K�zj�t�k  –  II.

   Imwill Lorad alig gy�zte kiv�rni, am�g a j�l ismert hang „Szabad!”-ot ki�lt a kopog�s�ra. F�radtan, talpig porosan, de ragyog� arccal t�rta ki apja irod�j�nak ajtaj�t a vend�gei el�tt. Betess�kelte a hossz� k�peny�ket z�rk�zottan �sszefog� k�sz�kat, azt�n megker�lve �ket az asztalhoz sietett, mely m�g�tt meglepetten �llt fel sz�k�b�l a kir�ly titk�ra. Imwill b�szk�n hajtott fejet az apja el�tt:

   – �dv�z�llek, aty�m! Engedd meg, hogy bemutassam a k�sz�k druid�it, akik megh�v�sodra Vashdarba j�ttek! Per’wora �s Per’qua, a Warsay kl�nb�l, �s Eld’sera a Chedel kl�nb�l!

   – Godnos hozott benneteket, uraim!  – hajolt meg k�nnyed�n Gusthy a druid�k fel�, azt�n Imwillhez fordult:  – B�szke vagyok r�d, fiam! L�tom, alkalmas ut�dom leszel! De most arra k�rlek, v�rj odakinn, am�g �n megbesz�lem vend�geinkkel, mi�rt k�rtem, hogy ide f�radjanak!

   Imwill az arc�ra fagyott mosollyal, csal�dottan t�vozott. Titokban azt rem�lte, ha m�r h�romszorosan t�lteljes�tette a feladat�t, jutalmul a megbesz�l�sen is r�szt vehet. Nagyon vigy�zott, hogy v�letlen�l se l�tsz�djon rajta, mennyire csal�dott. Az arca, a tart�sa, m�g a meghajl�sa is udvaronchoz ill�en t�k�letes volt, miel�tt becsukta volna maga m�g�tt az ajt�t.

   – Foglaljanak helyet, uraim!  – ker�lte meg az asztal�t Gusthy, amikor magukra maradtak.

   A h�rom k�sza egym�sra pillantott, azt�n mag�t�l �rtet�d�en le�ltek … a vastag, puha sz�nyegre. Gusthy egy pillanatig rem�lte, hogy vend�gei elfogadj�k a felk�n�lt sz�keket, �s nem kell a padl�n kuporognia maga al� h�zott l�bakkal besz�lget�s k�zben. Persze sejtette, hogy a k�sz�k az otthon megszokott m�dit v�lasztj�k majd. �gy h�t jobb h�j�n maga is letelepedett a f�ldre, mintha csak egy t�bort�z mellett �lne.

   – Biztosra veszem, �n�k is tudj�k, hogy az aardok Lomyra lerohan�s�ra k�sz�lnek. �gy v�lem, ideje lenne �sszefognunk a k�z�s ellens�ggel szemben.

   – �sszefogni? Tal�n azt akarod, hogy csatlakozzunk a kir�ly seregeihez?

   – Nem. A k�sz�k kiv�l� vad�szok. Senki sem ismeri n�luk jobban az erd�ket. Ostobas�g lenne ilyen pomp�s erdei harcosokra p�nc�lt aggatni �s besorozni �ket a kir�lyi l�ndzs�sok k�z�.

   – Azt v�rod h�t t�l�nk, hogy az erd�kben vegy�k fel a harcot az aardokkal?

   – �gy hiszem, ezt az �n k�l�n k�r�sem n�lk�l, magatokt�l is megteszitek.

   – Akkor mi�rt h�vt�l benn�nket a f�v�rosba?

   – Mert �zletet akarok aj�nlani nektek. Azt hallottam d�li testv�reiteket, a strannikat Nurben nagy�r parancs�ra Wordenia-szerte �ld�zik a vall�suk miatt. Az oganok val�s�gos hajt�vad�szatokat rendeznek ut�nuk.

   – Hozz�d csak most jutott el ennek a h�re, uram? A m�gus-cs�sz�r �vek �ta �ld�zi testv�reinket.

   – R�g tudok r�la. De csak most tal�ltam megold�st a strannik gondjaira. �gy gondoltam, felaj�nlom nekik birtokom egy r�sz�t. J�jjenek Lomyr�ba �s telepedjenek le az Inpei-v�lgyben!

   – Egy m�sodik Plootat’-v�lgyet adn�l nekik? De mi�rt gondolod, hogy a stranniknak el kellene hagyniuk �seik f�ldj�t? Mi�rt kellene feladniuk az oganok elleni harcot?

   – Nem kell elhagyniuk. �n csak egy helyet aj�nlok nekik, ahol biztons�gba helyezhetik az asszonyaikat �s gyermekeiket az oganok el�l. �s ahol m�gis el�g k�zel maradhatnak �si f�ldj�kh�z. Az Inpei-v�lgyb�l sz�mos �sv�nyen le lehet ereszkedni Wordenia sivatag�ba. A strannik ezut�n is b�rmikor felkereshetik �seik szent helyeit. Ak�r a harcukat is folytathatj�k.

   – Milyen hasznot rem�lsz ett�l, titk�r �r? Ha a strannik elfogadj�k is az aj�nlatodat �s bek�lt�znek a v�lgybe, akkor sem lesznek a jobb�gyaid, vagy a szolg�id!

   – Nem is gondoltam eff�l�re! Testv�reitek ugyanolyan szabadon �lhetnek majd Lomyr�ban, mint ti a Plootat’-v�lgyben. T�letek, k�sz�kt�l k�rn�k valamit a strannik �j f�ldj��rt. Egy … nemes vadat kellene levad�sznotok sz�momra.

   – Egy nemes vadat?! Mif�le vad lehet az, aminek a tr�fe�ja t�bbet �r neked egy eg�sz v�lgyn�l?

   – Egy ember. Aki arra tan�tja az aardokat, hogyan gy�zz�k le Lomyr�t! Aki el�rulta a kir�ly�t, a haz�j�t �s a n�p�t. Azt akarom, hogy a vad�szaitok keress�k meg az aardok k�z�tt Buntar herceget �s �lj�k meg!

   D�bbent csend t�madt a szob�ban. A druid�k a titk�rt m�regett�k, majd egym�sra n�ztek �s megint Gusthy-ra. Hossz� percekbe telt, m�g Per’qua el�g er�t gy�jt�tt, hogy sz�raz torokkal kiny�gje:

   – A kir�ly fi�t? Ha sz�zszor �rul� lett is a herceg, Proslam kir�ly eg�sz n�p�nket sz�m�zi birodalm�b�l, ha a fi�t meg�lj�k!

   – Mi�rt tenn�? Proslam kir�ly pontosan tudja, mennyi k�rt okozott Buntar herceg m�r eddig is Lomyr�nak. Persze sosem adna parancsot a saj�t fia meg�l�s�re. De megtorolni sem fogja, ha valaki m�gis megteszi.

   – Nekem sosem �rtott a herceg  – d�nny�gte elgondolkodva Eld’sera, azt�n m�gis r�b�lintott az alkura:  – De legyen! Megtessz�k! Mivel igazoljuk, ha a herceg m�r … megt�rt az �seihez? Mi legyen a … tr�fea, ami�rt cser�be testv�reink megkaphatj�k az Inpei-v�lgyet?

   – Esk�djetek, hogy meg�litek a herceget! Nekem az �ppen el�g.

   A h�rom druida fel�llt, �s egym�s ut�n elmondott esk�j�kkel fogadt�k, hogy meggyilkolj�k az �rul�v� lett Buntar herceget. Azt k�rt�k isten�kt�l, Vuvoh�t�l, a vil�g, s a vizek ur�t�l, hogy ne adjon nyugalmat nekik �s gyermekeiknek sem az �let�kben, sem a m�sik vil�gon, m�g szavuknak nem �llnak.

   Gusthy el�gedetten b�logatott a balj�s �g�retekkel �s k�r�sekkel t�zdelt fogadalmak hallat�n. Amikor Per’wora is befejezte a maga esk�j�t, a kir�ly titk�ra felvett az asztal�r�l egy pergamentekercset, amin nagy, v�r�s pecs�t l�gott �s Eld’ser�nak ny�jtotta:

   – Ez az irat igazolja, hogy az Inpei-v�lgy mostant�l a strannik�. Mutass�tok meg Banmorban Estrak Otoomnak, az int�z�mnek, �s a testv�reitek m�ris kezdhetik a k�lt�z�st!

   A druid�k merev f�hajt�s�t Gusthy k�nnyed, udvaronchoz ill� meghajl�ssal viszonozta. Beh�vta a folyos�n v�rakoz� fi�t, �s szigor�an r�parancsolt, hogy felt�n�s n�lk�l k�s�rje a f�v�roson k�v�lre a vend�geket. Gondoskodjon k�nyelmes sz�ll�sukr�l, ig�ny�k szerinti ell�t�sukr�l �s az utaz�sukr�l, vissza a Plootat’-v�lgybe, vagy ahov� �ppen menni akarnak.

   Amint becsukta az ajt�t a t�voz�k ut�n, legsz�vesebben a falba verte volna a fej�t. Nem birtok�nak elaj�nd�kozott r�sz�t sajn�lta. �nmag�ra volt d�h�s, ami�rt a k�teles tisztelet mostan�ig Proslam kir�ly megt�vedt fi�t l�ttatta vele Buntar hercegben, a birodalom v�groml�s�ra t�r� �rul� helyett. Mennyi gondt�l, bajt�l k�m�lhette volna meg Lomyr�t �s mag�t a kir�lyt is, ha a herceg l�zad�s�nak els� napj�n meg merte volna tenni, amire csak most sz�nta el mag�t!

   – Biztos vagy benne, titk�r uram, hogy Proslam kir�ly nem v�teti a fejed, ha meg�leted az egyetlen fi�t?  – sz�lalt meg egy rekedtes hang a titk�r m�g�tt.

   Gusthy r�m�lt d�bbenettel perd�lt meg a sark�n. Biztosan tudta, hogy egyed�l van az irod�j�ban! Most m�gis volt valaki a szob�ban, pedig senkit sem l�tott bej�nni a maga nyitotta-csukta ajt�n! �ppen az � asztal�n�l �lt, az � sz�k�ben terpeszkedett, az � iratain nyugtatta csontos kezeit az idegen! A v�n m�gus volt az, aki az elm�lt �vekben id�r�l id�re felbukkant a palot�ban, hogy j�slataival �s tan�csaival r�m�tse �s seg�tse a kir�lyt.

   – Te meg … hogy ker�lsz ide?!

   – �n k�rdeztem el�bb, titk�r �r!

   – �n meg besz�l�thatom az �r�ket, hogy …!

   – Hogy megmutasd nekik az �res irod�dat?  – kuncogott az �reg.  – Mire �k bej�nnek, ugyan�gy el is t�nhetek, ahogy bej�ttem. Nem gondolod?

   – �hh! M�gusok!  – csapott a leveg�be Gusty.  – Csak j�tszotok vel�nk!

   – J�tszani? Sosem voltam komolyabb, mint most! Mondd, titk�r uram, mire lenn�l k�pes, a kir�lyod v�delm�ben!

   – B�rmire!

   – Val�ban �gy is �rzed, vagy csak a megszok�s mondatja ezt veled? L�ttam, �s hallottam, hogy m�sok �let�t gond n�lk�l fel�ldozod a kir�lyod�rt �s Lomyr��rt. De vajon a magad�t is odaadn�d-e �ppilyen k�nnyed�n?

   – Mi�rt ne tenn�m? Gy�v�nak gondolsz tal�n?

   – Nem tisztem �t�lkezni feletted. De tudnom kell, sz�m�thatok-e r�d. Tudnom kell, kock�ra tenn�d-e az �leted, �s ha kell, meghaln�l-e Proslam kir�ly helyett?

   – Ostoba k�rd�s! Ha a sors �gy hozza, b�szk�n adom az �letem a kir�lyom�rt! De mif�le vesz�ly fenyegetn� itt, a f�v�rosban, amit�l csak �n v�dhetem meg?!

   – Az aardok ma reggel, rejtett �sv�nyeken bet�rtek Lomyr�ba. Az egyik sereg�k egyenesen Vashdar fel� tart, hogy meg�lje a kir�lyt. K�t nap sem kell, hogy el�rj�k a f�v�rost. Ha a kir�ly meg�tk�zik vel�k, bizonyosan elesik a csat�ban, �s akkor vele bukik eg�sz Lomyra. De ha seg�tesz nekem, egy alkalmas var�zslattal megv�dhetj�k Proslam kir�ly �let�t!

   – �n seg�tsek var�zsolni … neked? Honnan tudjam, nem te akarsz-e �ppen �rtani a kir�lynak? Hiszen m�g azt sem tudom, ki vagy!

   – Ha mondok egy nevet, jobban b�zol bennem? �gy hiszed, hatalmad lesz f�l�ttem, ha megtudod a nevemet?

   – Ne n�zz ostob�nak! Ha azt akarod, hogy seg�tsek, el�bb gy�zz meg, hogy b�zhatok benned!

   – Mivel vehetn�lek r�, hogy bar�tot l�ss bennem, ellens�g helyett?  – k�rdezte a m�gus hirtelen eg�szen m�s hangon. De nem csak a hangja, eg�sz k�lseje r�m�t� v�ltoz�son ment �t. S�t�t m�gusk�penye el�bb csak �gsz�nk�k lett, majd a durva v�szon dr�ga selyemruh�v� v�ltozott. A m�gus �sz �st�k�b�l hossz�, sz�ke hajfonatok lettek. Arc�nak r�ncai kisimultak, s egy pillanattal k�s�bb kedvesen mosolyg�, b�jos ifj� h�lgy �lt Gusthy sz�k�ben a v�n m�gus helyett.

   – �gy m�r jobban tetszem neked?  – b�gott cs�bosan a l�ny hangja.  – Tal�n sz�vesebben megtenn�d, amire �n k�rlek?

   – Ne azt bizonygasd, hogy m�gus vagy!  – toppantott inger�lten Gusthy.  – Ennyit magamt�l is tudok!

   – L�tod? B�rmit teszek is, ha te nem akarsz b�zni bennem, semmivel sem tudlak meggy�zni  – v�ltozott vissza egy pillanat alatt az �reg.  – Azt k�rded, ki vagyok, �s honnan j�ttem? A kodai Kagaku monostorb�l k�ldtek, hogy Proslam kir�ly �s Lomyra seg�ts�g�re legyek. Gondold v�gig, tettem-e, vagy ak�r csak mondtam-e eddig b�rmi olyat, amivel �rtottam volna kir�lyodnak, vagy orsz�g�nak!

   – K�ldtek? Hiszen ti ott a monostorban m�g arra is nehezen v�laszoltok, amit valaki egyenesen megk�rdez t�letek!

   – Mert ritk�n avatkozunk a vil�g dolgaiba. De most meg kellett tenn�nk. Egy �si j�slat le�rta, hogy az aardok m�rt�ktelen�l megsokasodnak �s meger�s�dnek, s v�g�l kit�rnek �szaki haz�jukb�l. Egy �rul� vezeti �ket Lomyra ellen, s csak az arra Kiv�lasztott mentheti meg a birodalmat a v�gs� pusztul�st�l. A j�slat k�sz�t�je a le�rtakat bizonyos csillag�ll�sokhoz k�t�tte, s ezekb�l k�nny� volt r�j�nni, mikor t�rt�nik mindez. L�ttuk, hogy az aardok val�ban meger�s�dtek. L�ttuk, hogy az �rul� is k�szen �ll v�gzetes tett�re. De azt is l�ttuk, hogy a Kiv�lasztottnak fogalma sincsen feladat�r�l. Testv�reim engem k�ldtek, hogy a j�slatban le�rt helyre juttassam azt, aki majd Kiv�lasztott� lesz.

   – Tegy�k fel, hiszek neked! De ha a kir�ly �let�t m�gi�val akarod megv�deni, mi�rt nem teszitek ugyanezt az eg�sz birodalommal?

   – Nem nek�nk kell megv�den�nk Lomyr�t, hanem a Kiv�lasztottnak! Am�gy is, t�l kevesen vagyunk, hogy minden aard sereget megb�v�lj�nk, �s minden aard s�m�nnal egyenk�nt megk�zdj�nk.

   – A kir�ly �let�t m�gis m�gi�val akarod megv�deni!

   – A j�slat szerint a Kiv�lasztott szabad�tja fel Lomyr�t, �s egy er�skez� kir�ly uralkodik a birodalom felett. De ha Proslam kir�ly hadba sz�ll a s�m�nokkal meger�s�tett aardok ellen, el fog esni a csat�ban, s akkor a Kiv�lasztott sem mentheti meg Lomyr�t.

   – Most sem b�zok benned jobban, mint eddig  – ingatta a fej�t Gusthy.  – De nem hagyhatom veszt�be rohanni a kir�lyt. Mit kell tennem, hogy megv�djem az �let�t?

   – J�jj velem Godnos templom�ba!  – �llt fel a m�gus az asztalt�l.

   Gusthy fut�lag ellen�rizte k�penye alatt lapul� t�r�t, de sz�tlanul a m�gus nyom�ba szeg�d�tt. Engedelmesen k�vette a n�ptelen folyos�kon, a palota udvar�n �s Godnos templom�nak �res el�csarnok�n �t. Elk�pzelni sem tudta, mit akarhat a m�gus �jnek idej�n a templomban, m�gis csak akkor torpant meg, amikor vezet�je felsietett az olt�r emelv�ny�nek l�pcs�in �s megker�lte az aranysisakos istenszobrot.

   Pontosan Godnos szobra m�g�tt ny�lt a falban az a d�szes, aranyozott ajt�, mely Proslam kir�ly szeretett els� feles�g�nek s�rboltj�ba vezetett. Mag�t a s�rkamr�t m�g Gewel de Naar, Lomyra zsarnok kir�lya �p�ttette valaha r�gen. Bolt�ves �tj�r�val akarta egybenyitni a s�rt �s a templomot, hogy a v�ros lak�i �gy l�ss�k, Godnos aranysisakos szobra v�delmez�n �ll a kir�ly k�kopors�ja el�tt. Tal�n m�g az is megfordult a zsarnok fej�ben, hogy mikor a h�v�k leborulnak Godnos el�tt, akarva-akaratlan az � eml�ke el�tt is k�nytelenek legyenek fejet hajtani, s im�dkozni.

   De a nagy tervb�l semmi sem lett. M�g �ppen csak elk�sz�lt a s�rbolt, amikor Proslam Byl p�rbajban legy�zte a zsarnokot. Gewel de Naar teste sosem jutott el hivalkod� s�reml�k�be. Wordenia-ban temett�k el, valami titkos helyen. C�ltalann� v�lt s�rkamr�j�t m�gsem bontott�k le. Csak a templom fal�t �ll�ttatta helyre az �j kir�ly. A bolt�v hely�re aranyozott ajt� ker�lt, lez�rva az �res helyis�get. Sok �vvel k�s�bb, Proslam kir�ly feles�g�nek hal�la ut�n nyitott�k csak fel �jra a s�rkamr�t, hogy ott helyezz�k �r�k nyugalomra a birodalom els� asszony�t.

   – Mire v�rsz, titk�r uram?  – n�zett vissza a nyitott ajt�b�l a m�gus.  – Tal�n meggondoltad magad?

   – Nem, dehogy is! De … mi dolgunk a kir�lyn� s�rj�ban? Oda csak a kir�ly szokott …

   – Tudom. De most nek�nk is be kell menn�nk, mert ott ny�lik az a m�sik ajt�, melyen �t c�lunkhoz juthatunk.

   A s�t�t s�rkamr�ba l�pve a m�gus n�h�ny sz�t mondott fennhangon, mintha l�thatatlan szolg�knak osztana parancsokat. Magasra emelt bal kez�ben hirtelen k�t�k�lnyi f�nyg�mb ragyogott fel, term�szetellenes k�k sz�nbe bor�tva a falakat �s a kir�lyn� k�kopors�j�t. K�l�n�s f�kly�j�val az �reg megker�lte a szarkof�got, s a bej�rattal szemk�zti fal el� �llva �jabb var�zsig�t mondott. �ktelen csikorg�s t�madt v�laszul, mintha k�t s�lyos, �rdes k�t�mb cs�szna el egym�son. A k�falat bor�t� reliefek egyik eleme elmozdult hely�r�l. El�bb bes�llyedt a falba, majd f�lresiklott, felt�rva a m�g�tte ny�l�, alig v�llsz�less�gnyi folyos�t.

   Gusthy �nk�ntelen�l is t�re markolat�t szorongatva ment a k�k f�nyg�mb ut�n. �gy kapaszkodott fegyver�be, mint az �jszakai rengetegben elt�vedt gyermek a biztons�got ad� bab�j�ba. Nyomasztotta a sz�k, ismeretlen hely. A falak csak ritk�n t�volodtak el arasznyin�l jobban a v�llait�l, s ha feln�zett, l�thatta, hogy k�l�n�sebb ny�jt�z�s n�lk�l is el�rhetn� a mennyezetet. Az eleven szikl�kba v�jt folyos� dohos szaga, meg a k�padl�t bor�t� �rintetlen, por el�rulta, hogy �vtizedek, tal�n ember�lt�k �ta nem j�rt erre senki.

   Vezet�je m�gis olyan egyenletes, magabiztos l�ptekkel haladt el�tte, mint aki pontosan ismeri az utat. Lass�t�s n�lk�l fordult be, ha a folyos� jobbra, vagy balra kanyarodott. M�g a m�lybe vezet� meredek l�pcs�k sem t�rhett�k meg lend�let�t. Nem is lesietett, szinte lesiklott rajtuk. �s ami a legbosszant�bb volt, k�zben egyszer sem pillantott h�tra, vajon l�p�st tud-e tartani vele Gusthy.

   F�l�rai v�ndorl�s ut�n, t�bb emeletnyire a v�ros alatt a folyos� h�rom l�p�s sz�les, �t l�p�s hossz� szob�ban �rt v�get. Gusthy m�g meglep�dni sem �rt r�, amikor a falakat vizsg�lgat� vezet�je �jabb var�zsig�j�re ism�t ajt� ny�lt el�tt�k a t�m�r szikl�ban.

   Nyolc-t�zl�p�snyi oldal�, n�gyzet alaprajz� terembe jutottak. A falakat f�gg�leges sorokba rendezett ismeretlen �r�sjelek bor�tott�k. S�r�n szerepeltek k�zt�k halak, madarak, ismer�s �s ismeretlen l�nyek k�pei, mintha maguk is bet�k lettek volna. Akadtak ott s�rk�nyok, l�ngol� farkukat maguk ut�n h�z� madarak, f�k f�l�tt lebeg� haj�k, de f�lig ember, f�lig �llat teremtm�nyek is.

   M�g Gusthy a falak v�sett k�peit pr�b�lta sz�mba venni, a m�gus egyenesen a terem k�zep�n �ll�, feh�r m�rv�nyb�l faragott olt�rhoz sietett. Akkur�tusan megvizsg�lta a n�gy sark�n �gaskod� v�kony oszlopokat, melyekt�l az eg�sz egy f�gg�nyeit vesztett baldachinos �gyra eml�keztetett.

   – Titk�r �r!  – fordult Gusthy-hoz, mikor mindent rendben tal�lt.  – Ha meg akarod v�deni a kir�ly �let�t, most van sz�ks�gem a seg�ts�gedre.

   – Mit kell tennem?

   A m�gus pergamentekercset h�zott el� k�penye al�l �s az olt�r fel� intett vele:

   – Fek�dj az olt�rra, �s olvasd fel ezt!

   Gusthy hirtelen kisz�radt torokkal, gyanakodva m�regette az olt�rt. Azt�n a m�gust. �ldoz�k�st keresett n�la.

   – Mif�le var�zslathoz kell embert �ldoznod?

   – Azt hiszed, fel akarlak �ldozni?!  – �tk�z�tt meg a m�gus.  – Csak annyit kell tenned, hogy hangosan felolvasod ezt a sz�veget. De j�l vigy�zz! Ha egyszer is elt�veszted, kudarcot vallunk a var�zslattal!

   Gusthy-t val�j�ban cseppet sem nyugtatta meg az �reg kifakad�sa. De ha m�r ilyen messze elj�tt, nem h�tr�lhatott meg most, a c�ln�l. M�g a gy�vas�g l�tszat�t is ker�lni akarta, nagy b�tran �tvette h�t a pergament �s kig�ngy�lte a tekercset. Olvasni kezdte, b�r egyetlen sz�t sem �rtett az eg�szb�l. A j�l ismert bet�k valami �si, ismeretlen nyelv szavait �rt�k le. K�nnyed�n ki tudta mondani �ket, b�r fogalma sem volt, mit jelentenek.

   Esetlen�l felm�szott a feh�r k�re �s a h�t�ra fek�dt a n�gy oszlop k�z�tt, gondosan a m�gus �ltal dikt�lt poz�ci�ba helyezkedve. Ism�t kig�ngy�lte a tekercset �s lassan olvasni kezdte az ismeretlen szavakat. Az �si nyelv k�l�n�s ritmusa pillanatok alatt mag�val ragadta. Az els� sort kicsit m�g akadozva mondta, gondosan �gyelve, hogy pontosan ejtsen minden sz�t. A m�sodikat szinte m�r szavalta, mint valami h�si k�ltem�nyt. Hangja mind er�teljesebb, hat�rozottabb lett. N�h�ny mondat ut�n visszhangja t�madt a szavainak, mintha a terem hirtelen hatalmasra t�gult volna k�r�tte. A sziklaboltozaton csillagok ragyogtak fel f�l�tte. A k�k f�nyben elt�nt szeme el�l a pergamen tekercse, csak a r��rt bet�k vil�g�tottak, mint az eleven t�z. Azt�n azok is halv�nyulni kezdtek, s egyszerre minden a s�t�tbe veszett, ahogy a titk�r szemei lecsuk�dtak.

   A m�gus �vatosan kivette Gusthy lehanyatl� kez�b�l a tekercset. Az olt�ron fekv� test mell� rendezte karjait. Egy pillanatra meg�llt a titk�r l�b�n�l �s tisztelettel fejet hajtott az �lomtalan �lomba mer�lt f�rfi el�tt. Azt�n kisietett a szent�lyb�l. Var�zsig�ivel lez�rta a sziklaajt�t, �s h�rom l�p�ssel k�s�bb elt�nt a porszemekk�nt kavarogva felszipork�z� csillagok f�nyg�mbj�ben.