Furcsa érzés volt hét hónap után ismét bevitorlázni a highrock-i öbölbe, különösen éjféltájban, a kísértetek óráján. De még különösebb volt látni az erőd előtt horgonyzó két nagy csatahajót és három fregattot. Ennyi nagy hadihajót utoljára még Angliában láttam egy helyen. Váratlan volt, hogy a királyi ellenőr ekkora haderővel érkezett a gyarmatok meglátogatására.
Reggel gálába vágtam magam, amennyire csak tőlem telt, aztán mielőtt kihallgatásra jelentkeztem volna, elmentem megreggelizni a Kövér Vaddisznóba. Jeremy Windem megszokott, széles vigyorával régi ismerősként üdvözölt. Személyesen tálalta elém a reggelimet, közben sorra elmondta, mi minden történt a városban az utóbbi hónapokban. A legérdekesebb és leginkább lesújtó híre az volt, hogy április harmadik napján elhunyt valamennyiünk szeretett Erzsébet királynője. Nyár elején egy Portsmouth-ból érkező hajó legénysége mesélt először az országos gyászról. Aztán egyre többen erősítették meg a hírt. Míg aztán egy hónapja megérkezett sir Alexander Gritstone flottája, és hivatalosan is kihirdették, hogy az elhunyt Erzsébet királynő helyét Stuart Jakab, e néven az első királyunk foglalta el a trónon.
Egy héttel a királyi ellenőr megérkezése után újra felbolydult a város. Sir Gritstone hazaárulásért lefogatta, és tömlöcbe vettette Mortons kormányzó urat! A vagyonát lefoglalták, a családjának még aznap el kellett hagynia a kormányzói palotát, ahol most sir Gritstone lakik. A kormányzóné és leánya csak azért nem került az útcára, mert sir Roger Burley, a királyi ellenőr szárnysegédje, nagylelkűen befogadta őket a számára kiutalt házba. De nem sir Mortons volt az egyetlen, aki tömlöcbe került. Vagy egy tucatnyi katonatisztet és gazdag polgárt is lefogtak, akik az áruló kezére játszottak, és egy követ fújtak vele.
A bőséges reggeli és a rám zúdított hírek özöne után kihallgatásra jelentkeztem sir Gritstone-nál. Azt hittem, most is órákat kell várnom a palota előtt, de alig fertályóra múlva máris ott állhattam az alacsony, vékony kis emberke előtt, aki most a királyi hatalmat jelképezte Higrock-ban. Sir Gritstone meglepően jól ismerte a szerepemet sir Mortons üzelmeinek leleplezésében. Megköszönte állhatatos hűségemet és segítségemet, mellyel megmentettem egy királyi birtokot a piratok támadásától. Aztán elkérte korábbi zsákmány-levelemet és egy másikat adott helyette. Ezzel Jakab király privateerja lettem. De sir Gritstone egyúttal nyomatékosan felhívta a figyelmemet, hogy Anglia jelen pillanatban békében él Franciaországgal, és Fülöp király Spanyolországával is. Királyunk ezen nemzetek hajói ellen semmiféle támadást nem tolerál!
A kormányzói palotából egyenesem Christopher Hawk üzletébe vitt az utam. Reméltem, hogy sietős távozásom után az ifjú kereskedő nem tekintette tárgytalannak az előző év decemberében kapott megbízást. Amikor mr. Hawk meglátott, és széles mosollyal elém sietett, már kérdeznem sem kellett semmit. Hagytam magam karon fogni, és többször is csendre intve a Kövér Vaddisznó mögötti utcába vezettetni, egy kétszintes ház kapujához. Valójában egész úton tudtam, hogy az édesanyámhoz megyünk, mégis őszinte meglepetéssel és örömmel öleltem magamhoz oly sok éve nem látott anyámat.
Most, hogy végre saját házamban tölthettem az időt, hosszú pihenőt adtam a legénységemnek. Hiszen két és fél évi távollét után olyan sok megbeszélni valónk volt édesanyámmal. Egy teljes hónapig örültünk egymásnak. De aztán megint útra kellett kelnem, hiszen vártak az elintézetlen ügyeim.
1603. november 10.13 óra 25 perc
Highrock-tól távol, Keletre
Első utam természetesen Tel-Kerratra vezetett, ahol Tricky Marcus már elkészülhetett a rábízott térkép lemásolásával. Csakhogy a kis francia szigetre nem is volt olyan egyszerű eljutni. Már utunk második napján egy elszánt és alaposan megtévedt pirat pinasse, a Heros bennünk vélte felfedezni a következő zsákmányát. Nagy bátran elébünk lőtt, hogy megadásra szólítson fel bennünket. Elfordítottam a Sea’s Lord-ot és teljes sortűzzel válaszoltunk a piratoknak.
Ha a Heros kapitányának lett volna egy csepp esze, ebből az egy sortűzből rájöhetett volna a tévedésére. De nem volt. Megdühödött a hajójába reccsenő három találattól és vad elszánással támadásra lendült. Ennek az lett a teljesen logikus következménye, hogy alkonyatra a Heros rakományának értékesebb része átvándorolt a Sea’s Lord rakterébe. Johnson kapitány pedig a megmaradt embereivel két csónakban kuporogva nézhette végig pinasse-ának elsüllyedését.
1603. november 16. –10 óra 01 perc
1603. november 17. Tel-Kerrat6 óra 38 perc
Marcus már egy hete elkészült a térkép másolatával. Amíg elém terítette a két csaknem egyforma fél térképet, büszkén elmondta, hogy leszámolt korábbi kudarcának másik okozójával is. Levágta és megette falánk kecskéjét. Megvizsgálva Marcus munkáját, fejet kellett hajtanom a fickó tudománya előtt. Ha nem tudtam volna, hogy a másolat az elmúlt hetekben készült, magam is megesküszöm rá, hogy mindkettőt az apám rajzolta tizenévvel korábban. Marcus valami különös tehetséggel megöregítette a művét és a durva szakadás vonalát is sikerült teljesen az eredeti mintájára alakítania. Elégedetten láttam, hogy ha valóban Beltropnál van a térkép másik fele, sosem fog rájönni, hogy átvertem. Pontosabban csak Telltak szigetén jöhet rá, amikor hiába túrja fel a megjelölt helyet apám kincse után kutatva.
Ilyen elégedetten még sosem váltam meg kétezer aranyamtól. Este még elköltöttem egy finom vacsorát Peter Ordoval és az alig egy hetes kis Mary Ordot dajkáló Aliciaval, aztán vitorlát bontottam és Beltrophoz indultam.
1603. november 23.9 óra 52 perc
Highrock előtt, Délre
Tel-Kerratról egyenesen Gray Sails-re akartam vitorlázni, így kikötés nélkül elhajóztunk Highrock előtt. Nagy szerencsénkre éppen a sziget elött találkoztunk John Guinham kapitány Wraith speedy gallionjával. Highrock közelsége miatt mr. Guinham ezúttal angol lobogó alatt hajózott, de valójában Shark Island-ról jött és Olaf Ulsson üzenetét hozta. A Testvériség egyik kapitánya Aliando mellett elvitorlázva egy félig partra húzott galliont látott a kis szigeten. A váratlan hír hallatán azonnal megváltoztattam az útirányomat. Gray Sails helyett Aliandora hajóztunk, hogy leszámoljunk a nagyszájú francia pirattal.
1603. november 30.21 óra 19 perc
Isla Ballena-hoz közel, DNyugatra
Jó széllel vitorlázva egy hét alatt Isla Ballena közelébe értünk. A békét kihasználva nem kerülgettem a spanyol szigetet, hanem látótávolságra akartam elvitorlázni előtte. Vesztére egy harminchat ágyús pirat gallion is ugyanott cirkált zsákmány után kutatva. Ez még nem is lett volna baj, hiszen eszemben sem volt megzavarni őket eme elfoglaltságukban. De Patrick Morris kapitány úgy gondolta, hogy spanyol hajók híján a Sea’s Lord is megteszi zsákmányként.
Amint a Vengeance kilőtte első sortüzét, kissé elfordultunk és a pirat hajó elé vágtunk. Négy-öt sortüzet lőttünk a fast gallion oldalába, miközben folyton a szél felé szorítottuk a nagyobb hajót. Nem akartam sok időt tölteni ezzel a felesleges csatával, ezért az ötödik sortűz után egyenesen nekifordultunk a Vengeance-nak és lerohantuk a piratokat.
Kegyetlen kézitusában egy fél óra alatt elfoglaltuk a galliont. Néhány sebesültet leszámítva, két embert veszítettünk a csatában. Patrick Morris kapitány, akinek bal karját könyöktől leszakította egy ágyúgolyó, hamarosan egy csónakban találta magát alig ötven megmaradt emberével együtt.
1603. december 07.6 óra 23 perc
Aliandoelőtt, DKeletre
Az utolsó délutánon már kurtított vitorlákkal haladtunk, hogy napkelte körül érjünk Aliando elé. A meglepetésünk azonban csak félig sikerült. A light gallion, amit korábban a Testvériség kapitánya még partra húzva látott, már a sziget előtt horgonyzott. Amint a legénysége észrevette a távolban a vitorláinkat, azonnal menekülni próbáltak. Egy teljes órába telt, mire utolértük a minden vitorláját kifeszítő kis hajót.
Első sortüzünk csúnyán telibe találta a menekülő galliont. Becsületükre legyen mondva, azonnal válaszoltak is, de öt fontos sakerjeik lőtávola meg sem közelítette a mi csatakígyóinkét. Ráadásul Dreyfus ezúttal is remekelt. Fertályóra sem kellett neki, hogy füstbe és vérbe borítsa a piratok light gallionját.
A kis hajó hamarosan elveszítette előárbocát a teljes elülső felépítménnyel együtt. A fedélzetének bal felén sorakozó öt ágyújából már csak kettővel tudtak lőni. Aztán megelőztük a pirat hajót és Dreyfus következő sortüze egyenesen a kis gallion orrára zúdult. A vízvonalon becsapódó lövedékeink hatalmas, kapunyi léket szakítottak. A kis gallion egy perc alatt megtorpant, majd elképesztő gyorsasággal merülni kezdett. A víz már majdnem elérte a fedélzetét, amikor egy robbanás darabokra tépte a roncsot.
1603. december 17. –2 óra 21 perc
1603. december 19. Isla Ballena6 óra 03 perc
Hajnalban értünk Isla Ballena elé és a holdvilág nélküli sötétben alaposan megizzadtam, mire benavigáltam a Sea’s Lord-ot a lagúnába. Nem akartam sok időt a szigeten tölteni, így amilyen korán lehetett, jelentkeztem don Muntralnál a francia pirat fejére kitűzött díjért. Csakhogy pénz helyett csupán egy felvilágosítást kaptam. Bárkivel csatáztam is Aliando előtt, az semmiképpen sem lehetett Jeauvinione, mert egy tegnap délután érkezett halászbárka hírei szerint ő éppen El Caimanot ostromolta!
Habár Jeauvinione vérdíját így nem kaptam meg, mégsem kellett üres kézzel távoznom Isla Ballenaról. Don Muntral ezer arannyal honorálta az inachetla-i expedícióról hozott híreimet. Két új gallionjának elvesztése ugyan komoly veszteség volt a spanyol flottának, de mivel az utolsó piratok is elhagyták Inachetla szigetét, az Arany Út mégis biztonságban volt és leginkább ez számított.
A délutánt és a következő napot azzal töltöttük, hogy friss vizet és élelmiszert rakodtunk be Sea’s Lord raktáraiba. A don Muntraltól kapott ezer arany szinte azonnal át is vándorolt a ballena-i kereskedőkhöz. Így csak harmadnap reggel szedtük fel a horgonyt és indultunk El Caimano felé.
1603. december 23. –7 óra 01 perc
1603. december 24. El Caimano7 óra 35 perc
Nem hittem, hogy Jeauvinione egy héttel a halászbárka jelentése után még mindig El Caimanon lenne, de a biztonság kedvéért mégis harcra készen hajóztunk be a kis kikötőbe. Az öbölben persze egyetlen nagyobb hajót sem találtunk, de a piratok pusztítására utaló nyomokat sem láttunk sehol. Ennek ellenére csapdától tartva kétcsónaknyi fegyveressel szálltam partra.
Első utam a Vén Kajmánhoz címzett fogadóba vezetett, ahol senor Ponderabilidad csaknem sírva panaszolta el megpróbáltatásaikat. Jeauvinione hajója lehorgonyzott az öböl közepén, a piratok meg partra szálltak a védtelen városban. Sorra járták a házakat, és mindenkinek megmondták, mennyi arannyal válthatja meg az életét. Két napot adtak a váltságdíj kifizetésére. Azzal fenyegetőz-tek, hogy ha nem kapják meg a pénzüket, akkor rommá lövik az egész várost.
Persze mindenki fizetett. Maga senor Ponderabilidad kétezer aranyat szurkolt le a francia piratnak az életéért cserébe. Csakhogy a piratok még ekkor sem hagyták békén a város lakóit. Napokig a szigeten maradtak és azt követelték, hogy a caimanoiak vendégül lássák őket.
A fogadóból átballagtam Adriano Montefi műhelyébe. Az elmúlt évek során a vagyonom sokszorosára duzzadt és elhatároztam, hogy végre vásárolok egy igazán jó távcsövet a mestertől. Senor Montefi jóindulatát a Granda Aviliaról hozott optikai üveggel akartam elnyerni. Kicsit elfogódottan ajánlottam fel az árumat a mesternek, de ő kitörő örömmel fogadta. Egyenként megnézte a tömböket és közben elpanaszolta, hogy néhány részeg pirat legurított a hegy oldalából egy megrakott társzekeret. A nehéz jármű egyenesen belerohant a műhelyébe. Összetörte a műszereit, a félig kész távcsöveit és a lencséi többségét is. A segítségemmel most végre újra kezdhette a munkáját. Hálából megengedte, hogy kiválasszak egyet a házában őrzött legjobb távcsövei közül. Egy dísztelen, egyszerű darabra esett a választásom és máris újabb dicséretet kaptam senor Montefitől. Megmutatta, hogy az üzlete ajtajából is megismerhetem új távcsövemmel minden matrózom arcát a kikötőben horgonyzó hajóm fedélzetén.
Amíg az ebédem mellett ültem az ivóban, odajött hozzám egy tengerész. Victor Martos-nak hívták és néhány hónappal ezelőttig Miguel Quenda kapitány Torrero nevű pinasse-án szolgált fedélzetmesterként. Aztán a kapitánya Isla Ballenan beleszeretett egy fekete hajú kocsmatündérbe. Még a hajójára is magával vitte. Granda Aviliara menet Quenda kapitány megbetegedett. Teljesen bezárkózott a kabinjába, csak azt a boszorkányt tűrte meg maga mellett. Amikor elérték Aviliat, az elsőtiszt bement a kapitányhoz, de már csak a teljesen kiszáradt holttestét találta a kabinban. Carla, az az átkozott boszorkány pedig valami sötét varázslat segítségével eltűnt a hajóról.
Victor munkát szeretett volna kapni a Sea’s Lord-on, mert Quenda kapitány El Caimano templomára hagyta a hajóját. Az elsőtiszt vezetésével ide is hajóztak, abban a reményben, hogy a papok továbbra is alkalmazzák őket. De nem így történt. Amint a papok megtudták, hogy a Torrero az övék, azonnal eladták a Lambrini családnak. Sajnáltam szegény embert, de teljes volt a legénységem, nem tudtam felvenni.
Az ételt felszolgáló fogadós halkan felhívta a figyelmemet egy félszemű idegenre, aki a sarokban ült egy korsó gin társaságában és beszélni akart velem. Amint végeztem az utolsó fogással is, átültem a fura figura mellé. Az erős francia akcentussal beszélő idegen azt állította, hogy megszökött Jeauvinione hajójáról, mert elege lett a kapitány zsarnokságából. Aztán felajánlotta, hogy ezer aranyért eladja nekem a titkot, miért nem tudja senki elcsípni Jeauvinione-t. Rövid vita után fordítottunk a sorrenden. Az idegen elmondta, amit tudott és én csak azután fizettem ki az ezer aranyat. Nem mondhatnám, hogy nagy örömmel tettem, mert a szökött pirat szerint maga Olaf Ulsson segítette Jeauvinione-t, aki ezért minden zsákmányából kapitányi részt fizetett Ulssonnak.
Forrt a vérem, amíg a fogadóból leballagtam a kikötőbe. Ha most elébem került volna Ulsson, kérdés nélkül lecsaptam volna a fejét. Olaf helyett azonban csak egy alacsony, piros fejkendőt viselő emberke állt elébem. Octavio Lambrininek hívták, és igen nagy hangon számon kérte rajtam a Weasel fleute elleni akciómat. A kar-domhoz kaptam, mire Lambrini a közelben álldogáló embereire mutatott. Aztán közölte, hogy van egy mód, amivel nem csak jóvátehetem a neki okozott kárt, de még 3000 aranyat is kereshetek.
Octavio és népes famíliája csempészetből éltek. Csakhogy Isla Ballena szigetére nem tudták bejuttatni az árujukat, mert az őrség egyik kapitánya, Arcadio la Damba a Tiburon speedy gallionnal mindig az útjukat állta. Octavio azt ígérte, ha megölöm la Damba kapitányt, akkor a Lambrinik elfelejtik, mit tettem a Weasel-lel, és rakományával, ráadásul még 3000 pesot is fizetnek nekem.
1604. január 03. –2 óra 01 perc
1604. január 04. Omory6 óra 01 perc
Bár színleg elvállaltam Octavio Lambrini megbízását, eszemben sem volt Isla Ballenara hajózni. Legszívesebben Shark Island-re vitorláztam volna, hogy beverjem Ulsson fejét. De mivel a harag köztudottan rossz tanácsadó, elsőre mégis Omory felé vettem az irányt, hogy megtudjam, mi lett a Halve Maen-ről megszökött Carlos Esperanza sorsa.
Sejtettem, hogy egy Omoryhoz hasonló kisvárosban óriási szenzációnak számít egy megbilincselt kézzel part-ra úszó spanyol katona. Ennek ellenére nem akartam az utcán kezdeni a kérdezősködést. Inkább elmentem a helyi hírek legjobb forrásához, a „Félfogú” Rozmár kocsmába. Eredetileg Bruyant Nemours-t akartam kifaggatni, de azonnal feltűnt az asztalunkhoz siető nagydarab, tört angolsággal beszélő férfi.
Carlos először azt hitte, a rabszolga-kereskedő megbízásából jöttem érte. A félreértés tisztázása után leült mellénk és elmondta, hogy szerencsés megmenekülése után monsieur Nemours-tól kapott szállást és ruhát is. Mivel mással nem tudott fizetni jótevőjének, beállt hozzá dolgozni a fogadóba, amíg munkabére ki nem futja a ruha és tekintélyes napi étkezései árát, no meg az útiköltségét Isla Ballenaig. Mert már alig várta, hogy visszatérhessen az ő imádott Catalina-jához. Felajánlottam neki, hogy kifizetem az adósságát, és magammal viszem Ballenara, de Carlos büszkén elutasította az „alamizsnát”. Azt mondta, elég erős, hogy a két kezével szerezzen meg mindent, amire csak neki magának és Catalina-nak szüksége lehet. Csupán egy levelet bízott rám, hogy Catalina ne aggódjon tovább feleslegesen.
1604. január 24. –1 óra 53 perc
1604. január 27. Shark Island6 óra 12 perc
A Mermaid-reefs-en átvágva elvitorláztunk Granda Avilia mellett, és január 24-én hajnalban értünk Shark Island-re. Hiába telt el egy hónap El Caimano óta, az idegen híre Ulsson árulásáról megint felforralta a vérem-et. Artois de Moulette-re bíztam a kikötést, én pedig siettem a Víg Pokolba.
Ulsson a megszokott helyén ült és igen értetlen képet vágott, mikor megkérdeztem, hogy mennyit kapott a caimanoi zsákmányból. Keményen megmondtam neki a magamét, amiért elküldött Aliandora, ezzel időt hagyva a védencének El Caimano kifosztására. Az eddig csak hápogó Ulssonnak erre már megjött a hangja. Kikérte magának az efféle gyanúsítást és követelte, hogy nevezzem meg azt a szemétládát, akitől mindezt hallottam. Amikor megemlítettem a dezertált piratot, Olaf faggatni kezdett, hogyan nézett ki a hírforrásom. Még félig sem írtam le az emberemet, mikor Ulsson hangos nevetésben tört ki.
–Te aztán ritka nagy barom vagy, fiam!–fuldokolt a nevetéstől.–Tudod, kinek adtál ezer aranyat ezért a rágalomért? Magának Jeauvinione-nak! Ha legközelebb találkozol vele, ne aranyat adj neki, kölyök, csak egy arasznyi vasat!
Estére kiderült, hogy Olaf ezirányú javaslatát hamarabb valóra válthatom, mint hittem. Ismét John Guinham kapitány volt az, aki hírt hozott Jeauvinione-ról. Belflor közelében találkozott Peter Heddock Seahorse gallionjával és tőle hallotta, hogy a francia pirat visszatért Aliandora. Ezúttal azonban nincs egyedül. Javítás miatt a partra húzott Fantasque speedy gallionját egy kisebb hajó, a Thunder biztosítja.
Mielőtt elhagytam volna Shark Island-et, Olaf nagy nehezen kibökte, hogy Beltrop hosszas tárgyalások után végre hajlandó beszélni velem. A vén pirat még arra is ígéretet tett Olafnak, hogy sértetlenül elhagyhatom Gray Sails-et. Olaf mindebből biztosra vette, hogy Beltrop valamit nagyon meg szeretne kapni tőlem. Mindenesetre a lelkemre kötötte, hogy Beltrop minden ígérete ellenére legyek nagyon óvatos, amíg el nem hagyom Gray Sails szigetét!
AJÁNLOM AZ OLDALT