Jó az álmodozás ……

Egy kis álmodozásra hívok minden Gothic rajongót! Képzeljétek el, hogy a legújabb küldetés lemez telepítése után a játék a következő kérdéssel indul:

„Melyik befejezést választottad a Gothic 3 végigjátszásakor?”

És a három lehetőség közül mindenki választhatna, hogy Innos, Beliar, avagy Xardas oldalán vezette győzelemre névtelen hősét!

   Ez után az intróban a kisfilm pergése közben megtudnánk, hogy nagyjából egy éve ért véget az ork megszállás Myrtanában. A városokból kivert orkok maradékai kis csapatokban igyekeznek kijutni a halálos csapdájukká vált országból. De nem könnyű szabadulniuk, mert a nordmariak keményen őrzik a hegyi ösvényeket és megölnek minden útjukba kerülő orkot.

   Myrtanában az elfogott orkokat rabszolgákként dolgoztatják az emberek a bányáikban.

   Rhobar király meghalt. A bosszúját beteljesítő Lee most a Seregek Vezéreként űzi és irtja a fosztogató orkokat.

   A személyesebbre váltó intró következő jelenetében egy ork csapat támad egy kis tábor lakóira, a kószákra. Mindenkit megölnek, csak egyetlen fiatalember éli túl a csatát (Josh), aki egy ütéstől elkábul. Az orkokat vezető, láncán koponyát viselő sámán elragadja a haldokló druidától a kezében tartott követ.

   Amint Josh magához tér, haldokló apja azt kéri, jelentse a Seregek Vezére valamelyik lovagjának Sildenben, a környéken garázdálkodó ork sámánt, és szerezze vissza az elrabolt druidakövet. De arra is figyelmezteti, hogy mielőtt rátámadna a tolvaj sámánra, előbb keresse meg a kószákat és tanuljon meg tőlük minél többet.

És most következzen Josh története!

   A magára maradt Josh összeszedte halott társaitól, azokat a javakat, melyek az orkoknak már nem kellettek. Nem volt sok. Csak egy kés, egy fegyvernek is használható dorong, apja kettőbe törött botja, némi élelem és egy-két gyógyital. Ezekkel az eszközökkel azonban nem is volt olyan egyszerű lejutnia a hegyről az erdőt lakó goblinok és dögevők között.  Valahogyan azért sikerült elérnie a délnyugatra fekvő Sildent (arról a hegyoldalról indult, ahol a harmadik részben a szökött rabszolgákat kellett összeszedni), és jelentette a várost vezető lovagnak, mi történt a családjával. A lovagot azonban különösebben nem hatotta meg néhány kósza lemészárlása. Egy őrjáratot azért kiküldött, hátha mégis az orkok nyomára bukkannak, de a Seregek Vezérét feleslegesnek tartotta efféle apróságokkal zavarni.

   Josh persze végigjárta a várost, hogy a megélhetéséről és a tanulásáról gondoskodjon. A kovács hajlandó volt erősítő edzést tartani a fiúnak, ha előbb hoz neki a közeli bányából 10 vasérc rögöt. Az alkimista is szívesen tanította Josht, ha előbb szed neki egy nagy kötegnyit néhány gyógynövényből. Szerencsére Josh az apjától ismerte a kért növényeket és gyorsan meg is hozta a kért mennyiséget.

   A vasérccel viszont már egészen más volt a helyzet. A bánya (ahonnét a tárnarákokat kellett a harmadik részben kiirtani) vezetője azt mondta, hogy vagy bányássza ki magának az ércet, vagy hozzon cserébe 20 sült húst az ork rabszolgáknak. Mivel Joshnak nem volt sem csákánya, sem bányász tudása, nem maradt más hátra, mint a bölényvadászat.

   Ételosztás közben Josh beszédbe elegyedett az egyik ork rabszolgával, aki egy italért hajlandó volt elárulni neki az apja gyilkosának a nevét. Így tudta meg Josh, hogy a halálfejes láncot viselő sámánt Gotronnak hívják. Haruk, a sánta ork rabszolga szerint ma már minden ork csak elhagyni akarja Myrtanát, és meg is tennék, ha az emberek hagynák elvonulni őket.

Később Josh fát szerezhetett a sildeni hajóépítőnek, hogy az folytathassa a munkáját. Majd a város élelmezésében segíthetett a lovagoknak, alaposan végigkalandozva a Sildentől északra eső területet.

   Végül Josh egy farmert kísérve elhagyta a vadászok városát. Végigkísérte a gazdát a tó és a folyó partján, hogy majd a tanyájáról tovább menjen a rábízott üzenettel Monterába. Csakhogy a tanyán egy kereskedővel találkozott, akinek a sivatagba tartó karavánját orkok verték szét és rabolták ki, a tanya és Montera között. Josh az üzenettel a tarsolyában nyomban tovább indult Montera felé, de valójában a támadás nyomait kereste az út mentén. Hamarosan meg is találta, ami a karavánból, illetve a szállítmányukból maradt. Nem volt nehéz észrevennie, hogy merre távoztak az orkok. Követte a nyomaikat és az erdőben, két romos ház közelében, egy barlangban fel is fedezte a rejtekhelyüket.

   Josh némi gondolkodás után visszatért az útra és eltalpalt Monterába. Az erődben átadta a lovagok vezetőjének a sildeni üzenetet, és beszámolt a kereskedők elleni támadásról, valamint az orkok rejtekhelyéről is. Azt hitte, nyomban elindul egy csapat, felszámolni a bandát, de a monterai lovagok túl kevesen voltak egy ilyen akcióhoz. Vezérük nagyvonalúan Josh-ra bízta az orkok megbüntetését, egyetlen kísérőt adva a fiú mellé a feladathoz.

   Az ork csapat leverése után Josh visszatért Monterába, jelenteni a sikert és bezsebelni a jutalmát. Néhány kisebb munka elvégzése közben azonban egy őrjárat katonáitól arról értesült, hogy egy „hibbant druida” telepedett meg nem messze egy barlangban (a kóbor farkasok barlangjában) a követőivel. Apja intelmeire emlékezve Josh nyomban félbe is hagyott mindent, hogy beszélhessen a druidával, és főleg tanulhasson tőle.

   A barlangban az öreg Kogran druida szállt meg a kísérőivel. Készséggel meghallgatta Josh szomorú történetét, és meg is tanította a fiút néhány új dologra. Az egyik ilyen újdonság volt a fiú számára, hogy egy igazi kósza maga kell, hogy elkészítse a saját fegyverét. A druidának meg kell találnia azt a fát, melyből a varázsbotját kifaraghatja, a vadásznak magának kell elkészítenie az íját, a harcosnak pedig saját kezével kell kikovácsolnia a fegyverét. A varázsbot készítését a kószák lassan felépülő falujában, Canthorp druidától, az öreg Porgan utódától tanulhatja meg Josh. Az íjkészítés tudományáért a Vengardtól északra tanyázó Arsaront kell felkeresnie. A legnehezebb a kovácsolás, mert azért bizony Nordmarba kell mennie, hogy Ingvartól megtanulhassa, hogyan kell mágikus ércből fegyvert kovácsolni.

   De a legmegdöbbentőbb dolgot csak a végén tudta meg Josh. Kogran szerint, ha egy druida meghal, a botját a sírja mellé kell szúrni, hogy megint fa lehessen belőle, különben a druida lelke sosem tud megnyugodni. Ha pedig a druida botja eltörött, mint Josh apjáé, akkor azt előbb meg kell javítani, mielőtt visszaadnák hajdanvolt gazdájának.

   Így azután Josh kénytelen-kelletlen elment a kószák falujába, ahol az orkok által felégetett házak egy részét már újjáépítették, a barlangokba is visszaköltöztek az elűzött kószák. Porgan hajdani barlangjában már utóda, Canthorp lakott. Az új druida azonban segítségéért cserébe előbb próbára tette Josh-t. Csak egy troll bőrért vállalta el, hogy segít megjavítani Josh apjának botját. Így az ifjú hős kénytelen volt ismét útra kelni, hogy levadásszon egyet a Trelis ősi templomától délkeletre élő három troll közül.

   De ha Josh azt hitte, elég elvinnie a troll bőrét Canthorpnak és az máris megjavítja a kettétört botot, hát nagyobbat nem is tévedhetett volna. A druida a bőrért cserébe csak megtanította a bot kijavítására a fiút. Ehhez az egyszerű művelethez Joshnak el kellett mennie Gothába, mert csak ott nőtt az a különleges növény, melyből egy alkimista asztalnál megfelelő főzetet készítve végre összeforraszthatja apja varázsbotját. Canthorp arra is figyelmeztette Josht, hogy nagyon vigyázzon, amikor apja sírjához viszi az egybeforrasztott botot, mert a halott kószák druidájuk vezetésévek vélhetően roppant bosszúszomjasan megtámadnak mindenkit, aki meg meri zavarni erdejük nyugalmát.

   Közben a kószák falujában Josh rájött, hogy milyen keveset is tud az igazi kószák harci művészetéről, a lopakodásról és a halálosan pontos nyilazásról, amikor a mesteri lövész egyetlen lövéssel teríti le a legerősebb ellenfelet is. Talált ugyan egy igazi mestert, Endoront, aki hajlandó lett volna minderre megtanítani, de nem kevesebbet kért a tanításért, mint harminc farkasbőrt! Mivel ennyi bőrrel az ifjú hős még nem rendelkezett, kénytelen volt későbbre halasztani a tanulást

   Josh tehát ismételten útra kelt. Elkocogott Montera mellett, felkaptatott Gothába és éjszakára megpihenve a fogadóban, reggel keresni kezdte a különös növényt. Igen nehezen talált rá a sűrű bokrok között, de végül sikerül megszereznie a szükséges három tövet. Azután már csak a helyi alkimistával kellett megegyeznie, hogy tíz aranyért használhassa az asztalát a mágikus lé elkészítésére. Amikor kezében volt a varázslatos főzet, Canthorp tanítása szerint éjjel kiment az üveggel és a törött bottal a városon kívülre és a megfelelő ráolvasásokkal (no meg a mágikus löttyel), végre sikerült ismét eggyé forrasztania a törött botot.

   Másnap reggel aztán indult volna Josh Sildenbe, majd onnét a családja sírjához, csakhogy a Gotha előtt álló toronynál egy síró öregurat talált a polgárok és a katonák gyűrűjében. Az idős vengardi nemes elpanaszolta, hogy orkok ütöttek rajtuk nem sokkal Gotha előtt. Elrabolták a ládáit, és ami még szörnyűbb, elhurcolták az egyetlen leányát is! Az apa sírva könyörgött, hogy valaki segítsen kiszabadítani a gyermekét, de a gothaiak nem bizonyultak valami nagy hősöknek. Végül Josh volt az egyetlen, aki vállalta a leányszabadító küldetést.

   Josh nem is nagyon bánta, hogy egyedül kellett az orkok nyomába erednie. Így legalább senki sem taposta szét a nyomokat, amikor a Montera előtti kanyarban megtalálta a támadás helyszínét a malom mellett. Átvizsgálta a halottakat, majd a zsákmányukkal elvonuló orkok nyomába eredt. Könnyű volt követnie a rablókat. Hol egy selyemkendőt, hol egy csatot, hol egy karperecet talált, melyek úgy jelölték ki az útját, mintha valaki ösvényt készített volna neki, az orkok szálláshelyéig. Először azt hitte, hogy egy sziklaeresz alatti kis dombon (ahol a harmadik részben trollok éltek) találhat rá a rablókra, de csak egy kicsit északabbra, egy romos tanya mellett láthatta meg az orkok tábortüzeit.

   Josh nem akarta egy lerohanó támadással veszélyeztetni az elrabolt leány életét, ezért egyszerűen odasétált az őrszemekhez. Kiderült, hogy Tromgar, az ork csapat vezére éppen erre számított. Csakis azért rabolta el Katlint, a nemes úr leányát, hogy váltságdíjat kérhessen érte. De nem is akármilyen váltságdíjat! Tromgart egyáltalán nem érdekelte az arany, csak azt akarta, hogy Katlinért cserébe az emberek engedjék el az összes, Okara bányáiban dolgoztatott ork rabszolgájukat!

   Az ifjú kósza úgy tett, mintha valóban el akarta volna vinni Tromgar üzenetét Okarába. Valójában azonnal felmérte, hogy az ork csapat túlzottan is megerősödne a kiszabadított rabszolgákkal, ezért eszében sem volt Okarába menni. Csak az éjszakát várta, hogy rajta üthessen a táboron. Megfigyelte, hogy Katlint a romos házba zárták az orkok, és az sem kerülte el a figyelmét, hová állította Tromgar az őrszemeket.

   Amikor teljesen besötétedett, Josh óvatosan közelebb osont az első orkhoz, majd egyetlen tőrdöféssel megölte. Ugyanígy tett a következővel is és ezzel már meg is nyílt az útja Katlin börtönéig. Attól tartott, sokáig kell majd ébresztgetnie a lányt és magyarázkodnia neki, de Katlin ébren és útra készen várta szabadítóját. Az erdőben Josh meglepetésére a nemes kisasszony is olyan halkan tudott mozogni, mintha született kósza lett volna. Így a szökevények gond nélkül maguk mögött hagyták Tromgar táborát és reggelre már Gotha előtt, a toronyban voltak, Katlin apjánál. (Aki egy kicsit buzgóbb, az a lány biztonságba helyezése után visszatérhet és leszámolhat az ork csapattal.)

   Ishaia, Katlin apja nagy örömmel látta viszont a lányát. Az ígért jutalmat azonban nem tudta helyben átadni Joshnak. Ezért megkérte az ifjú kószát, hogy kísérje el őket a Vengard előtti teleport-kapuig, és látogassa meg a házát is. Habár Josh szerette volna mielőbb az apja sírja mellé szúrni a megjavított varázsbotot, nem tudott ellenállni Ishaia és főleg Katlin kérésének. Elkísérte a nemes urat és leányát a Vengard előtti hídig, ahol három tűzmágus egy teleport-kapu segítségével biztosította a bejutást a még mindig mágikus kupola alá zárt városba. A kapu hat, körbe állított, ősi mágikus jelekkel telerótt kőoszlopból és a közöttük felépített fa dobogóból állt. Nem messze tőle építették fel az emberek a mágusok szállásául szolgáló kis házat.

   A három utazó felállt a dobogóra, az egyik mágus a megfelelő varázsigékkel aktiválta a kaput, és Josh máris Vengard északi kapuja, meg a kupola között találta magát egy másik, nagyon hasonló dobogón. Ishaia frissen újjáépített háza a déli negyedben állt, közvetlenül a vár bejárata előtt. A beígért jutalmon kívül Josh szállást is kapott a házban, meg Katlintól egy teleportkövet, amivel bárhonnan, bármikor bejuthatott a kupola alá, egyenesen Innos templomába.

   Josh néhány napot Vengardban töltött. Megcsodálta az újjáépülő várost és segített a rászorulókon, akikből minden sarkon találhatott egyet-kettőt. Mert Vengardban bizony szinte mindenből kevés volt. Egy fogadós jó pénzért bort és egyéb italokat rendelt az ifjú kószától. Keldron, aki már az ostrom idején is a vár kovácsa volt, még mindig krónikus vasérchiánnyal küzdött. Egy szabó néhány vég jófajta vásznat kért Ardeából. A szomszédja prémeket Sildenből. Az északi negyed munkásainak vezetője pedig élelem és gyógyitalok beszerzésével bízta meg Josht. És az ifjú kósza be is szerzett mindent, hogy segítsen Vengard lakóin.

   Végül aztán mégis elunta és elhagyta Vengardot Josh. De ha már itt járt a fővárosban, a híd melletti teleport-kaputól indulva megkerülte a kupolát és felkereste Arsaront, a kószák íjászmesterét. Arsaron a kupolától északra egy elhagyott ork sátorban húzta meg magát és rendezte be a műhelyét. Amikor Josh elmondta, hogy el akarja készíteni a saját íját és meg akarja tanulni a halálos lövés titkát, a mester két feladatot adott neki. A halálos lövés titkáért fel kellett kapaszkodnia az emelkedőn Nordmar határáig és lenyilaznia az ott élő trollt, egy helyben állva! Az íjkészítés tudományáért cserébe pedig hoznia kellett három különleges fából a mesternek.

   A trollal nem volt Joshnak nehéz dolga és azt is hamar megtanulta Arsaron útmutatása alapján, hogyan kell az ellenségre koncentrálnia, hogy egyetlen lövéssel megölhesse (mana-függő harci módszer! 2-4 lövés teljesen lemeríti a hős manáját). A kért fák beszerzése azonban már korántsem volt ilyen egyszerű. Ehhez bizony vándorútra kellett kelnie. Ha pedig már útra kelt, első útja az apja sírjához vezetett.

   Josh este érkezett a rossz emlékű tisztásra, ahol a családja sírjai voltak. És igen kellemetlen meglepetésben volt része. A család tagjai élőholtakká válva támadtak rá, hogy elűzzék a sírjuktól és az erdőjükből. Josh első pillanatban nagy késztetés érzett, hogy kardot rántson és megvédje magát. De apja túlvilági lényét megpillantva harc helyett inkább a megjavított varázsbotot emelte a magasba. A holtaktól kísérve apja sírjához ment és nagy lendülettel leszúrta a botot a földbe. A száraz botot egy pillanatra sejtelmes, zöldes fény ragyogta be, majd apró ágacskák és levelek jelentek meg rajta. Ezzel egy időben az élőholtak halványodni kezdtek, előbb áttetszők lettek, majd teljesen el is tűntek.

   (Aki gonoszkodni akar, az Josh-sal ellentétben természetesen megölheti élőhalottá vált apját és családját. Viszont ez a megoldás néhány „jó” varázslat megtanulását lehetetlenné teszi, ahogyan a következő eseményt is.)

   Az élőhalottak eltűnésekor fellélegző Josh meglepetten látta, hogy apját éppen egy olyan fa alá temette, amelyből Arsaronnak is vinnie kellett. Levágta a szükséges ágakat, aztán ismét Silden felé vette az irányt. (Ha valaki gonosz volt, akkor a kószák falujában tudhatja csak meg, hogy messze északon, ahol a Gothic 3-ban egy druida és csapata lakott, találhatja meg a keresett fát.)

   Sildenben Josh három meglehetősen rémült favágóval találkozott a belső város kapuja előtt. A favágók azt mesélték, hogy egy a hágó felé tartó ork csapat szétkergette őket az erdőben. Josh számára azonban az volt a hírben a legfontosabb, hogy az orkokat egy sámán vezette! Természetesen azonnal a nyomukba is eredt, remélve, hogy végre leszámolhat apja gyilkosával.

   De bármennyire sietett is Josh, nem érhette utol sem a hágó előtt, sem utána az orkokat. Csak sejthette, hogy a csapat északra tart, hogy valahogyan haza jusson. Ezért aztán elérve Nordmar havas-jeges táját, rögtön el is indult az első északra vezető úton. Nem kellett sokáig keresgélnie a nyomokat, mert hamarosan egy lenyilazott orkba botlott. Több hasonló lelet után egy ősi barlangsír előtt (Baldar sírja) aztán megtalálta az egész ork csapatot. Holtan. A nordmariak minden orkot megöltek, még a csapatot vezető sámánt is. Josh nagy buzgalommal kutatta át a halottat, de sem druida követ, sem láncot, de még egy koponyát sem talált nála.

   Szerencsére, mielőtt igazán neki keseredhetett volna, Josh-nak eszébe jutott, hogy nem messze egy tábortüzet látott. Arra felé vette hát az irányt, hátha a tűz mellett üldögélők tudnak valamit az orkok gyilkosairól. Az elhagyott és már igen csak rossz állapotba került ork tábor romjai között a Tűz klán három orkvadásza melegedett a tűznél. Előbb alaposan kivallatták Josh-t, hogy ki ő, mit akar Nordmarban, és miért keresi az orkokat. Aztán elmondták, hogy a barlangsír előtt Kaelin és társai számoltak le az orkokkal, de Kaelin már hazatért a Tűz klánhoz egy kicsit megpihenni.

   Ezek után Josh is kénytelen volt eltalpalni a Tűz klánhoz, hogy megtudja, vajon Gotron volt-e a megölt ork sámán, vagy sem. A falu bejáratát őrző harcos hasonló alapossággal faggatta ki Josht, mint a tűz mellett üldögélő orkvadászok. Aztán útba igazította a következő kis hídon túl magányosan álló kunyhóhoz, melyben Kaelin lakott. Az orkölő azonban egyáltalán nem örült a látogatónak, a sámánnál talált dolgok utáni kérdezősködésnek meg még kevésbé! Végül engedékenyen azt mondta, hogy megmutatja a sámántól zsákmányolt holmikat, ha Josh hoz neki egy ork kardot! Mivel nincs olyan ork, aki élve kiadná a kezéből a fegyverét, ezzel az ifjú kósza bebizonyíthatja, hogy az orkok ellen akar harcolni.

   Szerencsére Josh régen járt kereskedőnél, nem volt még alkalma eladni a legutóbb szerzett ork kardokat, így Kaelin feltétele nem okozott gondot neki. Annál elkeserítőbb volt, hogy az orkölő nem talált a sámánnál sem duridakövet, sem koponyával díszített láncot a nyakában. Josh részben örült a hírnek, mert ő maga akarta megbosszulni Gotronon az apja halálát. De el is keserítette, hogy ennyire elveszítette a gyilkos nyomát.

   Egyetlen dolog vigasztalta az ifjú kószát. Kogran druida azt mondta, hogy csak Ingvartól, a Pöröly klán híres kovácsától tanulhatja meg, hogyan kovácsolhat magának igazi, mágikus ércből való kardot. Ezért aztán nem is vesztegette az idejét, hanem csatlakozott Thoraldhoz, aki a klán főnökének, Kerth-nek a megbízásából éppen a Pöröly klánhoz indult, új fegyverekért.

   Amint átvágtak a zord hegyvidéken, az egyik erdőben Josh nagy örömmel fedezte fel az Arsaron által kért három fajta fából a másodikat. Rábeszélte a kövér Thoraldot egy röpke pihenőre az orkvadászok közeli tábortüzénél, ő meg közben begyűjtötte a szükséges mennyiséget az íjhoz szükséges fából. Aztán megvendégelte egy-egy szelet hússal, meg egy-egy üveg kancsóköddel a három orkvadászt és Thoraldot, mielőtt folytatták volna az útjukat.

   Ingvar igen nehezen akart szóba állni Josh-sal. Nordmari szokás szerint alaposan kivallatta, hogy miért akarna kovácsolást tanulni, majd azt tanácsolta, hogy ha az ifjú kósza valóban olyan bátor, és elég erős is a harchoz, akkor ne vesztegesse az idejét a tanulással! Menjen el Innos monostorába, ahol Rhobar királyt eltemették, nyissa ki a király koporsóját és vegye ki a halott kezéből legendás kardját! (Aki nem akarja a kovácsolásra pazarolni az idejét és a pontjait, az így is szerezhet magának egy kiváló kardot.)

   Josh-nak persze eszében sem volt elfogadni Ingvar javaslatát. Nem a halott királytól félt, csak Kogran tanácsa szerint maga akarta elkészíteni a kardját, mégpedig tiszta, mágikus ércből. Ingvar hümmögött egy sort Josh elszántsága láttán. Aztán közölte, hogy ha ennyire akarja, hát legyen! Hajlandó megtanítani Josh-t a kovácsolás mesterségére, ha előbb elhozza neki egy ork hadúr gyűrűjét. A kósza erre majdnem mondott valami igen cifrát, mert ha az orkok erősen megfogyatkoztak Myrtanában, akkor az ork hadurak méginkább. Ő maga csak egyről tudott, a Gotha és Okara között tanyázó Tromgarról. De bármit gondolt is Josh, ha meg akarta tanulni a kovácsolást, nem tehetett mást, el kellett indulnia Tromgar gyűrűjéért. (Persze aki kicsit buzgóbb volt és korábban végzett Tromgarral, ha nem adta el az ork vezér gyűrűjét, máris tanulhatja a kovácsolást!)

   A kósza átvágott a hágón, végigkocogott a lefelé vezető ösvényen és úgy ment egészen Tromgar táboráig, mintha mindig is tudta volna az utat. De a romos házikónál döbbenten torpant meg. Néhány ork holttestén kívül csak a belőlük lakmározó farkasokat talált a korábbi táborhelyen. Elkergette a farkasokat, aztán megvizsgálta a halott orkokat, azonnal látva, hogy a lovagok nyilai és kardjai végeztek velük. De most először Josh nem tudott örülni a lovagok győzelmének, mert elveszítette miatta Tromgar gyűrűjét. Egyetlen halvány reménysugár maradt csak a számára, hogy az ork vezért tetemét nem találta meg a csatatéren. És valahogy orkokból is kevesebbet számolt, mint ahányan Tromgar csapatában voltak.

   Nagy vizsgálódása közben azért szerencse is érte az elkeseredett Josh-t. Egy kis barlang közelében végre valahára ráakadt a harmadik fajta fára is, amit Arsaron kért tőle! Gyorsan levágta hát a szükséges mennyiséget, és ha már a gyűrűt nem szerezhette meg, akkor legalább egy saját íjat akart készíteni, elindult hát Arsaron mesterhez.

   Arsaron, a kósza íjászmester a fáért cserébe nem csak megtanította Josh-t az íjkészítés tudományára, de azt is megengedte neki, hogy az ő műhelyében és az ő szerszámaival készítse el saját, kettős ívű, kósza-íját. Josh egészen kiválóan érezhette volna magát, ha nem veszítette volna el Tromgar nyomát és legalább halvány elképzelése lehetett volna az apja gyilkosának hollétéről. Elkeseredésében teleportált Vengardba, hogy kicsit megpihenjen Ishaia házában hosszú vándorlása után.

   A pihenésből azonban semmi sem lett. Ishaia valóságos panasz-áradattal fogadta az ifjú kószát. Elmondta, hogy egymás után két üzlete is befuccsolt és anyagilag szinte teljesen tönkre ment, miután két karavánja is odaveszett, mely Varantból hozott volna kaktuszpálinkát, finom mocsári kendert és Ben Salában készült fegyvereket. Hogy hitelezőit kifizethesse vásárolt egy szövetszállítmányt Ardeában, de képtelen időre Vengardba hozatni, mert egy ork banda a napokban lezárta az utat a két város között.

   De nem maradt ki a panaszkodásból Katlin sem. Amikor apja nem hallotta, a lány elmondta, hogy Ishaia legfőbb hitelezője, Hendron az apja tartozása fejében őt akarja megkapni feleségül. Márpedig Katlin semmiképpen sem volt hajlandó hozzámenni a beképzelt urasághoz! Ezen elhatározását azzal is kihangsúlyozta, hogy megkérte Josh-t, menekítse valami biztos helyre Vengardból. Így aztán hajnalban Josh és a férfiruhába bújt Katlin a teleport-kapun át elhagyták a várost és a mágikus kupolát. Josh egy darabig törte a fejét, hová is vihetné Katlint, ahol biztonságban lesz. A szíve Ardea felé húzta, ahol az orkok voltak. De a harcba mégsem vihette magával a lányt! Legnagyobb biztonságban a kószák falujában érezte volna Katlint, de azt most túl nagy kerülőnek találta Josh. Végül egy darabig magával vitte Ardea felé és egy barlangban, ahonnét kitessékelt pár agresszív farkast, biztonságba helyezte a lányt.

   Az orkok tábora a Vengardba vezető úttól nem messze, egy romos torony mellett volt. Josh kósza-módra közelebb lopakodott az őrszemekhez, aztán felavatta saját készítésű íját. Koncentrált, ahogyan Arsaron tanította, majd torkon lőtte a legközelebbi orkot, aki egyetlen jajszó nélkül a fölre roskadt. Hasonló módon sikerült még négy orkkal végeznie Josh-nak, mielőtt az ellenség rájött volna, hogy mi történik. De aztán a feldühödött orkok rárohantak az ifjú kószára. Josh kardot ragadott és az elsőként érkező orkra vetette magát. Csak két gyors vágás kellett, hogy a nagydarab harcos hörögve a földre roskadjon. A villogó ork fegyverek közt pörögve-forogva harcoló Josh csak jóval később vette észre, hogy az orkokat egy ismerős vezér, Tromgar irányítja. Persze nem ért rá sem ezen elcsodálkozni, sem üdvözölni a vezért és saját szerencséjét. Csak döfött és vágott, míg egyszerre csak segítsége nem érkezett.

   Éppen leterítette Tromgart, amikor az orkok maradékára rázúdult a lovagok támadása, melyet a Seregek Vezére vezetett. Egy perc alatt elsöpörtek minden ellenállást. Aki még harcolni próbált, azt levágták, két sebesült és egy fegyverét elgyávultan a földre hajító orkot pedig foglyul ejtettek. Lee tábornok, a Seregek Vezére nagylelkűen Josh-nak hagyta a teljes zsákmányt, csak azt kötötte az ifjú kósza lelkére, hogy keresse fel Ardeában.

   Josh először is összeszedte a zsákmányt az orkoktól, külön figyelmet fordítva Tromgar gyűrűjére. Aztán visszament Katlinért és csak a lánnyal együtt ballagtak el Ardeába, a lovagokhoz. A Seregek Vezére Ardea főemberének a kapuval szemben álló házában ütött tanyát. Itt fogadta Josh-t és Katlint is. Az ifjú szolgának vélt lányra nem sok figyelmet fordított, de a kószát megpróbálta rábeszélni, hogy álljon be lovagjai közé. Josh elmondta a történetét, és hogy amíg vissza nem szerzi apja druida-kövét, bosszút állva a gyilkoson, ez a feladat tölti ki az életét. Lee tábornok, aki maga is évekig készült a bosszújára, nem is próbálta tovább eltéríteni céljától Josh-t, csak egy pompás, mágikus ércből kovácsolt, megáldott lovagi kardot ajándékozott neki. (Ha valaki Innos oldalán fejezte be a Gothic 3-at, akkor a csatában és a házban is Lee oldalán láthatja Innos Küldöttét, a korábbi játék karakterét. A későbbi király most még csak lovag, de gyakorlatilag egyenrangú társa Lee-nek.)

   Másnap reggel Josh és Katlin elhagyta Ardeát. Habár Josh eredetileg a kószák falujába akarta vinni a lányt, Tromgar gyűrűjével a zsebében mégis egészen másfelé vette az irányt. Ez persze egy cseppet sem zavarta Katlint, amíg sem az apja, sem Hendron nem tudhatták, hogy éppen merre jár. Így aztán a lány készségesen követte Josh-t előbb Faringbe, majd a hágón át Nordmarba is, mert az ifjú kósza úgy döntött, legelőször is elkészíti saját kardját, csak azután folytatja egyre kevesebb sikerrel kecsegtető nyomozását az apja gyilkosa után.

   Felkapaszkodva a faringi hágó meredek ösvényén, Josh már sietett volna a Pöröly klánhoz, de nem messze a hágótól, egy tábortűznél négy bandita állta útjukat. Nem kértek, nem is kérdeztek semmit, csak kardot-lándzsát-íjat ragadva nekiestek az utazóknak. De hamar kiderült, hogy ezúttal emberükre akadtak. Josh a Seregek Vezérétől kapott lovagi karddal gyorsan leverte támadóikat.

   A sűrű havazásban ugyan majdnem sikerült egy szakadékba sétálniuk, mert alig látták a keskeny hidat, de végül mégis elérték a Pöröly klán faluját. Josh Ugolf házában hagyta Katlint, és sietett Tromgar gyűrűjével Ingvarhoz. Az öreg kovács az ujjai közt forgatva alaposan megnézte az ork gyűrűt, mielőtt elismerte volna a valódiságát. Aztán megmutatta Josh-nak, hogyan kell a mágikus ércből kardot kovácsolni. Az ifjú kósza azonnal neki is látott volna a munkának, csakhogy ehhez előbb egy tiszta mágikus ércöntvényre lett volna szüksége. Ingvar készséggel elvállalta, hogy készít egy ilyet Josh-nak, de bizony 300 ércrögöt kért érte!

   Reggel Josh egy tucat jégfarkas prémért engedélyt kapott Tjalftól, a klán főnökétől, hogy lemenjen a bányába és kifejtse magának az ércrögöket. Csakhogy hiába csákányozta végig a bánya telérjeit a kósza, még felét is alig szerezte meg a szükséges ércnek. Nem segített rajta a Ketillel, a klán kereskedőjével kötött üzlet sem, még mindig hiányzott vagy száz ércrög. Ketil tanácsára aztán Josh Ugolfra bízta Katlint és elindult vadászni, meg üzletelni a másik két klánhoz. Lenyilazott minden jégfarkast, megölt minden bölényt és kardfogút, mely az útjába került, de keményen forgatta a csákányt is, ha valahol érc-telérre akadt. Végül a bőrökért, az orkok fegyvereiért, néhány Myrtanából hozott nyersvas öntvényért sikerült kapnia annyi ércrögöt, hogy a maga bányászta mennyiséggel együtt tizenöttel felül is múlta az Ingvar által kért mennyiséget.

   Ingvar gondosan megszámlálta az ércrögöket, majd ígéretéhez híven el is készítette belőlük a tiszta mágikus ércöntvényt. (Ha valaki elég ügyes, vagy van egy Altatás tekercse, akkor lophat Ingvartól egy második tiszta mágikus ércöntvényt is!) De amikor Josh elmondta, hogy miféle kardra is gondolt, kiderült, hogy olyan tervrajza nincsen az öreg kovácsnak. Ajánlhatott nordmari mintára készített, vagy a lovagok kardjait formázó tiszta ércből készült pengét, de Josh-nak egyik sem tetszett. Ő valami könnyű, de erős, formájában is szép kardot akart. Némi fejtörés után Ingvar azt tanácsolta a válogatós kószának, hogy keresse meg a falun kívül élő Pedart, mert ő valaha éppen egy hasonló kardot akart kovácsolni, mint amilyenről Josh beszélt.

   Pedar szívesen látta kunyhójában a vendégeket, amikor a kapaszkodástól kifulladva megérkeztek. Kicsit szégyenkezett ugyan az egyszerű berendezés miatt, de mint mondta, egy magányos kovácsnak ez is jó. Amikor megtudta, hogy miért jöttek, eleinte hallani sem akart tervezett kardjáról. Némi szabódás után végül mégis előszedte a ládájából és megmutatta soha el nem készült kardjának tervrajzát. Josh örömmel látta, hogy éppen egy ilyen könnyű, de erős, kicsit levél alakú pengéről álmodott, mint amilyet Pedar tervezett. Csakhogy a mester szerint valaha több tanítványa is az életével fizetett, amikor a hozzávalókat próbálta megszerezni az Ezüstvillámhoz. Nem is akarta eladni Josh-nak a tervrajzot, hiába kínált érte bármit a kósza. Végül hosszas alkudozás után mégis kibökte, hogy egyetlen esetben nekiadja vendégének a tervet.

   Amikor legutóbbi tanítványát, Ivart felfogadta, a fiút elkísérte apja, a Tűz klán főnöke és szépséges húga, Shalma is. Pedar azonnal beleszeretett a lányba, és azóta is folyton róla álmodozott. Ivar halála után azonban nem mehetett el megkérni szerelme kezét a gyászoló Kerth-től. De ha most Josh megkéri számára a Tűz klán főnökétől Shalma kezét, és elhozza Pedar házába a leányt, a kovács nekiajándékozza az Ezüstvillám tervét!

   Josh és Katlin el is mentek a Tűz klánhoz, de hamar kiderült, hogy egy főnök lányának kezét megkérni és főleg elnyerni nem is olyan egyszerű dolog! Kerth-nek ugyan semmi kifogása sem volt a kovács ellen, csak éppen tíz kardfogú prémet akart a lányáért. Mint kiderült Shalma is szívesen ment volna feleségül Pedarhoz, de előbb kapni akart egy fekete troll bőrt. Ha Pedar jött volna lánykérőbe, akkor neki kellett volna beszereznie mindezeket az ajándékokat, de most Josh képviselte a kérőt! Így bizony az ő dolga volt egy újabb, hosszú vadász kirándulással gondoskodni a kért prémekről.

   Pedar minden esetre nagy örömmel fogadta a visszatérő Josh-t. Öröme ugyan elsődlegesen Shalmának szólt és bizony a tervrajz átadása után egyetlen szóval sem marasztalta tovább vendégeit. Nem mintha Josh olyan nagyon maradni akart volna Nordmarban! Csak addig időzött Pedar házában, amíg elkészítette az Ezüstvillámot, ami nem is volt olyan egyszerű. A tiszta mágikus ércöntvényen kívül kellett hozzá két árnyékfutó szarva, négy kardfogú foga, egy Fény, és egy Villámcsapás tekercs. Elkészülve a nagy munkával, új kardjával a hátán, Katlinnal a nyomában, Josh ismét Faring felé vette az irányt.

   Leereszkedtek a meredek ösvényen, átvágtak Faring városán, eltalpaltak előbb Gotha, majd Montera előtt. Már majdnem elérték a kószák faluja előtti útelágazást, amikor egy Trelis felől közeledő idegennel találkoztak. Ebben még nem is lett volna semmi furcsa, de az idegen, amint meglátta őket, megtorpant, majd fegyvert rántott és elállta az útjukat. Kiderült, hogy Katlin vengardból ismerte a kardjával hadonászó Zandort, aki Hendron egyik embere volt. Hiába kérte azonban, hogy engedje őket tovább menni. Zandor nagy hangon ráparancsolt Josh-ra, hogy tűnjön el, ha jót akar, mert ő bizony Katlint mindenképpen Vengardba fogja kísérni az apjához és leendő férjéhez.

   Ez viszont öreg hiba volt az idegen részéről. Josh a lány védelmében előrántotta új kardját és egy perc alatt leverte támadójukat. Először arra gondolt, hogy Zandor a gazdája megbízásából egyenesen Katlin keresésére idult. De amint átkutatta a halottat, kiderült, hogy Zandor egészen más megbízás után járt. Egy levél volt nála, melyben valaki, akit csak egy nagy „T” jelzett aláírásként, beszámolt Hendronnak, bizonyos áruk Geldernbe, illetve Vengardba küldéséről. Persze egyiküknek sem volt fogalma, hogy ki lehetett a rejtélyes „T”, de Hendron üzleteiről, üzletfeleiről sem. Így aztán Josh jobb híján zsebre tette a levelet, hátha jó lesz még valamire, és folytatták útjukat a kószák falujába.

   A faluban Josh első útja a druidához vezetett. Megkérte, hogy viselje gondját Katlinnak, amíg vissza nem jön érte, bármennyire nem akart is a faluban maradni a lány. Canthorp gyorsan talált egy családot, mely befogadta Katlint a saját lánya mellé. Amikor ketten maradtak a barlangban, Josh elmondta a druidának, hogy hiába járta be fél Myrtanát és Nordmart, sehol sem tudott apja gyilkosának a nyomára akadni. Canthorp hümmögött egy sort, majd azt mondta, hogy talán nem is ott van az ork sámán, ahol Josh eddig kereste. Előfordulhat, hogy valaki az ellenkező irányba indul, mint amerre az útja vezet, mert meg kell kerülnie egy megmászhatatlan hegyet. Aztán elővett egy térképet és sorra bejelölte rajta azokat a helyeket, ahol a kószák orkokat láttak, vagy ork támadásokról hallottak.

   Josh hosszan nézegette a térképet, de közben Canthorp szavai jártak az eszében. Gotron vélhetően haza akarja vezetni az övéit, északi országukba. Lehet, hogy ehhez délre indult, Varantba? De ha azt tette, mi célja lehetett vele? Mit akarhatott a sivatagban, amit az orkok a meleg miatt olyan nehezen bírnak?