1604. j�lius 25.                                      22 �ra 08 perc

    Inachetla �bl�ben

   J� id�z�t�ssel, este t�z �rakor �rt�nk Inachetla-ra, az El Lobo piratjai r�v�n megismert forr�s el�tti �b�lbe. Azt terveztem, hogy csendben Araines haj�ja mell� �llunk �s lerohanjuk a gazember leg�nys�g�t. Sajnos a Nemesis �rszeme el�g �ber volt, hogy �szrevegye a k�zeled� Sea’s Lord-ot. Arra azonban m�r nem maradt idej�k, hogy felk�sz�lhessenek a harcra. Neki rontottunk a fleute-nak �s percek alatt el�z�nl�tt�k a fed�lzet�t. Es�ly�k sem volt az ellen�ll�sra. Aki csak moccanni mer�szelt, halott volt.

    M�r majdnem v�gezt�nk, amikor a kapit�nyi kaj�tb�l k�t pisztollyal a kez�ben el�rontott Araines. �lve akartam elfogni a fick�t, de amikor n�gyl�p�snyire t�lem kiv�g�dott az ajt� �s megjelent Araines a pisztolyaival, h�rom emberem is azonnal belel�tt. A gazember k�t goly�t kapott a has�ba, egyet a v�ll�ba. Alig egy �ra m�lt�n ki is szenvedett, de addig sz�rny� k�nokat kellett ki�llnia.

   Addigra m�r tudtam, hogy hi�ba rohantuk le a Nemesis-t. Jacqueline de Bijou sosem volt Inachetla-n. Araines egy�ltal�n nem b�zott alkalmi sz�vets�ges�ben, �s csak elj�tszotta, hogy a lakatlan szigetre hozza a fogly�t. Val�j�ban volt m�g egy t�rsa, akivel titokban Isle d’Orange-ra vitette Jacqueline-t. Araines bar�tja, Brantome Tabarie most is ott v�rta a gazember h�rad�s�t, hogy monsieur de Bijou kifizette a v�lts�gd�jat. Ha Araines m�gsem tudott volna szem�lyesen Isle d’Orange-ra menni, a k�ld�nce a gy�r�j�vel azonos�thatta mag�t Tabarie el�tt.

1604. augusztus 04. –                            21 �ra 31 perc

    1604. augusztus 08. Isle d’Orange   6 �ra 08 perc

   K�s� este vetett�nk horgonyt Isle d’Orange-on. M�snap, m�g nem is vil�gosodott, amikor v�logatott embereim lesbe �lltak az Aranyf�c�n k�r�l. Amikor mind a hely�k�n voltak, bevonultam a fogad�ba, az ujjamon Araines gy�r�j�t villogtatva. Letelepedtem egy asztalhoz �s igyekeztem felt�n�s n�lk�l megtal�lni az emberemet. Nem kellett sok�ig keresnem. Hamarosan k�rd�s �s engedelem n�lk�l le�lt mell�m egy rosszarc� fick�, hogy a gy�r�m ut�n �rdekl�dj�n. N�h�ny sz� ut�n kider�lt, hogy � Brantome Tabarie, akit keres�nk. �tadtam neki Araines „�zenet�t”, hogy a belflori korm�nyz� v�gre fizetett. Tabarie r�b�lintott, mondv�n, hogy akkor hazak�ldi a fogly�t.

   Persze nem k�ld�tt � senkit sehov� sem. Az embereim k�vett�k a v�roson k�v�li h�z�ig, azt�n visszahozt�k �s �tadt�k monsieur de Montferrat-nak. �tk�zben Tabarie szerzett valahonn�t n�h�ny nagyon cs�nya k�k foltot. A jobb karj�t meg egyenesen elt�rte, olyan hirtelen akarta el�r�ntani a k�s�t. Sebes�l�sei azonban nem sok�ig zavart�k. Monsieur de Montferrat ugyanis k�t nappal k�s�bb felk�ttette az emberrabl�sban val� r�szv�tel��rt.

   Tabarie-vel szemben Milon Ancerville-nek val�ban szerencs�t hozott n�h�ny hetes k�z�s utaz�sunk. Ezer arannyal k�rp�toltam, ami�rt k�nytelen volt velem tartani Skullshores-ra. De nem mulasztottam el monsieur de Montferrat figyelm�be aj�nlani sem, k�l�n kihangs�lyozva az �rdemeit. N�vrokonom jutalmul kineveztette Milont els�tisztnek a Tourville hadigalleonra.

   A Tabarie h�z�b�l kiszabad�tott Jacqueline de Bijou-t saj�t kabinomban sz�ll�soltam el. K�t teljes napot sz�ntam r�, hogy a mademoiselle n�mileg rendbe szedhesse mag�t a fogs�g hetei ut�n. Legel�sz�r is megfelel� ruh�t kellett szereznem a sz�m�ra. Szerencs�re madame Charronte, Isle d’Orange legismertebb varr�n�je, hosszas r�besz�l�s  – valamint k�tsz�z arany ken�p�nz �tv�tele –  ut�n hajland� volt eladni egy �ppen elk�sz�lt ruh�t �s n�h�ny als�nem�t Jacqueline sz�m�ra. �jabb sz�z arany�rt m�g el is l�togatott a Sea’s Lord-ra �s �j vev�j�re igaz�tott minden egyes darabot.

   Jacqueline �r�mmel cser�lte a fogs�ga alatt viselt rongyokat �j ruh�j�ra. El�sz�r azt hittem, csak udvarias akar lenni, amikor m�r az els� napon csatlakozott hozz�m a Sea’s Lord fed�lzet�n. De hamarosan kider�lt, hogy Jacqueline feleannyira sem g�g�s term�szet�, mint nagy hatalm� apja. Eg�sz nap mellettem �llva figyelte a matr�zokat �s a kik�t�t, este pedig ragaszkodott hozz�, hogy tisztjeimmel �s velem vacsor�zhasson. Minden �rdekelte, ami k�r�l�tte t�rt�nt, �s �n �r�mmel felelgettem a k�rd�seire, teljes eg�sz�ben Artois de Moulette-re hagyva a rakod�st.

1604. augusztus 11. –                            18 �ra 01 perc

    1604. augusztus 24. Belflor             13 �ra 59 perc

   J� sz�llel, k�t �s f�l nap alatt �rt�nk Isle d’Orange-b�l Belflorba. Egy �r�val napnyugta el�tt, vend�gem kedv��rt egyenesen a rakpart mell� k�ttettem a Sea’s Lord-ot. Ha lett volna r� m�dom, kocsit is szereztem volna Jacqueline-nak, de csak k�t t�rszekeret l�ttam a k�zelben. Nem maradt m�s v�laszt�som, hat markos leg�nynyel k�s�rt�k apja palot�j�ig rangos vend�g�nket. B�rhogy szedt�k azonban a l�bunkat, a h�r megel�z�tt benn�nket �s monsieur de Bijou m�r a kapuban v�rta le�ny�t. Jacqueline boldogan borult apja nyak�ba, de a nagy�r csak egy k�nnyed �lel�ssel �s egy apr�cska, atyai cs�kkal �dv�z�lte. Azonnal int�zkedett, hogy a szem�lyzet gondjaiba vegye a v�gre hazat�rt kisasszonyt, csak azt�n kezdte h�l�san szorongatni az �n kezemet.

   A nagy h�l�lkod�s v�g�n monsieur de Bijou ott marasztalt vacsor�ra a csal�dj�n�l. Enni persze alig volt id�m, mert apr�ra el kellett mes�lnem h�zigazd�mnak �s feles�g�nek, hogyan akadtam elrabolt le�nyuk nyom�ra, hogyan tal�ltam meg Araines haj�j�t Inachetla mellett. Madam de Bijou csaknem el�jult, amikor oda�rtem a t�rt�netben, hogy az embereim lel�tt�k a gazembert, miel�tt kik�rdezhettem volna. Ann�l nagyobb �mulattal hallgatta, hogyan jutottam el v�g�l Isle d’Orange-on Brantome Tabarie h�z�hoz �s hogyan szabad�tott�k ki a leg�nyeim a le�ny�t. K�szs�gesen v�laszolgattam h�zigazd�im minden k�rd�s�re, de val�j�ban csak Jacqueline csodasz�p barna szemeit l�ttam eg�sz este az asztal t�ls� fel�n.

   M�snap d�lel�tt felkerestem monsieur de Bijou-t az irod�j�ban, amint azt el�z� este, palot�j�b�l val� t�voz�som el�tt meghagyta. A korm�nyz� �r h�l�ja jel��l nekem fizette ki azt a t�zezer aranyat, amit Araines v�lts�gd�jk�nt k�vetelt Jacqueline-�rt. Azt�n megk�rdezte, mi a sz�nd�kom most, hogy kiszabad�tottam �s hazahoztam a le�ny�t. Nem eg�szen �nzetlen�l, �s nem is csak udvariass�gb�l �rdekl�d�tt tov�bbi terveim fel�l. K�mei jelentett�k ugyanis monsieur de Bijou-nak, hogy h�rom spanyol haj� �rkezik a napokban Isla Ballena-r�l, hogy kifossza �s elfoglalja Belflort. A korm�nyz� �r azt szerette volna, ha Belflor el�tt cirk�lva el�re jelzem az �rkez�s�ket, azut�n pedig seg�tek a haj�mmal az er�d t�z�reinek a v�ros v�delm�ben.

   Term�szetesen elv�llaltam az �rj�ratoz�st, hogy �jra megv�dhessem Jacqueline-t. Lehetett volna ak�r teljes egy hetes munka is a spanyol haj�kra val� vad�szat, de m�r augusztus tizenharmadik�n reggel meg�rkezett a t�mad� haj�raj. K�t hadihaj� �s egy k�nny� pinasse. Sz�llel szemben lav�roztak a sziget fel� �s �n �gy d�nt�ttem, nem engedem �ket a belflori er�d k�zel�be. Eszemben sem volt az er�d t�mogat�s��rt cser�be lemondani a haj�m mozg�konys�g�r�l a sz�k �b�lben. Ink�bb kihaszn�ltam a Sea’s Lord f�rges�g�t �s �gy�im nagyobb l�t�vols�g�t. Megt�p�ztuk a f�rge Torrero pinasse vitorl�zat�t, azt�n gondosan �gyelve a t�vols�g tart�s�ra m�dszeresen elkezdt�k ronccs� l�ni a spanyolok haj�it. Els�nek a jobb oldal�ra d�l� Torrero adta fel a harcot �s mer�lt el a hull�ms�rban. Egy �r�ra r� a negyvenk�t �gy�s Valencia is a hull�mokba f�rta sz�tz�zott orr�t. Ezt l�tva az Anaga kapit�nya megford�totta a haj�j�t �s menek�lni kezdett. T�pett vitorl�zat�val nem volt sok es�lye, hogy ler�zza a Sea’s Lord-ot. Hamarosan utol�rt�k �s egy utols�, elhib�zott sort�ze ut�n megcs�kly�ztuk, majd r�vid fed�lzeti harcban elfoglaltuk.

   A spanyol t�mad�s meghi�s�t�sa ut�n  – kerek t�z napra –  Belflor h�se lettem. B�rmerre mentem a v�rosban, mindig akadt valaki, aki a kezemet szorongatva k�sz�nte, hogy megv�dtem a v�rosukat. Maga mosnieur de Bijou a v�llamat veregetve �tezer arannyal fejezte ki a h�l�j�t. Persze igen sokan akadtak olyanok is, akik az Anaga �r�nak elmulat�s�ban szerettek volna a seg�ts�gemre lenni. De mindez semmit sem jelentett ahhoz az illatos kis lev�lk�hez k�pest, melyet egy idegen cs�sztatott diszkr�ten a kezembe. A lev�lke �r�ja a spanyol t�mad�s m�snapj�nak d�lut�nj�ra a Hatty� egyik h�ts� szob�j�ba h�vott tal�lk�ra.

   Csod�latos volt �jra tal�lkozni Jacqueline-nal, r�ad�sul ez�ttal v�gre tan�k n�lk�l. Heves udvarl�somra az �n angyalom pirulva bevallotta, hogy m�r r�gen nem csup�n h�l�t �rez ir�ntam. Hab�r csak egyetlen cs�kot kaptam szerelmemt�l, m�gis a mennyekben �reztem magam Ett�l kezdve nap, mint nap tal�lkoztunk a templomban. Csakhogy most im�ds�g helyett az �n angyalom ink�bb az �n szerelmes szavaimat hallgatta. Egyre azon t�rtem a fejemet, mit fog sz�lni monsieur de Bijou, ha megvallom neki a le�nya ir�nti szerelmemet. K�rd�semre sajnos sokkal hamarabb megkaptam a v�laszt, mint azt szerettem volna.

   A tizedik napon Jacqueline helyett a korm�nyz� �r l�pett be a templom kapuj�n. Nem �ppen udvarias hangon sz�monk�rte, hogyan mer�szeltem tal�lk�ra h�vogatni a le�ny�t, amikor m�g csak nemes�r sem vagyok. A v�laszomat meg sem hallgatva h�l�tlannak nevezett, ami�rt ilyen r�tul vissza�ltem az � bizalm�val �s nagy j�indulat�val. Felsz�l�tott, hogy soha t�bb� ne pr�b�ljak k�zeledni a le�ny�hoz, �s azonnal hagyjam el m�g a v�ros�t is. Ezen �haj�nak k�l�n nyomat�kot adott, mell�m rendelve Roger de Forbin kapit�nyt, aki egyenesen visszak�s�rt a Sea’s Lord-ra, �s csak a vil�g�t�torony el�tt, a ny�lt tengeren hagyta el a haj�mat.

1604. augusztus 25.                               19 �ra 21 perc

    Belflor-hoz k�zel, D�lre

   A francia szolg�latb�l kics�ppenve, ism�t csak Shark Island fel� ford�tottam a Sea’s Lord orr�t. Pedig a legsz�vesebben r�t�rtem volna Belflorra! F�leg a korm�nyz�i palot�ra! Hogy egyenesen a g�g�s monsieur de Bijou orra el�l vigyem magammal az �n angyalomat. De sajnos biztos voltam benne, hogy v�ront�s �r�n Jacqueline nem akart volna velem j�nni. Tehetetlen d�h�m levezet�s�re �ppen j�kor keresztezte az utunkat egy b�h�m nagy pirathaj�. Fekete lobog�j�t fennen lobogtatva el�b�nk l�tt, �s olyan magabiztosan fordult fel�nk, mintha m�r meg is adtuk volna magunkat. Kapit�nya l�that�lag elk�pzelni sem tudta, hogy r�m�lt megad�s helyett a harcot is v�laszthatjuk.

   Els� sort�z�nk szinte teljesen lecsupasz�totta a m�k�san Little Sally-nek keresztelt harmincnyolc �gy�s warship keresztr�djait. A k�vetkez�k iszonyatos rombol�st v�geztek a nagy haj� el�ls� r�sz�n, mert term�szetesen eszemben sem volt hagyni, hogy a piratok viszonozhass�k a t�z�nket. A szelet kihaszn�lva egyre sz�k�l� k�rbe k�nyszertett�k a Little Sally-t, folyv�st az orra el�tt maradva. 

   Egy �ra fele sem kellett, hogy a nagy haj� elvesz�tse az �rbocait �s t�z�rs�g�nek z�m�t. Amikor a Little Sally �gy�i m�r csak sz�rv�nyosan l�d�ztek, megfordultunk �s lerohantuk a megmaradt piratokat. Fergeteges rohammal percek alatt elfoglaltuk a warshipet. Azt�n majdnem �jf�lig rakodtunk, mire minden l�szert, �lelmet �s �rt�kesebb holmit �thordtunk a Sea’s Lord-ra. Mikor v�gezt�nk, Walter Blonton kapit�nyt �s embereit cs�nakokba �ltett�k �s megl�kelt�k a Little Sally-t.