Joseph B. Skerin :

        Gerlecsal�d

   Khu-ku�-ban egy pillanatra fel�tl�tt a t�l hideg szeleinek �s koplal�s�nak eml�ke. De csak az�rt, hogy m�g jobban �lvezhesse a h�t�t simogat� langymeleg napsugarakat. �r�lt, mert teli volt a begye. Nemr�g fejezte be eb�dj�t a v�roson k�v�l, a zsenge vet�sben. Boldogan r�fek�dt h�t a sz�rnyai al� fesz�l� sz�lre, �s �lvezte a tavaszt. Beleborzongott a szerelembe, �s azt tette, amit minden tavasszal. Helyet keresett, ahol f�szket rakhat, s felnevelheti fi�k�it.

   �tsuhant egy sokemeletes, nagy szalagh�z felett �s hirtelen �gy �rezte, haza�rt. Az emberek h�zai k�z�tt, mint v�dett kis v�lgy ny�lt meg alatta egy sz�rke betonkock�kkal kirakott t�r. A burkolat n�lk�l hagyott f�ves-vir�gos tiszt�sokon tucatnyi, k�l�nb�z� m�ret� fa ny�jt�zott az �g fel�. T�bbs�g�k alacsony �s csenev�sz volt a f�szekrak�shoz, de akadt k�zt�k �pp el�g cs�b�t�an magas, er�s is.

   Khu-ku�  – p�rj�val a nyom�ban –  azonnal lefel� vette az ir�nyt. K�tszer is k�rberep�lte a teret, de �gy t�nt: elk�stek. A f�k t�bbs�g�n m�r m�s p�rok �p�tkeztek. Csak n�gy megfelel� m�ret� fa volt m�g �res. Azokon senki sem akart megtelepedni, mert t�ls�gosan k�zel voltak a t�r �szaki oldal�t lez�r� magas h�zhoz. Meg az emberekhez. M�rpedig ahol emberek vannak, ott macsk�k is �lnek, akikt�l sosincsenek biztons�gban a fi�k�k.

   Khu-ku� nagy b�tran odahuppant az egyik �res fa �g�ra. T�rsaival ellent�tben  – b�r f�lt is t�l�k –  szerette n�zni az embereket. Alaposan felm�rte a v�szesen k�zel lev� erk�lyt. Egy b�trabb macska tal�n �t is ugorhatott volna onnan a f�ra. De a korl�thoz valaki egy tet�vel ell�tott t�lc�t er�s�tett, amilyenen n�melyik ember magvakat szokott kitenni t�len az �hes madaraknak. M�rpedig aki a madarakat eteti, aligha tart macsk�t!

   Tov�bb vizsg�l�dva, az ablakon t�l Khu-ku� k�t embert vett �szre. Egy feh�r fej�t, meg a fi�t. A fi� is feln�tt volt m�r, a feh�r haj� m�gis �gy etette, mint egy apr� fi�k�t. Persze nem a gerl�k, csak emberek m�dj�ra. Kan�llal adta neki az �telt egy piros t�ny�rb�l. Pedig a feh�r fej� f�rfi volt, s �gy nem lehetett anyja a fi�nak.

   – N�zd, Csipike! Mad�r!  – mutatta a feh�r fej� a f�lretartott fejjel figyel� gerl�t a fi�nak, mikor elfogyott az �tel a t�ny�rb�l, s r��rt kin�zni az ablakon.  – Megetetj�k, j�?

   A fi� ut�na fordult apja lend�l� kez�nek, �s pohara felett �ppen olyan jobb fel� billentett fejjel n�zett az ablak fel�, ahogyan a gerle figyelte �ket.

   A ny�l� ajt� �s az erk�lyre kil�p� ember l�tt�n Khu-ku� r�m�lten a leveg�be l�kte mag�t. De nem rep�lt messze, mint a p�rja. A fa legt�volabbi �g�r�l leste, amint a feh�r fej� ember egy zacsk�b�l mindenf�le magokat sz�rt az etet� t�lc�j�ra.

   N�h�ny nap alatt Khu-ku� �s p�rja is megszokt�k, hogy a feh�r fej� minden reggel magokat tett nekik az etet�be �s friss vizet t�lt�tt egy t�lk�ba. Esz�kben sem volt az ember k�zel�be menni, de m�r nem is rep�ltek el fejvesztve, ha kil�pett az erk�lyre. K�zben h�romnapi kem�ny munk�val elk�sz�ltek a gerleszemmel igazi remekm�nek sz�m�t� f�szk�kkel. N�hol �t lehetett ugyan l�tni az �sszef�z�tt gallyak k�z�tt, de nekik �ppen megfelelt. Khu-ku� nagy b�szk�n k�t toj�st is rakott a f�szekbe, azt�n szorgalmasan kotlani kezdett rajtuk.

   Nem mert h�tat ford�tani az erk�lynek, �gy egyre az embereket leste az ablakon �t. Legt�bbsz�r a feh�r fej�t l�tta, meg a fi�t. De hamar r�j�tt, hogy a feh�r haj� embernek p�rja is van. Egy id� ut�n azt is megfigyelte, hogy az asszony minden d�lben elment. �tv�gott a t�ren, hogy csak este t�rjen vissza. Olyankor a feh�r fej�, meg a fi� mindig ott �lltak az ablakban. Ujjaikat egym�s�ba kulcsolva v�rt�k, hogy felbukkanjon a t�r t�ls� fel�n. Azt�n egy�tt is integettek neki, mikor v�gre megl�tt�k.

   Khu-ku� l�tta, hogy a feh�r fej� �s p�rja legt�bbet a fi�val foglalkoztak. �gy gondozt�k, mintha m�g j�rni sem tud�, eg�szen apr� ember-fi�ka lett volna. Etett�k, itatt�k, ruh�t cser�ltek rajta, �s igen sokszor csak j�tszottak vele. �s persze folyton besz�ltek hozz�, meg �nekeltek neki. De a fi� sosem v�laszolt. Csak nevetett, ha j� kedve volt. Hangja n�ha m�lyen g�c�g�tt, mint az apj��, majd egy perc m�lva v�konyan csilingelt, mint egy kisgyerek�. Ha nevetett, kez�t-l�b�t is furcs�n mozgatta, szinte t�ncolt �r�m�ben.

   Mikor mind a ketten otthon voltak, az emberp�r n�ha egym�st �tkarolva oda�llt az ablak el�, �s �pp�gy lest�k a gerl�ket, mint Khu-ku� �ket. N�h�ny nap m�lva az is el�fordult, hogy az asszony tette ki reggel az eles�get �s vizet az etet�be. A gerl�k pedig �t is megszokt�k, mint kor�bban a feh�r fej�t.

   Amikor sz�lei a gerl�ket n�zt�k, a fi� is sokszor odab�jt hozz�juk. Olyankor �t�lelt�k egym�st h�rman. A sz�l�k babusgatt�k nagyra n�tt fi�k�jukat, � pedig a maga esetlen m�dj�n kedveskedett nekik. Volt, hogy puszit k�rve nyomta az arc�t valamelyik�k sz�j�hoz. M�skor csontos homlok�t koppantotta oda h�zelegve apa, vagy anya fej�hez.

   M�skor a fi� csak �llt az ablakn�l �s f�lrebillent fejjel n�zte a napf�nyben f�rd� teret, a falevelek t�nc�t a sz�lben, vagy az �gen sodr�d� felh�ket. Az arca mindig komoly volt. Khu-ku� sosem tudta, �ppen mit n�z a fi�, de �rezte, hogy valami baja van. M�s volt, mint a t�bbi ember. Nem tal�lta a hely�t k�z�tt�k.

   A k�lt�s hetei alatt Khu-ku� m�s embereket is l�tott felt�nni az ablakon t�l. A feh�r fej�nek �s feles�g�nek volt k�t m�sik fia is, akik b�r kirep�ltek m�r sz�leik f�szk�b�l, az emberek szok�sa szerint p�rjukkal egy�tt visszat�rtek id�nk�nt. Ha ott voltak, nem csak sz�leikkel, a testv�r�kkel is sokat besz�ltek. J�tszottak vele, boh�ckodtak neki, mintha megint j�t�kos ember-fi�k�kk� v�ltak volna. Legink�bb tal�n az tetszett a fi�nak, amikor nagyobbik testv�re a csukl�j�n�l fogva �gy mozgatta a karjait, mint mad�r a sz�rny�t, s k�zben v�gigs�t�ltatta a lak�son.

   Ilyenkor a fi� fej�t h�travetve kacagott. S Khu-ku� v�gre r�j�tt, mi a baja. Rep�lni akart!

   Khu-ku� napokon �t t�rte a fej�t, hogyan seg�thetne a fi�nak. V�g�l tan�tani kezdte, mint egy gerlefi�k�t. A rep�l�s, az elrugaszkod�s sz�mtalan v�ltozat�t bemutatta neki, ha a fi� �ppen kin�zett az ablakon. Volt, hogy csak ledobta mag�t a korl�tr�l, s zuhant�ban t�rta sz�t sz�rnyait. M�skor er�sen elr�gta mag�t a f�szket tart� �gt�l. Megint m�skor hatalmas sz�rnycsap�saival val�s�gos vihart kavarva emelkedett a leveg�be. K�zben egyre azt v�rta, mikor kezd a fi� is csapkodni a karjaival. Hiszen a fi�k�k is mindig mozgatt�k a sz�rnyukat, m�g ki nem n�tt a tolluk!

   De hi�ba er�lk�d�tt. A fi�t sokkal jobban �rdekelt�k a sz�lei, l�togat�ba �rkez� testv�rei, �s saj�t, mag�ba z�rt kis vil�ga, mint a gerle az ablakon t�l. Csak elv�tve pillantott Khu-ku� mutatv�nyaira m�g akkor is, ha egyed�l �llt az ablak el�tt, vagy �ppen az �gy�ra hasalt pihenni.

   A harmadik h�t v�ge fel� azt�n megrepedt az egyik toj�s h�ja Khu-ku� alatt, �s � azonnal elfeledkezett a fi�r�l. Anya lett, akinek m�snapra m�r k�t csupasz fi�k�t kellett melengetni �s etetni, egym�st v�ltva a p�rj�val. Szerencs�re nekik nem kellett olyan messze rep�lni�k az �lelem�rt, mint a t�ren f�szkel� t�bbi gerl�nek. A feh�r fej� �s az asszony nem csak a f�szket lassan kin�v� fi�k�k n�veked�s�t lest�k naponta, de b�s�ges asztalt is ter�tettek a gerlep�rnak.

   Khu-ku� fiai pedig gyorsan fejl�dtek. El�bb csak tele lett vel�k a f�szek, s sz�rke pih�k �tk�ztek ki csupasz b�r�kb�l, majd hamarosan val�di, hossz� tollakat kezdtek n�veszteni. Sz�leik alig gy�zt�k etetni folyton �hes apr�s�gaikat, s m�r csak �ggyel-bajjal tudt�k v�delmez� sz�rnyaik al� takarni �ket.

   �ppen k�t hetesek lettek a fi�k�k, amikor val�s�gos felh�szakad�s z�dult a t�rre. Az �lomsz�n� felh�k alatt szapora vill�mok cik�ztak-d�r�gtek. A k�t fi�ka k�v�ncsian n�zegette a megv�ltozott vil�got �s a szokatlan form�ban �rkez� vizet apjuk sz�rny�nak tolls�tra al�l. K�zben Khu-ku� a szomsz�dos �gon f�rd�z�tt. Szinte az oldal�ra fek�dt, s sz�rny�t az �g fel� t�rva �lvezte az es� paskol�s�t.

   Azt�n megl�tta a fi�t. Orr�t az �veghez nyomva �llt az ablakn�l. Boldog mosollyal n�zte a vill�mokat. R�zk�dott a nevet�st�l, ha egy-egy �jabb, vak�t� kis�l�s cik�zott �t a felh�k k�z�tt. Id�nk�nt lehajolt �s a fels� erk�ly perem�t leste, honnan j�n a t�r betonkock�it paskol� rengeteg es�. Boldog n�zel�d�se k�zben v�g�l megakadt a szeme az es�ben f�rd�z� gerl�n. Most el�sz�r hossz� percekig k�vette moh� tekintet�vel a mad�r minden mozdulat�t.

   Att�l a napt�l Khu-ku� ism�t tan�tani kezdte a fi�t. �jra bemutatta neki a rep�l�s k�l�nb�z� v�ltozatait, �s igyekezett r�venni, hogy ut�nozza �t. A fi� persze most sem csapkodott a karjaival. De egyre t�bbsz�r �s egyre hosszabban figyelte a gerl�t. Hi�ba tess�kelte le minden alkalommal a feh�r fej�, a fi� mindig fel�llt az ablak alatt lev� �gy�ra, hogy k�zelebbr�l l�thassa Khu-ku�-t.

   Azon a napon is az �gy�n �llt �ppen. Orr�t-homlok�t az ablakhoz nyomva figyelte, hogyan pr�b�lgatj�k Khu-ku� kirep�l�s el�tt �ll� fi�k�i a sz�rnyukat. Azt�n  – tal�n apja l�pteit hallotta meg, tal�n valami eg�szen m�s�rt tette –  hirtelen megfordult �s nagy b�tran lel�pett a fekhely�r�l … �gyetlen l�ba elakadt a sz�nyegben �s a k�vetkez� l�p�s helyett  – mint rep�lni v�gy� rab mad�r a kalitka r�cs�nak –  fejjel a falnak csap�dott.

   A feh�r fej� �s p�rja ijedten rohantak a nagy koppan�sra. Felkapt�k f�ldre hanyatl� fiukat, s az �gy�ra fektett�k. Idegesen tettek-vettek k�r�l�tte, de hi�ba pr�b�lt�k mag�hoz t�r�teni. Kicsit k�s�bb idegen emberek j�ttek. �k is hajlongtak egy darabig a fi� k�r�l. Azt�n �ttett�k egy m�sik �gyra �s elvitt�k. A feh�r fej� �s az asszony k�ts�gbe esetten tipr�dtak az idegenek nyom�ban, mint riadt gerlep�r a fi�k�jukat elragad� macska ut�n.

   Az �res lak�s csak valamikor k�s� este n�pes�lt be �jra. Mind hazaj�ttek. A feh�r fej�, a feles�ge, k�t kirep�lt fiuk �s m�g azok p�rjai is. Csak a fi� nem j�tt vel�k. Az emberek hol s�rtak, hol csak �ltek �s gubbasztottak, mint a beteg madarak. Khu-ku� nem �rtette, mi t�rt�nt vel�k. Egyre azt leste, mikor j�n meg v�gre a fi� is.

   Reggel a feh�r fej� �s csal�dja  – a gerl�kre egyetlen pillant�st sem vetve –  ism�t elment otthonr�l. Hetek �ta most el�sz�r fordult el�, hogy senki sem sz�rt magokat az etet�be, s nem �nt�tt friss vizet a t�lk�ba.

   M�r esteledett, amikor az emberek �jra el�ker�ltek. De a fi� most sem j�tt vel�k. Megint csak le�ltek sz�tlanul, s ugyan�gy gunnyasztottak, mint el�z� este. �szre sem vett�k, hogy odakint felh�k gomolyodtak az �gre. Hogy a v�ratlan, korai s�t�ts�get egyre k�zelebbr�l d�rg� vill�mok szaggatt�k sz�t vak�t� villan�saikkal. Hogy szakadni kezdett az es�.

   Khu-ku� az egym�st kerget� vill�mokt�l, meg az es� sustorg�s�t�l alig hallotta az ablakon t�l t�mad�, cirpel�sre eml�keztet� hangot. Igaz�b�l csak arra figyelt fel, hogy a feh�r fej� az emberek m�dj�n besz�lni kezdett valakivel, aki ott sem volt. Azt�n a f�rfi, az asszonya �s k�t fia hirtelen felt�r� zokog�ssal egym�s v�ll�ra borultak. Egym�sba kapaszkod� f�jdalmukban �szre sem vett�k, hogy egy �ttetsz�, szinte vil�g�t�an feh�r mad�r pihent meg n�h�ny percre az erk�ly�k korl�tj�n.

   Csak Khu-ku� l�tta a k�l�n�s, feh�r mad�r �rkez�s�t. Megb�multa az idegent, aki fej�t oldalra billentve hosszan n�zte az ablakon �t az egym�sba kapaszkodva, fuldokolva zokog� csal�dot. R�vid pihen� ut�n a csod�latos mad�r elr�gta mag�t a korl�tr�l. Ker�lt egyet a t�r felett, mint aki nehezen sz�nja el mag�t valamire. Azt�n k�nnyed sz�rnycsap�sokkal emelkedni kezdett. Szinte f�gg�legesen rep�lt az �g fel�. Halv�nyan dereng� f�nye hamarosan eleny�szett a magasban, a s�t�ten gomolyg� felh�k k�z�tt.

   Khu-ku� hosszan b�mult a k�l�n�s, feh�r mad�r ut�n. Azt�n a n�gy, m�g egyre zokog� ember fel� fordult. M�r tudta, mi�rt s�rnak. Tudta, hogy a fi� m�gis megtanult rep�lni. De azt is tudta, hogy m�r soha t�bb� nem j�n vissza. M�gsem �rtette az emberek f�jdalm�t-b�nat�t. Csak �rezte. A csukott ablakon �t is �gy z�dult r�, mint a t�li viharok jeges szele. F�zott t�le. Toll�t felborzolva pr�b�lta elviselni. De csak hajnalig b�rta. M�g alig vil�gosodott, amikor kit�rta elg�mberedett sz�rnyait �s �tra kelt. Tett egy sz�k k�rt a fa el�tt, hogy mag�val h�vja p�rj�t �s fiait. Azok r�vid haboz�s ut�n k�vett�k is, �s a n�gy gerle elt�nt a hajnali nap sugaraiban �bredez� lak�telep f�kb�l �s h�zakb�l �sszerakott labirintus�ban.

   M�r j�csk�n elm�lt d�l is, amikor a feh�r fej� �s feles�ge v�r�sre s�rt, bedagadt szemekkel kibotork�ltak az erk�lyre. G�pies mozdulatokkal felt�lt�tt�k az etet�t �s a vizes t�lk�t. Csak ut�na n�ztek fel a gerl�k elhagyott f�szk�re. Percekig kerest�k a madarakat az �res f�n. Azt�n a feh�r fej� �jra kibuggyan� k�nnyeit elmaszatolva, elcsukl� hangon mondta:

   – A gerl�k is … elmentek … a mi Petik�nk ut�n …