Reggel Josh elbúcsúzott Katlintól és Trelisbe indult. Mára már egyáltalán nem tűnt olyan valósnak a feltételezés, hogy Gotron valóban a sivatagba vezette a csapatát. De ha mégis így történt, akkor hágóhoz vezető utat őrző lovagoknak tudniuk kellett róla.

   Az egyszerűség kedvéért Trelisben Josh egyenesen a vár urához, Konrad lovaghoz ment. Konrad azonban csaknem kinevette a kószát. Elmondta, hogy valahol a hágóhoz vezető út közelében egy rablóbanda ütött tanyát. Sorra fosztják ki a Varantba tartó, vagy onnan érkező karavánokat. Ha Josh arra kíváncsi, keltek-e át orkok a hágón, sokkal inkább azokat a banditákat kellene kérdeznie, mint a trelisi lovagokat.

   Amikor Josh rákérdezett, miért nem támadják meg a lovagok a rablókat, Konrad bossúsan elhúzta a száját. A banditák erősek és okosak is voltak. Erősek, mert eddig már két osztagot is lemészároltak, akik a keresésükre indultak. De okosak is, mert ha jól felszerelt lovagok keresték őket, nyomtalanul felszívódtak. Mintha mindig előre tudták volna, mikor mire készülnek a trelisi lovagok ellenük. Meglehet, valami ügynökük van a várban, aki kikémlel nekik mindent.

   Josh kérdésére, hogy miért nem keresik meg, csalják csapdába a bandita kémet, Konrad lovag csak fáradtan legyintett, majd még jutalmat is felajánlott a kószának, ha megtalálja a rablók várbeli ügynökét, és a banditák nyomára vezeti a lovagjait. Josh rábólintott a megbízásra és figyelni kezdte a vár udvarán az embereket. Gyorsan rájött, hogy a védett hely idecsábította a környékbeli parasztokat, és három kereskedőt is, akik a vár udvarán kínálták portékájukat a parasztoknak. Ruben ruhaneműket és szerszámokat árult. A vár egyik kis szobáját bérelte ki, ott lakott és ott őrizte a készleteit is. Yosse gyógyitalokat, mocsári kendert, mindenféle gyógynövényt és innivalókat kínálgatott a vevőinek. Egy közeli tanyán élt, és csak reggelente jött be a várba, akárcsak Mariora, aki ételekkel, mindenféle edényekkel és némi füstölni valóval kereskedett. Mind a hárman sokat panaszkodtak Josh-nak a rablókra, akik miatt egyre nehezebben tudták beszerezni az árujukat, de azért mindegyiküknek tele volt a standja, bőven volt mit kínálgatniuk a vevőiknek.

   Mivel a várban hiába próbált a banditák ügynökének nyomára jutni, Josh úgy döntött, a másik irányból kísérli meg felgöngyölíteni az ügyet. Meg akarta keresni a banditákat, hátha talál valami olyan nyomot, mely kezébe adhatná a várbeli ügynököt. Reggel tehát elment a hágóhoz, hogy először a banditák táborát találja meg. A tábor helyett azonban csak két fegyveresre bukkant az úton, akik azonnal meg is támadták. Vesztükre, mert Josh igen gyorsan elbánt velük. Csak utána kezdte vakarni a fejét, hogy miért nem hagyta legalább az egyik támadóját életben, hiszen így megint csak nem jutott közelebb a rablók táborához.

   Nem maradt más hátra, elkezdte óvatosan felderíteni a környéket. Az úttól északra hamarosan észre is vett egy fegyverest, aki a fák közé húzódva igyekezett láthatatlanná válni. Mások talán meg sem látták volna, de Josh kósza volt és azonnal szemet szúrt neki a fák között az idegen páncélja és lándzsája. Megkerülte az utat figyelő idegent, mögéje lopakodott, aztán egyetlen jól irányzott döféssel végzett vele, mielőtt az őrszem észrevehette volna, mi történik.

   Az őr leterítése után Josh még óvatosabban lopakodott tovább, amerre a banditák táborát sejtette. Nemsokára meg is látta a rablók tábortüzeit, meg a sátrait. Meglehetősen népes banda volt, legalább egy tucat jól felfegyverzett harcossal. De az igazi meglepetést a vezérük okozta. Láthatóan egy fiatal nő vezette a bandát! Fekete haja volt, férfiruhát hordott és két, keresztbe tett kardot viselt a hátán. Éppen egy farmernek tűnő férfival tárgyalt valamiről. Josh még közelebb óvakodott és meglepetten hallhatta, hogy a farmer éppen róla beszél a kardos leányzónak. Azt ecsetelte, hogy a vezér húga szerint még veszélyes is lehet az a kósza, aki előző nap a várban a kereskedőket faggatta, miután hosszan beszélgetett Trelis kapitányával, Konrad lovaggal.

   A kardos leányzó bement az egyik sátorba és hamarosan egy levéllel tért vissza, amit a farmernek adott, hogy vigye el a húgának. Josh eleget látott és hallott. Eltávolodott a tábortól, de csak annyira, hogy nyomon követhesse a küldöncöt. Nem volt nehéz dolga, mert a farmer olyan bátran ballagott Trelis felé az úton, mintha semmitől sem kellett volna tartania. Pedig nem ártott volna többször is a háta mögé néznie, akkor talán nem érte volna váratlanul Josh támadása a vártól nem messze álló tanya előtt.

   A kósza minden lelkifurdalás nélkül ledöfte a küldöncöt és elvette tőle a levelet. Aztán leült a tanya udvarán a tűz mellé és várt. Nem kellett soká várakoznia, alkonyat táján megérkezett kis kocsijával Mariora, aki a vár helyett a tanya egyik épületében töltötte az éjszakáit. A lány aggodalmasan pillogott körbe, amíg kocsiját a lakóház mellé tolta. Láthatóan keresett valakit.

   Josh megvárta, amíg Mariora félrevonult a bérelt szobájába, aztán utána ment és a meglepett lány kezébe adta a küldönctől elvett levelet. Mariora a bizonyíték láttán bevallotta, hogy valóban a banditáknak kémkedik Trelisben. Megfigyeli a karavánokat és egy kis kedves beszélgetéssel mindig időben megtudja, hogy mire készülnek a lovagok. Thedor pedig mintha csak gyógynövények után kutatott, vagy vadászott volna, minden nap elvitte a lány jelentését a nővérének. Ezen kívül az is Mariora feladata volt, hogy a banda zsákmányát felvásárló vengardi kereskedő leveleit átvegye, a nővére válaszait pedig átadja a kereskedő küldöncének. Azt viszont Mariora sem tudta, hogy mi a neve a vengardi kereskedőnek, mert a leveleken sosem volt aláírás. (Természetesen, ha valaki gonoszkodni akar, az fel is adhatja Mariorát Konrad lovagnál, de ebben az esetben nem lehet megszerezni a nővérétől a banditák megbízójának a nevét csak az általa írt, lényegében névtelen leveleket.)

   Másnap Josh ismét elment a banditák táborába. De ezúttal nyíltan, minden óvatoskodás nélkül akart a sátrakhoz menni. Az őrök azonban fegyvert rántottak és rárontottak. Josh könnyedén hárította a támadásaikat, amikor Tiana, a bandát irányító kardos leányzó harsányan visszaparancsolta az embereit. Akkor sem váltott szívélyesebbre a vezér hangja, amikor megkérdezte a kószát, hogy mit akar tőlük. Josh elmondta, hogy Konrad lovag szép pénzt ígért neki a banda ügynökének nevéért és azért is, ha a táborukhoz vezeti a lovagokat. Azt sem hallgatta el, hogy a banditák már hiába várják Thedort, a küldöncüket, aki Mariora és a tábor között hordta a híreket. (Ha valaki feladta Tiana húgát, akkor persze beszélgetés helyett a harcos leány rátámad, és mivel a bandával együtt őt is meg kell ölni, néhány információ elvész az árulkodó számára.)

   Tiana mindebből azt szűrte le elsőre, hogy Josh csak több pénzt akar tőlük, mint amennyit Konradtól remélhetne. Ezért aztán alkudozni kezdett a kószával, hogy hány arannyal bírhatná hallgatásra. Josh azonban egészen más alkut ajánlott. Két dolgot akart. Megtudni a banda zsákmányát felvásárló vengardi kereskedő nevét, és hogy a banda költözzön más vidékre, békén hagyva a hágón át közlekedő karavánokat.

   A kardos Tiana könnyedén elárulta, hogy vengardi üzletfelük és egyben megbízójuk nem más, mint Hendron. Ő szervezte meg hogy Trelisben Mariora, Bragában pedig Ramón figyelje a karavánokat. De azt is ő szabta meg a leveleiben, hogy mely kereskedőket kell kirabolnia, és kiket kell meg is ölnie Tiana embereinek.

   Josh második feltételét azonban már eszében sem volt elfogadni Tianának. Egészen addig, amíg a kósza meg nem fenyegette, hogy ebben az esetben feladja Mariorát a lovagoknak. A kardos leány nagyon szerethette a húgát, mert inkább hagyta veszni a pompás zsákmányt ígérő területet, mint Mariorát. Csakhogy ez a döntése a legkevésbé sem nyerte el az emberei tetszését. Előbb csak hangoskodni kezdtek, majd azt követelték, hogy elgyávult vezetőjük mondjon le a rangjáról. Hiszen elvonulás helyett elég megölniük Josh-t, aki egyedül van az egész csapatukkal szemben, és azután mindent folytathatnak ugyanúgy, mint korábban!

   Mire Josh észbe kaphatott volna, ott találta magát a két kardját előrántó Tiana oldalán, szemben az egész bandával. A lázongás egy pillanat alatt vad csatává alakult. A banditák karddal-lándzsával támadtak korábbi vezérükre és a kószára. Josh egyik ellenségét a másik után vágta le, de Tianát sem kellett félteni! Két kardjával, különös pörgő-forgó harcmodorával legalább annyi volt társát ölte meg, mint Josh.

   Amilyen heves volt a csata, olyan rövid ideig tartott. Néhány perccel később a sátrak előtti tisztáson már csak halottak hevertek és köztük lihegve, de diadalmasan állt Josh és Tiana. Ezzel egy csapásra megoldódott a bandita tábor Konrad lovag által óhajtott felszámolása. De még mindig ott volt a kérdés, hogy mi legyen Mariorával? Tiana nem akarta egyedül hagyni Trelisben a húgát, de fogalma sem volt, hol szerezhetne biztonságos szállást neki. Habár valójában aligha szorult védelemre, Tiana azt igérte Josh-nak, hogy az életéért és Mariora biztonságáért cserébe az oldalán fog harcolni, amíg be nem teljesíti bosszúját az ork sámánon.

   Csakhogy maga Josh is igen nagy bajban volt. Tiana segítségével bebizonyíthatta volna, hogy Hendron maga adott parancsot Ishaia karavánjainak kifosztására, és így maga Hendron tette tönkre a nemest. De ehhez Vengardba kellett volna mennie. A szíve viszont Varant felé húzta, mert Tiana azt is elmondta, hogy egy alkalommal majdnem megtámadtak egy nagy csapat orkot, messziről karavánnak nézve őket. Az orkok rendezett sorokban vonultak a hágó felé és azóta sem látta őket senki. A vezetőjükről persze semmit sem mondhatott a lány, hiszen nem mertek olyan közel menni a népes ork csapathoz, hogy láthassák, ki vezeti őket. Valójában Tiana és emberei örültek, hogy az orkok ügyet sem vetettek az ő felderítőikre és harc nélkül elhagyták a banda területét.

   Hosszas vívódás után Josh végül úgy döntött, hogy a bosszúja várhat még egy keveset. Előbb Vengardba megy, hogy ismét segítsen Ishaianak. Cserébe a nemes biztosan a házába fogadja Mariorát, aki a védelmező kupola alatt, egy baráti család házában lesz a lehető legnagyobb biztonságban. És persze Mariorával együtt Katlint is hazakísérheti az apjához, hiszen a leleplezés után Hendron már semmit sem tehet Ishaia, vagy a leány ellen.

   Vengardba azonban Trelisen át vezetett az út. Tianának úgy kellett átjutnia a váron, hogy senkinek se tűnjön fel a harcos leány. És Mariora sem tűnhetett el csak úgy, nehogy bárki összekösse a lány távozását és a rablótámadások megszűnését. Tiana ügye volt az egyszerűbb. Egy paraszti köpenybe burkolózva, vállán nagy batyuval, melybe a kardjait is rejtette, olyan céltudatosan sietett át már kora reggel a vár udvarán, mint akármelyik dolga után járó parasztasszony. Mariora ezen a napon megszokott kocsija nélkül indult útnak és bosszúsan elpanaszolta Yossénak, hogy az éjjel egy kis baleset érte. Felborult a kocsija és most Monterába kell mennie új edényekért.

   Hármójuk közül Josh érkezett utolsónak Trelisbe. Azonnal Konrad lovaghoz ment a vár nagytermébe és a maga módján beszámolt neki a banditák táborában történtekről. Elmondta, hogy egy környékbeli farmer, Thedor vezette a rablók nyomára, amikor a legújabb híreit akarta közölni megbízóival. Amint a rablók küldönce elment, Josh felelősségre akarta vonni Thedort, aki azonban fegyver rántott és rátámadott. Thedor halála után, mesélte tovább Josh, követte a küldöncöt, de a banditák észrevették, és ő kénytelen volt elbánni velük. Konrad elégedetten hallgatta Josh beszámolóját és nyomban le is számolta a markába az ígért jutalmat, barátságosan veregetve közben a kósza vállát, amiért olyan ügyesen megszabadította Trelis lovagjait a kellemetlen rablóbandától.

   Josh a jutalom örömére még megivott egy sört Yossénál és közben „elkotyogta”, hogy előző nap meg kellett küzdenie rablókkal a hágónál, akiknek a banditák ügynöke, Thedor vezette a nyomára. Amikor a sör elfogyott, kisétált Trelis keleti kapuján és alig egy órával később utol is érte a két lányt a monterai úton. Habár Mariora nem volt szokva a hosszú gyalogutakhoz, kiléptek, amennyire tudtak, és alkonyatra a kószák falujában voltak.

   Katlint alaposan meglepte, hogy ilyen hamar viszontlátta Josht, és még inkább meglepődött a kósza két útitársát látva. Legjobban mégis az döbbentette meg, amit Tiana Hendronról mesélt neki. Josh magában nevetve megállapította, hogy bármilyen jól bánik is a fegyvereivel Tiana, Hendron most sokkal nagyobb biztonságban érezhette volna magát Tiana kardjaival, mint Katlin gyilkos dühével szemben.

   Reggel Josh a három lány társaságában elköszönt Canthorptól és Alandel családjától, akik az elmúlt napokban vendégül látták Katlint, és nekivágtak a hosszú útnak. Eltalpaltak Montera, majd Gotha előtt. Maguk mögött hagyták Faring kőhídját és valamikor este megérkeztek Vengard előtt a teleport-kapuhoz. Szerencséjük volt, a kaput működtető mágusok nem váratták őket reggelig. De mégsem volt szerencséjük, mert hiába mentek Ishaia házához, csak egy morc kapust találtak, aki szóba sem akart állni velük. Végül öt aranyért aztán csak kibökte, hogy a ház már nem Ishaia nemes úré, mert Hendron nagyúr a tartozása fejében elvette tőle.

   Az utazók számára nem maradt más hátra, mint a közeli fogadóban (az egyik ork kapitány szállása volt, a vár feljárójának másik oldalán álló faház) tölteni az éjszakát. Másnap azután első dolguk volt felkeresni a várban Markus lovagot, aki a Seregek Urának akaratából Vengard helytartója volt, és elmondani Hendron elleni vádjaikat. Tianát ugyan nem mutatták be a lovagnak, csak a Hendrontól kapott leveleit. Markus lovag türelmesen meghallgatta őket, majd maga elé hívatta Hendront és a vár egyik szállásáról az ott meghúzódó Ishaiat.

   Hendron csak hápogott, amikor Markus a fejére olvasta, hogy mivel vádolja Josh és Katlin. Persze tagadta, hogy akár egyetlen szó is igaz lenne az elhangzottakból. Amikor Katlin felmutatta a Zandortól elvett levelet, Hendron kijelentette, hogy Zandor sosem járhatott az ő megbízásából sem Trelisben, sem Geldernben, mert már régen nem állt a szolgálatában. Rút hálátlanággal vádolta a lányt, hiszen ő kész volt Ishaia hatalmas tartozását elengedni, ha Katlin feleségül megy hozzá. De a lány nemcsak felrúgta kölcsönös megállapodásukat, de lám, még ilyen vádakkal is illeti jóságáért cserébe.

   Markus ekkor sorra elővette Hendron saját leveleit, melyeket Tianának küldött és felolvasott néhány „érdekes” részt belőlük. Hendron előbb elsápadt, majd „azt a rabló ribancot” kezdte szidni, végül Josh-ra, a szerinte Ishaia és Katlin által a vádaskodásért megfizetett hibbant kószára támadt. Először csak szóban, de egy perccel később már fegyverrel is. De megérinteni sem tudta Josh-t. Markus intésére a trónteremben őrködő katonák egy pillanat alatt kiverték Hendron kezéből a kardját és leterítették az őrjöngő uraságot.

   Markus lovag Hendron támadásával igazoltnak találta a vádakat. Megparancsolta, hogy Ishaia kapja vissza a házát és Hendron vagyonából tisztes kárpótlást is az elvesztett karavánjaiért, meg az elszenvedett sérelmeiért. Hendron maradék vagyonát elkoboztatta, a nagyurat pedig rangjától megfosztva száműzte Vengardból.

   Katlin és Ishaia a várból egyenesen hazatért végre visszakapott házukba. A Hendron által a ház őrzésére rendelt morc kapus egy pillanat alatt hangot váltva felajánlotta szolgálatait a régi-új lakóknak. De sem Ishaia, sem Katlin nem kért Hendron embereiből, így hát kénytelen volt elhagyni a házat. Josh kérésére viszont, hogy lássák vendégül Mariorát, amíg a nővére érte nem jön, az első szóra boldogan rábólintott Ishaia.

   Ezzel aztán meg is oldódott minden probléma és Josh ismét apja gyilkosa után indulhatott. Habár Katlinnak egyáltalán nem tetszett, hogy ezen az úton Tiana is Josh-sal tart, nem tehetett ellene semmit. Nem értett a fegyverekhez, hogy velük mehetett volna és Tianát sem beszélhette le arról, hogy szavának álljon.

   Úton a sivatag felé Josh megkérte Tianát, hogy tanítsa meg arra a pörgő-forgó, két pengés harcra, amit lázadó embereinek leverése közben művelt. A lány többször is megmutatta a kószának az apjától tanult harci művészetet, amit Josh tűrhetően el is sajátított, mire a hágón át leereszkedtek Varant sivatagába.

   A hágó alatti védett kis völgyben az utazók meglepetten látták, hogy Braga lakói a közeli kút vizével öntözött, virágzó mocsári kender ültetvényeket telepítettek. Nem is sivatag volt már ebben a völgyben, hanem egy kis paradicsom. Braga fallal körülvett, kopott kis városa is békét sugárzott. Utcácskáin egyetlen sietős ember sem láthattak. Igazság szerint a legtöbb helybéli az árnyékban ült és élvezte saját terméküket, a különböző finomságú, mocsári kenderből készült füstölnivalót.

   Braga szinte már palotának is mondható, legnagyobb házában hűsölt Lester, a városka és az ültetvények ura. Igen szívélyesen fogadta Josh-t és Tianát, készségesen válaszolva minden kérdésükre. Elmondta, hogy néhány hónapja valóban átvonult az ültetvényeiken egy csapat ork. Furcsa módon nem bántottak senkit, a városba be sem néztek, csak rendezett sorokban elvonultak keletre, Ben Erai felé. De a csapatot nem egy sámán vezette, hanem néhány elit ork. És mielőtt az orkok elérték volna Bragát, a hágó felől egy fenevad érkezett. Olyan volt, mint egy oroszlán, de nagyobb a legnagyobb oroszlánnál is, és két akkora agyara volt, mint egy-egy tőr! Megkergette az ültetvényen dolgozókat, még a város kapuját is be kellett csukni miatta.

   Josh csak bólogatott Lester szavaira, de már biztos volt benne, hogy jó nyomon járnak. A hatalmas kardfogú nem lehetett más, csak az ő apjától elrabolt druidakővel alakot váltott Gotron, az ork sámán. Mégis igaza volt hát Canthorpnak, és azért nem találta eddig a gyilkost, mert Gotron valóban délre vezette csapatát, Varant sivatagába.

   Mielőtt Bragát elhagyva az orkok után indultak volna, Josh az Ingvartól lopott tiszta mágikus ércöntvényből kovácsolt magának egy második Ezüstvillámot, hogy jobban alkalmazhassa a nemrég tanult kétpengés harcot. (Akinek nem sikerült Ingvartól megszereznie a második tiszta mágikus ércötvényt, az a Seregek Vezérétől kapott lovagi kardot használhatja, vagy kovácsolhat, esetleg vásárolhat magának egy másfajta kardot a kétpengés harchoz.)

   Az üldözés során Josh természetesen nem követhette az orkok hónapokkal korábbi nyomait. De nem is volt szüksége a homokban kirajzolódó nyomokra. Jól emlékezett a rendezetten vonuló, népes ork csapatra Shalim is, akinek nomád törzse Bragától délkeletre élt egy oázisban. Harcosaival nem merték megtámadni az orkokat, csak megvárták, amíg elvonultak Ben Erai felé.

   Stiglar, Ben Erai ura is szívesen látta a vándorokat. Kicsit ugyan félreértette Tiana helyzetét és kétezer aranyat ajánlott Josh-nak a csomagokat cipelő asszonyáért. Az elutasítást cseppet sem vette zokon, csak bólogatott, hogy ilyen asszonyról bizony ő sem szívesen mondana le. Josh kérdezősködésére aztán elmondta, hogy ő is látta az orkokat, akik széles ívben kikerülték a városát és bányáját, majd tovább meneteltek Lago irányába.

   Josh és Tiana természetesen követték az orkokat Lagoba is. De itt valami egészen furcsa dolog történt. Senki sem látott orkokat a városka közelében sem! Harad, Lago vezetője elmondta, hogy az elmúlt év legnagyobb eseménye egy hatalmas kardfogú támadása volt. A vadállat szinte a semmiből bukkant fel a város határában és mindenkire rátámadt, akit megláthatott. Az emberek nem tudtak és nem is mertek szembeszállni a hatalmas állattal. Inkább a házaikba menekültek és eltorlaszolt ajtóik mögött rettegtek végig két napot, mire kiderült, hogy a fenevad amilyen váratlanul jött, olyan hirtelen el is tűnt.

   Josh arra a következtetésre jutott, hogy maga Gotron kergette házaikba a lagoiakat, hogy ne láthassák, merre ment tovább a csapata. De körülnézve Lagoban nem lehetett nem észrevenni, hogy északon és keleten hegyek zárták el az orkok útját. Nyugaton a sivatag. Csak egy irányba mehettek. Délnyugatra, Ben Sala felé.

   Csakhogy az ifjú kósza Ben Salában is hiába kereste az orkok nyomait. A kovácsok városkájában sem talált senkit, aki orkokat látott volna, mióta Irhabar és szakasza az élőhalottak támadása után elment északra. Csak a város vezetője, Dimmu mesélte, hogy egy átutazó kereskedő szerint, aki nyilván nem volt ép eszű, Bakaresh környékén egy hatalmas fenevad bukkant fel. Egy tőr fogú oroszlán. Időnként megdézsmálta a város nyájait, de az ostoba kereskedő szerint egyesek többször is látták beosonni Beliar nagytemplomába is! Márpedig mit keresne egy tudatlan állat az istenség templomában?

   A képtelen történet hallatán Josh hirtelen megvilágosodott. Azt ugyan továbbra sem tudta, hová tűnhettek el az orkok. De abban biztos volt, hogy a kardfogú valóban bement Beliar nagytemplomába! A kardfogú Gotron kellett, hogy legyen. Az orkok pedig Beliart imádták. A sámán nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy meglátogassa istene legnagyobb templomát. Ha képes volt a templom miatt ennyit kockáztatni, akkor Josh biztosra vette, hogy Gotron el fog látogatni a legnagyobb sötétmágus, Zuben elhagyott palotájába is!

   Már csak az az egyetlen apró gond volt, hogy sem Josh, sem Tiana nem ismerte az utat Ishtarba, Zuben palotájához. De nem ismerte Dimmu sem. Csak annyit tudott biztosan, hogy Bragából egy karavánút vezetett a mágusok fejedelmének palotavárosába. Hatalmas kerülőnek ígérkezett visszatérni Bragába és onnét a karavánúton Ishtarba menni, de nem volt más választásuk, ha Gotron elé akartak vágni.

   Hosszú és fárasztó volt az útjuk, míg elérték Bragát. De még hosszabb és fárasztóbb volt Bragából a régi, már nem is használt karavánúton Ishtarba jutni. Közben meg kellett küzdeniük sakálokkal, oroszlánokkal, hatalmas homokférgekkel, rablókkal és néhány ogréval is. De egyszer a leghosszabb út is végetér, és a két vándor végül megérkezett Ishtarba.

   A kihalt város előtt egy fejvadász törzs éldegélt a friss vizű kutak mellett a sátraiban és vályogkunyhóiban. Szívesen látták a vendégeket, hiszen mióta Zuben és követői eltűntek, senki sem jött Ishtarba. Eleinte fel-felbukkantak a lelkes kincsvadászok, de egy idő óta már ők sem jöttek az elátkozottnak tartott falak közé. A törzs vezére, Tammason szerint a kihalt palota legutóbbi látogatója néhány nap óta egy hatalmas kardfogú volt! Már többször is látták, de nem merték megtámadni az üres városban otthonosan mozgó fenevadat.

   Josh fáradtságát mintha elfújták volna, felugrott és Tianával a sarkában már rohant is a palota felé. Csak a kapuban torpant meg, hogy kósza módra hallgatózva keresse a kardfogú nyomát. Lassan áthaladtak a palotaváros külső körén, és már elérték az igazi palota bejáratát, amikor a sötét csarnokból felbukkant a hatalmas kardfogú. Félelmetes bődüléssel vetette magát Josh-ra, de a kósza felkészülten várta a támadást. A Tianától tanult módon szélkelepként mozgó kardjai mély sebet ejtettek a kardfogú jobb mancsán és mellén.

   A fenevad visszahőkölt a váratlan fájdalomtól. Megfordult és bemenekült a palota sötétjébe. Josh pedig üldözőbe vette. Nem adhatott időt Gotronnak, hogy visszaváltozva mágusként támadjon rá valahonnét a palota labirintusában. Végigkergette a menekülő kardfogút a tróntermen, a hátsó termeken, majd le, a hajdani kincstárba. Már csaknem utolérte a fenevadat, amikor az egyik folyosón hirtelen egy rács zuhant le Josh elé. A következő pillanatban sziporkázó fények kezdtek kavarogni körülötte, és imbolyogni érezte talpa alatt a kőpadlót. Aztán lezuhant a semmibe és egyszerre csak egy fáklyákkal megvilágított teremben találta magát, egy ketrec deszkapadlóján.

   Még alig vizsgálhatta meg a ketrecet és a termet, amelyben a ketrec állt, amikor egy nemes úr érkezett, hogy kivallassa Josh-t. A nemest Diegonak hívták és Mora Sul urának mondta magát. Azzal vádolta a kószát, hogy kincsek után kutatott, és rabolni ment Zuben elhagyott palotájába, ahol a fosztogatóknak állított csapdák egyikébe esett. (Ha valaki Beliar oldalán fejezte be a Gothic 3-at, akkor Beliar Kiválasztottja, a fejvadászok új, nagy hatalmú ura hallgatja ki Josh-t.)

   Josh persze tagadta, hogy kincseket keresett volna a palotában. Igazának bizonyítására elmondta, hogyan kergette végig Myrtanán és Varanton az apja gyilkosát, akinek a nyomát egészen Ishtarig követte. Talán sikerült volna meg is ölnie, ha az a csapda meg nem akadályozza benne.

   Az ifjú kósza még javában mesélte a történetét, amikor két harcos bevonszolta és a szomszédos ketrecbe zárta az ájult Tianát. Közben a harcosok vezetője, Laskalli jelentette Diegonak, hogy három emberét is elveszítette Zuben palotájában. Az egyiknek ez a harcias leányzó verte be a fejét, kettőt pedig egy titokzatos, démoni ellenfél ölt meg. A sötétségből hol egy hatalmas kardfogú támadott a katonákra, hol valamelyik ajtó, vagy a folyosó következő hajlata mögül dobált rájuk valaki tűzlabdákat, vagy fagyasztotta meg az élen haladókat jéglövedékeivel. Végül kénytelenek voltak visszavonulni, mert túl kevesen voltak, hogy sarokba szorítsák és legyőzzék különös ellenségüket.

   Laskalli jelentése után Diego (vagy Beliar Kiválasztottja) ismét Josh-hoz fordult. Felajánlotta neki, hogy álljon Mora Sul (vagy a fejvadászok birodalmának) szolgálatába. Amikor ezt Josh megtagadta, Diego közöte vele, hogy akkor csak két lehetőség maradt. Vagy Tianával együtt kivégzik, mint fosztogató rablót, vagy megküzd az arénában a kijelölt ellenfeleivel, és ha győz, mindketten szabadon távozhatnak. Josh még sosem harcolt mások szórakoztatására. De most nem tehetett mást, elvállalta a párharcokat a maga és Tiana életéért.

   Egészen az arénába lépésig Josh azt hitte, botokkal, vagy fakardokkal kell küzdenie ellenfeleivel. De Betran, aki az első ellenfele volt, egy hosszú lándzsával bizony az első pillanatban felnyársalta volna, ha nincs résen. Két kardjával Josh sorra hárította Betran támadásait, végül az egyik kard markolatával leütötte az életére törő nomád harcost. (Ez az arénaharc annyiban keményebb a korábbiaknál, hogy vereség esetén nem csak leütik és kifosztják a főhőst, hanem meg is hal. De a földön fekvő, leütött ellenfelet senki sem ölheti meg! Vagyis ez egy szándékos kiszúrás a játékossal.)

   Josh második ellenfele, Temgur egy borzalmas nordmari bárddal a kezében lépett az arénába. Csapásai nyomán süvített a levegő Josh körül, aki végül kénytelen volt megsebezni Temgurt, hogy ártalmatlanná tegye.

   Rögtön Temgur után egy hatalmas ork rabszolgaharcos, Nimmas következett, az alabárdjával. Majd Korba, aki ugyanúgy két pengével harcolt, mint Josh. Azután a kószának, nagy meglepetésére az Ishtarban kudarcot valló Laskallival kellett összemérnie fegyverét. Végül Mora Sul egyik legjobb kardforgatója, Yamis lépett az arénába. Vele alaposan meggyűlt a baja Josh-nak, de Yamis sem kerülhette el a sorsát.

   Diego a hatodik győzelem után megint felajánlotta Josh-nak, hogy csatlakozzon Mora Sul seregéhez, és vegyen részt az orkok elleni támadásban, hogy beteljesíthesse a bosszúját. De amikor a kósza ismét nemet mondott, megparancsolta, hogy lássák el vízzel és engedjék békével távozni Tianával együtt. Búcsúzóul Diego még a lelkére kötötte Josh-nak, hogy késlekedés nélkül térjenek haza Myrtanába, és hagyják az orkok gondját rá és katonáira!

   Josh és Tiana valóban el is hagyták Mora Sult, de nem a Braga felé indultak, hanem a Bakaresh-be vezető karavánúton. Josh most már biztosra vette, hogy nem véletlenül bukkant fel éppen Bakaresh-ben a kardfogúvá változott Gotron. Valahol a város közelében kell lennie az orkok táborának is, ahová a sámán mindenképpen vissza fog térni Ishtarból.

   Bakaresh városában egy kereskedővel találkoztak először a vándorok. Elail elpanaszolta, hogy amióta a hatalmas kardfogú felbukkant a városban, csak pang az üzlete. Mindenki félve megy ki még az utcákra is, éjszakára pedig rettegve torlaszolják el az ajtóikat. Josh valójában nem is értette ezt a nagy pánikot, hiszen a fenevad mindeddig egyetlen embert sem ölt meg, csak a nyájakat dézsmálta meg időről időre.

   Azt a hírt, hogy a kardfogú néhányszor felment Beliar elhagyott templomába, Bileso, a város vezetője is megerősítette. De azt már ő sem tudta megmondani, hogy merről érkezik, vagy merre távozik a Bakaresh-t rettegésben tartó fenevad. Mindig csak akkor vették észre, amikor már lecsapott valamelyik nyájra, vagy megjelent az utcák végében. Olyankor a legbátrabb harcosokat is elhagyta az erejük, és csak azt keresték, hol találhatnak menedéket a kardfogú elől.

   Josh és Tiana körbejárta a várost és egyetlen utat találtak a város északi végén, amerre a kardfogú észrevétlenül eltűnhetett. Arrafelé a hegyen túl dús erdők nyúltak a tengerpartig. A két vándor átkelt a kis szoroson és Josh ösztöneit követve keletre fordultak. Nem is kellett túl messze menniük, hogy rátaláljanak az orkok táborára egy elhagyott, romos tanyán. A marcona ork harcosok a tanya körüli erdők nagy részét kiirtották az elmúlt hetekben. Bár a kidöntött fák többsége legallyazva még a földön hevert a táboruk közelében, a parton már ott állt meredezett két könnyű, félig kész evezős hajó bordázata!

   Ez volt hát Gotron nagy ötlete! Ha az orkölők miatt nem kelhetett át a csapatával Nordmar hegyei között, akkor délre vezette az orkokat, hogy Varantnak ezen a néptelen partszakaszán hajókat ácsoljanak maguknak és Nordmart a tengeren megkerülve jussanak haza távoli, északi otthonukba! És Josh apjának csak azért kellett meghalnia, mert Gotronnak szüksége volt egy druidakőre, hogy kardfogú alakjában tartsa távol az orkoktól és táboruktól a kíváncsi embereket.

  Ezzel majdnem el is jutottunk Josh történetének végére. Ha ez a történet valóban egy játék lehetne, akkor Josh itt leírt története csak egyetlen lehetőség lenne a játékosok által kialakítható sok másik közül. Ugyanígy lehetne Josh-ból az apja példáját követve druida, aki saját druidabotját elkészítve nagy tudású varázslóvá fejlődhet a játék végére. De lehetne igazi kósza is, aki íjjal és tőrrel lopja be ellenségeit, hogy egyetlen pontos lövéssel, vagy tőrének egy döfésével ölje meg őket. Egy megfelelő druidakő megszerzése után akár állat alakjában is becserkészhetné ellenségeit. Kard helyett használhatna a kószákhoz hasonlóan botot, vagy lándzsát is.

   Jó Gothic-os szokás szerint én is háromféle befejezését képzeltem el a sztorinak. Aki az emberek oldalán harcoló hősnek akarja látni Josh-t, az válassza A lovag címmel jelzett részt.

Aki egy kicsit szelídebb, emberibb véget képzel a történetnek, az A kósza című befejezést olvassa el inkább.

Aki viszont az orkoknak szurkol, és nagy vezérnek szeretné látni Josht, annak A fejedelem című részt ajánlom.