II.                           Thunderbolt

                      2.

   – Üdvözlöm önöket az Arcturus fedélzetén!  – húzta ki mind a százhatvanöt centijét Rohm kapitány, cirkálójának vezérlőtermében a három gyakornok előtt. Vadonatúj, aranyzsinóros sapkájához emelte a kezét, aztán sorra kezet rázott a fiatalokkal. Kicsiny keze volt, de félelmetes erővel szorította meg a gyakornokok ujjait. Közben kerek, szinte kisfiús arcán huncut mosoly terült el. Anelára még rá is kacsintott. Átvette a papírjaikat, de jószerint bele se nézett egyikbe sem.

   – A papírjaik szerint Anela Tirak pilóta-navigátor, Pell Eron híradós-felderítő, John Harding tüzér-kibernetikus gyakornoknak jelentkezik hozzánk. Először is a szállásukról gondoskodunk. Aztán megkapják a beosztásukat. Ma még csak ismerkedjenek az Arcturus-szal! De holnap már maguktól is ugyanolyan jó munkát várok, mint a legénység bármely másik tagjától! Eleinte, mint újoncok, nem fognak mindent érteni. Ilyenkor kérdezzenek bátran! Inkább kérdezzenek háromszor, mintsem egyszer elrontsanak valamit!

   Az első nap hasonló jótanácsok sokaságát hozta az újoncoknak. A legénység ráérő tagjai végigvezették őket az Arcturus-on a reaktoroktól a raktárakig, a kiemelhető lövegtoronyoktól a rakétákat rejtő tárakig minden helyiségen. Közben Pell és John beköltöztek egy négyszemélyes fülke két alsó fekhelyére Robert Yerkesh és Greg Haber lakótársaként. A női hálófülke viszont tele volt, így Anela saját "luxus-lakosztályt" kapott, a cirkáló egyetlen kétágyas vendégszobáját, melynek felső fekhelyét a legénység addig egyszerűen raktárnak használta.

   Míg végig barangolták az Arcturus-t, apránként megismerkedtek a húszfőnyi személyzettel is. Valamennyien a húszas-harmincas éveikben járó fiatalok voltak. A legidősebb Rohm kapitány volt, a maga negyvenöt évével.

   Az Arcturus azonos típusú volt a másfél éve, első éles bevetésén eltűnt Unicornis-szal, melyet Anela még Saatenről ismert. Rohm kapitány cirkálója azonban már pályafutása kezdetén kitűnt a hasonló egységek közül. Első útján nem egy, de mindjárt két csengiz bázist is sikerült lebombáznia nukleáris rakétáival. Azóta az Arcturus három újabb bevetést hajtott végre. Trófeái között a hét ellenséges bázis mellett az üldözésére indult térhajók közül is szerepelt nyolc.

   Négy nappal Aneláék behajózása után az Arcturus elindult ötödik útjára. A három gyakornok már előre örült a pompás kalandoknak, melyek az út során várnak rájuk. A csodák azonban valahol lemaradtak a fedélzetről. Csak a szolgálatok szigorú, monoton rendje maradt. Nyolc órás munka és nyolc órás pihenő váltakozott vég nélkül. Szolgálatuk vagy a műszerek tétlen figyelésével telt, vagy a cirkáló fedélzeti munkáinak végzésével. A fedélzeti munkák sorába tartozott a véget nem érő takarítás, a konzervek bontása-melegítése az étkezésekhez, no meg a mosogatás.

   Ha végre letelt a szolgálat, következett a várva várt pihenő. Akkor alhattak, olvashattak, esetleg beszélgethettek is a legénység tagjaival. Csakhogy a bevetés második hetének végére nem volt a fedélzeten írás, amit ne olvastak, film, amit ne láttak volna. Mire a cél közelébe értek, a szórakoztató beszédtémák is rég elfogytak. Ha valaki megszólalt, már az első mondatából mind tudták, mit akar éppen mondani.

   Pedig a neheze csak ekkor következett. Elérték a kapitány által kiszemelt naprendszert és csökkentett sebességgel, de a hipertérben maradva átrepültek rajta. Ezzel megakadályozták, hogy az esetleges csengiz térhajók észlelhessék az Arcturus-t, ők viszont bemérhették a bolygók pályáit. Rohm kapitány és társai gondosan mérlegelték, hogy tapasztalataik szerint melyik bolygón számíthatnak leginkább a csengizek jelenlétére, aztán pontosan a kiszemelt planéta és központi csillaga közé vitték a cirkálót.

   Elérve a kiszámított pontot, az Arcturus kilépett a hipertérből, hogy a felderítők ellenőrizhessék a célpontul kiválasztott bolygót. Két teljes napig pásztázták műszereikkel a felszínét, nehogy bármi is elkerülje a figyelmüket. Akkorra elkészült a bolygó térképe. Két kozmodromot találtak rajta és négy nagyobb várost. Ez kissé megnehezítette ugyan az Arcturus dolgát, de annál nagyobb örömmel töltötte el a legénységet.

   A felderítés végeztével Rohm kapitány parancsot adott a teljes gyorsulással való támadásra. A nap irányából közelítő Arcturus-t az ellenfél csak akkor észlelte, amikor kilőtte első rakétáit. A két űrrepülőtérre indított négy-négy töltet a tökéletes időzítés révén szinte egy időben csapódott a céljába. A nyomukban elszabaduló nukleáris pokolból egyetlen csengiz térhajónak sikerült felszállnia. Az Arcturus gyakorlott tüzérei azonban még a légkörben megsemmisítették azt is.

   A tökéletesen végrehajtott akció diadala egy csapásra visszaadta a három gyakornok már-már elvesztett lelkesedését. Részesévé válva az Arcturus legújabb győzelmének, máris valódi űrhajósoknak érezték magukat. A sikeres akció előtt biztosra vették, hogy képtelenek lennének még egyszer elviselni az utazás gyötrő unalmát. De mire elérték Devon bázist, már le sem kergethették volna őket diadalmas csillaghajójuk fedélzetéről.

   Az Arcturus kurta másfél hetet töltött Devon űrrepülőterén. Első este mindjárt egy féktelen bulival ünnepelték meg legújabb győzelmüket és kiszabadulásukat a szolgálatok unalmából. Másnap kipihenték előző esti fáradalmaikat. Harmadnap aztán nekiláttak feltölteni a cirkálójuk megfogyatkozott készleteit. Tartályok, ládák és konténerek tucatjait tuszkolták helyükre a raktárakban. Közben a devoniak segítségével kibontották az Arcturus burkolatát, hogy a nehéz rakétákat közvetlenül a tárakba emelhessék a daruk.

    Mikor végeztek a rakodással, Rohm kapitány négy nap pihenőt adott a legénységnek. Ő maga közben beült a devoni irányítótoronyba és igyekezett begyűjteni a legfrissebb adatokat a csengizekről. Míg társai napoztak, ő a bázis komputerei segítségével megtervezte a következő bevetést. Aztán tíz nappal a landolás után kiadta a parancsot a felszállásra.

   Anela második bevetése szinte hajszálra úgy zajlott, mint az első. Csak annyi eltérés volt a kettő között, hogy most csupán egyetlen csengiz bázist találtak és égettek ki a bolygó felszínén, de utána három ellenséges cirkálóval kényszerültek megküzdeni. Rakétáik és lövegeik segítségével azonban végül a bosszúra szomjazó csengiz térhajókat is bázisuk után küldték a nemlétbe.

   Erről a bevetésről az Arcturus kénytelen volt újra hazatérni a Földre. A csata során több helyen is felszakadt a burkolata a csengizek lézereitől, de a reaktorokra is ráfért egy javítás. Így aztán a három gyakornok számára két teljes hónap szabadság következett, méghozzá otthon, a Földön.

   Az Arcturus soron következő, hetedik útjára már a három gyakornok is valódi, tapasztalt térhajósként indult. Igazi otthonuknak érezték a cirkáló szűk folyosóit és családjuknak a teljes legénységet. Fesztelenül mesélgettek a szabadságuk alatt végbevitt, vagy csak tervezett bolondságaikról. És már ők is bátran ugratták a legénység régebbi tagjait, ha a helyzet úgy hozta.

   A fesztelenül jó hangulat egészen addig tartott, míg el nem érték a Rohm kapitány által kiszemelt naprendszert. Ezúttal ugyanis hiába szenvedték végig a felderítés hosszú, idegőrlő procedúráját. Nemhogy csengiz bázist, de még egy kósza ellenséges űrhajót sem tudtak felfedezni.

   Az eredménytelen felderítés befejeztével a legénység rövid megbeszélésre gyűlt össze a vezérlőben, az Arcturus egyetlen helyiségében, ahol mind elfértek. Valamennyien tudták, hogy a hasonló cirkálók útjainak csak tizenöt-húsz százaléka szokott sikert hozni. De azok más hajók voltak, nem Rohm kapitány Arcturus-a. Ők most először voltak kénytelenek sorra venni a szomszédos csillagok jellemzőit, hogy új célt keressenek.

   A balszerencse azonban nagyon is kitartó útitársuknak bizonyult. A felderítés sem a második, sem a harmadik, de még a negyedik naprendszerben sem hozott eredményt. Olyan területre tévedtek, amelyet a csengizek valamilyen okból nem hódítottak meg. A negyedik üres rendszerből készleteik vészes fogyása miatt kénytelenek voltak a legközelebbi bázis, Zithin felé fordítani az Arcturus-t.

   A hosszúra nyúlt úton Khile Rohm szinte tajtékzott dühében. Korábban szóra sem méltatott apróságokért most alaposan lehordta társait. Fogcsikorgatva szidta a csengizeket, akik minden józan számítást felrúgva távol maradtak az általa alkalmasnak ítélt naprendszerektől. Ekkor tűnt fel először Anelának, milyen nagy adag hiúság szorult a híres Rohm kapitányba.

   Khile Rohm indulatai csak akkor csitultak el, mikor Zithin kozmodromában az Arcturus feltöltése közben megkapta a Cepheus kapitányának, Dena Berchilde-nek a felvételeit egy landoláshoz készülő csengiz szállítóhajóról. Az üres tárral hazafelé tartó Cepheus csak tájékozódási pontnak akarta használni az adott rendszert, de az ellenség láttán alapos felderítésbe kezdett. Sajnos nem csak ő mérte be a csengizeket, hanem azok is a Cepheus-t, így Berchilde kapitány kénytelen volt félbehagyni munkáját és elmenekülni az ellene induló cirkálók elől.

   Berchilde kapitány adatait felhasználva az Arcturus legénységének nem kellett a bolygók bemérésével vesződnie. Pontosan az ellenséges bázis és a napja között villantak be a rendszerbe és azonnal gyorsítani kezdtek a csengiz bolygó felé, hogy mielőbb támadó helyzetbe kerüljenek.

   Már a felderítés kezdetén kiderült, hogy ezúttal minden korábbinál nagyobb ellenséges bázisra bukkantak. Berchilde kapitány bolygóján nem egy apró telepet, hanem hét hatalmas várost és három tekintélyes méretű űrkikötőt mértek be az Arcturus felderítői.

   – Ezért adta át az adatokat Berchilde  – bólogatott elégedetten a müszerfal felett lebegő holotérkép láttán Rohm kapitány.  – Túl nagy falat lett volna ez neki és az ő Cepheus-ának!

   – Különösen rakéták nélkül!  – dünnyögte az orra alatt Robert Yerkesh, a navigátor.  – Mert üres tárakkal tértek haza, mikor megkaptuk tőlük a koordinátákat!

   – Ostobaság! Senki sem adná át a biztos célpont adatait! Berchilde tudta, hogy nem bírna el ezzel a bázissal, azért adta nekünk!

   – Ezt nem értem, kapitány  – kuncogott Rohm kifakadásán Gute Staave, a csipkelődésre mindig kész híradós.  – Én úgy tudtam, hogy az Arcturus fegyverzete pont ugyanolyan erejű, mint a többi hasonló cirkálóé, köztük a Cepheus-é is!

   – Egy cirkáló erejét nem lehet csak a fegyvereinek a számával mérni, Gute  – fordult hátra a kapitány.  – Az Arcturus azért olyan sikeres, mert különlegesen jó legénysége van!

   – Attól tartok, most ez a különleges legénység is kevés lehet a sikerhez  – fordította komolyra a szót Gute.  – Túl nagy ez a bázis. Nem kellene néhány másik cirkálót is segítségül hívni?

   Gute javaslatától a kapitány előbb elsápadt, majd paprika-piros lett. Mély levegőt vett, hogy leteremtse a benne és hajójában kételkedni merő lányt. Mielőtt azonban megszólalhatott volna, felharsant Naumo hangja a felderítőből:

   – Riadó! Idegen térhajó a pályánkon! Riadó! Ütközésre felkészülni!

   Anela, mint ügyeletes pilóta egy pillanatig döbbenten nézte a fő képernyőn az éppen elébük bevillanó csengiz teherhajó képét. Aztán lecsapott a hajtóművek vezérlő rendszerére. Teljes erejű fordulásra és fékezésre késztette az Arcturus-t, hogy elkerülhessék az alig száz kilométerre levő, rohamosan közeledő másik térhajót. Hosszú, végtelennek tűnő másodpercekig semmi sem történt, de az utolsó pillanatban az Arcturus mégis kezdett kitérni végzetes irányából. A csengiz teherhajó képe végre elmozdult a képernyő közepéről, és ha lassan is, de feljebb csúszott.

   Anela elfehéredő ujjakkal egyre nyomta a kormányfúvókák gombjait, közben várta a végzetes ütközést, mely elpusztítja mindkét csillaghajót. A robbanás azonban elmaradt. Helyette csak Rohm kapitány parancsa csattant fel:

   – Egyes-kettes harcállás! Szedjétek le ezt a bárkát!

   A meglepett csengiz teherhajó utasai még magukhoz sem térhettek a meglepetésből, amit a mellettük alig néhány tucat méterrel elszáguldó cirkáló okozott, amikor az Arcturus harci helyzetbe emelt lézerei elpusztították őket. Ezzel Rohm kapitány elejét vette, hogy a csengizek riaszthassák a bázisukat. Igaz, holmi rádiójelekre már nem is volt szükség. A teherhajót elemésztő robbanás legalább nulladrendű csillagként lángolt fel a megtámadott bolygó egén.

   A meglepetés-szerű támadásnak ezzel persze befellegzett. Ebben a helyzetben minden kapitány elmenekült volna a védekezésre felkészült ellenfél közeléből. Khile Rohm azonban nem volt hajlandó félbehagyni tervezett támadását. Ha a bázis teljes kiégetésére nem is maradt esélye, a lehető legnagyobb kárt akarta okozni a csengizeknek.

   A támadó Arcturus kilométernyi izzó gázcsíkot húzva, teljes gyorsulással közelített céljához és a bázis védelmére felszállt fél tucat csengiz cirkálóhoz. Az ellenség első, távoli csapásait könnyedén hárította a földi térhajó pajzsa és a két löveg. Átszáguldottak az ellenséges cirkálók között és kilőtték összes rakétájukat.

   Túlzottan megnövelt sebességük miatt a földiek későn vetté észre, hogy a bolygó körül csengiz vadászgépek tucatjai járőröztek. Az öt településre irányított rakéták többségét a vadászok még a légkörön kívül megsemmisítették. A tizenhat töltetből mindössze három érte el a célját, ezek közül is kettő ugyanabba a célpontba csapódott.

   Elhúzva a bolygó mellett rémisztő kép fogadta az Arcturus legénységét. Egy második, népes cirkálókötelék várt rájuk a planéta mögött. A két tűz közé került Arcturus csak abban bízhatott, hogy hamarabb éri el az ugráshoz szükséges sebességet, mint ahogy a korábban áttört csengiz kötelék utolérhetné őket.

   Hamarosan kiderült, hogy nem az ellenséges cirkálók jelentik az elsődleges veszélyt. A rakétákat is megritkító csengiz vadászgépek falkái most az Arcturus-ra vetették magukat. A tüzérek persze mindent megtettek, hogy távol tartsák őket a cirkálótól, de lassan érvényesülni kezdett a támadók túlereje. Veszteségeikkel mit sem törődve igyekeztek lézereikkel túlterhelni az Arcturus pajzsát.

   Mégis majdnem sikerült a szökés. Már elérték az ugrás gravitációs határát, mikor az egyik vadászgép jelentéktelennek tűnő rakétája eltalálta a négyes reaktor hűtőrendszerét. Az automatika azonnal kikapcsolta a túlmelegedő hajtóművet, de ezzel az Arcturus elveszítette gyorsulási fölényét a csengiz cirkálókkal szemben. A verseny ettől még élesebb lett, hiszen a nehéz fegyverzetű ellenség amint utoléri, percek alatt szét is lőheti az Arcturus-t.

   Röviddel később, a baj betetőzéseként levált a túlterhelt pajzs egy része is. Anela azonnal fordítani kezdte a hajót, hogy a védtelenné vált felső részt minél kevésbé érhessék el a csengiz vadászgépek. A sors különös fintoraként az az egyetlen, szerencsétlen lövés, mely mégis eltalálta az Arcturus hátpáncélját, éppen a lövegtornyot érte. A cirkáló tűzereje egy pillanat alatt a felére csökkent, még jobban növelve a csengizek győzelmi esélyeit.

   – Anela! Tartsd szinten a gyorsulást!  – kiáltotta Rohm kapitány, az ajtó felé rohanva.  – Ne engedd a hajó fölé a csengizeket! Soldier! Gyere velem!

   A kapitány sebtében két brigádba szervezte a nélkülözhető embereket. Az egyik csoport a reaktort igyekezett kijavítani. A másik brigád, a kapitány vezetésével a felső lövegtornyot próbálta újra működésre bírni. A pajzs maradékát érő találatok folyamatos rázkódása és Anela szorgos manőverei közepette ez nem is bizonyult olyan egyszerű feladatnak.

   Közben a csengizek is rájöttek, hogy valami komoly kár érte ellenfelükkel. A vadászgépeik mindent elkövettek, hogy az Arcturus fölé kerülve, az elnémult löveg felől támadhassák a cirkálót. Szerencsére már eléggé szétszóródtak, így Anelának rendre sikerült kivédenie magányos próbálkozásaikat.

   De egyszer az Arcturus szerencséje is elfogyott. Az üldöző cirkálók közül egy Skorpió  – mely a tatjára épített, kiemelhető lézeréről kapta a nevét –  kezdett veszedelmes közelségbe kerülni. Anela rémülten látta, hogy a csengiz hamarabb lőtávolba érhet, mint ahogy az Arcturus bekapcsolhatná térgenerátorát.

   A következő pillanatban heves lökés vágta oldalba a cirkálójukat. A folyosóról behallatszottak a válaszfalak lezuhanásának semmivel össze nem téveszthető döndülései, a súlyos találat jelzéseként.

   Egy pillanatra mélységes kétségbeesés lett úrrá Anelán. Segélykérőn fordult volna hátra, de egyedül volt a vezérlőben. Leküzdötte jeges bénultságát és kinyúlt a térgenerátor kapcsolói felé. Maximumra fokozta a feltöltést, aztán figyelmeztetés nélkül bekapcsolta a hipertér-generátort. Az Arcturus hirtelen meglódult. Irtózatos, legalább öt g-nek megfelelő gyorsulás préselte a székébe Anelát. Alig bírt levegőt venni a mellkasát szorító terheléstől. Szeme előtt elsötétült a világ, mikor a megkínzott cirkáló végre lebukott a hipertérbe gyilkosai elől.

   Lassan oszladozott a köd Anela tudatáról. A vezérlőtermet halvány, sárgásan derengő fénybe vonta a vészvilágítás. Valahol előtte egy vörös lámpa villogott figyelmeztetőn. Fájó tagokkal próbálta feljebb tornászni magát a székében, hogy megláthassa a veszély forrását. Egyetlen pillantás elég volt, hogy teljesen magához térjen. A hibajelzés a térgenerátor perceken belőli leégését jelezte. Generátor nélkül viszont sosem juthatnak haza!

   – Figyelem!  – szólt bele rekedten az előtte ágaskodó mikrofonba rekedten.   – Öt másodperc múlva leállítom a térgenerátort! Mindenki kösse be magát!

   Kapcsolásai nyomán az Arcturus megtorpant, mintha falnak rohant volna. A generátor leállításával egy időben régi fényében ragyogott fel a világítás, feltárva Anela előtt a vezérlőterem siralmas állapotát. A padlót, a két egymást követő lökéstől szétszóródott tollak, papírok és a legénység személyes apróságainak maradványai borították. Néhány műszert tönkretettek a rázuhanó tárgyak. Közvetlenül Anela széke mögött hevert Sordier bezúzott sarkúra nyomorodott kedvenc könyve, A Világ legszebb költeményei. A vezérlőpult aljánál pedig Rohm kapitány kabalának számító porcelán kávéscsészéje, mely valami csoda folytán csak a fülét veszítette el.                

  – Figyelem!  – húzta maga elé balsejtelmektől gyötörve Anela a mikrofont.  – Anela Tirak vagyok a vezérlőből! Kárjelentést kérek minden részlegból!

   A hangszóróból előbb csak halk nyöszörgések, elmorzsolt káromkodások szűrődtek ki.  Aztán a lány végtelen megkönnyebbülésére, sorra megszólaltak a társai:

   – Itt a felderítő! Pell Eron vagyok. Naumora rádőlt az egyik pult. A berendezések fele tönkrement. Ha tudsz valakit küldeni, segítséget kérek!

   – A navigációból Yerkesh és Staave. Megúsztuk pár zúzódással. A műszereink látszólag épek, most vizsgáljuk a rendszereket!

   – Egyes harcállás, Killgor vagyok! Pierssonnal együtt rendben vagyunk. A berendezés működik.

   – Kettes harcállás, John Harding gyakornok  – jelentkezett egy sírósan remegő, rekedt hang a felső lövegállásból.  – Velem van Ylow Storak. Mind a két combját megfogta a válaszfal! A kapitány, Ian Haar, Sordier, Bolden és Nageb a fal túloldalán rekedt a találatkor!

   – Hármas harcállás! Sorber és Statton. A műszerek egy része megbolondult, mi meg vagyunk.

   – Gépház! A főmérnök vagyok  – jelentkezett fájdalomtól eltorzult hangon Gard Till.  – Van két halottunk és velem együtt három sebesült. A négyes reaktor minden lemeze le volt bontva, mikor a lökést kaptuk. A másik három hajtómű ép és működik!

   – Itt az orvosi szoba  – szólalt meg végre az Anela által legjobban várt hang, Neia Norgáé.  – Itt van nálam Greg Haber és Evda. Evdának eltört a bal karja.

   – Neia! Megpróbálom kiszabadítani Storak lábait  – vette át az irányítást Anela.  – Greggel menjetek oda! Killgor! Ti siessetek a felderítőbe és segítsetek leemelni a pultot Naumoról! Till! Fel tudtok menni az orvosi szobába? Gute odamegy és ellát benneteket, amíg Neia visszajön a kettes harcállásból.

   – Persze, hogy fel tudunk menni  – nyögte összeszorított fogai között Gard Till.  – De nem ártana egy kis segítség! A vállam félig szétment és nehezen tudom támogatni Mihailt. Neki a lába törött.

   – Sorber és Statton máris elindul hozzátok!  – ígérte Anela.

   – Neia!  – jajdult John elcsukló hangja a felső harcállásból.  – Nem érzem Ylow pulzusát! Az előbb még nyöszörgött, de most hallgat és nincs pulzusa!

   – Rögtön ott vagyok, John!

   – Minket már rendbe szedtél, Anela  – szólalt meg Yerkesh.  – Veled mi van? Egy darabban vagy még?!

   – Mi lenne? Ugyanaz van itt is, mint az egész fedélzeten  – vonta meg a vállát fáradtan Anela.  – Hatalmas rumli. Kitört és tönkrement műszerek tömkelege. És mellettük egy nagyjából épségben maradt gyakornok.

   Vesztes csatájában az Arcturus sokkal súlyosabb sérüléseket szenvedett, mint a legénység elsőre gondolta volna. A Skorpió találata teljesen letépte a felső lövegtornyot. A vadászgépek ismétlődő támadásaitól több helyen is felhasadt a burkolat. A legnagyobb lék közel két négyzetméteres volt, ettől állt le a négyes reaktor. De megsérült az egyik bal oldali tartály is, rengeteg értékes hajtóanyagot eresztve ki az űrbe.

   A legsúlyosabb veszteség mégis a legénységet érte. A leszakadó lövegtorony évek óta tartó bajtársi-baráti kapcsolatokat szakított meg, hat társukat ragadva magával a nemlétbe. Odaveszett szeretett kapitányuk, akit valamennyien az Arcturus lelkének éreztek. Eltűnt Sordier, aki mindenre tudott valamilyen találó idézetet kedvenc verseiből. Bolden és Storak végtelen sakk-partijainak is végeszakadt. Nageb rajzai, melyek minden folyosón és fülkében ott díszelegtek, sem fognak már újabbakkal gyarapodni. És nem lesz több ínyenc ebéd sem, mert Haar, a remek hobbi-szakács, mint tüzér szintén a lövegtoronyban volt.

   A fedélzeten eluralkodó gyász ellenére kétheti megfeszített munkával sikerült befoltozniuk a burkolaton tátongó réseket és üzembe helyezni a négyes reaktort. Minden készen állt a hazatéréshez, csak éppen a hajó helyzetét nem tudták még meghatározni. Anela kétségbeesett mentőakciója kiragadta ugyan az Arcturus-t a csengizek közül, de senkinek halvány fogalma sem volt, hogy hová, a végtelen kozosz melyik pontjára repítette.

   Végül a két navigátor és a pilótaként egyedül maradt Anela, kénytelen-kelletlen megtervezett egy pályavonalat a legközelebbi, többé-kevésbé ismerősnek vélt csillagig. Remélték, hogy ott végre megfelelő tájékozódási pontokat is találnak, és egyenesen a Föld felé vehetik az irányt.

   Tizenhét nappal a szerencsétlen csata után a legénység megmaradt tagjai úgy döntöttek, hogy Ylow Storak holttestét egy tartályba zárva kilövik a kozmoszba. Jelképesen, testüket egy-egy ruhadarabjukkal jelezve, ugyanabban a tartályban indították utolsó útjára másik öt elveszített társukat is.

   A hajdani korok tengerészeit idéző temetés után az Arcturus hazaindult és nyolcheti bolyongás után szerencsésen meg is érkezett Kozmográdba.