14. fejezet

   A t�volb�l r�viden felrikoltott egy k�rt, majd r�dupl�zott egy hosszabb, felfel� hajl�tott hanggal. Rhao serege egy pillanatra megtorpant az erd�ben, azt�n egy emberk�nt a legk�zelebbi boz�tos fel� rohantak. �gy f�rt�k be magukat a bokrok al�, mint menek�l� nyulak a vad�sz� sas el�l. Pillanatok alatt elt�ntek, meglapultak, s mire a nagy, barna s�rk�ny lusta sz�rnycsap�saival elvitorl�zott felett�k, m�r hi�ba k�mlelte nyak�t tekergetve az erd�t. Nyom�t sem lelte az embereknek.

   Reggel �ta b�j�csk�ztak �gy a s�rk�nyokkal. Rhao hol egyik, hol m�sik vad�szt k�ldte el�re, hogy k�rtj�vel jelezze, ha s�rk�ny k�zeledik fel�j�k. Az �rszem felm�szott egy f�ra, s onnan k�mlelte az eget, m�g t�rsai el nem haladtak alatta. Addigra egy m�sik vad�sz m�r j�val megel�zte a csapatot, hogy egy m�sik fa tetej�n �tvegye t�le a figyel�st.

   Ha Rhao nem biztos�tja ilyen m�don a menet�ket, m�r r�g az �rj�ratoz� s�rk�nyok �ldozat�ul estek volna. Mi�ta a besti�k �szrevett�k, hogy az emberek el�gett�k az aardok haj�it, teljesen felhagytak Rarqua torny�nak ostrom�val, �s minden erej�kkel az erd� v�ndorait kerest�k.

   El�z� nap Rhao m�g Adrak szabadon enged�se ut�n is sok�ig a tengerparton maradt. Biztosra akarta venni, hogy a t�z teljesen elem�szti az aardok haj�it. Csak d�l k�r�l indultak vissza elrejtett cs�nakjaikhoz, de majdnem r�fizettek a hossz� v�rakoz�sra. �ppen felkapaszkodtak a szikl�s �sv�nyen, amikor a t�volban felt�nt az egyik s�rk�ny. Rohanv�st menek�ltek a f�k al�, de alig volt idej�k elrejt�zni a v�r�s bestia el�l. Szerencs�re a fenevad nem �ket kereste. Az �g� haj�k f�stje kelthette fel a figyelm�t, mert egyenesen a tengerpartra rep�lt.

   V�rfagyaszt� hangon felb�mb�lt, amint megl�tta, mit m�veltek Rhao�k a s�rk�nyhaj�kkal. Egy darabig a foly� �s a mocs�ri erd� f�l�tt k�r�z�tt, a t�mad�kat keresve. Olyan alacsonyra ereszkedett, hogy a t�bornok att�l tartott, felfedezi a cs�nakjaikat. Egy id� ut�n az eredm�nytelen�l kutat� s�rk�ny feladta a keres�st. Magasabbra emelkedet �s elrep�lt nyugat fel�. Azt hitt�k, megszabadultak t�le, �s m�r �ppen v�zre akartak sz�llni, amikor a v�r�s bestia visszat�rt. De nem egyed�l �rkezett, hanem k�t t�rs�val egy�tt!

   Igaz�b�l ekkor m�r nem j�ttek Rhao sereg�nek a k�zel�be. Nem kezdtek k�r�zni, s nem is keresg�ltek semmit �s senkit. Egyenesen a Sziget fel� vett�k az ir�nyt. Shom��k m�gis �jra a f�k alatt kerestek mened�ket el�l�k, biztos, ami biztos alapon. De �gy is hallott�k a s�rk�nyok v�rszomjas b�mb�l�s�t, ahogy �jra, meg �jra lecsaptak a hal�szok faluj�ra. Shoma elszorul� torokkal n�zte a nagy sz�rnycsap�sokkal magasra emelked�, majd hirtelen a m�lybe zuhan� fenevadak kavarg�s�t. Sz�vb�l rem�lte, hogy Pongia �s n�pe nem t�tlen�l hever�szve t�lt�tt�k a tegnap d�lut�nt, hanem elmenek�ltek a Szigetr�l, am�g �k felk�sz�ltek az aardok haj�i elleni t�mad�sra. Mert a s�rk�nyok d�h�dt tombol�s�t aligha �lhette t�l b�rki is a faluban.

   Rhao serege eg�szen estig a rejtekhely�n lapult, s csak �jjel mert v�zre sz�llni. Felfel� indultak a foly�n, �s els� �tjuk a Szigetre vezetett. A falu h�zainak, kunyh�inak egy r�sze m�g akkor is l�ngolt. M�sutt mintha vihar s�p�rt volna v�gig, mindent romba d�ntve. Szerte a megt�p�zott, kid�lt f�k alatt megcsonk�tott, a romok �ltal agyonnyomott, vagy �ppen elszenesedett holttestek hevertek. A hal�szok sz�tsz�ledtek a feld�lt faluban. Mind a bar�tj�t, szomsz�dj�t kereste. Kezdt�k egy helyre hordani az �ldozatokat. Megsiratt�k elesett t�rsaikat, �s nekik�sz�ltek, hogy eltemess�k �ket. De Rhao igen kev�s id�t hagyott nekik a gy�szra.

   – Ha most temetni kezdtek, m�g holnap sem �rtek a v�g�re! M�rpedig reggel visszaj�nnek a s�rk�nyok! �s ha itt tal�lnak, veletek is v�geznek! De ha siet�nk, holnap el�rj�k a T�z dombot, �s ott bossz�t �llhatunk ezeknek a szerencs�tleneknek az egyik gyilkos�n!

   A hal�szok persze nem sz�vesen hagyt�k temetetlen�l halott bar�taikat, de be kellett l�tniuk, hogy igaza van a t�bornoknak. Megint csak cs�nakba �ltek, �s evezni kezdtek az �r ellen. Hajtotta �ket a d�h,, meg a bossz�v�gy, �gy hajnalra el�rt�k a mocs�r fels� v�g�t. Ott partra h�zt�k, �s �gakkal letakarva el is rejtett�k cs�nakjaikat, hogy ne hagyjanak nyomot maguk ut�n. Azt�n p�r �r�t pihentek a bokrok alatt, miel�tt nekiv�gtak volna az erd�nek a T�z domb t�voli, lapos cip�ra eml�keztet� p�pja fel�.

   A f�k �s bokrok lombjai al�l persze alig l�tt�k egyszer-egyszer a c�ljukat. Mert a s�rk�nyok miatt t�bbet bujk�ltak, mint meneteltek. A besti�k hol err�l, hogy arr�l bukkantak fel az erd�t vizslatva, emberek ut�n kutatva. De a figyel�k k�rtjei mindig id�ben figyelmeztettek a k�zeled� vesz�lyre, �gy a seregnek minden alkalommal volt el�g ideje elrejt�zni az �gi fenevadak el�l.

   K�s� d�lut�n �rtek csak a T�z domb l�b�hoz. Shoma a neve alapj�n valamif�le vulk�nt v�rt volna, de csup�n egy szel�d domb magasodott el�tt�k. Csak az �szaki r�sz�n volt egy z�m�k, k�m�nyre eml�keztet� sziklak�rt�, amir�l Rhao szerint a domb is kapta a nev�t.

   – A k�rt� el�tt van egy h�roml�b� dolmen  – magyar�zta a t�bornok.  – Ha valaki �tmegy alatta, �s el�g b�tor, hogy a m�lladoz� k�veken eg�szen a k�rt� sz�l�ig mer�szkedjen, megl�thatja a m�lyben a t�zet. De ha nem vigy�z, meg is tapasztalhatja, mert azok a puha k�vek k�nnyen leszakadnak, elporladnak a l�ba al�l. �s akkor nincs meg�ll�s az izz� l�v�ig! Valahol a dolmen el�tt kell, legyen a s�m�n, ahogy a m�sik is ott �llt, a Forr�sk� tetej�n. Az �j�szok d�lr�l mennek fel a dombra, �s lenyilazz�k. Mi, t�bbiek, meg keletr�l, hogy magunkra vonjuk a s�m�n figyelm�t, �s lehet�s�get adjunk az �j�szoknak a l�v�sre.

   Shoma �s a n�gy vad�sz nagy ker�l�vel kapaszkodott fel a dombra, egyre a d�li r�sz�re h�z�dva, �gy alaposan le is maradtak a csapat m�sik fel�hez k�pest, akik egyenesen indultak a cs�cs fel�. Messzir�l �gy t�nt, egy futamod�s is el�g lesz, hogy feljussanak a T�z domb lank�s oldal�n. K�zelr�l azonban az emelked� valahogy sokkal meredekebbnek, a domb meg val�s�gos hegynek t�nt. Lihegve-f�jtatva kaptattak felfel�, de a cs�cs sehogyan sem akart k�zelebb ker�lni.

   M�g a dolmen fels� k�v�t sem l�tt�k, amikor a domb tetej�r�l hirtelen csatazaj hangzott fel. A s�m�n nyilv�n �szrevette Rhao osztag�t, s felvette vel�k a harcot. Shom��k utols� erej�ket megfesz�tve futni kezdtek felfel� az emelked�n. Percek alatt el�rt�k a T�z domb lapos tetej�t �vez�, m�sf�l m�ter magas sziklaperemet. Felkapaszkodtak-h�z�dzkodtak rajta �s alig harmincl�p�snyire ott volt el�tt�k a dolmen, meg a m�sik osztag t�mad�s�t t�zfelh�kkel visszaverni pr�b�l� s�m�n.

   Shoma minden cifr�z�s n�lk�l l�tte nyil�t az aard oldal�ba. Azt�n r�gt�n dupl�zott is. Ugyanezt tett�k a t�rsai is. A s�m�n egy pillanat alatt olyan lett, mint egy s�ndiszn�. Vagy tucatnyi nyilat kapott a karj�ba-l�b�ba, oldal�ba �s kett�t a tork�ba is. M�g arra sem maradt ideje, hogy az �jabb t�mad�k fel� forduljon, miel�tt csod�lkoz� arccal a f�be roskadt volna.

   Shoma ekkor m�r a harmadik ny�l kil�v�s�hez fesz�tette �j�t. Remeg� k�zzel engedte le a fegyvert. Lihegve n�zte a v�rt k�pve fetreng�, haldokl� s�m�nt a dolmen el�tt. Azt�n valahonnan bal fel�l egetver� d�rren�s hull�mzott v�gig az Ath’umo-v�lgy felett. Shoma d�bbenten fordult �szaknyugat fel�. Am�g felfel� rohantak a domb oldal�n, senki sem �rt r� k�zeled� s�rk�nyok ut�n k�mlelni. Most viszont m�r hi�ba forgol�dtak, s meresztett�k a szem�ket a s�m�n hal�lakor semmiv� foszlott besti�t keresve.

   – Fut�s az erd�be!  – ki�ltotta Rhao, kardj�val mutatva az ir�nyt.

   A t�voli, szokatlan robajt�l mindenki megk�v�lt egy pillanatra. A t�bornok ki�lt�sa is csak f�lig r�zta fel �ket. Legt�bben nem igaz�n �rtett�k, mi�rt kell a nemr�g elhagyott erd� fel� rohanniuk, de mert Rhao is azt tette, h�t a nyom�ba eredtek �k is. Botladozva inaltak lefel� a domboldalon. Volt, aki g�d�rbe l�pve, k�ben elbotolva felhemperedett, de a k�vetkez� pillanatban megint talpra ugrott, �s loholt a t�rsai ut�n.

   M�r csaknem el�rt�k a sz�ls� f�kat, amikor b�mb�lve lecsapott r�juk az egyik megmaradt s�rk�ny. Shoma gondolkod�s n�lk�l fordult h�tra, s fesz�tette meg az �j�t. A leveg�ben kavarg� homokszemek f�j�n mart�k, karmolt�k �s horzsolt�k a b�r�t. Semmit sem l�tott t�l�k. Csak a k�zeled� hang alapj�n l�tte ki nyil�t. Mellette egy lovagi kardb�l kicsap� vill�m csattant sercegve. A fenevad fel�v�lt�tt f�jdalm�ban, �s a homokvihar ugyanolyan hirtelen abba maradt, ahogyan r�juk z�dult.

   – Be a f�k al�, miel�tt megfordul!!  – rikoltotta Rhao az arc�ba z�dult homokot k�pk�dve.  – Fut�s!!

   Shoma les�p�rte mag�r�l az �rdes por nagy r�sz�t, mely n�hol ragacsos lett a lehorzsolt b�r�b�l sziv�rg� v�rt�l. A beleker�lt homokszemek f�j�n karistolt�k a szem�t. M�gis ut�na fordult a nagy, barna s�rk�nynak. L�tni akarta, mikor t�mad �jra a bestia. A sz�rnyeteg er�lk�dve a magasba emelkedett, azt�n egy zuhan� fordul�val ism�t fel�j�k vette az ir�nyt, �s egyre gyorsulva k�zeledett. Ez m�r Shom�nak is sok volt. T�rsai ut�n eredt. Menek�lt, b�r botladoz� fut�sa k�zben az�rt �jabb ny�lvessz�t illesztett �ja h�rj�ra.

   Fut�s k�zben d�bbenten l�tta, hogy Thaedra �s Rhao az erd� sz�ls� f�i alatt harcra k�szen v�rj�k a t�mad� fenevadat. Shoma legsz�vesebben elrohant volna mellett�k, hogy a bokrok alatt keressen mened�ket a sz�rnyas bestia el�l. De ha t�rsai ki�lltak az egyenl�tlen harcra, � sem b�jhatott el gy�v�n. Lef�kezett h�t, �s kelletlen�l meg�llt mellett�k, l�v�sre k�szen szembefordulva a s�rk�nnyal.

   A fenevad m�r eg�szen k�zel �rt, amikor a k�t lovag t�zlabd�kkal �s vill�mokkal kezdte bomb�zni. Shoma is egym�s ut�n l�tte ki nyilait a l�tsz�lag sebezhetetlen sz�rnyre, ahogy kicsit h�tr�bbr�l ugyanezt tett�k Higdin �s vad�szt�rsai is. A s�rk�ny m�r csak harmincl�p�snyire volt t�l�k, mikor elt�totta f�lelmetes pof�j�t �s … iszonyatos robajjal elt�nt! Egyik pillanatban m�g fel�j�k sz�guldott, hogy �jabb homokvihart f�jjon r�juk. A m�sikban sehol sem volt. Shoma negyedik nyila �ppolyan c�ltalanul sz�llt el a hirtelen ki�r�lt �gbe, mint a lovagok m�gikus l�ved�kei.

   Rhao harcosait sokkolta a s�rk�ny elt�n�se �s a d�rren�s, ami a var�zslatos jelens�get k�s�rte. A b�r�k�n is �reztek a robajl�st, s m�g percekig f�lig s�keten pillogtak egym�sra. Sok�ig csak �ltek a bokrok t�v�n, �s azt tal�lgatt�k, mi t�rt�nhetett a hatalmas besti�val. K�zben igyekeztek megszabadulni a s�rk�ny �ltal r�juk f�jt t�m�ntelen port�l �s homokt�l, ami bevette mag�t a ruh�juk al�, de m�g a hajuk k�z� is. Shom�hoz hasonl�an t�bbeknek fels�rtette a b�r�t a s�rk�ny-vihar. Nem voltak ezek igazi, vesz�lyes sebek, csak nagy m�ret�k miatt k�nyelmetlen, fel�leti horzsol�sok. Shoma esz�be id�zte, hogyan �r�lte cafatokk� a faleveleket �s gallyakat a barna s�rk�ny homokvihara, mikor els� �zben tal�lkoztak vele. �s mag�ban h�l�t adott Godnosnak, ami�rt a bestia most f�radtabban t�madott r�juk, s gyilkol�s helyett csak ennyi tellett t�le.

   Rhao egy darabig hallgatta harcosai tal�lgat�s�t, azt�n kifejtette, � mit gondol a barna s�rk�ny elt�n�s�r�l. Biztosra vette, hogy am�g �k rajta�t�ttek a T�z dombon, egy m�sik csapat megt�madta �s meg is �lte a Z�ldtet�n var�zsol� s�m�nt.

   – H�romszor hallottuk ezt a f�lrepeszt� d�rg�st. Minden alkalommal l�ttunk semmiv� foszlani egy-egy s�rk�nyt. K�tszer k�zvetlen�l az ut�n, hogy meg�lt�k a besti�t megid�z� s�m�nt. A harmadik sem t�rt�nhetett m�sk�nt. Csak most egy m�sik csapat ment el a Z�ldtet�re �s �lte meg a barna s�rk�nyt megid�z� aard m�gust.

   – M�sik csapat? Ugyan kik?  – hitetlenkedett Thaedra.  – Ha Shom�nak nem jut esz�be a n�gy szent hely, mi sem indultunk volna a s�m�nok keres�s�re!

   – Lehet, hogy m�snak is esz�be jutott. De az is lehet, hogy csak v�letlen�l akadtak r� valakik a s�m�nra!

   – Ugyan m�r! A Z�ldtet� annyira t�vol esik a megszokott �sv�nyekt�l! Ki j�rna arra … v�letlen�l? �s mit keresne ott?

   – P�ld�ul Pongia. A Sziget t�l�l� hal�szaival. Hogy bossz�t �lljon a falu elpuszt�t�s��rt! Ha nem is igazi, k�pzett m�gus, de sok dologra r��rez.

   Amikor �gy �t�lte, eleget pihentek m�r az emberei, Rhao ism�t �tnak ind�totta az osztagot. A j�l bev�lt m�don, el�rek�ld�tt figyel�kt�l biztos�tva haladtak �szak fel�. A t�bornok nyugatr�l akart elmenni a Kir�ly-szirt mellett. �gy gondolta, a Kol�ni�t ostroml� aardokat megker�lve, a Kalzor kunyh�ja k�zel�ben lev� g�zl�n �t mennek a Sz�l-szirthez, mint els� alkalommal is tett�k.

   Ez�ttal nem az erd�ben bujk�ltak, hanem a foly�parti �sv�nyen meneteltek �szak fel�, hogy k�nnyebben haladjanak. Alkonyatra eg�szen k�zel j�rtak a Kir�ly-szirthez, amikor Higdin  – akinek �pp egy fa tetej�r�l kellett volna az utols� s�rk�nyt lesnie –  futva t�rt vissza a csapathoz.

   – Aardok j�nnek az �sv�nyen! �gy egy tucatnyian!

   B�ven lett volna m�g idej�k beh�z�dni az erd�be, elb�jni a bokrok al�, mint a s�rk�nyok el�l. De Rhaonak m�r elege volt a folytonos menek�l�sb�l �s lap�t�sb�l. Percek alatt kisebb egys�gekre osztotta csapat�t, mindenkinek kijel�lte a hely�t �s elmagyar�zta a feladat�t, t�k�letes csapd�t �ll�tva a k�zeled� aardoknak.

   Baakir �s h�rom t�rsa kiv�tel�vel most is mindenki a bokrok alatt lapult, de most harcra k�szen. M�g a kender jeles kert�sze sem �gyetlens�gb�l maradt az �sv�nyen a h�rom hal�sszal. Nekik kellett becsalniuk az ellens�get a csapd�ba.

   Alig foglalt�k el hely�ket a k�l�n�tm�nyek, m�ris felbukkantak az �sv�ny kanyarulat�ban az �szaki harcosok. Baakir�kat megl�tva egy pillanatra megtorpantak. Gyanakodva m�regett�k az embereket, de amikor a hal�szok menek�lni kezdtek el�l�k, egym�st biztatva, r�h�gve ut�nuk vetett�k magukat. A nagy hajsz�ban szinte �szre sem vett�k, amikor Shoma �s a vad�szok nyilazni kezdtek r�juk. Pedig a j�r�r fele egy perc alatt elesett, vagy legal�bb is megsebes�lt a j�l c�lzott l�v�sekt�l.

   A sebes�ltek f�jdalmas ki�lt�sai azt�n gyorsan kij�zan�tott�k a k�nny� pr�da ut�n lohol� aardokat. Megfordultak, hogy lesz�moljanak az orvul r�juk t�mad� �j�szokkal, ezzel lehet�s�get adva Rhaonak �s Thaedr�nak, hogy most �k t�madj�k h�tba �szak vad harcosait. A k�t t�z k�z� ker�lt aardok zavarodottan �sszetorl�dtak az �sv�nyen. Ekkor z�dult r�juk a bokrok k�z�l a hal�szok rohama.

   A csata pillanatok alatt v�get �rt. A meglepett aardoknak felemelni is alig volt idej�k f�lelmetes b�rdjaikat, miel�tt elestek. Igaz�b�l nem is harc volt ez, sokkal ink�bb csak m�sz�rl�s. Rhao most is szeretett volna kivallathat� foglyot ejteni, de a hal�szok olyan buzg�n cs�pelt�k az aardokat, hogy mire a t�bornok k�zbel�phetett volna, m�r egyetlen ellens�ges harcost sem tudott megmenteni.

   Amikor kilihegt�k magukat, a halott aardokat bevonszolt�k az erd�be. Fegyvereiken megosztoztak a hal�szok, b�szk�n pr�b�lgatva a hatalmas, k�tkezes b�rdokat, meg a r�vid kardnak is beill� t�r�ket. Legjobban m�gis az �szaki harcosok tariszny�iban tal�lt �telnek �r�ltek. Az aard haj�k fel�get�se ut�n a Szigeten akart�k kieg�sz�teni k�szleteiket, de a s�rk�nyok t�mad�sa ut�n szinte semmi ehet�t sem tal�ltak a hal�szfaluban. �gy azt�n reggel �ta �res hassal v�ndoroltak az erd�ben. Most nagy �r�mmel let�boroztak egy k�zeli tiszt�son, t�zet raktak, �s az utols� morzs�ig befalt�k az aardokt�l zs�km�nyolt �telt.

   Shoma �s �j�szcsoportja t�relmesen lapult a bokrok alatt, m�g az ez�stsz�n� s�rk�ny elvitorl�zott felett�k. A hatalmas bestia keletre tartott, ahol Tungla �s t�rsai h�vt�k fel magukra a figyelm�t valamivel. Rhao h�rom �r�ja tal�lta ki az �j taktik�t, miut�n �tkeltek a foly�n �s megl�tt�k a Sz�l-szirtet �rz� s�rk�nyt. A t�bornok r�vid megfontol�s ut�n �t r�szre osztotta csapat�t. N�gy osztag felv�ltva csalogatta a s�rk�nyt. „Let�boroztak” egy-egy tiszt�son, nyilad�kokon v�gtak �t, nagy t�zeket raktak, csak hogy felh�vj�k magukra a bestia figyelm�t, folyamatos rep�l�sre k�sztetve az ez�stsz�n fenevadat. Kock�zatos j�t�k volt. Nagyon kellett figyelni�k, hogy id�ben elt�nhessenek a boz�tban, ha a s�rk�ny fel�j�k tart. Azt�n a Sz�l-szirthez kicsit k�zelebb kezdhett�k el�lr�l az eg�szet.

   Amint a s�rk�ny elt�volodott t�l�k, Shoma �s a n�gy vad�sz ism�t el�bbre lopakodott. Igyekeztek �gy mozogni, hogy az ez�st bestia m�g v�letlen�l se vehesse �ket �szre. Ha siker�l �szrev�tlen�l feljutniuk a sziklat�nk tetej�re, meglephetik, �s lenyilazhatj�k a s�m�nt.

   Az erd� f�i �s bokrai alatt viszonylag k�nny� dolguk volt. V�logathattak az �tvonalak �s rejtekhelyek k�z�tt. De most el�rt�k a Sz�l-szirt l�b�t, �s csak egyetlen �sv�nyen folytathatt�k az �tjukat. Nem maradtak ugyan teljesen fedez�k n�lk�l, mert a Sz�l-szirt csaknem ugyanolyan sziklat�nk volt, mint a Forr�sk�. A cs�cs�ra vezet� �sv�nynek voltak teljesen ny�lt r�szei, de akadtak f�kt�l, szikl�kt�l takart szakaszai is. �gy kellett id�z�teni�k a halad�sukat, hogy fedez�kben legyenek, ha a s�rk�ny �pp a k�zelben j�r. �s persze nagyon kell vigy�zniuk, hogy lehet�leg ne �ssenek semmif�le zajt, amivel felh�vhatn�k magukra a s�m�n figyelm�t.

   Fedez�kt�l fedez�kig �vakodva kapaszkodtak egyre feljebb. Csak k�tszer kellett meglapulniuk a felett�k elrep�l� s�rk�ny miatt. Rhao�k olyan j� id�z�t�ssel csalt�k el a sz�rnyeteget, mintha l�tt�k volna, mikor nem ker�lhet a Sz�l-szirt k�zel�be az ez�st bestia.

   Az �sv�ny utols� szakasz�n m�r l�v�sre k�szen tartott �jjal lopakodtak felfel�. Azt�n v�gre fel�rtek a sziklat�nk tetej�re. Kil�ptek a dolmen el�tti kis f�ves tiszt�sra, �s ... szembe tal�lt�k magukat a s�m�nnal! A bal karj�t felk�tve hord� aard nem meglepetten fordult az �rkez�k fel�, l�that�an r�juk v�rt. V�gigm�rte az �t embert, �s recseg� hangj�n gonoszkodva megk�rdezte:

   – Mi tartott ilyen sok�ig, krossh�k!? Olyan lassan j�ttetek fel, hogy m�r el�betek akartam menni!

   Shoma d�h�sen, hirtelen mozdulattal l�v�shez fesz�tette az �j�t. A s�m�n ugyanakkor maga el� csapott a leveg�be �p jobb kez�vel, mintha egy bogarat akart volna elkapni. �sszez�rt �kl�t a magasba tartotta, �s g�nyos vigyorral n�zte az emberek hi�baval� er�lk�d�s�t. Shoma �gy �rezte, az �j f�ja hirtelen k�v� v�lt a kez�ben. K�ptelen volt teljesen megfesz�teni, de elengedni is a fegyver h�rj�t. M�g�le elkeseredett er�lk�d�sre vall�, zih�l� ny�g�sek jelezt�k, hogy a t�rsai is ugyanolyan tehetetlenn� v�ltak, mint �.

   – Ostob�k! Azt hitt�tek, nem tudom, mire k�sz�lt�k? Csakhogy �n Uraru vagyok! Mester, a s�m�nok k�z�tt! Engem nem tudtok meg�lni! Most pedig megfizettek a h�rom t�rsam hal�l��rt! Lassan, k�nok k�zt fogtok kiszenvedni!

   Jobbj�t, mellyel fogva tartotta az embereket, folyv�st a magasba tartva valamif�le b�v�l�sbe kezdett. �gy szavalt, mintha egy �si vers sorait mondan�. Shoma r�m�lten �rezte, hogy lassan fogyni kezd k�r�l�tte a leveg�. K�ts�gbe esetten pr�b�lt szabadulni, de m�g mozd�tani is k�ptelen volt kez�t-l�b�t. Egyre nehezebben kapott leveg�t, mintha vastag rongyokkal k�t�tt�k volna be orr�t-sz�j�t. A l�gszomjt�l sz�nes karik�k vill�ztak a szeme el�tt.

   Maga sem tudta, hogy csak k�pzeli, vagy val�ban l�tja az aard s�m�n �s a dolmen k�z�tt megjelen�, apr� csillagokb�l �ll� f�nyg�mb�t. A f�nyess�gben egy m�gusk�peny csukly�j�nak s�t�t k�rvonalai rajzol�dtak ki. Meg egy l�ndzsak�nt d�f�sre emelt botot tart� k�z. Azt�n valami sercegve nagyot csattant. Uraru kid�lt fa m�dj�ra zuhant a f�ldre! A fojtogat� b�b�jt�l megszabadulva Shoma hirtelen ism�t kapott leveg�t! F�lig megfesz�tett �ja pend�lve l�tte ki a ny�lvessz�t, valahov� a nagy semmibe.

   A csillagokb�l �ll� f�nyg�mb semmiv� foszlott, mintha soha nem is l�tezett volna. A t�volb�l pedig ismer�s d�rren�s hull�mzott v�gig a v�lgy felett.