V.                 Gigászok harca

                       2.

   Amióta Y’Bernai-ék lerajzolták a slasztogont, a Thunderbolt legénységének egyszeriben sürgős lett a hazatérés. Korábban legyőzhetetlennek tartották a hordozójukat, de a slasztogon vázlatát összevetve a Jim Morgan által lefilmezett toronnyal, megváltozott a véleményük. A csengizek szuperhordozói igencsak méltó ellenfélnek tűntek még a Thunderbolt számára is.

   Kadrif ezredes semmivel sem becsülte nagyobbnak egy slasztogon felbukkanásának veszélyét, mint Y’Bernai. Legalább is ebben a rendszerben. A Terraflot értesítését azonban az új, csengiz hordozók jelentette veszélyről, mindennél fontosabbnak tartotta. Véleményét a Tanács megbízottai is osztották, ahogyan abban is egyetértettek vele, hogy a biztonság kedvéért a kötelékhez csatolta Fergsson őrnagy három cirkálóját is.

   Kadrif ezredes módot sem hagyott az őrnagynak a tiltakozásra. A Terraflot érdekeire és a Thunderbolt értékére hivatkozva egyszerűen parancsot adott neki a csatlakozásra. Az sem számított, hogy Fergsson őrnagy cirkálói bevetésről hazatérőben, üres tárakkal érkeztek az alattuk keringő bolygóhoz. A Thunderbolt-ot és legénységét alaposan felkészítették a kíséretet alkotó cirkálók menet közbeni feltöltésére.

   Elsőként éppen a meglehetősen morcos Fergsson őrnagy Hurricane-je manőverezett a Thunderbolt alá. A cirkáló felső része lassan belesimult a hordozó aljába épített javító aknába, amint pilótái megemelték a hajót. Szkafanderes szerelők rajzottak ki a hordozóról, hogy kábelekkel és tömlőkkel kössék egymáshoz a két csillag-hajót. Közben egy másik csoport hatalmas manipulátor-karokkal kiemelte a teherzsilipből az első rakétákat.

   A technikusok  dolgát  alaposan  megnehezítette a különleges környezet. A Földön, vagy valamelyik bázison egyszerűen megnyitották volna a Hurricane burkolatát a tárak közelében, hogy egyenesen a helyükre emeljék a rakétákat. Itt azonban a nagy levegő-veszteség miatt ez a megoldás szóba sem jöhetett. Minden egyes Hammert a vetőcsöveken át kellett betuszkolni a cirkálóba, ahol a személyzet emelte a tárakban a megfelelő helyre azokat.

   Mint minden lehetséges feladatot, ezt is unásig gyakorolták felkészülésük alatt a Thunderbolt technikusai. De sem a megszerzett gyakorlat, sem a súlytalanság nem tehette semmivé a rakéták irdatlan tömegét. A rakodás előrehaladtával egyre fáradtabban kellett megküzdeniük a Hammerekkel, amelyek makacsul próbáltak eltérni a szükséges iránytól és szétlapítani a vigyázatlanok kezét. Az üzemanyagtartályok feltöltése rég befejeződött, mire a két csoportnak sikerült a Hurricane tárjaiba noszogatni mind a tizenhat rakétát.

   Amint a feltöltött Hurricane eltávolodott a Thunderbolt-tól, máris átvette helyét a Perseus. Kadrif ezredes ennek a két cirkálónak a feltöltését tervezte be az első napra. Az utolsónak maradó Chymera csak másnap került sorra. A hazaindulást alig egy órával a Chymera feltöltése utánra tervezték.

   Nem Kadrif ezredesen múlott, hogy mégsem indulhattak el az általa kitűzött időpontban. A Chymera tárjai még csak félig voltak megtöltve, mikor a Thunderbolt felderítői idegen térhajók felbukkanását jelezték a névtelen bolygó közelében. Még javában tartott az adatok kiértékelése, amikor a képernyőkön vagy ötven csengiz vadászgép fenyegetően közeledő, jellegzetes sziluettje tűnt fel.

   A Thunderbolt mélyén idegtépő vonításba kezdtek az első, éles riadót jelző szirénák. A folyosók futó lábak dobogásával, ajtócsapkodással és kurtán csattanó parancs-szavakkal teltek meg. Emberek százai rohantak tülekedve, hogy minél előbb kijelölt helyükre érhessenek és kivegyék részüket a hordozó első csatájából. Anela még Ralf Sverden nyomában loholva is elveszettnek érezte magát ebben a céltudatos tömegben. Pedig a százados Kadrif ezredes parancsára vezette őket a jobb oldali tartalék parancsnoki állásba, ahonnét Anela a felderítők startját nézte végig korábban.

   Ian Furee örömmel fogadta a vendégeket, bár láthatóan sok más, fontosabb dolga is akadt volna. Mégis büszkén mutogatta Domnak és társainak a „B” fedélzeten bevetésre készülő vadászgépeket. A civileket természetesen elkápráztatta a kétemeletnyi mélységben látható szervezett nyüzsgés. Megbűvölten nézték a kivetők elé vontatott gépeket, a rohangáló technikusokat, akik rakétákat erősítettek a naszádok belső fegyverterébe, de még a szárnyaik alá is. Anela azonban a felderítők felkészítésére emlékezve valami furcsa feszültséget érzett a levegőben.

   – Ez a riadó ugye most nem gyakorlat?  – lépett Furee mellé Anela. 

   – Ti még nem hallottátok?  – csodálkozott el a lány kérdésén az őrnagy.  – Nagyjából tizenöt perc múlva félszáz csengiz vadászgép támadja meg a kötelékünket! Azoknak a visszaverésére készítjük fel a vadászainkat.

   – Ötven naszád?  – kérdezte meglepetten Anela.  – Nem túloznak egy egészen picit a felderítők?

   – Nem hinném  – rázta a fejét Ian.  – Hat nagy csengiz térhajó villant be a rendszerbe. A radar szerint egy valóságos óriás is van közöttük. Arról indulhattak a vadászgépek. Gyere, nézd meg őket!

   A műszerpult egyik nagy képernyőjén, öt Skorpiótól közrefogva egy hatalmas, lapos törzsű csillaghajó lebegett. Az őt oltalmazó Skorpiókhoz viszonyítva a csengiz szuperhajó hossza és szélessége legalább másfélszerese lehetett a Thunderbolt-énak. A monstrum felső részén felhőkarcolónyi torony magasodott, körülötte csak a távolság miatt nem lehetett még kivenni az öt kombinált lövegtornyot.

   – Hiszen ez … egy … slasztogon!  – suttogta hirtelen kiszáradt torokkal Anela.

   – Az ám! És még csak ki sem térhetünk előle! Nincs elég sebességünk, hogy lebukhatnánk a hipertérbe. Hiába, a Thunderbolt nem gyorsul olyan jól, mint egy cirkáló!

   – Megengeded, hogy kisajátítsam az egyik képernyőtöket?  – kérdezte Anela felemelve a pultról az egyik tartalék mikrofonos fülhallgatót.

   – Tudod kezelni a cuccot?  – intett a slasztogont mutató képernyőre Ian.  – Akkor tiéd a pálya! Bocsáss meg, de …

   – Kössz! Menj csak!  

   Az alakzatban közeledő csengiz naszádok kétfelé váltak és széles ívben megkerülték a Terraflot egységeit, hogy ne zavarják saját térhajóik tüzét. A tömpe orrú vadászgépek izzó gázcsóvát húzva, meteorok módjára zuhantak a Thunderbolt felé. A földi lézervetők szapora villogására valóságos műrepülő mutatványokkal reagáltak. Orsókkal kombinált éles fordulókat produkáltak és sűrűn keresztezték egymás pályáját, hogy megbolondítsák az ellenség célkövetőit és lőelemképzőit.

   Az első csengiz vadászgépek már veszélyes közelségbe értek, mire a Chymera berakodását sikerült befejezni. A cirkálóról sietve leoldották a kábeleket és Carson kapitány igazi vész-starttal távozott hajójával a Thunderbolt közeléből. A csalódott csengizek vadul tűz alá vették a váratlanul életre kelt cirkálót, de képtelenek voltak áttörni lézereikkel a pajzsát.

   Amint a Chymera kilendült a Thunderbolt alól, megmozdult a hatalmas hordozó is. Kadrif ezredes nem akarta mozdulatlanul bevárni a csengizek támadását. Elfordította a Thunderbolt-ot, hogy kikerüljön a kétfelől támadó ellenséges vadászok közül és távolodni kezdett a névtelen bolygótól. Mintha csak a hordozó mozgása rázta volna ki a fészkükből őket, a csengizek közé vágódott a Thunderbolt tíz támadó naszádja. A lapos, deltoidot formázó hajók tetején fenyegetően meredeztek kiemelt lézervetőik, közvetlen közelből csapva le a Chymera-t üldöző ellenségre.

   Kadrif ezredes a naszádok ellentámadásával egy időben közelebb vezényelte a kíséret cirkálóit. A nyolc földi csillaghajó egymást fedezve, pusztító össztüzekkel fogadta a támadó csengiz vadászgépeket, alaposan megritkítva kötelékeiket.

   Anela a pultról felvett fülhallgató, a rendelkezésére bocsátott komputer és Ian vadászirányító stábjának kellékei révén kivételesen jól nyomon tudta követni a csata menetét. Mindent hallhatott és láthatott, ami a Thunderbolt-on és környékén történt. Az ütközet egészét egyenesen a stáb munkáját is megkönnyítő hatalmas hologramon figyelhette.

   A terem közepén lebegő, enyhén villódzó ellipszoidban ott lebegett a Thundebolt alig pár centis árnya, a cirkálók jelképeitől körülvéve. A hologram másik felében apró, kék Skorpiók között repült a hasonló színű slasztogon. A támadó csengiz naszádokat apró kék pöttyek jelezték, maguk után húzott farkukkal mutatva mozgásuk irányát. Az azonosítások megkönnyítésére a parányi Thunderbolt körüli tíz szektort halványan elszínezték.

   A hologram tanúsága szerint a csengizek csak nagy veszteségek árán tudták megközelíteni a földi térhajókat. Egymás után hunytak ki a kék pontok, amint a lézerek eltalálták a pontok által jelzett vadászgépeket. A támadók mégis szívósan tovább rohamoztak, lassan behatolva a Terraflot egységei közé. Nyomukban pedig máris érkeztek a második hullám gépei.

   Anela figyelmét felkeltette a második hullám élén közeledő, hét pontból álló kötelék. A lézerek tüzével mit sem törődve, szabályos alakzatban közeledtek és a hologram szerint nagyobbak voltak az előttük járó vadászgépeknél. Jól megnézte a különös kötelék helyzetét, aztán komputerével megkereste őket.  A képernyőn a szokásos csengiz vadászoknál jóval nagyobb, dupla törzsű, két hajtóműves naszádok tűntek fel. Az élen haladó gépet középre fogva Anela kinagyította a képet. Közelebbről nézve már felismerhető volt a naszád félelmetes fegyverzete. Tojásdad fülkéje alá egy félelmetesen nagy rakétát függesztettek. A fülke felett előrenyúló, a felső motort is tartó segédtörzsbe pedig egy inkább cirkálóhoz illő nmlretű lézert építettek, ezáltal a Thunderbolt-ot védő naszádok szintjére emelve az új vadászgépek erejét.

   Balev kemény mozdulattal lezárta sisakját, aztán a fülke üvegén át odaintett a technikusoknak. Gépe hatalmasan megrándult, amint az elektromos targonca nekirugaszkodott, hogy bevontassa a kivető akna sötét torkába. A hátsó monitoron pár percig még láthatta a Thunderbolt „B” fedélzetét, aztán a targonca kihátrált és a leereszkedő acélfal kizárta a fényt.

   Amint az akna elsötétedett, a műszerfalat halványan derengő fénybe vonták a fluoreszkáló kijelzők. Sisakjának arcrészén vörösen izzani kezdtek a komputer által kivetített céljelek. Végre felnyílt az indító akna külső fedele, szabaddá téve az utat a vajszínű gép előtt.

   – Alfa Delta egy-zéró-háromnak! Startra kész?

   – Delta egy-zéró-három Alfának! Startra készen állok!

   – Rendben! Delta egy-zéró-három! Start!

   Balev alatt megrándult a vadászgép, amint az erőterek nekilódították, és messze kilökték a Thunderbolt-ról. A pilóta műszereire szegezett szemmel figyelte a távolság gyors növekedését. Pillanatok alatt elérte az előírásos háromszáz métert. Szinte gyengéden érintette meg a hajtóművek kapcsolóját, mire a fülke mögött felmordult a két nagy motor és ettől végre irányíthatóvá vált a vadászgép.

   – Alfa a Delta fiúknak! Kettő-öt-hármon madárijesztők!

   – Delta Vezér vette! Rájuk megyünk!  – nyugtázta azonnal Bishop százados, az első vadász század parancsnoka a kijelölt célt.  – Hallottátok, fiúk! Kettő-öt-három! Párban támadunk!

   A földi vadászgépek folyamatos gyorsulással szembetámadták a csengizek második hullámát. Nagy sebességgel áttörtek a vonalukon, közben teljesen felszámoltak egy hét gépes köteléket. De az első hullám megmaradt vadászai közül többen is azonnal az új ellenfelek után fordultak. Mire Balev és kísérője észbe kaptak, már rájuk is ragadt egy csengiz gép pár. Az ellenfél lézerei egyre kellemetlenebb közelségben tapogatták körbe a két földi gépet. Az üldözöttek vad fordulókkal próbáltak megszabadulni ellenfeleiktől, nem túl sok sikerrel.

   – Kettes figura!  – közölte lakonikusan Balev és már húzta is felfelé gépét. Arder szorosan a szárnyvégére tapadva vele együtt kezdte a bukfencet, aztán az emelkedés csúcsán balra kitört.

   Az üldözőik előírásosan megették a cselt. Tovább követték Balevet, észre sem véve a kísérő eltűnését. Balev precízen végigcsinálta a begyakorolt bukófordulót, és a csúsztatott orsót, de a végén Arder helyett csak a káromkodása jött:

   – A rohadt életbe! Rám ragadt három szemétláda!

   – A fene essen belétek!  – morogta Balev, hirtelen egyenesbe húzva gépét.  – Ezt kapjátok ki!

   Hátsó monitorán figyelte, mikor ér elég közel a két csengiz, akkor bekapcsolta gépe tolóerő-fordítóját. A vadászgép úgy torpant meg, mintha falba ütközött volna. A szkafanderen át is húsába vágó hevederek dacára Balev hangosan felnevetett. Elképzelte a csengizek meglepetését, mikor az üldözött gép egyszerre csak eltűnt előlük.

   A két csengiz tehetetlenül száguldott el Balev váratlanul lefékező gépe mellett. Mire a földi pilóta másodpercnyi késleltetéssel újra gyorsítani kezdett, már csak ellenfeleinek motorját látta. A csengizek hamar rájöttek, mi történt és manőverezéssel próbálták kivédeni a várható támadást. Csak egy villanásnyit késtek. Balev előbb az egyik, majd a másik csengizre vitte sisakjának bíborszínű céljelét. Két apró kattanás, és naszádjának szárnyai alól már le is vált a két rakéta. Balev a jól végzett munka tudatával fordította el gépét a kivirágzó tűzgömböktől.

   – Merre vagy, Tommy?  – kereste Balev azonnal Ardert, amint saját gondjától megszabadult.

   – Cecilnél!  – csikorogta Arder eltorzult hangja Balev sisakjában.  – Három-kettő-ötön!

   – Alfa a Delta fiúknak!  – vágott közbe a repülésirányító hangja.  – Cecil kettő-hetes-négyen madárijesztők támadják a Hurricane-t!

   – Delta egy-zéró-három vette!  – fordította a jelzett irányba gépét Balev.

   Tövig nyomta a gázkart és izzó gázcsíkot húzva száguldott a „C” szektor felé. Támadó radarjával könnyedén megtalálta a még mindig két csengizzel viaskodó Ardert. Minden cifrázás nélkül, egy gyors lecsapással oldalba kapta lézereivel Arder egyik ellenfelét. A meglepett másikat pedig egy bukfenc végén Tom szedte le.

   Arder megsegítése néhány pillanatnyi késedelmet jelentett csupán, mégis majdnem a Hurricane vesztét okozta. Magányosan harcolva a cirkáló vagy visszaverte volna a csengiz vadászgépek támadását, vagy kitér előlük és lebukik a hipertérbe. Kötelékben viszont a gyakorlatilag mozdulatlan Hurricane két iker lézere kevésnek bizonyult egy összpontosított támadással szemben.

   A rátámadó hét, kétmotoros csengiz vadászgépből kettőt maga a Hurricane lőtt le. Néggyel a Thunderbolt hatos és nyolcas naszádjai végeztek. Az utolsó csengiz azonban a halálra is elszánta magát, hogy elpusztíthassa a cirkálót. A körülötte csapkodó sugarakkal mit sem törődve zuhant a célja felé. Talán hét kilométerre lehetett a Hurricane-tól, amikor Balev és Arder lecsaptak rá.

   A két földi vadászgép rakétái elsöpörték a sötétzöld, kétmotoros csengizt, de a rakétáját is felrobbantották. A cirkálót vakító villanás borította el. Senki sem hitte volna, hogy az oszladozó ionfelhőből még épségben bukkanhat elő a Hurricane. De megtörtént a tervezőket dicsérő csoda. A felső lézerből csak formátlanná olvadt fémcsonk maradt, a burkolatba is majd egy méteres lyukat tépett a közeli robbanás, de a Hurricane túlélte a támadást!

   A csengiz vadászgépek első akcióit Domék még a kupola ablakain át figyelték. Később Perrol észrevette Anela ügyködését, mire a képernyő kedvéért valamennyien otthagyták az ablakokat. Körülállták a lányt, hol a vadászirányítók hologramját, hol az általa kezelt komputer képernyőjét figyelve. Közben állandóan dirigáltak Anelának, mikor hová kapcsoljon.

   Megcsodálták azt a néhány párharcot, amit sikerül legalább részben nyomon követni, és a győzelmek láttán már a csengiz flotta teljes megsemmisítéséről álmodoztak. Csak akkor csendesedtek el kissé, amikor a Hurricane-t elfedte a robbanás fénye.

   Míg társai máris győzteseknek érezték magukat, Anela magában tisztelettel adózott Kadrif ezredes rátermettségének. A legtöbb parancsnok a támadás kezdetekor megszakította volna a Chymera feltöltését, hogy minél hamarabb mozgásba hozhassa a köteléket. Az ezredes a mozgásnál többre becsülte a cirkáló harcértékének helyreállítását. Nem vitás, kockázatos volt a csengizek orra előtt befejezni a feltöltést, de sikerült! Különösen most, a Hurricane sérülése után értékelte nagyra Anela ezt a lépést. Ha Kadrif ezredes nem kockáztat, a köteléknek most két csökkent harcértékű egysége lenne!

   Alig startoltak el a Thunderbolt vadászgépei, az ezredes máris szervezni kezdte az ellentámadást. A csengizek akciójához képest sokkal szerényebb, de remélhetőleg hatékonyabb bevetést készítettek elő a slasztogon ellen. A Thunderbolt harminc bombázóját és húsz vadászgépét sorolták az első hullámba, a második hullámot az első két vadász század alkotja majd, a csengizek megfutamítása utáni gyors feltöltéssel.

   Kadrif ezredes azonban nem érte be annyival, mint a csengizek. A vadászgépek, és bombázók támadását négy cirkálóval tervezte megerősíteni. A Gorgon és a Hydra jobbról, míg a Salamander és a Phoenix balról közelíti meg és veszi tűz alá az ellenséges köteléket. Az ezredes nagyon bízott benne, hogy a cirkálók Hammerei a slasztogonnak is komoly károkat tudnak majd okozni.

   A csengiz szuperhordozó megtépázásából persze a Thunderbolt-nak is ki kell majd vennie a részét. Kadrif ezredes úgy számította, hogy a mindenfelől szorongatott slasztogon nem fogja sokáig állni a Thunderbolt nehéz fegyvereinek tüzét. De ha mégis a csengiz bizonyulna erősebbnek, a támadások sorozata akkor is elég időt biztosítana a vadászok fedélzetre vételére, és a menekülésre a közben kellően felgyorsuló Thunderbolt-nak.

   Balev és Arder egyre jobban belemelegedett a harcba, ami a csengiz gépek ritkulásával lassan már inkább csak lövészetté vált. A Thunderbolt kétszázadnyi vadászgépe teljesen szétszórta az ellenség kötelékeit. A magányosan harcoló csengizeknek pedig alig volt esélyük a párban támadó földi pilótákkal szemben. Voltak persze az ellenséges pilóták között is félelmetes tudásúak, akik néha alaposan megszorongatták az embereket, de olyankor mindig akadt segítség.

   Balevék éppen a Thunderbolt fölött kergettek egy kétségbeesetten manőverező csengizt, mikor a hordozó vetőcsöveiből újabb földi gépek röppentek ki. Balev egy pillanatra csengizről és műszerekről egyaránt megfeledkezve nézte a kirajzó és kötelékbe rendeződő felderítőket. Csak a következő startnál felbukkanó bombázók láttán értette meg az otthoniak szándékát.

   – Áh! Kölcsön kenyér visszajár!  – nevetett fel elégedetten.  – Most a csengizek kapnak látogatókat!

   – Ne bámészkodj!  – reccsent Arder dühös hangja Balev fülébe.  – Még meglép ez az átkozott!

   A gépeik előtt cikázó csengiz egyre nagyobb sebességgel távolodott a Thunderbolt-tól. Folyamatos gyorsulása és iránya elárulta, hogy már eszében sincs újabb támadásra gondolni, egyszerűen csak szeretne épségben hazajutni saját anyahajójára. Arder figyelmeztetésére Balev azonnal korrigálta eltérését és a menekülő után eredt.

   – Alfa a Delta és az Echo fiúknak!  – szólalt meg Balev sisakjában a Thunderbolt repülésirányítója.  – Azonnal térjenek vissza a hordozóra!

   – Soha jobbkor!  – fakadt ki csalódottan Balev.

   Szíve szerint addig kergette volna az előttük tekergő csengizt, míg le nem szedik, vagy ki nem fogy az üzem-anyaguk. Az irányító parancsával azonban nem lehetett vitatkozni. Elegáns ívben kifordult a sötétzöld vadászgép mögül, odaintve a szerencsésen megmenekült csengiznek és Arderrel együtt hazafelé indultak.

   Megközelítve a Thunderbolt-ot keringeni kezdtek fölötte, míg az irányítók landoláshoz nem szólították őket. A hívásra Balev a hordozó mögé került, megcélozta a kivilágított alagutat és mély levegőt véve újra bekapcsolta a tolóerő-fordítót. Vadászgépe engedelmesen lelassult és a száz kilométeres sebességnél alig gyorsabban suhant be a Thunderbolt aknájába. A hordozó erőtereitől teljesen megállítva néhány pillanattal később már kerekeire is huppant az ötös lift platóján.

   Balev jóleső nyugalommal engedte el magát a pilótaülésben. Ráérősen lusta mozdulatokkal kezdte kioldozni a hevedereit, míg a lift a „B” fedélzetre süllyedt vele. Barátságosan odaintett a gép orrfutójára csatlakozó targonca vigyorgó vezetőjének. Alig várta, hogy végre kiszállhasson fülkéből, és kinyújtózhasson. Inni akart egy nagyot, meg a többi pilótával kitárgyalni a harc minden egyes mozzanatát.

   Nagy meglepetésére a targonca egyenesen az egyik kivetőakna elé vontatta gépét, ahol márt vártak rá a technikusok. Üzemanyagtömlőket és kábeleket kapcsoltak a naszádjára. Kis targoncáikon rakétákat toltak oda és már emelték-rögzítették is a helyükre őket. A fülke mellé támasztott létrán felkapaszkodó műszaki a tető felnyitása után egy üdítős flakont, meg egy szendvicset nyújtott oda Balevnek:

   – Üdv, pilóta! Egyél, igyál, amíg én átnézem a bárkádat!

   – Hagyd a fenébe! Most szálltam le, biztosan rendben van az egész!  – tekerte le az üveg kupakját Balev. Ivott egy nagyot, aztán két falat sonkás zsemle közt tele szájjal megkérdezte:  – Miért töltitek fel újra a gépeinket?

   – Mindjárt elmondják nektek is  – kopogtatta meg Igor sisakját a technikus.  – Bevetésre mentek a csengizek szuperhordozója ellen! Ti lesztek a második támadó hullám!

   – Mind a két tucat vadászgépünkkel?  – kerekedett el Balev szeme a meglepetéstől.  – Éppen most volt szerencsénk látni egy efféle támadás esélyeit!

   – Akkor is indulnotok kell, mégpedig amilyen gyorsan csak lehet  – vonogatta a vállát a műszerek között matatva a technikus.  – Ez a parancs. Az ezredes mindent bevet, hogy meggyengítse az ellenséges hordozót. Különben is! Mindenki látta, hogy mennyivel jobbak vagytok a csengizeknél!

   Anela elszoruló torokkal nézte az ablakon át a csengiz hordozó felé húzó vakmerő kötelékeket. Olyan kicsik és védtelenek voltak ezek a gépek az óriási slasztogonnal szemben. Talán meg sem tudják majd karcolni hatalmas ellenfelüket! Meglehet csak annyi eredménye lesz a bevetésüknek, hogy lehetőséget biztosítanak a Thunderbolt-nak és cirkálóinak az eredményes támadásra. De vajon hányan térnek vissza közülük?

   Messze, a vadászgépek előtt, már szabad szemmel is ki lehetett venni a slasztogon nyomasztóan hatalmas árnyát a csillagok hátterében. A romboid alakú test lassan olyan helyzetet vett fel, hogy legtöbb fegyverét egyidejűleg használhassa a Thunderbolt ellen. Anela előtt a képernyőn már jól látható volt a slasztogon orrába telepített négy merev lézervető és a rakéták indító csöveinek sora. Kadrif ezredes egész flottája együttesen is alig volt képes nagyobb csapásra, mint maga a csengiz szuperhordozó.

   Anela elfordult az ablaktól és újra a hologramot kezdte vizsgálgatni. Csak most tűnt fel neki, hogy a Thunderbolt kíséretét alkotó cirkálók eltávolodtak a hordozótól. Három vörös nyilacska csak új, jobb megfigyelést biztosító pozícióba manőverezett, de a többi négy egyenesen a vadászgépek nyomába eredt, hogy megtámadja a slasztogont. Párokra szakadva messze oldalra kerültek, hogy megosszák ellenfelük tűzerejét, és ne zavarják a Thunderbolt bombázóit.

   Közben a hologram szerint maga a Thunderbolt is merészen támadásba lendült. Anela idegesen figyelte az ezredes akcióját. A hologram sematikus ábrázolásában képtelen volt megállapítani az ellenfeleket elválasztó távolságot. Sejtette, hogy a két hordozó képe egészen más léptékű, mint a távolságuké. De gyakorlatlan szemének ez sem mondott semmit. Csak az szolgált némi támpontul a távolság megbecsléséhez, hogy még egyik hordozó sem próbált meg csapást mérni ellenfelére. Akkor pedig még kívül kell lenniük egymás lőtávolságán.

   Balev olyan kényelmesen nyúlt el a pilótaülésben, amennyire csak a fülke méretei engedték. A Thunderbolt körüli légiharc fáradtsága és most, a robotpilótás rávezetés unalma elálmosították. Csak a tűnődés tartotta ébren: vajon miért őket vetette be újra Kadrif ezredes? A bombázókat és a felderítőket a harmadik és negyedik vadász század kíséretében küldték előre. De miért tartott otthon az ezredes három pihent vadász századot? Miért nem az első összecsapásban részt vevő pilótákra bízta a hordozó védelmét?

   Tűnődéséből a radar csipogása riasztotta fel. Két gyorsan közeledő tárgyat jelzett hátulról. Igor egy pillanat alatt éberré válva lecsapott a hátsó szenzorok kapcsolóira, de csak elmosódott, szürke villanást látott a monitoron. A két nehéz űrtorpedót, melyek máris megelőzték köteléküket, csak az elülső radaron tudta megnézni. Hajtóművük éles fénye azonban nagyon zavarta Balevet, ezért gyorsan másfelé fordította a tekintetét.

   – Dolgoznak az otthoniak!  – jegyezte meg Bishop százados a gépeik méretével vetekedő rakéták láttán.

   – De a csengizek sem alszanak!  – szólalt meg pár perc múltán Richard Hanlaf, a százados kísérője, mikor a távolban a slasztogon lézerei felrobbantották az űrtorpedókat.

   – És te most kinek szurkolsz?  – kérdezett közbe Dave Thurber.  – Mert ha a csengizeknek, én már megyek is haza!   

   A távolban, a slasztogon körül szapora villogás vonta magára a pilóták figyelmét. Az első hullámban támadó gépek csaptak össze az ellenséges hordozót védelmező vadászokkal. A robbanások fénysziporkái azt mutatták, hogy alaposan döngetik az ellenséget. Vagy az őket. De a harcoló pilóták dühös kiáltásai és átkozódása a kom-vonalakon arra utalt, hogy bármi történt is, valójában kevés sikert értek el.

   – Alfa a Delta és Echo fiúknak!  – csendült a fülükbe a Thunderbolt repülés-irányítójának hangja.  – Madárijesztők hetes-zéró-ötön! Rázzák le őket és repüljenek tovább az eredeti célpontjuk felé!

   – Eszem a zuzádat, aranyom!  – morogta az orra alá Bishop százados.  – Nem mutatnád meg véletlenül, hogyan csináljuk?

   Sok morgolódásra, vagy fontolgatásra azonban nem maradt idejük. A slasztogont védő vadászgépek egyik raja máris rájuk rontott. A csengiz vadászok tökéletes alakzatban zúdultak Bishop századosra és osztagára. A földi pilóták a parancs értelmében nem pazarolhatták rakétáikat az ellenséges gépekre. Bishop és pilótái nyakukat behúzva gyorsítottak és nagyon bíztak a második században, hogy leszedik a nyomukban lihegő csengizeket.

   A furamód kis létszámú elhárító rajból Balev és Arder párosára már nem jutott üldöző. A két pilóta ki is használta háborítatlanságát és teljes sebességgel a csengiz hordozó „alá” buktak, hogy egyenesen a slasztogon dokkjait és hangárait támadhassák. A leginkább megfelelő célpontot keresve döbbenten nézték az alattuk elsuhanó szuperhordozó kolosszális méreteit. Még a Thunderbolt lenyűgöző méreteihez szokott szemüket is elkápráztatták a sokszáz-méteres fémsíkok. Mintha nem is egy űrhajót, hanem egy egész kisbolygót készülnének megtámadni!

   – Ez mind egyetlen csillaghajó?!  – hüledezett Arder.

   – Veheted úgy is, hogy valaki viccből összeragasztott kettőt  – nevette el magát idegesen Balev.  – Csak el ne felejtsd közben, hogy miért is jöttünk!

   – Tudom, mire valók a rakétáim!  – morogta sértődötten Arder.  – Csak az a baj, hogy ezek a fiúk odalent nem igazán örülnek nekünk!

   – Ne nyavalyogj! Gyere utánam!

   Balev leborította gépét és Arderrel a nyomában a slasztogon legérzékenyebb pontja felé zuhant. Egyenesen a vadászgépek leszállító aknájába akarta lőni első rakétáit! Csakhogy a csengiz vadászirányítás sem aludt. Még félúton sem voltak céljuk felé, mikor négy sötétzöld vadászgép vágott be mögéjük.

   A két földi pilóta egymás pályáját keresztezve igyekezett megzavarni üldözőit. Hol jobbra, hol balra lendültek ki a célvonalból, de tervüket nem voltak hajlandók feladni. A csengizek közben egyre közelebb kerültek hozzájuk, ezáltal egyre pontosabban is lőttek. Végül Balevék kilőtték rakétáikat, és kétfelé válva kitörtek üldözőik elől. Az indítást gyorsan követő robbanásokra vissza sem kellett nézniük, hogy tudják: csak az akna bejáratát találták el. Pedig de szép is lett volna, ha legalább az egyik rakéta odabenn robban a négyből!

   A Thunderbolt és a csengiz kötelék csatájának menete lassan kezdte Kadrif ezredes elképzeléseit követni. A slasztogon mozgását erősen gátolták a makacsul rohamozó földi vadászgépek ellen küzdő saját gépei. A felderítők jelentése és a pilóták egyre vadabb káromkodásai alapján a vadász-gépek és a bombázók csak jelentéktelen sikereket értek el találataikkal. A csengiz hordozó páncélzatát legtöbbször át sem tudták szakítani lézereik és rakétáik.

   Közben a két támadó cirkáló-kötelék is megpróbált eleget tenni Kadrif ezredes elvárásainak. A csengizek Skorpiói viszont semmiképpen sem akarták a Hammerek kilövéséhez ideális közelségbe engedni őket a slasztogonhoz. A cirkálókat persze egyáltalán nem volt könnyű feltartóztatni. Az öt Skorpió három-kettő arányban fordult ellenük, magára hagyva a hordozót.

   A földi cirkálók összeszokottan manőverezve vették fel a harcot a Skorpiókkal. Gondosan ügyeltek, nehogy az ellenfél csak egyikükre koncentrált tüze áttörje a pajzsukat. Megosztották a csengizek tűzerejét, és közben Hammereik lőtávolán belülre lopták magukat. Csak az egyik Skorpiót elsöprő robbanás döbbentette rá a csengizeket figyelmetlenségükre.

   A megfutamodó Skorpiók nyomában végre a földi cirkálók is elég közel kerültek a slasztogonhoz. Első Hammereiket azonban sorra hárította a csengiz hordozó védelme. De a négy cirkáló össztüze még a slasztogonnak is sok volt. Egy idő után a rakéták átjutottak a zárótűzön és hatalmas lékeket robbantottak a hordozó vastag páncéljába.

   A slasztogon már az első találatokat megelőzően megpróbált úgy fordulni, hogy egyszerre vehesse tűz alá a kellemetlen cirkálókat és a Thunderbolt-ot is. Csakhogy a négy cirkáló felkészülten várta ezt a manővert. Mindkét páros igyekezett mind jobban a csengiz hordozó alá kerülni. Bármelyikük ellen fordítja is fő fegyverzetét az ellenfél, a másik kötelék előtt fel kelljen tárnia védtelen alsó részét.

   Cirkálóinak védelmében a Thunderbolt is folyamatosan lőtte űrtorpedóival a csengiz óriást, keményen próbára téve az ellenfél védelmét. A lézervetők bevetésére azonban sokáig hiába várt a komputerét vallató Anela. Amikor végre mégis kilobbantak az első energialökések, a lány legnagyobb meglepetésére Kadrif ezredes nem a slasztogont, hanem a közelében védelmet kereső Skorpiókat vette tűz alá velük. A következő pillanatban aztán megértette az ezredes taktikájának lényegét.

   A slasztogon pajzsát ebből a távolságból valószínűleg a Thunderbolt nehéz lézerei sem tudták volna áttörni. Éppen ezért Kadrif ezredes nem is pazarolta rá az energiát. Inkább kísérő cirkálóitól igyekezett megfosztani a csengiz hordozót. Ha sikerül valóra váltania tervét, a magára maradó óriással szemben jelentősen megnőnének a földi kötelék győzelmi esélyei.

   A második Skorpió elvesztése azonban hirtelen megváltoztatta a csengizek taktikáját. Rakétáikkal korábban is tűz alatt tartották a Thunderbolt-ot, de nem tudtak kárt tenni benne. Most kihasználták a támadáshoz közelebb lopakodó földi hordozó aprócska hibáját. A slasztogon hegyes orra első ízben fordult a Thunderbolt felé. Mire Kadrif ezredes parancsára megkezdték a kitérő manővert, működésbe léptek az Y’Bernai-ék által a slasztogon elejére rajzolt, merev lézervetők.

   Félelmetes, sosem látott erejű energialökés érte a Thunderbolt-ot, amint a csengiz négy szuperlézere oldalba vágta a pajzsukat. A pajzsgenerátorok sivítva próbálták elnyelni a rájuk zúduló pusztító erőket. Aztán a második sortűz is célba csapódott, elsöpörve a Thunderbolt pajzsának egyik felét, mint egy szappanbuborékot.

   A Skorpió közeli és igen látványos pusztulása felvillanyozta a csüggedni kezdő földi pilótákat. Lassan egy órája küzdöttek már a csengizek túlereje ellen, minden látható eredmény nélkül. Sorozatban harcolták ki a pompás lőhelyzeteket. És az eredmény? Az életüket kockáztatták pár vacak antennáért, jelentéktelen szerelvényért és a slasztogon burkolatának néhány tucat horpadásáért.

   A csengizek sötétzöld vadászgépei ugyanis eddigre már csak úgy hemzsegtek hordozójuk körül. Elég volt, ha egy földi pilóta csak a slasztogon felé fordította gépének orrát, máris ráragadt négy-öt ellenfél. Akkor aztán kezdődött a végeérhetetlen pörgés, bukfencezés, fordulózás, hogy valahogy megszabaduljon üldözőitől.

   A Skorpió felrobbanásának közeli, vakító felvillanása mindkét fél pilótáit meglepte. A pillanatnyi döbbenet párharcok sorát szakította félbe, mert az elvakuló, vagy egyszerűen csak elbámészkodó pilóták elsodródtak egymás közeléből. Ilyen módon szabadult meg üldözőitől Balev és Arder is a slasztogon tatjának irányában. A pillanatnyi nyugalmat kihasználva Balev már zuhant is gépével a csengiz hordozó hatalmas irányítótornya felé.

   A két vajszínű vadászgép szinte eltörpült a felhőkarcolónyi acélkolosszus mellett. Arder már szívesen kilőtte volna a rakétáit, hogy újra biztonságosabb távolságra kerülhessen a slasztogontól. De Balevet nem hagyhatta magára. Már csak ötszáz méternyire voltak a toronytól, mikor Igor két rakétát lőtt a csengiz monstrumba, aztán erőteljesen balra rántotta gépét. Arder hűségesen utána csinálta a manővert, egyenesen a barátja által robbantott lyukba küldve saját rakétáit.

   A burkolaton belül robbanó két lövedék valósággal felpúposította a torony hátlapját. A kipukkanó, több négyzetméteres léken alkatrészek, roncsok és halottak összekuszálódott tömege sodródott ki. Az érckolosszus ablakaiban villogó másodlagos robbanások fénye elárulta, hogy Balevék találata igen érzékeny pontján érte a slasztogont.

   Bár a slasztogon pokoli erejű szuperlézerei többször is végveszélybe sodorták a Thunderbolt-ot, az első találatot mégis a földi hordozó érte el. Kadrif ezredes az állandó manőverezés közben minden alkalmat kihasznált, hogy rakétákkal, főleg a hatalmas űrtorpedókkal bombázza a csengizeket. Az egyik fordulóból kikerülve tizedmásodperces időközökkel hat ilyen nehéz rakétát lövetett ki az ellenségre.

   Mióta a csengizek elveszítették második Skorpiójukat is, a megmaradt három cirkáló a slasztogon árnyékába húzódott a Thunderbolt lézerei elől. Ezzel a földi hordozótól megmenekültek ugyan, de elveszítették saját vezérhajójuk védelmében betöltött szerepüket. A slasztogon védelmének ez az apró csökkenése segítette végül találathoz a Thunderbolt-ot.

   A hat űrtorpedó kilövésekor a slasztogon orrával félig a földi űrhajó felé fordulva manőverezett. Következő sortüzére készülve éppen beirányozta szuper-lézereit a Thunderbolt-ra. A közeledő rakétákat észlelve aztán nem a földi hordozóra nyitottak tüzet, hanem az űrtorpedókra. Csakhogy a négy szuperlézerrel hat rakéta repült szembe. A töltetek mind közelebb robbantak a slasztogonhoz, egyre jobban zavarva legénységét a célzásban. Még így is csak az utolsó, a hatodik ért célba, letépve a csengiz hordozó fél orrát és három szuperlézerét.

   – Telitalálat!!  – ordított fel diadalittasan Dom és csoportja, Anela háta mögül csodálva a slasztogon féloldalasra nyomorított orrát.

   – Csak találat!  – próbálta lehűteni Anela a küldöttség vezetőjének lelkesedését. Benne még túlzottan is elevenen éltek a Thunderbolt pajzsát feltépő találatok durva lökései, semhogy tiszta szívvel osztozhatott volna társai örömében. Kinézett az ablakon és hozzáfűzte:  – És ez még csak az első találat ebben a csatában!