Itt az ideje kedves Olvasóm, hogy magukra hagyjuk hajónaplóm megsárgult lapjait.
Isla Ballena-t természetesen még azon a napon elfoglaltuk. De a támadás hős vezetője, sir Roger Burley a két lábával fizetett ezért a diadalért. Nem kivánom ide idézni a fiatal nemes embertelen szenvedéseit, amikor egy felcser temérdek rum belediktálása után levágta tépett, roncsolt végtagjait. De azt a sikotozó, és gyülölködő kirohanást sincs kedvem leírni, melyet lady Susanne Burley intézett ellenem, amikor három héttel később hazatértünk Highrock-ba. Engem vádolt férje állapotáért. Azt állította, szándékosan húztam el az erőd ostromát és hagytam magára sir Rogert, mert magamnak akartam minden dicsőséget.
Május derekára véget ért a háború a franciák, és nyár végére a spanyolok ellen is. Anglia megszerezte, és meg is tartotta az Archipelagok nagyobbik részét. Sem a spanyoloknak, sem a franciáknak nem maradt elég erejük, hogy akár csak megpróbálhattak volna visszavágni.
Sir Gritstone is megtartotta a szavát. Leveleiben minden tettemről részletesen beszámolt Jakab királynak. És augusztusban megjött királyunk elismerő levele, melyben sürgősen Londoba rendelt, hogy személyesen jutalmazhasson meg.
A nagy útra természetesen a Sea’s Lord fedélzetén indultam. És természetesen velem tartott a feleségem is. Mert július első vasárnapján nőül vettem az én Annácskámat, akit maga sir Gritston vezetett apjaként hozzám a templomban. Egyszerű privateerként hagytam el az Archipelagokat. De az év végére sir Nicolas Sharpként, mint Highrock bárója és kormányzója tértem vissza. Jakab királyunk a háborúban tanúsított érdemeim elismeréséül lovaggá ütött és hűséges szolgálatom jutalmául Highrock kormányzójává tett.
Mire hazatértem a városomba, sir Alexander Gritstone elhagyta Highrock-ot és visszatért Europába. Magával vitte a tolószékbe kényszerült sir Roger Burley-t és családját is. De magával vitte a szigetet addig védelmező flottáját is.
Bevallom Neked, nyájas Olvasóm, igen nehezen tanultam bele a város vezetésébe. Nagyon más volt egy egész várost irányitani, mint az én Sea’s Lord-omat. De bármilyen lassan és nehezen ment is, azért csak beletanultam. Nagy segitségemre voltak Christopher Hawk, és a még Erzsébet királynőnk által lázadásért száműzött ifjú nemes, Jeremy McMellon tanácsai. Jeremy-t hamarosan a titkárommá fogadtam. Segítségükkel egy év sem kellett, és újjászerveztem Highrock védelmét és a városi őrséget. A sziget belsejében új farmok épitéséhez segítettem azokat a highrock-iakat és új bevándorlókat, akik hajlandóak voltak keményen dolgozni és időben megfizetni tisztes kölcsöneimet.
A harmadik év végére Adam Stockton mester befejezte az árvaház és a mellette álló iskola épitését. Sajnos az árvaház hamarabb megtelt kis lakókkal, mint azt gondoltam volna. De az alapitvány és az árvaházhoz kapcsolt farmok pompásan tették a dolgukat, és a highrock-i árvák semmiben sem szenvedtek hiányt.
Adam Stockton eredetileg az épitkezés befejeztével azonnal vissza akart térni Europába. De amikor megbíztam a szegényház és egy kórház megtervezésével és felépítésével, melyekhez már az előző évben megvásároltam a szükséges telkeket, mégis a szigeten maradt. Akkor még nem tudta, hogy végleg letelepedett nálunk.
A rákövetkező évben Olaf Ulsson és a felesége, Carla látogattak el hozzánk Highrock-ba. Amióta összeházasodtak, Olaf mindig is szeretett volna valami tisztességes helyen letelepedni. Először arra gondolt, hogy kocsmát nyit Highrock-ban, de végül letett a tervéről. Inkább betársult a Kövér Vaddisznóba, és mellette vásárolt egy birtokot a városon kívül. Oda telepített bérlőivel szőlőt kezdett termeszttetni. Néhány éven belül Olaf olcsó és finom bora lett az egyik legkelendőbb ital Highrock fogadójában.
Attól kezdve, hogy betársult a fogadóba, Olaf, a nagy mesélő lett a Kövér Vaddisznó legfőbb vonzereje. Estéről estére igen sokan csak azért ültek be az ivóba, hogy néhány korsó sör, vagy éppen egy flaska bor mellett meghallgassák legújabb történeteit. Talán ez is hozzájárult, hogy Jeremy Windem hamarosan a fiához költözött Redmond szigetére, egészen Olafnak hagyva a forgalmas tavernát. Tulajdonosként Olaf első dolga volt, hogy megpróbálta átnevezni a fogadót Vén Piratra, de a hagyományokkal bizony még ő sem bírt. Highrock népe– a lassan pocakot eresztő Olaf nagy bánatára –mind a mai napig csak Kövér Vaddisznónak nevezi a felkapott tavernát.
De nem csak a városom gyarapodott! Az árvaház avatásának nyarán megszületett az első fiam, Peter. Felnövekedvén az én példámat követve elvégezte a tengerészeti akadémiát, s időközben a királyi flotta egyik sorhajójának, a Bellerophon-nak a kapitánya lett. Két évvel később jött Malcolm, aki oly kevéssé hasonlít nagyapjára, hogy hamarosan professzor lesz belőle Cambridge-ben, ahol a tanulmányait is végezte. Másfél év múlva született Mary, aki tavaly hozzáment egy John Goodville nevű kenti katonatiszthez, s férjével Angliába költözött. Újabb két év múltán érkezett Roger, aki a kereskedéshez érez kedvet. Gyakornokként beállt dolgozni Christopher Hawk irodájába. Ha megszerezte a szükséges tapasztalatokat, saját vállalatot akar alapítani. Rajta kívül már csak a legkisebb fiunk, David maradt velünk Highrock-ban. De ő pont olyan, mint a nagyapja lehetett egykor. Erős, akaratos és fékezhetetlen. Már most vonzza a tenger, de hallani sem akar a Flottáról. És én már most félek tőle, hogy egyszer majd útrakel és ő is elhagy bennünket, ahogyan én is elhagytam ifjonti fejjel a szülői házat a távoli tengerekért, s kalandokért.
Ezt az életet, a családom boldogságát és a virágzó Highrock-ot irigyli tőlem az ifjú Peter Burley, kedves Olvasóm! Valahol mélyen persze megértem a fiatal lordot. Tudom, nehéz egy ifjú embernek, aki ráadásul lordnak született, azzal a tudattal élni, hogy a nagyapját felségárulásért letartóztatták, és csaknem ki is végezték. Peter Burley alig múlt három éves, amikor édesapja, a megnyomorodott sir Roger Burley nem tudta elviselni tovább a tolószékét és egy golyóval tett pontot az élete végére. Attól kezdve lady Burley minden irántam érzett gyűlöletét igyekezett beleplántálni egyetlen fiába. Ebben nagy segitségére volt a börtönből végül királyi kegyelemmel szabaduló, ám minden vagyonától megfosztott sir Samuel Mortons is, aki élete tönkretevőjét látta, s láttatta unokájával is bennem.
De az igazságon sem sir Burley vádaskodásai, sem két éve elhunyt nagyapjának elferdített történetei nem változtatnak. Ahogyan azon sem, hogy az eltelt harminc évben Highrock egyre virult és gazdagodott a vezetésem alatt. És nem lesz ez másként ezután sem, amíg élek és vezethetem kedves városomat!