2. fejezet

   Shoma tekeregve, verg�dve pr�b�lt min�l gyorsabban megszabadulni fej�re tekert zek�j�t�l, hogy azt�n talpra k�sz�l�djon, �s tov�bb fusson az �let��rt. Pillanatokba telt, m�g r�d�bbent, hogy m�r nem ropognak k�r�l�tte a l�ngok. Megsz�nt a fullaszt� h�s�g. Amikor felbukott, szerencs�sen �themperedett a t�zgy�r� sz�l�n, �s m�r biztons�gban volt az Ath’umo-v�lgyben, ahov� a yasnogardi b�r� k�ldte.

   Oltalmaz� kab�tja al�l kiszabadulva, Shom�nak el�sz�r az a tizen�t-h�sz idegen t�nt fel, akik az �ton csoportosulva v�rtak r�juk. Fegyveresek voltak, b�r nem viseltek sem egyenruh�t, sem v�rtet, mint a kir�ly katon�i. Ruh�juk szedett-vedett volt, esetenk�nt rongyos is. Fegyverk�nt mindenf�le kopott kardokat, fejsz�ket, t�r�ket �s egyszer� hus�ngokat hordtak. �ja csak h�romnak volt k�z�l�k. Shoma azonnal tudta, hogy ezek az emberek az�rt j�ttek, mert meg akarj�k leck�ztetni az �jonnan �rkez�ket. Erre utaltak a hus�ngjaik, a m�d, ahogyan el�llt�k a v�lgybe vezet� utat �s a m�g�tt�k sorakoz� tucatnyi �res kord� is.

    Az ig�s�llatok n�lk�li talig�k l�tv�ny�n Shoma �gy elbambult, hogy ott maradt az �t k�zep�n, ahol siker�lt talpra �llnia. Ez komoly hib�nak bizonyult, amire csak akkor j�tt r�, amikor h�tulr�l ord�tva nekirohant, a f�ldre d�nt�tte �s �tesett rajta a t�zgy�r�n t�lr�l �rkez� fegyenc t�rsa.

   – Na, bocik�im!  – l�pett k�zelebb a transzport m�g liheg� tagjaihoz a fegyveresek vezet�je.  – Nem kellene egy kicsit rendbe szedni magatokat, hogy megsz�molhassunk benneteket?

   A t�z�n val� �tkel�s sokkj�t�l m�g remeg� fegyencek egy r�sze az �t sz�l�re �lt pihenni. N�h�nyan r�kv�r�sre �gett az arcukat �s kez�ket igyekeztek h�teni �s �polni. A noszogat�sra most sorra fel�lltak �s egym�s v�delm�t keresve csapatba t�m�r�ltek. F�sult-b�k�sen t�rt�k, hogy �j t�rsaik  – vagy ink�bb fel�gyel�ik? –  sz�mba vegy�k �ket. Az sem r�zta meg k�l�n�sebben a transzport tagjait, hogy h�rommal kevesebben �rkeztek meg a v�lgybe, mint ah�nyan elhagyt�k a Lor Andon er�d�t. K�t v�konyabb �lt�zet� f�rfi �s egy asszony odaveszett valahol az �tkel�s k�zben.

   – Csak h�rom?  – biggyesztette le a fogad�bizotts�g vezet�je a sz�molgat�s v�gezt�vel a sz�j�t.  – Nem is rossz ar�ny! Volt olyan transzport, aminek a fele is alig �rt �t a t�z�n!

   A v�lgy �j lak�i akkor kezdtek csak magukhoz t�rni, amikor a fegyveresek lerakatt�k vel�k vastagabb fels� ruh�ikat, �s m�dszeresen �tkutatt�k a most �rkezetteket, elszedve t�l�k mindent, ami elker�lte a kir�ly katon�inak figyelm�t. Amikor azt�n kiv�logatt�k, �s magukra �lt�tt�k a nekik tetsz� darabokat, Shoma volt az egyetlen, aki sz� n�lk�l t�rte a ny�lt rabl�st. Fegyenc t�rsai egyre hangosabban morgol�dtak, de csak Taluni, a csoport legizmosabb tagja �rzett mag�ban el�g er�t, hogy vissza is k�vetelje elorzott holmij�t.

   – Mit vartyogsz, te baromarc�?!  – h�borodott fel Taluni k�vetel�s�t hallva a kab�tj�t visel� fegyveres.  – Mif�le kab�tr�l makogsz? Ezt, amit rajtam l�tsz, itt tal�ltam az �t mell� dobva!

   Shoma legsz�vesebben r�sz�lt volna Talunira, de tudta, hogy semmi �rtelme sem lenne. T�rsa �gysem hallgatna r�. De ha m�gis, a fegyveresek legfeljebb �t vern�k �ssze Taluni helyett a csapat okul�s�ra.

   Csak percekbe telt, hogy a p�khendi sz�m�z�tt t�mad�sra ingerelje Talunit. Alig l�pett azonban kab�tja elorz�j�hoz a nagydarab fegyenc, egyszerre h�rom f�tyk�s csapott le r�. Egy pillanat alatt v�res fejjel roskadt az �t por�ba, de ellenfelei m�g perceken �t �t�tt�k, �s rugdost�k, hogy a kol�nia minden �j lak�j�nak egyszer, s mindenkorra alaposan a fej�be verj�k: a v�lgyben �k ker�ltek a rangsor legalj�ra, s b�rki b�rmit megtehet vel�k.

   Mikor a fegyveresek vezet�je �gy tal�lta, emberei el�gg� m�resre tan�tott�k m�r Talunit, elparancsolta leg�nyeit a f�lig agyonvert �jonct�l. Azt�n a t�zfal el� �llt, megk�sz�r�lte a tork�t �s nagyot ki�ltott:

   – J�het!!

   Hamarosan z�rg�, nyikorg� hangok hallatszottak, majd a transzporttal a Lor Andon er�dbe �rkezett szekerek egyike bukkant el� a l�ngok k�z�l. Lassan, tolatva ereszkedett le a lejt�n, a Shoma �ltal kor�bban megb�mult l�ncra f�zve. Amint teljesen �t�rt a t�zgy�r�n, a kis csapat vezet�je �jabb ki�lt�ssal jelezte a cs�rl� odafent dolgoz� kezel�inek. A szek�r meg�llt, a fegyveresek k�vekkel kit�masztott�k a kerekeit, azt�n munk�ra vez�nyelt�k a transzport tagjait.

   Shom��kra v�rt a feladat, hogy a lisztes zs�kokat, a sz�r�tott h�st, a s�t �s egy�b �lelmiszereket a szek�rr�l �trakj�k a kord�kra. Amint v�geztek, r�vid pihen�t kaptak, am�g a cs�rl� felh�zta az �res szekeret �s leengedett helyette egy m�sik megrakottat. A k�vetkez� kocsira v�rva Shoma �rdekl�dve n�zte a szekerek k�l�n�s �tj�t. Sehogyan sem �rtette, mik�nt juthatnak �t s�rtetlen�l a t�zgy�r�n a rakom�nyukkal egy�tt? Tal�n valamilyen m�gia v�di �ket? Akkor a sz�m�z�tteket mi�rt nem a szekereken engedt�k le a v�lgybe? Vagy mi�rt nem mondt�k r�juk legal�bb a v�delmez� var�zsig�ket, hogy ne �gjenek meg?

   Sok ideje persze nem maradt a fejt�r�sre. Meglehet�sen gyorsan �rkeztek egym�s ut�n az �jabb �s �jabb szekerek, s azok rakom�ny�t is �t kellett rakodniuk a kord�kra. Azt�n a fegyveresek nagy ki�ltoz�ssal, l�kd�s�d�ssel beosztott�k a transzport tagjait igavon�knak a talig�k el�, �s a csapat elindult lefel� a v�lgybe.

   Keservesen neh�z vonul�s volt ez. A t�m�r fakerek�, �ktelen�l nyikorg� kord�kat igen nehezen lehetett ir�ny�tani. Az �t n�hol m�g �sv�nynek is keskeny volt. K�ty�s volt �s hepehup�s, r�ad�sul alig sz�lesebb a megrakott kord�kn�l. A neh�z kerekek hol az �t menti szikl�kban akadtak el, csaknem kit�pve a rudat az emberek kez�b�l, hol a m�sik oldalon kezdtek lecs�szni a szakad�k fel�. Egy-egy meredekebb lejt�n nemcsak az asszonyoknak kellett belekapaszkodniuk a talig�kba, hogy lelass�ts�k, �s az �ton tarts�k �ket, hanem m�g a menetet k�s�r� a fegyvereseknek is.

   D�l is elm�lt, mire a lejt�k lank�sabbak lettek, az �sv�ny mellett a szakad�kok �s szikl�k hely�t erd�k �s bokrok, meg f�ves kis tiszt�sok vett�k �t. K�nyelmesebb� v�lt a halad�s, mert volt hely ut�na l�pni a k�ty�k-g�dr�k l�k�seit�l meg-megl�dul� kocsirudaknak. De azt�n kider�lt, hogy m�gsem m�lt el a vesz�ly, csak m�s form�ban leselkedik a kis karav�nra.

   Az egyik tiszt�son n�gy-�t hatalmas farkas bukkant el� az erd�b�l gyors egym�sut�nban. Rajvonalba fejl�dtek, �s szimatolva k�zeledtek a sz�m�z�ttek menete fel�. Shoma egy percig azzal nyugtatta mag�t, hogy biztosan csak k�v�ncsiak a zajosan vonul� emberekre. De az �llatok merev tart�sa, fenyeget�en el�villan� agyarai �s vicsorg� morg�sa hamar meggy�zt�k, hogy a farkasok �ppen k�z�l�k akarnak zs�km�nyt ejteni.

   A menetet k�s�r� h�rom �j�sz azonnal lekapta v�ll�r�l a fegyver�t �s egyik ny�lvessz�t a m�sik ut�n k�ldt�k a farkasok fel�. A t�bbi fegyveres is rohanv�st sorakozott fel harcra k�szen a menet �s a farkasok k�z�. De a l�v�szeknek h�la, sem kopott peng�iket, sem aligha komolyabb tud�sukat nem kellett pr�b�ra tenni�k az ordasokkal szemben. Az egyik �llat azonnal kim�lt a sz�v�be f�r�d� ny�lt�l. K�t m�sik farkas t�bb sebet is kapott, mire vinnyogva visszainaltak az erd�be. Amikor a k�vetkez�t torkon tal�lta egy l�ved�k, az utols� s�rtetlen�l maradt ordasnak is elege lett. El�bb csak megtorpant, majd t�rsait k�vetve � is elt�nt a f�k k�z�tt.

   A farkas-kaland ut�n m�g majd k�t�rai kimer�t� menetel�s k�vetkezett, miel�tt Shom��k megl�thatt�k az Ath’umo-v�lgy m�ly�n fut� foly�t �s a h�dj�t. Nem mintha annyira �rdekelte volna �ket az egyszer� fa �p�tm�ny, de k�s�r�ik m�r j� ideje azzal biztatt�k a f�radt �joncokat, hogy a h�don t�l v�r r�juk a v�lgy sz�m�z�tteinek faluja.

   Most h�t itt �lltak a h�d el�tt, �s itt volt a Kol�nia is! Igaz, nem r�gt�n a h�don t�l, hanem egy j� futamod�snyira t�le. De mi volt az a kis t�vols�g a Lor Andon er�dt�l id�ig megtett �thoz k�pest? M�gis meg�lltak, miel�tt nekiv�gtak volna. Kicsit ki kellett f�jniuk magukat. Er�t kellett gy�jteni�k, hogy felkapaszkodhassanak a v�r kapuj�hoz vezet� emelked�n. Mert a Kol�nia egy kis dombon �llt, �s sokkal ink�bb hasonl�tott er�dh�z, mint faluhoz. Egym�s mell� r�tt sz�lf�kb�l, s a m�g�j�k d�ng�lt f�ldb�l �ll� boronafal v�dte, mintha lak�i ostromra sz�m�tan�nak. Kapuja most is csukva volt, pedig a falon csak �gy hemzsegtek az emberek. Ki�ltoztak �s integettek az �j sz�m�z�tteknek, de egyik�k sem indult, hogy seg�tsen feltuszkolni a kord�kat a kapuig.

   Shoma �gy �rezte, kiszakad a t�deje, mire egy v�gs� rohammal feljutottak kord�jukkal a tisztelet�kre v�g�l m�gis megny�l� kapuig. Egy pillanat alatt ujjong� idegenek vett�k k�r�l. Belekapaszkodtak a talig�ba, h�zt�k-vont�k-tasz�g�lt�k befel� a faluba. Ekkorra Shoma m�r csak kapaszkodott a kord� r�dj�ba. Plusz teherk�nt l�gott rajta. Ink�bb �t is vitt�k, mintsem � h�zta volna a neh�z alkotm�nyt.

   De b�rmilyen f�radt volt is, nem ker�lte el a figyelm�t a Kol�nia kaotikus elrendez�se. V�lyogb�l, f�b�l �s vessz�fonatra tapasztott s�rb�l k�sz�lt apr� kunyh�k kusza t�mkelege t�lt�tte ki a boronafalt�l k�rbez�rt teret. A h�zak nagy r�sze egym�snak t�maszkodott, m�sutt egy-k�t l�p�snyi sz�les sik�torok kanyarogtak k�z�tt�k. Igazi utca csak egy volt, amelyen a kord� r�dj�ba kapaszkod� Shoma �ppen v�gigbotladozott. Meglep�en egyenes volt, �s �szak-d�li ir�nyban osztotta kett� a falut. A Kol�nia k�zep�n az utca val�s�gos kis t�rr� sz�lesedett a telep egyetlen k� �p�lete, a hajdani �rs�g n�gyszintes lak�tornya el�tt.

   Itt, enn�l a toronyn�l �rt v�get a transzport �s a megrakott kord�k �tja. A Kol�nia lak�it ekkor m�r cseppet sem �rdekelt�k a most �rkezett �joncok. F�lrel�kd�st�k �ket, �s maguk kezdt�k behordani az �lelmet a torony f�ldszintj�n lev� rakt�rba. Shoma eleinte m�g �r�lt is, hogy v�gre leroskadhat az �t sz�l�re pihenni. De hamarosan r� kellett j�nnie, hogy ez nem udvarias gesztus a falu lak�i r�sz�r�l. Egyszer�en tudom�st sem vettek t�bb� r�la �s t�rsair�l, mintha ott sem lettek volna.

   A transzport tagjait m�g a s�t�ted�s is ott �rte a torony el�tt. Egy rak�son gubbasztottak az �t sz�l�n �s v�rt�k, hogy valaki a sz�ll�sukra vezesse �ket, megmondja, hol kaphatnak enni. De nem t�rt�nt semmi, nem sz�lt hozz�juk senki. A kis t�r ki�r�lt. A Kol�nia lak�i sz�tsz�ledtek. Nagy r�sz�k biztosan hazat�rt a kunyh�j�ba. M�sik r�sz�ket Shoma a torony mellett �ll� kerek �p�letben l�tta elt�nni. �szt�nei azt s�gt�k, a k�l�n�s, szalmakupol�s h�z csakis valamif�le kocsma lehet, ha ilyen sokan t�ltik ott az est�t. Egy kocsm�ban pedig mindig lehet �telt-italt szerezni, csak meg kell tal�lni a m�dj�t.

   Shoma �vatosan k�r�ln�zett. Senki sem figyelt r�, vakargatni kezdte h�t a l�ba sz�r�t. Egyre lejjebb haladt, m�g �szrev�tlen el�szedhette csizm�ja b�l�se al�l a v�sztartal�knak odarejtett k�t gy�r�t. Azt�n a m�sik csizmasz�r rejtek�b�l kiemelte a kock�it is. Zsebre v�gta kincseit, r��r�sen felt�p�szkodott �s a kocsma fel� indult, szerencs�t pr�b�lni.

   A Kol�nia kocsm�ja �ppen olyan zs�folt, zajos �s f�st�s volt, amilyennek Shoma elk�pzelte. A vend�gek k�nyelm�t �t-hat, k�ll� alakban elhelyezett asztal, meg a mell�j�k �ll�tott hossz� padok szolg�lt�k. A bej�rattal szemben vaskos pultja m�g�tt �csorgott a pocakos, szinte goly�sim�ra kopaszodott kocsm�ros. Balra t�le m�retes kond�r f�gg�tt vas h�roml�bon a par�zs f�l�tt. A kerek teremben hat-nyolc ink�bb f�rg�nek, mint csinosnak mondhat� l�ny s�rg�l�d�tt, hogy kiszolg�lja a vend�geket.

   Shoma olyan hat�rozottan ballagott a kocsm�roshoz, mintha minden zsebe arannyal lett volna degeszre t�mve. A pultra t�maszkodott, �s a kond�r fel�l �rad� illatfelh�be szimatolt, mire a k�v�r f�rfi r�gt�n megk�rdezte:

   – J� illata van, mi? �jonc vagy, koma?

   – Aha! �s nagyon �hes!  – vigyorodott el Shoma.

   – Az biz’ nagy hiba. Mer’ itt csak akko’ kaphatsz vacsor�t, ha Reylash fel�r a list�ra, vagy ha fizetsz �rte!

   – Hogyan ker�lhetek fel Reylash list�j�ra?

   – Ma m�’ sehogy. Csak holnap fog elosztani benneteket munk�ra. De ha maradt valami �rt�kes holmid, az�r’ esetleg adhatok egy t�l �telt.

   – �rt�kes holmim? H�rom t�ml�c �rs�ge ut�n?  – k�rdezte Shoma a v�ll�t vonogatva, mert esz�ben sem volt csak �gy odaadni valamelyik gy�r�j�t egyetlen t�l �tel�rt. K�r�ln�zett �s az egyszer� cser�n�l sokkal jobb �tlete t�madt. P�r l�p�snyire a transzport egyik fegyveres k�s�r�je  – aki �ppen az � eltulajdon�tott zek�j�ben fesz�tett –  k�sz�lt vacsor�zni, csak el�bb mag�hoz h�zta, �s j�l megszorongatta az �telt el�be t�lal� kocsmat�nd�rt. A l�nynak l�that�an nem volt ellen�re a bizalmaskod�s, Shoma ez�rt oda�vakodott az asztalhoz �s igen al�zatos tart�st felv�ve megk�rdezte a harcost:

   – Nem akarja a vit�z �r egy sz�p gy�r�vel m�g jobb kedvre hangolni a sz�p kisasszonyt?

   A hadfi csak egy pillanatra fordult el a l�nyt�l, hogy durv�n elkergesse az okvetetlenked�t. De Shoma �ppen akkor villantotta el� kisebbik gy�r�j�t. A kocsmat�nd�r szem�ben moh� f�ny gy�lt a z�ld k�ves �kszer l�tt�n. A harcos erre magabiztosan elvigyorodott. Tudta, hogy a gy�r��rt cser�be b�rmit megkaphat a l�nyt�l.

   – Mit k�rsz az�rt a vacak�rt? �hes vagy, mi? Megkapod a vacsor�mat cser�be!

   – Egy sz�pl�ny j�kedve t�bbet �r egy vacsor�n�l  – telepedett le a padra Shoma.  – Mi lenne, ha kock�t vetn�nk? �n felteszem a gy�r�t, te meg a vacsor�dat. Ha vesz�tek, legal�bb nem egy vacsor��rt adtam oda az any�m gy�r�j�t.

   – Legyen!  – egyezett bele szinte azonnal a harcos.  – Van kock�d?

   Shoma k�szs�gesen az asztalra tette kock�it. A katona egy darabig forgatta, vizsg�lgatta, m�g meg is r�zogatta �ket, nem cinkeltek-e. V�g�l j�nak tal�lta mind a kett�t. Jelk�pesen az asztal k�zep�re tolta a t�ny�rj�t, megv�rta, m�g Shoma odatette mell� a gy�r�t, azt�n els�k�nt dobott. H�rmast, meg kettest. Shoma fut�lag �sszer�zta mark�ban a k�t kock�t, �s az asztalra gur�totta �ket. Szerencs�je volt. Az egyiken egyes, a m�sikon meg egy �t�s j�tt ki.

   A harcos szisszenve elk�romkodta mag�t. Minden�ron el akarta nyerni az �kszert, �s a vele a kocsmat�nd�r �jszak�j�t. R�vid gondolkod�s ut�n a Shom�t�l elorzott zek�t tette fel m�sodik t�tnek. Kaj�n �r�mmel l�tta, hogy a kock�k �t�st, meg n�gyest mutatnak. Egy pillanattal k�s�bb azt�n lehervadt a vigyor az arc�r�l. Shoma ugyan sop�nkodva meg�llap�totta, hogy ezt lehetetlen fel�lm�lni, m�gis siker�lt hatost, meg n�gyest dobnia! Azt csak � tudta, hogy az egyik kock�t h�rmasr�l ford�totta �t hatosra, am�g a harcos figyelm�t a gy�r� f�klyaf�nyben megszikr�ztatott k�v�re terelte.

   Egyik dob�s a m�sikat k�vette, mert egyik�k sem adta fel a harcot. Shoma n�mi �gyesked�ssel sorra nyert el a harcost�l egy d�szes markolat� t�rt, egy kancs� bort �s egy f�lbe t�rt cip�t, amit azt�n �vatoss�gb�l azonnal el is vesz�tett. K�zben t�bben is felfigyeltek a kock�z�kra. El�bb csak meg�lltak m�g�tt�k, n�zni a j�t�kot. Azt�n �t�ltek az asztalukhoz �s csatlakoztak a kock�z�khoz.

   Shoma d�bbenten tapasztalta, mennyire felborult az �rt�krend a Kol�ni�n. P�nz, vagy �kszerek  – f�leg arany –  m�g mutat�ba sem ker�lt el�. A j�t�kosok legt�bbsz�r haszn�lati t�rgyakat tettek fel t�tnek, melyek val�s�gos valut�nak sz�m�tottak. Ezekn�l is komolyabb �rt�ket k�pviseltek a t�r�k, k�sek �s mindenf�le vasb�l k�sz�lt t�rgy, de m�g az egyszer� vasdarabok is. Mindennek a cs�cs�t azonban az �lelmiszerek jelentett�k! Azok�rt b�rmit megadtak �s kock�ra tettek a j�t�kosok.

   Shoma igyekezett �vatosan �s megfontoltan j�tszani. Az els�k�nt elnyert ragu elfogyaszt�sa miatt t�bbsz�r is kihagyott egy-egy k�rt. Id�r�l id�re el is vesz�tett p�r t�rgyat, nehogy felt�nj�n valakinek a hossz�, nyer� sorozata. Rengeteget besz�lt �s �lland�an mutogatott, hogy elterelje a figyelmet azokr�l az apr� mozdulatair�l, amelyekkel id�nk�nt be kellett seg�tenie a szerencs�nek. M�sf�l �ra alatt �gy is sz�pen megvagyonosodott. Kis halomban gy�lt el�tte a nyerem�nye. Kan�l �s egy kis �nkupa. R�zveretekkel d�sz�tett �v, amin vad�szk�shez val� tok f�gg�tt, s amit azonnal a derek�ra is csatolt. Egy mar�kra val� ny�lhegy, bronz ruhakapocs, ez�st hajcsat, szerencs�t hoz� r�nak� �s k�t f�l cip�cska. Meg vagy h�rom kancs� bor, amib�l l�tsz�lag nagyokat kortyolt, s nem eg�szen �nzetlen�l k�n�lgatta a t�bbi j�t�kost is. V�g�l elnyert egy t�zszersz�mot is. Ac�l, t�zk�, meg tapl�, s mindez egy �vre akaszthat�, ez�stfedeles kis tokban, mely es�t�l, nedvess�gt�l egyar�nt megv�dte.

   �ppen ez a t�zszersz�m hozta a bajt Shom�ra. Alig ny�jtotta ki a kez�t, hogy maga el� h�zza leg�jabb nyerem�ny�t, amikor a kis doboz kor�bbi tulajdonosa elmarkolta a csukl�j�t:

   – Meg�llj csak, koma! Errefel� nagyon nem szeretj�k �m, ha valaki csalni pr�b�l!

   – Magad vagy a csal�! – ugrott fel Shoma, kiszabad�tva a kez�t.  – Ha nyersz, az rendben van, de ha vesz�tesz, r�gt�n csal�t ki�ltasz!

   – L�ttam, amit l�ttam!  – acsarkodott tov�bb a m�sik.

   – Mit l�tt�l?! Mind az �n kock�mmal dobtunk! Ha csal� lenn�k, mindenki magas pontot vetne!  – pr�b�lta menteni a helyzetet Shoma, mert k�r�tte egyre t�bben �lltak fel fenyeget�en az asztal mell�l.

   – L�ttam, hogy az egyik kock�n n�gyes volt, most meg �t�s van!

   Shoma egy pillanat alatt d�h�sen hadon�sz� emberek gy�r�j�ben tal�lta mag�t. Mind k�rosultaknak �rezt�k magukat, s mind bossz�ra szomjaztak. Egyik�k sem ismerte el, hogy vesz�tett a j�t�kon. K�nnyebb volt csal�nak mondani az �joncot, s visszak�vetelni elvesztett javaikat. El�bb csak kiab�ltak, de hamarosan elcsattantak az els� �t�sek is. Shoma fej�n �s h�t�n pufogtak a felb�sz�lt sz�m�z�ttek �klei.

   Shoma d�h�dt er�vel kiszabad�totta a kez�t �s szembe fordult t�mad�ival, hogy legal�bb megpr�b�lja v�deni mag�t. Ekkor robbant a csoportba falt�r� kosk�nt a testes kocsm�ros. Sz�tl�kd�ste a Shom�t �tlegel�ket �s sztentori hangon r�juk ord�tott:

   – El����g!!

   A felb�sz�lt sz�m�z�ttek k�nytelen-kelletlen megh�tr�ltak a kocsm�ros vaskos termete �s karjai el�l, de egyre t�bben �s egyre hangosabban �ll�tott�k, hogy l�tt�k Shom�t csalni.

   – Nem �rdekel!  – tartotta t�vol �ket a csapos haragjuk t�rgy�t�l.  – Aki nekem itt vereked�st kezd, kirakatom a Kol�ni�ru’! Aszongy�tok csalt? Biztosak vagytok benne?! Akko’ vigy�tek �t Reylash-ho’! B�r nem hiszem, hogy �r�’ni fog a zavar�snak! De akko’ se fogj�tok nekem itt �sszet�rni a b�tort!!

   A Kol�nia bajszos-szak�llas, valaha eleg�ns, m�ra er�sen megkopott ruh�t visel� vez�re k�tszer-h�romszor is elgur�totta a k�t kock�t az el�tte �ll� alacsony asztalk�n. Figyelte a mozg�sukat. A tenyer�re vette �s igyekezett �tbillen�sre b�rni �ket. Azt�n Shoma v�dl�inak sz��radat�t elv�gva kijelentette:

   – Nem cinkeltek. Aki ezekkel vesz�tett, fogadja el, hogy ellene fordult a szerencse! Ha meg nem akartok vesz�teni, m�skor ne �ljetek le j�tszani! Elmehettek!

   A panaszosok n�m�n, megal�zottan indultak az �rtorony f�ldszinti term�nek kij�rata fel�. De ha Shoma egy percig is azt hitte, a vez�r neki kedvezett a d�nt�s�vel, nagyobbat nem is t�vedhetett volna. Alig csuk�dott be az ajt� az utols� falusi m�g�tt, Reylash egyenesen nekiszegezte a k�rd�st:

   – Mi�rt sz�m�ztek Lomyr�b�l?

   – Kigyulladt a falu, amikor egy f�lt�keny f�rj rajtakapott a feles�ge �gy�ban.

   – Aha. A kock�kat meg gondolom, itt a v�lgyben tal�ltad  – b�logatott Reylash, azt�n odasz�lt a teremben lebzsel� fegyvereseknek:  – Dobj�tok ki a falub�l ezt a hazug diszn�t!

   – K�pes vagy kikergetni a vadonba, csak mert kock�ztam egy kicsit? Hiszen te magad mondtad, hogy nem csaltam a j�t�kban!

   – �n csak azt mondtam, hogy nem cinkeltek a kock�id. De mind a ketten tudjuk, hogy a csal�snak sz�mtalan m�s m�dja is van. Igaz�b�l persze ez sem zavarna. Az�rt viszont kikergetlek a Kol�ni�r�l, mert felhergelted az embereket �s ezzel vereked�st provok�lt�l.

   – Nekem eszemben sem volt verekedni! Mi�rt nem azokat b�nteted, akik meg akartak lincselni?

   – Mert �k a hasznomra vannak, te pedig nem.

   – �n is a hasznodra lehetn�k!

   – Tal�n megosztan�d velem a nyerem�nyedet? Ha sokat nyersz, hamarosan senki sem �l le veled kock�zni! Ez nem t�l j� �zlet! Mihez �rtesz a j�t�kon k�v�l? Mi m�ssal lehetn�l a hasznomra? Ha otthon is a kock�idb�l �lt�l, aligha tudsz kem�nyen dolgozni.

   – Nem csak a munka lehet a hasznodra! �n ismerem az embereket. Tudok b�nni vel�k. Olyan dolgokra is r� tudom venni �ket, amiket m�g kiverni is neh�z bel�l�k.

   – Val�ban? Ez pomp�s! Akkor tal�n vedd r� Waric-ot, hogy ne dobjon ki a Kol�ni�r�l!

   Shoma csak fut� pillant�st vetett a vez�r szav�ra k�szs�gesen mozdul� gorill�ra, azt�n elh�zta a sz�j�t:

   – Nem akarsz esetleg k�t fegyverest is r�m usz�tani?

   – Igazad van  – vigyorodott el Reylash.  – Sz�rakozzunk egy kicsit! Waric! Csak puszta k�zzel tess�keld ki az �joncot!

   Shoma szembefordult a v�szj�sl�an k�zeled� Waric-kal. Pontosan tudta, hogy csak egyetlen es�lye van. Meg kell lepnie ezt a bamba h�stornyot a Vashdar utc�in tanult legmocskosabb tr�kk�k valamelyik�vel. Megvetette a l�b�t �s �gy l�pett Waric el�, mintha birokra akarna kelni vele. A nagydarab harcos ocsm�ny vigyorral ragadta meg ellenfele felemelt kezeit.

   A k�vetkez� pillanatban Shoma k�tfel� l�kte Waric lap�tnyi mancsait. Vakmer�en eg�szen a harcos el� l�pett �s minden erej�t egyetlen mozdulatba s�r�tve lefejelte. Waric orrcsontja messze hangz� reccsen�ssel roppant kett� Shoma homloka alatt, s a h�storony arc�t azonnal el�nt�tte a v�r.

   Ett�l persze Shom�nak esz�ben sem volt meg�llni! Jobb t�rde m�ris borzaszt� er�vel Waric l�gy�k�ba robbant, amit�l a k�bultan t�ntorg� gorilla el�re billent. Ezt haszn�lta ki Shoma, hogy f�ll�p�snyit h�tra t�ncolva sz�tr�gja, ami ellenfele arc�b�l m�g megmaradt.

   Waric hatalmas puffan�ssal zuhant a terem padl�j�ra. Azt senki sem l�tta, mikor �s hogyan ker�lt a t�re Shoma kez�be. De mire b�rki �szbe kapott volna, az �jonc haj�n�l fogva h�trafesz�tette Waric fej�t, �s a tork�hoz nyomott peng�vel k�rdezte:

   – El�g ennyi, vagy meg is �ljem?!