1. fejezet

   A fal mellett hever� rabok t�bbs�ge m�r a z�r cs�rg�s�re, �s a t�ml�c ajtaj�nak f�jdalmas nyikorg�s�ra felriadt. A f�kly�kkal beront� �r�k m�gis �breszt�t ord�tva rugdost�k a l�bukat, nehogy valamelyik el�t�lt le tal�lja k�sni a reggelit. Shoma az els�k k�z�tt t�p�szkodott fel �s siet�sen be is �llt a sorba, hogy elker�lje a katon�k sz�v�lyesnek aligha mondhat� noszogat�s�t. M�g az �tel�re v�rva az ajt� fel� araszolt, a r�ragadt szalmasz�lakat s�p�rgette jobb napokat is l�tott zek�j�r�l. Azt�n amint a szak�cs  – a mer�kanalat hangosan a csajk�j�hoz koppantva –  kim�rte az adagj�t, m�r iszkolt is vissza az este birtokba vett sarokba. H�t�t a falnak vetette, fej�t szinte beledugta a kotl�ba, �s sietve merte befel� a kev�ske h�ssal elkevert k�s�t. A haj�fen�kben t�lt�tt k�t h�t alatt megtanulta, hogy nem ennie kell, hanem zab�lnia. Ahogyan azt is sz� szerint a fej�be vert�k, hogy itt nincs egy�tt�rz�s �s nincs k�m�let. Az els� napokban, mikor azt hitte, a gyomra szakad ki a tengeri betegs�gt�l, fegyenct�rsai gondolkod�s n�lk�l ragadt�k el �s falt�k fel az �tel�t, itt�k meg a viz�t. Ha nem Vashdar k�lv�ros�ban n�tt volna fel, tal�n t�l sem �li az utat. De �gy betegen is �k�llel v�dte meg a juss�t, s hogy el�g ereje legyen hozz�, az �lland� �klendez�s dac�ra is mindent felfalt, amit el�je tettek.

   Vashdar! Milyen gyorsan �s milyen messze is t�nt a f�v�ros zajos forgataga! Pedig csak h�rom h�napja t�rt�nt, hogy Zagon, az a nagydarab goriszti �szrevette, mikor Shoma csalni pr�b�lt a kock�val! Persze visszak�vetelte a p�nz�t, �s � k�nytelen volt fizetni, hiszen a termetes hegyvid�ki k�nnyed�n kibelezhette volna. A vit�jukra azonban m�sok is felfigyeltek. Olyanok, akiknek Shoma igen sok arany�t nyerte el kor�bban. Szerencs�re el�bb egym�ssal t�rgyalt�k meg az esem�nyeket. Mire el�g sokan lettek a bossz��ll�shoz �s kell�en bele is hergelt�k magukat, beesteledett. Addigra Shoma mag�hoz vette az ersz�ny�t, �s sietve elhagyta Vashdart.

   Azok a fegyencek, akik utols�k�nt kapt�k meg az �tel�ket, m�g a reggeli fel�n�l tartottak csak, amikor a t�ml�c ajtaj�n t�lr�l valaki n�v szerint sz�l�tani kezdte a rabokat. Amint kiment valaki, kis ideig l�nccs�rg�s, meg kalap�l�s hallatszott, majd h�vt�k a k�vetkez�t. Shoma k�z�ny�sen v�rta, hogy r� ker�lj�n a sor. H�t�t a falnak vetve, t�rd�t �tkarolva kuporgott a t�ml�c sark�ban, a maga al� kotort szalm�n, m�g meg nem hallotta a nev�t. Akkor odaballagott az ajt�hoz, �toldalazott a k�t �r k�z�tt, azt�n meglepetten megtorpant.

   A t�ml�c el�tti helyis�gben a kisz�l�tott rabokat egyik kez�kre bilincset verve, p�rj�val egy hossz� l�ncra f�zt�k. Shom�nak �ppen a jobb kez�re ker�lt a b�kly�, s egy nyeszlett alakkal a hatodik p�rt alkott�k a sorban. Azt�n megint v�rniuk kellett, mert egy j� �r�ba is beletelt, m�g mind a huszon�t fegyencet, meg a szomsz�d cell�ba z�rt hat asszonyt is felf�zt�k a l�ncra. Amikor a kov�cs az utols� bilincsbe is belekalap�lta a szeget, az �r�k kiterelt�k a rabokat az er�d udvar�ra. A l�nc egyik v�g�t az ott v�rakoz� �t megrakott szek�r egyik�hez r�gz�tett�k �s elind�tott�k a menetet.

   Az �r�kt�l k�zrefogott kis karav�n el�bb a k�vezett utc�kon vonult v�gig, majd az �szaki kapun �t elhagyta a v�rost. �vsz�zados f�k alatt ballagtak a szek�r ut�n, hegynek fel, v�lgybe le. N�ha rendezett tany�k mellett haladtak el, m�skor patakokon, foly�kon �t�vel� hidakon keltek �t. A katon�k besz�lgetve k�s�rt�k a rabokat, l�tni val�an meg sem fordult a fej�kben, hogy b�rki is megsz�khetne a csapatb�l. Nem hajszolt�k a l�ncra vert el�t�lteket, de pihen�t sem engedtek nekik. �r�kon �t tapodt�k egyenletes temp�ban az �t por�t, m�g d�l t�jban egy fogad�hoz nem �rtek.

   A transzport kapit�nya, aki l�h�ton vezette kis karav�nj�t, mag�t�l �rtet�d�en fordult be a kapun. A menet �rkez�s�nek cs�rg�s-z�rg�s�re vagy harminc vend�g �s alkalmazott sereglett el� az �rny�kokb�l, �s az iv�b�l. Megb�mult�k a szekereket, a l�ncra f�z�tt fegyenceket, �s a katon�kat. Akadt k�zt�k, aki len�z� megjegyz�st tett a foglyokra. Volt, aki csak megvet�en k�p�tt egyet. A t�bbs�g azonban sz�tlanul n�zte, amint bevonultak az udvarra.

   – H�! Ti ketten!  – ki�ltott oda a kapit�ny k�t mez�tl�bas sihedernek.  – �t garast kaptok fejenk�nt, ha megitatj�tok a lovainkat �s vizet mertek a raboknak!

   A borraval� �g�ret�re a k�t suhanc k�szs�gesen ugrott, s m�r nyikorgott is szorgos kez�k alatt a k�t g�mje, fr�csk�lt v�dreikb�l a v�ly�ba z�d�tott v�z. A kapit�ny k�zben lek�sz�l�dott a nyeregb�l, kijel�lte az �rs�get, azt�n a t�bbi katon�val bevonult az iv�ba, hogy egy kis borral �bl�ts�k le az �t por�t.

   A rabokat persze nem oldott�k le a l�ncr�l, de a kocsis el�g k�zel �llt szeker�vel a v�ly�hoz, hogy valamennyien el�rhess�k. Shoma el�bb nagyot ivott a friss v�zb�l, azt�n mark�val b�ven mert a fej�re is, hogy kicsit leh�tse mag�t a hossz� gyalogl�s ut�n. V�g�l letelepedett a szek�r �s a v�ly� k�z� pihenni, �s n�zel�dni kezdett.

   Emeletes, nagy h�z volt a fogad�. T�gas udvarral, t�bb kocsisz�nnel, nagy kar�mmal a fuvarosok lovainak. Meg k�ttal �s hossz� v�ly�val, ahol a fegyencek pancsolva mosakodtak. Csaknem olyan volt, mint a saenori fogad�. Az is az �tutaz� fuvarosok �s keresked�k kedv��rt �p�lt az orsz�g�t mellett. Vashdart elhagyva Shoma megteleped�sre igen alkalmasnak tal�lta a kis falut a nagy fogad�j�val. Saenorban csend volt, �s nyugalom. Az iv�ban pedig mindig akadt el�g idegen  – n�ha egy-egy falubeli is –, akik borg�z�s fejjel k�nnyen belementek egy kis kock�z�sba, �s mire �szbe kaptak, �pp eleget vesz�tettek, hogy Shoma meg�lhessen a nyerem�ny�b�l. Alig k�t nap alatt siker�lt egy olcs� �s k�nyelmes kis h�zat is tal�lnia mag�nak, s �gy t�nt, m�gsem hagyta el eg�szen a szerencs�je.

   Minden pomp�san alakult. Csak Sheira ne lett volna! De ott lakott Shoma szomsz�dj�ban. Mosolyg�s volt �s kedves, no meg �szbont�an csinos. �s nagyon odaad�! �s nem mell�kesen f�rjes asszony! Ez persze a legkev�sb� sem zavarta Shom�t. Sheira f�rje, Valoren, ugyanis igen kisz�m�that�an viselkedett. Minden h�tv�g�n elj�rt a fogad�ba, a bar�taival besz�lgetni �s mell�kesen minden alkalommal alaposan le is itta mag�t. Csak hajnalban vet�d�tt haza, r�szegen v�giggajdolva az utc�t. Am�g Valoren az iv�ban sz�rakozott, Shoma pomp�san elt�lthette az id�t csinos szomsz�dasszony�val. Eg�szen addig, m�g a szomsz�d egy este teljesen v�ratlanul kor�bban hagyta ott az iv�cimbor�it. J�val �jf�l el�tt t�rt haza, r�ad�sul messze hangz� �nekl�s�t is mell�zte. �s persze rajtakapta Shom�t a feles�ge �gy�ban!

   Nem volt teljesen j�zan, �gy aligha �rthatott volna Shom�nak. De Valoren nem is igaz�n verekedni akart, hanem ord�tani kezdett! Percek alatt tucatnyi falubelit cs�d�tett �ssze, k�zt�k a bar�tait, akik k�szs�gesen a kockar�z�, cs�b�t� gazember nyom�ba eredtek. Hamarosan be is ker�tett�k Shom�t, aki v�gs� k�ts�gbe es�s�ben elragadta egyik �ld�z�je f�kly�j�t �s feldobta a legk�zelebbi h�z tetej�re.

   A szalmatet�t elbor�t� t�z a saenoriakt�l megszabad�totta ugyan, de fel is riasztotta a faluban pihen� �rj�rat katon�it. A f�lig vakon menek�l� Shoma szinte a hadfiak karj�ba szaladt. A katon�k azonnal lefogt�k �s m�snap bilincsbe verve vitt�k Yasnogardba, ahol gy�jtogat�s�rt, meg a kockaj�t�kban val� csal�s�rt kellett felelnie. A b�r�nak valami nagyon siet�s dolga lehetett, mert �ppen csak meghallgatta a v�dat, �tolvasta a tan�k lejegyzett vallom�sait, �s m�r mondta is az �t�letet. Az ath’umo-v�lgyi Kol�ni�ra k�ldte Shom�t, sz�m�zve a birodalomb�l, de m�g a kontinensr�l is. A v�rosi �rs�g katon�i a b�r� h�z�b�l egyenesen a kik�t�be k�s�rt�k az el�t�ltet. Alig egy �r�val a Kholnysba tart� haj� indul�sa el�tt l�kt�k a t�bbi sz�m�z�tt k�z� a haj�fen�kbe.

   A fogad�b�l tov�bb indulva a fegyencek menete lassan maga m�g�tt hagyta a tany�kat. El�bb �szakra tartottak, majd keletnek, v�g�l sz�les �vben d�l fel� fordultak. De k�zben folyv�st egyre feljebb kapaszkodtak a szigetet kett�oszt� hegys�g erd�vel ben�tt v�ll�n. Nem voltak ezek igazi, havas ormokkal koron�zott b�rcek, n�hol m�gis szikl�s hegyoldalakba volt bev�sve az �t, m�skor meg sz�k kanyonok fenek�n kanyargott. A patakok sem szel�den cs�rgedeztek m�r a hidak alatt, hanem feh�r tajt�kot verve z�dultak al� medr�kben.

   Az egym�st k�vet� emelked�k hamar kif�rasztott�k a tengeri utaz�s alatt legyeng�lt, a gyalogl�st�l elszokott rabokat. F�leg a l�nc v�g�n vonszol�d� asszonyokat. A transzport kapit�nya m�gsem miattuk rendelt el �jabb pihen�t, alig k�t �r�val a fogad� elhagy�sa ut�n. Katon�it, �s f�leg a szekerek el� fogott lovakat akarta k�m�lni, amikor meg�ll�totta a menetet az egyik oldalv�lgy bej�rat�n�l.

   A szekerek leh�z�dtak az �tr�l, mintha bizony b�rmif�le forgalmat is akad�lyoztak volna, ha ott �lnak meg, ahol a kapit�ny parancsa �rte �ket. A lovak fej�re felker�ltek a zabos tariszny�k. Az el�rel�t�bb katon�k el�vett�k a fogad�ban borral felt�lt�tt kulacsukat. A t�bbiek k�nytelenek voltak a rabokkal osztozni az egyik kocsin �ll� kis hord�nyi v�zen. Azt�n egy f�l �r�t h�s�ltek a v�lgyben �ll� �si romok t�v�ben.

   Shoma �rdekl�dve m�regette a v�lgyet megt�lt� romokat. Valami hajdani, ismeretlen n�p h�zaib�l maradt csorba falak voltak, melyeket j�r�szt ben�tt m�r az erd�. Az �szak fel� elny�l� v�lgy k�zep�n s�rk�nyfejekkel d�sz�tett l�pcs�s oldal� piramis magasodott a f�k f�l�. Shoma megpr�b�lta kital�lni, mif�le n�p �p�thetett ilyen massz�v, ablaktalan h�zakat �s k�l�n�s templomot. Mif�le isteneket im�dhattak a piramis cs�cs�n �ll� szent�lyben? Milyen lehetett a v�rosuk? Hov� �s mi�rt t�ntek el olyan nyomtalanul, hogy m�g a nev�k sem maradt fenn? J�l elsz�rakozott a tal�lgat�ssal, de a kapit�ny �jabb parancsa hamarabb vetett v�get a j�t�k�nak, mint szerette volna. Megint be kellett �llnia a szek�r m�g� �s felvenni a l�nc dikt�lta ritmust.

   K�s� d�lut�n, �jabb k�t�r�nyi kimer�t� kapaszkod�s ut�n a transzport v�gre el�rte az Ath’umo-v�lgybe vezet� h�g�t. Egy �gbeny�l� szikl�t megker�lve hirtelen ott volt el�tt�k a h�g� szorosa, �s a Lor Andon er�d l�r�sekt�l csipk�zett fala, mely elz�rta a v�lgybe vezet� utat. K�zeledt�kre a kaputoronyban k�rtsz� harsant, �s mire menet�k a fal al� �rkezett, sz�lesen �s�tva felt�rult el�tt�k a nagy, vasalt kapu.

   A szekerek �td�b�r�gtek a kapubolt alatt, �s felsorakoztak az udvar jobb oldal�n, ahov� a hely�rs�g katon�i ir�ny�tott�k �ket. Az er�d parancsnoka d�szes v�rtj�ben z�r�gve, s csod�s k�k k�peny�t lobogtatva kir�lyi fens�gk�nt vonult le a l�pcs�n. Kegyesen meghallgatta a transzport kapit�ny�nak jelent�s�t, majd akkur�tusan megsz�molta a fegyenceket, nem hi�nyzik-e egy is k�z�l�k. Mindent rendben tal�lva a rabokat az udvar m�sik fel�be tereltette, ahol a v�r tagbaszakadt kov�csa egyenk�nt leverte csukl�jukr�l a bilincset.

   A Lor Andon er�d t�ml�ce, ahov� �jszak�ra bez�rt�k a fegyenceket, m�g egy fokkal ridegebb, k�nyelmetlenebb �s f�leg hidegebb volt, mint a v�rosi, ahonn�t reggel elindultak. Nem csoda, hogy a rabok f�z�s �llatok m�dj�ra valamennyien az egyik sarokba h�z�dtak, egym�st pr�b�lva melengetni. Vacogva �dv�z�lt�k a nap els� sugarait, no meg a reggelit, amit �reik sietve m�rtek ki nekik. B�rmilyen �hesek voltak, el�bb elg�mberedett kez�ket melengett�k a csajk�juk oldal�n, miel�tt befalt�k volna az �telt. De az el�z� napihoz hasonlatos k�sa bizony sem k�v�l, sem bel�l nem tudta el�gg� felmeleg�teni �ket, �s el�zni az �jszaka hideg�t.

   Egyesek m�g be sem fejezt�k az ev�st, amikor az �r�k elkezdt�k kiterelni a rabokat az udvarra. Odakint legal�bb f�lsz�z fegyveres �llt sorfalat k�toldalt, eg�szen az er�d d�li kapuj�ig. A falak gyilokj�r�in tucatsz�m sorakoztak az �j�szok, fegyver�k h�rj�ra illesztett ny�lvessz�vel figyelve a fegyenceket. Az el�t�ltek m�g a hideggel voltak elfoglalva, a g�nceiket pr�b�lt�k �sszeh�zkodni, s mire �szbe kaphattak volna, m�r az er�d�n k�v�l tal�lt�k magukat. T�tov�n k�r�lpillogtak, azt�n r�m�lt d�bbenettel torpantak meg.

   Valamennyien hallottak m�r t�lz� h�reket, val�s�gos legend�kat az Ath’umo-v�lgyet k�r�lz�r� t�zgy�r�r�l. De eg�szen m�s volt hallani a r�miszt� elbesz�l�seket, mint l�tni, hogy tizen�t-h�szl�p�snyire az er�d fal�t�l, a v�lgy m�ly�be vezet� meredek �t kezdet�n�l nagy l�nggal �g a kop�r f�ld, a homok �s a szikl�k! Amint r�m�lten elhallgattak, m�g a t�z huhogva z�g� ropog�s�t is hallani lehetett. Mintha erd�t�z tombolt volna el�tt�k, pedig r�g nem volt m�r ott egyetlen sz�l f� sem, nemhogy f�k! Tan�cstalanul toporogtak, hiszen �ket a l�ngokon t�li v�lgybe sz�m�zt�k. De azon a l�ngfalon senki sem juthatott �t �lve!

   – Sz�m�z�ttek!  – sz�lalt meg az er�d parancsnoka, aki eddig a kapu mellett v�rakozott.  – B�neitek�rt Lomyra kitasz�tott benneteket mag�b�l. Mikor kil�ptetek ezen a kapun, a birodalmat is elhagyt�tok. Mostant�l ott, a v�lgyben van az otthonotok. A t�z�n t�l. Miel�tt elindultok, k�t tan�csot adhatok nektek �traval�ul. Takarj�tok el az arcotokat �s kezeteket, hogy meg�vj�tok a l�ngokt�l! �s FUSSATOK!! Ahogyan a l�batok b�rja! A t�z �ltal�ban csak harmincl�p�snyi sz�les. Aki el�g gyorsan fut, �lve jut le a v�lgybe. Aki k�slekedik, vagy elv�ti az utat, az �let�vel fizet! Most menjetek!

   A l�ngol� f�ld l�tv�ny�t�l sokkolt el�t�ltek egy percre eln�multak. Azt�n zajosan tiltakozni kezdtek. Mind egyszerre kiab�ltak. Azt bizonygatt�k, hogy a kapit�ny a hal�lba akarja k�ldeni �ket. Hogy azt a l�ngtengert senki sem �lheti t�l. K�ny�r�gtek, hogy visszat�rhessenek az er�dbe.

   Shoma semmivel sem b�zott jobban a kapit�nyban, mint a t�bbi fegyenc. De miel�tt kiab�lni, vagy k�ny�r�gni kezdett volna, k�r�ln�zett. J�l l�tta, hogy a katon�k t�m�r pajzsfalukkal �s el�reszegezett l�ndzs�ikkal teljesen elz�rt�k a sz�m�z�ttek el�l a kapu ny�l�s�t. A falon sorakoz� �j�szok a l�r�sekn�l �llva, felajzott fegyverrel figyelt�k az alant kiab�l� el�t�lteket.

   A legfontosabb megfigyel�se m�gis az a cs�rl�s szerkezet volt, amely mellett az er�d kapit�nya �llt. Nagy terhek mozgat�s�ra k�sz�lt, hajt�karokkal ell�tott g�pezet volt, alaposan a szikl�khoz r�gz�tve. Dobj�ra k�t�l helyett vaskos ac�ll�nc tekeredett, melynek a v�ge elt�nt valahol a l�ngok k�z�tt. Shoma azonnal r�j�tt, hogy a t�zgy�r� fellobban�sa el�tt semmi sz�ks�g sem lehetett eff�le szerkezetre, amikor a megrakott szekereket m�g lovak, vagy rabszolg�k vonszolhatt�k fel az emelked�n!

   B�r esz�ben sem volt els�k�nt nekiv�gni az �tnak, lassan m�gis kib�jt a zek�j�b�l. M�r tudta, hogy a kapit�ny igazat mondott. Val�ban �t lehet jutni a t�zgy�r�n.

   – Itt nem maradhattok, el�t�ltek!  – v�gta el a sz�m�z�ttek k�ny�rg�s�t az er�d kapit�nya.  – V�lasztanotok kell! Vagy elindultok, vagy az �j�szok lenyilaznak benneteket!

   Felemelt k�zzel jelt adott, mire ny�lz�por szisszent a falr�l. A ny�lvessz�k a sz�m�z�ttek l�b�t�l alig egy l�p�snyire csap�dtak a f�ldbe.

    – Mire v�rtok m�g?!  – ki�ltott r�juk a kapit�ny.  – Itt akartok meghalni?! Fussatok, ostob�k!!

   Az el�t�ltek r�m�lten m�regett�k a l�ngokat, a kapit�nyt, a falon �ll� �j�szokat �s a s�v�t� koppan�sokkal �rkez� nyilakat. Az �j�szok lassan mind h�tr�bb szor�tott�k �ket l�ved�keikkel. Az egyik ny�lvessz� v�g�l odaszegezte egy asszony szokny�j�t a f�ldh�z. A n� ijedt sikolt�ssal szabad�totta ki mag�t. Hirtelen a fej�re csapta a kend�j�t. Belebugyol�lta a fej�t �s a kezeit, azt�n �lesen sikoltozva, nagy lend�lettel a l�ngok k�z� rohant. Pillanatok alatt elt�nt Shoma szeme el�l. Csak l�pteinek kopog�sa hallatszott a k�veken.

   Az asszony siker�t l�tva m�sok is felbuzdultak. Egyik sz�m�z�tt a m�sik ut�n v�gott neki a kock�zatos �tnak. Persze voltak, akik kab�t h�j�n csak a kez�kkel-karjukkal v�dhett�k arcukat a l�ngokt�l. M�gis nekiv�gtak, s ord�tva-sikoltozva futottak bele a t�zfalba.

   Shoma gondosan a fej�re bor�totta a zek�j�t. �sszefogta az arca el�tt, hogy csak egy apr�cska r�sen �t l�sson ki al�la,  azt�n a lejt� sz�l�hez botork�lt. M�ly leveg�t vett, mintha v�z al� akarna mer�lni, �s rohanni kezdett. Hi�ba volt a nagy terv, az arca el�tt t�ncol� r�sen �t semmit sem l�tott az �tb�l. Csak a l�ngok vak�t�an lobog� t�nca kavargott el�tte. Vakt�ban rohant, s egyre azon im�dkozott, nehogy valami k�re l�pjen, vagy egy el�tte halad�ba �tk�zz�n! R�ad�sul p�r l�p�s ut�n r�j�tt, hogy t�l nagy temp�val v�gott neki a lefel� vezet� �tnak. Ha nem akart elesni, egyre gyorsabban kellett volna futnia, de m�r k�ptelen volt r�. R�m�lten �rezte, hogy el�bb-ut�bb el fogja v�teni a l�p�st �s elhasal a lejt�n.

   Alig futott �t rajta a k�ts�gbe ejt� gondolat, amikor l�p�sre lend�l� l�ba egy pillanattal k�s�bb tal�lta meg a talajt, mint kellett volna! Hi�ba akart az egyens�ly��rt cs�polni, karjait fogva tartotta v�delm�l mag�ra tekert zek�je. K�ptelen volt talpon maradni. El�re zuhant, �tbucsk�zott a fej�n �s nyekkenve elter�lt.