A kormányfúvókák apró pöffenéseitől hajtva a vadászgép könnyedén kilebegett a hangárból. Még csak néhány méterre volt anyahajójától, amikor behúzta a futóműveit, majd teljesen váratlan átalakulásba kezdett. A törzs melletti keskeny, hosszanti szárnyak kifelé függőlegesbe billentek, feltárva a valódi szárnycsonkokat. Aztán hátsó felüket felemelve elfordultak, mígnem hatalmas, függőleges vezérsíkokká nem lettek.

   Clara előrehajolt, amennyire csak az öv pántjai engedték és kinézett a fülkéből. Saját szemével is ellenőrizte, hogy a vezérsíkok a helyükre kerültek, csak aztán lobbantotta be gépe hajtóművét és eredt a Starqueen már alakzatba rendeződött vadászai után. Közben  – más dolga egyelőre úgysem lévén –  ráközelített a viddel az idegen teherhajóra. Döbbenten látta a kis képernyőn, hogy célpontjukat beépített védelmi lövegek tucatjaival valóságos hadihajóvá alakí-tották. Ráadásul az a monstrum legalább kétszer akkora volt, mint a Starqueen! Az igazi meglepetés azonban akkor érte a lányt, amikor tovább élesítve a képet, megtalálta a hajó nevét. Az égővörös Elephant felírat alatt ugyanis ott virított a galaxist stilizáló kettős spirál, és a Társaságot jellemző három szó, a Stanch, Originator, Loyalty rövidítése, a SOL, akárcsak az ő szkafanderén!

   A kalózhajónak álcázott Dragon fedélzetéről Clara egész sor hasonló bevetésen vett már részt, a Társaság pilótájaként. A legkülönfélébb teherhajókat támadta meg és tette ártalmatlanná, hogy a deszantos osztagok elfoglalhassák őket. De most először vezényelték harcba a Társaság egyik térhajója ellen. És először kapott közvetlen parancsot egy csapat ártatlan gyerek kivégzésére is. Nem egy toborzó „rakományát” volt már szerencséje látni. Jól tudta, hogy legtöbbször a nagy lehetőségek ígéretével elcsábított, vagy éppen az állomásgazda által mondhatni eladott fiatalok voltak. Nagy valószínűséggel éppen ilyen, a gyerekkorból éppen csak kinőtt emberkékkel telezsúfolt raktere miatt lomhább a Stormhawk is, amit hamarosan le kell lőnie.

   A célzó komputer hamarosan megmutatta az Elephant kísérő naszádjait, amint szembetámadták a Starqueen vadászait. Clara már meg sem lepődött, hogy a Stormhawk éppen az ő támadási vektorán közeledett. Thomas Doesson, a kölyök-kapitány ezúttal is kitett magáért. Vadul tüzelve tört át a „kalózok” rajvonalán, kettőt is kilőve közülük. Clara rutinosan fordult a naszád után, és azonnal be is ült mögéje. De nem jutott lövéshez. A Stormhawk védő lövésze úgy megsorozta a gépét, hogy csaknem lenullázta a pajzsát.

   Kemény fordulózó légiharc, igazi dogfight kezdődött vadászgép és naszád között. Clara többször is célkeresztbe fogta az üldözött Stormhawk-ot, de egyáltalán nem volt könnyű dolga. Utasok ide, vagy oda, Doesson kapitány és a naszád hátsó lövésze igencsak megdolgoztatta a lányt minden egyes találatért, mellyel kis hajójuk pajzsát gyengíthette.

   A harc izgalma egy perc alatt teljesen elragadta Clarat. Vad manőverekkel igyekezett elkerülni a Stormhawk sorozatait és közben mindent megtett, hogy eltalálhassa a naszádot. De bármennyire próbálkozott is, egy valamit sehogyan sem tudott megtenni. Képtelen volt a parancs szerint rakétát indítani a kis hajó elpusztítására. Egyre távolabb kergette ellenfelét a két teherhajótól és a körülöttük fellángoló csatától, de nem tudta elszánni magát a naszád rakterében gubbasztó, halálosan rettegő utasok megölésére.

   Hosszas vívódás után végül mégis elhatározásra jutott. Kinyitotta a fegyvertér ajtaját és élesítette az egyik rakétát, de lekapcsolta a célkövető rendszerét. Csöppet megbillentette a vadászgépét, és kevéssel a naszád fölé célozva útjára indította a halálos lövedéket. A kilövés után azonnal lézerei célkeresztjébe fogta a gyorsan távolodó rakétát. Megvárta, amíg elszáguldott a Stormhawk felett, aztán egyetlen sorozattal felrobbantotta, vakító tűzijátékot varázsolva a naszád elé.

   A következő pillanatban éles fordulóba tépte a gépét, a rendszer külső részén várakozó Ares felé véve az irányt, és a túlterheléstől eltorzult hangon csak annyit nyögött a kom-ba búcsúzóul:

   –Egy-egy, kölyök! És most tűnjetek innét!!

   Ha eleinte nem is értette, miért kellett megtámadniuk az Elephant-ot és kísérőit, mire a csata után a Norgar-25 fél rendszerét átrepülve visszatért az Ares-re, Clara ezt a rejtvényt is sikeresen megfejtette. Közel két évet szolgált a kalózhajónak álcázott Dragon fedélzetén. Támadásaik sorával igyekeztek megfélemlíteni és a SOL Társasághoz való csatlakozásra bírni a független kereskedőket. Nem volt nehéz rájönnie, mit akartak sugallni a Társaság vezetői a Starqueen kudarcba fulladt akciójával. Akár az egész éves fizetésébe mert volna fogadni, hogy hamarosan kitör a háború a Föld és a Szövetség között!

   Ha a Világkormány eddig nem is hitte el, hogy a Szövetség a Föld népe ellen fordult, egy kalózkodás közben elfogott szövetségi térhajó egyértelműen bizonyítja, hogy kik álltak a korábbi támadások mögött. Egy ilyen a nyílt támadás után már a Világkormány sem tehet mást, jegyzékben kell követelnie a bűnösök kiadatását. És ha a Szövetség netalán nem tesz eleget a követelésnek  – hiszen hogyan is tehetne –, akkor jöhet a hadüzenet. A háborúban aztán a Társaság flottája  – természetesen a Föld nevében fellépve –  néhány hónap alatt elsöpörheti végre az egész Szövetséget! És a diadalt követő választásokon a SOL Társaság olyan Világkormányt állíthat a jelenlegi helyére, amilyet akar!

   Másokat talán elborzasztott volna a csillagközi háború lehetősége. De Clara egy ideje  – ha csak titokban is –  háborúban élt és repült. Számára a nyílt harcok csak még több repülést, a győzelmekért járó előléptetéseket és így magasabb fizetést jelentettek. Egészen máig, a Stormhawk elleni támadásig a célpontok csak személytelen, ellenséges gépek voltak számára, mint a szimulátorban. Sosem zavarta a tudat, hogy ezekben a gépekben a pilóták is oda-vesztek, ha lelőtte őket. Éppen ezért lepte meg őt magát is az érzés, amikor képtelen volt az utasokkal zsúfolt naszádra tüzet nyitni. De biztosra vette, hogy a szövetségi vadászokkal és térhajókkal szemben már nem lesznek, nem lehetnek ilyen gondjai.

   Mintha csak Clara következtetéseit és várakozásait akarták volna igazolni, a Társaság vezérkara a hazatérő Ares-t az Egyes Bázistól a korábbinál nagyobb távolságban vezényelte parkolópályára, és azonnal hat cirkálót is rendelt mellé. Az így kialakított köteléket azonnal űrvontatók hada lepte el. A szimulátor-gyakorlatok közti szünetekben Clara elégedetten nézte adat-vizorján, amint a hatalmas, ellátmánnyal dugig rakott konténerek sorát beemelték az Ares fedélzetére. Egy teljes hétig biztosra vette, hogy már csak napok választják el őket az első igazi, háborús bevetéstől.

   De aztán megteltek a hordozó raktárai, dolguk végeztével elrepültek az űrvontatók, és aztán … nem történt semmi. Folytatódtak a napi rutingyakorlatok és a bevetési parancs helyett csak furcsa, érthetetlen híreket kaptak. A Világkormány sem jegyzéket, sem ultimátumot nem intézett a Szövetséghez. Helyettük követeket és a tárgyalási javaslatokat küldött. Ráadásul egyre több űrvárosból érkezett jelentés ismeretlen naszádok felbukkanásáról. Az idegenek parkolópályára álltak a kiválasztott űrváros közelében, és nyílt kom-vonalon sugárzott adásukkal hívták fel a figyelmet az Elephant elleni támadás vitatható pontjaira. És nem csak arra. Képeket mutattak be a Red Dragons kalózbanda hordozójáról és ikertestvéréről, a SOL Társaság Dragon-járól, sokakat elgondolkodtatva ezzel.

   A Társaság természetesen azonnal szövetségi ügynököknek bélyegezte az idegeneket, állításaikat pedig hazugságnak. De a naszádok ettől még zavartalanul folytatták híreik sugárzását. Néhány űrvárosban  – melyeket a Társaság már a „védelmében részesített” –  megkísérelték elfogni a felforgató idegeneket, de azok minden alkalommal könnyedén kitértek a rájuk támadó térhajók elől és másutt, másik űrvárosnál kezdték elölről a Társaság hergelését.

   Végül a Társaság még azzal is megpróbálkozott, hogy a bosszantó naszádok mögé vezényelte valamelyik hordozóját, hogy annak vadászaival fogja el, vagy likvidálja a felforgatók térhajóit. Hamarosan az Ares is részt vett egy ilyen bevetésen New Africa mellett. És persze az ő vadászaiknak sem volt több sikerük, mint a többi hasonló egységnek. Még messze, lőtávolon kívül voltak céljuktól, amikor a naszád legénysége észrevette őket és könnyedén meg tudott szökni előlük.

   Így végül csak annyi eredménye lett a nagy felhajtásnak, hogy az Ares legénysége New Africa helyi hálózatáról hallhatta először a SOL Társaság nyílt háborút meghirdető kiáltványát:

   „Nem ülhetünk tovább ölbe tett kézzel, miközben a Világkormány tétlenül várja a gyilkos rablóit védelmező Szövetség válaszát saját naiv tárgyalási javaslataira, tudomást sem véve a SOL Társaság lejáratásával próbálkozó szövetségi ügynökök ténykedéséről. De a jogosan felháborodott emberek követelésére hallgatva a SOL Társaság felkészült, hogy bármi áron igazságot szolgáltasson az áldozatoknak és hozzátartozóiknak. Ha kell a saját biztonsági egységeinkkel hurcoltatjuk bíróság elé a gyilkosokat és megbízóikat! Nem fogjuk megvárni, míg végül a Világkormány is kénytelen lesz belátni, hogy gyilkosokkal nem lehet egyezkedni!”

   Az Ares és a védelmére rendelt kötelék két teljes hétig vesztegelt New Africa mellett, mielőtt első igazi, harci bevetésére indulhatott volna. A tervek szerint először a cirkálók fedezete alatt egy naszádokkal bedokkoló rohamosztag elfoglalta volna a Mole-687-et, kiiktatva ezzel a Szövetség egyik fontos bányaállomását. Az akció második felében aztán a kötelék magát a Szövetség Druzsba űrvárosát vette volna blokád alá. De alig érkeztek meg a Mole-687-hez, rá kellett döbbenniük, hogy valaki végzetesen alábecsülte a Szövetség erejét és felkészültségét!

   Az aszteroidák közül öt idegen térhajó bukkant fel, hogy tüzet nyisson az Ares-re és cirkálóira. És nem holmi sebtében felfegyverzett teherhajók keltek az állomás védelmére, hanem igazi cirkálók! De még milyen cirkálók! Az egész megjelenésüket uraló, az orrukra telepített négyes nehézfegyvereikkel már akkor elérték a SOL Társaság hajóit, amikor azok még lőtávolon kívül tudták magukat!

   Amint bemérték az idegen térhajókat, az Ares kötelékének élén haladó cirkáló nagy bátran azonnal támadásra lendült. De ezzel csak annyit ért el, hogy magára vonta az öt szövetségi hajó tüzét. Lelkesedését  – a pajzsával együtt –  percek alatt elsöpörték ellenség összehangolt sortüzei. Hamarosan tucatnyi lékkel a törzsében volt kénytelen elfordulni a céljától és visszavonulni, még mielőtt a fegyvereivel egyáltalán elérhette volna ellenségeit.

   Az Ares kapitánya nem tehetett mást, közelebb rendelte a kísérőket féltett hordozójához, hogy egymást átfedő pajzsaik védelmében közelebb juthassanak az ellenséges kötelékhez. Közben bevetésre vezényelte a vadászait, remélve, hogy tömeges támadásuk elvonja a szövetségi cirkálók figyelmét és talán meg is gyengítheti a védelmüket.

   Az Ares-t elhagyva Clara harci helyzetbe fordította gépe vezérsíkjait és elfoglalta helyét a támadó kötelékben. Messze előttük, az aszteroidák mellett időről időre felvillantak a szövetségi cirkálók négyes sortüzeket leadó nehézfegyverei. Egyelőre a Társaság nagy hajóit tartották tűz alatt, és Clarat  – szégyen, vagy sem –  ez őszinte örömmel töltötte el. Nem nagyon vágyott megtudni, hogy egy vadászgépet is el tudnának-e találni abból az irdatlan messzeségből. Igyekezett minél kevesebbet gondolni olyan apróságokra, hogy mit művelhetne egy találat az ő aprócska gépével, ha a Python cirkálónak is ki kellett válnia a hadrendből néhány célba találó sortűz után.

   Egyszerre csak hatalmas robbanás fénye ragyogta be a pilótafülkét Clara körül. Hátrafordulva a lány döbbenten látta, amint az Ares egyik kísérő cirkálójának törzse előbb kettőbe roppant, majd üzemanyagtartályainak sorozatos detonációi teljesen darabokra tépték. A leszakadó, pörögve távolodó roncsok egy része a szomszédos térhajók pajzsaiba ütközött, folyamatos irizálásra késztetve azokat. Aztán egy vakító villanással a cirkáló reaktora is felrobbant.

   Clara félig vakon igyekezett kipislogni káprázó szemeiből a könnyeket. Hiába sötétedett el a váratlan fényre a pilótafülke és a sisak üvege is, a villanástól még együtt sem tudták teljesen megóvni. Percekbe telt, mire ismét pontosan látta maga előtt a műszereket. Közben egyre a Társaság hírszerzőit átkozta, akik nem vették észre, hogy a Szövetség vadonatúj flottát épít, és pokoli erejű fegyvereket fejleszt. Hogy lehettek olyan ostobák és vakok, hogy nem tudtak a nyomára jutni egy ilyen méretű hajóépítési programnak? Eszébe sem jutott, hogy a SOL Társaságnak is sikerült évek óta titokban tartani saját flottáját és hajógyárait. Csak a düh pörgött benne, amiért a hírszerzők hagyták őket tudatlanul, fejjel rohanni a falnak.

   Aztán valami egészen más vonta magára a lány figyelmét. Balra előtte az egyik vadászgép minden figyelmeztetés nélkül pörögve kivált a kötelékből. Clara meglepetten kereste a váratlan manőver okát, amikor jobb oldali szomszédja hirtelen darabokra szakadt, nagy halom izzó törmelékkel szórva meg a lány energiapajzsát.

   –Hammer század! Növeljék a távközt!  –harsant a sisakban a repülésirányító parancsa.  –Az ellenség tűz alá vette a köteléket!

   Clara legszívesebben nem a távközt növelte, hanem az egész alakzatot maga mögött hagyta volna, ha teheti. Egy szeszélyesen manőverező vadászt aligha találnának el a szövetségi cirkálók nehézlövegei. A merev alakzatban viszont csak idő kérdése, hogy mikor lövik ki őt is. A vállai közé húzott fejjel, hideg verejtéket gyöngyöző homlokkal leste, meddig tart ki a szerencséje. De feleslegesen aggódott, már nem érte több találat a Hammer századot, míg az ellenséges cirkálók közelébe jutottak.

   Az igazi tánc persze csak akkor kezdődött, amikor a vadászok betörtek a szövetségi hajók közé és rárontottak kijelölt céljaikra. Clara a század első gépeit követve a tatja felől csapott le az egyik cirkálóra. Ritával párban megsorozták lézereikkel a nagy hajót, a hajtóműveitől az orrára épített nehézfegyver négy egybekapcsolt hengeréig. Amikor már csak félszáz méterre voltak a cirkálótól, kilőttek rá egy-egy rakétát is, egy lövegtoronyra irányozva lövedékeiket. Aztán abban bízva húzták fel gépeiket, hogy a mindenfelől záporozó elhárító tűz nem találja el őket.

   A bukófordulót követő második támadással Clara a cirkáló közepét vette célba. Rávitte a céljelet a rakétákkal felrobbantott lövegtorony roncsára, és lőni kezdte a lézereivel. Amint a nagy hajó pajzsa irizálni kezdett a találatoktól, oldalra mozdult a lány gépe elől. Megpróbált kitérni kínzói elől, de Clara második rakétája is átjutott a pajzsán és méretes lyukat tépett robbanásával a cirkáló burkolatába. Rita pompásan leutánozta Clara manőverét és lövését is, alig vétve el a szövetségi hajó oldalán tátongó rést.

   A cirkálók valóságos pergőtüzet zúdítottak a vadászokra, hogy távol tartsák őket. A kis gépek azonban makacs elszántsággal rohamoztak újra, meg újra. Lézereikkel és rakétáikkal ostromolták a cirkálók pajzsait és a közelről kilőtt rakéták egy része át is hatolt a szövetségi hajók védő erőterein. A közvetlen találatok miatt kénytelenek voltak sorra eltérni eredeti irányuktól, félelmetes nehézfegyvereiket is elfordítva a Társaság nagy hajóiról, melyek így végre közelebb nyomulhattak ellenfeleikhez.

   Clara negyedik rohamával felülről, az orra felől támadta a megtépázott szövetségi cirkálót. Vadul végigsorozta a nagy hajó pajzsát, közben máris élesítve a következő rakétát, mellyel az ellenséges térhajó valamelyik hajtóművét akarta eltalálni. Alatta hirtelen vagy tucatnyi helyen kezdett irizálni a nagy cirkáló pajzsa. Clara gyakorlott szeme azonnal látta, hogy az ő lézereinél sokkal erősebb lövegek vették tűz alá a célpontját. Azonnal elfordult, hogy a szövetségi hajó mögött keressen menedéket a Társaság lőtávolba ért hajóinak nehéz lézerei elől.

   Lent, a szövetségi cirkáló pajzsa egy pillanat alatt összeomlott. A következő sortűz a védtelen hajótestet érte, hatalmas lékeket szakítva páncélzatába és kisebb-nagyobb roncsokat tépve le róla. A lövedékek módjára szerterepülő roncsok egyike éppen akkor találta telibe Clara gépének motorját, amikor a már biztonságban hitte magát az ellenséges hajó árnyékában.

   Az ütközés erejétől Clara vadászgépe bucskázva forogni kezdett és az aszteroidák felé sodródott. A lány azonnal lecsapott a kapcsolókra, hogy megfékezze a fülke esztelen pörgését, de a kormányfúvókák legalább egyharmada elpusztult a fő hajtóművel együtt. Hosszú percekbe telt, mire sikerült némileg stabilizálnia ronccsá lett gépének mozgását.

   Közben elérte az első aszteroidákat. Nem volt szüksége komputerre, hogy pontosan lássa azt a hatalmas sziklát, melybe másodpercekkel később, hatalmas porfelhőt kavarva becsapódott.