy fiatal pár telepedett meg Silden közelében, egy kis vízesés fölötti völgyben. Lépcsőt vájtak a sziklákba, hogy könnyebben juthassanak fel otthonukhoz, és pompás kis kőházat építettek maguknak a völgy fái között. Habár mindketten pompás vadászok voltak, csak igen ritkán mentek be Sildenbe, hogy egy-egy ritka és értékes bőrért megszerezzék, amire feltétlen szükségük volt. Egyesek azt beszélték, hogy a kis völgyet gyakran keresték fel a kószák tanulni vágyó ifjai. De hát ki tudja mi az igazság a kószák körül?