3. fejezet

   Reylash meglep�en higgadtan m�rte v�gig a pillanatok alatt v�resre vert Waric-ot �s a t�r�t magatehetetlen ellenfele tork�nak szegez� Shom�t. Megvonta a v�ll�t �s unottan odab�kte:

   – Nekem el�g. De ha neked �gy jobban esik, ak�r el is v�ghatod a tork�t. Persze nem �rt tudnod, hogy m�g ennek a balf�knek is van n�h�ny bar�tja, akik esetleg zokon veszik, ha meg�l�d.

   – Csak akkor �l�k, ha musz�j  – tette el a t�rt Shoma.

   – H�! Vigy�tek ki ezt a barmot a k�thoz, �s moss�tok fel! Azt�n tegyetek az arc�ra valami sebken�cs�t, meg k�t�st!

   Shoma megv�rta, m�g n�gy fegyveres felnyal�bolta �s kivitte-vonszolta m�g mindig eszm�letlen ellenfel�t az ajt�n, azt�n Reylash-hoz fordult:

   – Most m�r felveszel a list�dra?

   – Mi�rt tenn�m? Mi hasznom van nekem abb�l, hogy �sszeverted Waric-ot?

   – Azt mondtad, ha meggy�z�m ezt a gorill�t, …

   – Akkor nem dobatlak ki a Kol�ni�r�l. De verekedni sokan tudnak. Egyesek m�g n�lad is jobban. Sz�val, ha fel akarsz ker�lni a list�ra, akkor pr�b�lj meg igaz�n a hasznomra lenni!

   – Mit kell tennem?

   – Vannak vad�szaink, akik a Kol�ni�n k�v�l �lnek. Az egyik�k h�napok �ta nem hajland� megfizetni az ad�j�t. Ha elhozol egy teherre val� �lelmet Higdint�l ad� fej�ben, a kol�nia fegyveresei k�z� ker�lsz a list�mon!

   – Meglesz! De hol �s mikor kapok hozz� fegyvert?

   – Fegyvert?! Te t�nyleg ennyire bolond vagy? Legy�zted Waric-ot. Azt vett�l el t�le, amit akart�l. Ha be�rted a t�r�vel, ne t�lem k�vetelj m�s fegyvert! Nem vagyok �n kov�cs!

   – Sz�ll�st is ugyan�gy kapok, mint fegyvert?

   – Meg �telt is. Am�g nem vagy rajta a list�n, oldd meg az �leted, ahogyan tudod! Sz�val fogd a cuccod, amit a balekokt�l nyert�l, h�zz el inn�t �s keress magadnak egy helyet a faluban, ahol megalhatsz, �s nem v�gj�k el a torkod!

   Jobb h�j�n Shoma minden frissen nyert holmij�t a zseb�be t�mk�dve, vagy a kez�ben szorongatva ballagott vissza a kocsm�ba. Szeretett volna egy nyugodt, csendes szob�t, egy k�nyelmes �gyat. De sejtette, hogy ehhez az eg�sz, frissen nyert vagyona is kev�s lenne. Abban viszont hamar megegyezett a testes kocsm�rossal, hogy egy ny�lhegy�rt cser�be bef�szkelheti mag�t a t�zhely melletti asztal fal fel�li v�g�hez reggelig. Persze nem volt ez sem nyugodt, sem pihentet� �jszaka. A kocsma vend�geit egy�ltal�n nem �rdekelte, hogy Shoma �ppen aludni pr�b�lt. R�szeg danol�sz�sukkal, zajong�sukkal, asztalt ver� j�kedv�kkel sokszor fel�bresztett�k.

   �gy azt�n Shoma reggel tal�n m�g f�radtabban kelt fel az asztalt�l, mint ahogy este mell� telepedett. Kis�t�lt a kocsm�b�l �s a Kol�nia d�li kapuja fel� indult, ahol a kocsm�ros �tbaigaz�t�sa szerint a kov�csm�helyt tal�lhatta. �t k�zben az egyik f�l cip�t a h�na al� csapta, a m�sikb�l falatokat t�rt �s azokat r�gcs�lta reggeli gyan�nt. Azt hitte, a kalap�l�s zaja messzir�l �tbaigaz�tja majd, de a m�hely olyan csendes volt, hogy majdnem els�t�lt el�tte.

   Dolgozott ugyan a kov�cs, de csak valami apr�s�gon, amit Shoma hangos k�sz�n�s�re azonnal f�lre is dobott. Tekintete m�gsem igaz�n korai l�togat�j�n akadt meg, hanem az imm�r er�sen megfogyatkozott f�l cip�n. �hes kutya-szemmel b�multa, s nagyokat nyelt k�zben. F�l f�llel is alig figyelt az idegen besz�d�re. Csak akkor �l�nk�lt fel, amikor Shoma bejelentette, hogy kardot akar v�s�rolni.

   – Megcsin�lok �n b�rmit, vit�z �r  – k�szs�geskedett, azt�n f�lre tartott fejjel megk�rdezte:  – De nem akarna a kard helyett egy fejsz�t ink�bb?

   – Mi�rt akarn�k �n fejsz�t?

   – Mert kevesebb ac�l kell hozz�, mint egy kardhoz. No meg az nem csak fegyver, de szersz�m is egyben!

   – Nekem csak fegyver kell. Egy j� kard. Mit k�rsz �rte?

   – L�ssuk csak!  –kezdte a mester az ujjain sz�molgatni.  –Hoznod kell a peng�nek val� ac�lt, a kov�csol�shoz szenet, meg a munk�m�rt h�romnapi �telt.

   – �n hozzam az ac�lt is? Neked tal�n nincs el�g hozz�val�d?  – l�pett a munkapadhoz Shoma, szem�gyre v�ve az ott hever� sz�geket, t�r�tt bilincseket �s m�s haszontalannak t�n� vasdarabokat.

   – A kardhoz ac�l kell, vit�z �r, nem ilyen hullad�k.

   – Aj�nlan�k egy �zletet, mester  – kezdett az ujjaival idegesen dobolni a munkapadon Shoma.  – Te �sszeszeded a hozz�val�kat �s k�sz�tesz nekem egy kardot. Ha megkapom, m�snap annyi �telt hozok neked cser�be, amennyit a h�tamon elb�rok!

   A kov�cs homlok�t pillanatok alatt izzadts�gcseppek lept�k el, amint birokra kelt benne a kapzsis�g a j�zan �sszel. El�bb a vend�g�t m�regette, azt�n k�rbe sand�tott a m�helyben. Azt sz�molgatta, nem tudna-e m�gis �sszeszedni elegend� vasat egy gyeng�bb kardhoz. Hi�ba tudta el�re a v�laszt, olyan cs�b�t� volt a rengeteg �tel �g�rete, hogy m�g a nem l�tez� anyagai ut�n is musz�j volt turk�lnia egy darabig. V�g�l lemond�an megr�zta a fej�t:

   – Sajn�lom, uram, de m�r r�g nincsen annyi fegyvernek val� ac�lom.

   – Akkor m�st�l kell fegyvert szereznem  – vonta meg a v�ll�t Shoma, zseb�be s�llyesztve a munkapadr�l elemelt �lkulcsot, amit a mester olyan sietve l�k�tt f�lre az �rkez�sekor.

   A kov�csm�helyb�l Shoma egyenesen a n�h�ny l�p�snyire lev� d�li kapuhoz ballagott. A kij�ratot k�t fegyveres �rizte. Fenn �lltak a kapu felett. A mellv�dre t�maszkodva lelkiismeretesen figyelt�k a falon t�li vil�got, s k�zben elm�ly�lten besz�lgettek. Roppant fontos dologr�l t�rgyalhattak, mert Shom�nak k�tszer is ki�ltania kellett, mire �szrevett�k, hogy kifel� igyekezne. Ha nem is igaz�n k�szs�gesen, de egyik�k v�gre lej�tt az �rhelyr�l �s kinyitott egy ajt�n�l alig nagyobb kij�r�t. Miel�tt kil�pett volna a Kol�ni�r�l, Shoma megk�rdezte az �r�ket, merre keresse Higdin kunyh�j�t. A n�v hallat�n a k�t rosszarc� fick� elkereked� szemekkel n�zett r�, majd v�ratlanul t�madt j�kedvvel egym�sra. Azt�n a visszafojtott r�h�g�st�l pukkadozva igen r�szletesen elmagyar�zt�k az utat a vad�sz h�z�ig.

   Shoma m�r az este sejtette, hogy valami nagyon nincs rendben Higdinnel �s az ad�j�val, mikor Reylash r�b�zta a munk�t. A k�t �r viselked�se csak meger�s�tette rossz el��rzet�t. �ppen ez�rt a Kol�nia elhagy�sa ut�n els� dolga volt megfelel� hossz�s�g� botot faragni egy n�vend�k f�b�l. N�h�ny gyors suhint�ssal, v�d�ssel �s d�f�ssel kipr�b�lta, r��ll-e m�g a keze a forgat�s�ra. Vashdari utcak�ly�kk�nt alaposan megtanulta a k�tkezes hus�ng haszn�lat�t, hiszen m�s fegyverre sok�ig nem telt neki sem.

   Az �r�k �ltal le�rt utat egy j� �ra alatt v�gigj�rva Shoma a Kol�ni�t�l nyugatra tal�lta meg Higdin lakhely�t a t�bbsz�r is el�gaz� v�lgy m�ly�n. Az alapos �tbaigaz�t�snak  – no meg a vad�sz �ltal kitaposott �sv�nynek –  k�sz�nhet�en egyszer sem fordult rossz ir�nyba. M�gis majdnem elment Higdin lakhelye el�tt. Kunyh�t keresett, de csak egy ajt�t tal�lt a sziklafal egyik bem�lyed�s�ben. A massz�van be�p�tett keret, az ajt� m�ves vasal�sa, a teny�rbe simul�ra kov�csolt kilincs, �s f�leg az ajt�ba szerelt dr�ga z�r azt sugallta, hogy mindezt aligha k�sz�thette a vad�sz. Sokkal val�sz�n�bbnek t�nt, hogy Higdin a barlang egy kor�bbi lak�j�t�l �r�k�lte sz�ll�s�t.

   Shoma er�teljesen megkopogtatta az ajt�t, azt�n t�relmesen v�rta a v�laszt. M�sodszorra �k�llel d�ngette meg a deszk�kat, de bizony erre sem v�laszolt senki odabentr�l. Lenyomta a kilincset, de az ajt� z�rva volt. Hirtelen �tlettel el�hal�szta zseb�b�l a f�lig k�sz �lkulcsot, �s nagy figyelemmel elkezdte kitapogatni vele a z�r szerkezet�t. Nem hi�ba tan�tgatta valaha heteken �t Sulor. Csak percekbe telt, hogy megtal�lja, melyik rug�t kell megfesz�tenie. Egy kattan�s, a z�rnyelv s�rl�d�sa, �s a neh�z, vasalt ajt� felt�rult el�tte.

   Higdin sz�ll�sa hat l�p�s sz�les �s ugyanolyan hossz� volt. A nyitott ajt�n bees� f�nyben Shoma jobbra egy t�bort�zn�l alig t�bb szabad t�zhelyet l�tott, a szeg�lyk�veken nyugv� serpeny�vel. Felette kormos sz�l� k�rt� vezette ki a f�st�t. Az ajt� m�g�tt �gy gyan�nt �llatb�r�kkel letakart halomnyi sz�na. A sziklafalba �kelt fa kamp�kon mindenf�le csapd�k, k�telek, zsinegek, h�l�k, zs�kok, kosarak �s leny�zott b�r�k l�gtak. Csak egy valamit nem l�tott sehol a barlangban Shoma. �lelmet. Sem bogy�kat, sem h�st, amib�l egy tehernyit Reylash-hoz kellett volna vinnie.

   A f�lhom�lyban csak k�zelr�l vette �szre, hogy a bej�rattal szembeni fal nem nyers szikla, hanem k�vekb�l rakott emberi alkot�s. Amikor jobban megvizsg�lta, kider�lt, hogy az egyik sz�rad�nak v�lt b�r val�j�ban egy �jabb ajt�, mely a barlang tov�bbi r�sz�be vezet. K�v�ncsian ben�zett a k�vetkez� helyis�gbe, de a s�t�tben semmit sem l�tott. T�zszersz�m�val szikr�t csiholt, �s val�s�gos kincst�rban tal�lta mag�t. A fal melletti �llv�nyokra aggatva annyi sz�r�tott �s f�st�lt h�s l�gott, amennyit legfeljebb kord�val vihetett volna el.

   Egy megfelel� m�ret� zs�kb�l, meg n�mi k�t�lb�l h�tizs�kot r�gt�nz�tt. Megrakta az �llv�nyokr�l �sszeszedett h�ssal. Azt�n neki�lt �s egy kisebb sonk�b�l alaposan beeb�delt. �ppen azon tanakodott, mag�val vigye az �tra a h�s marad�k�t, vagy egyszer�en hagyja ott, amikor �rny�k vet�lt a bej�ratra.

   – Te meg ki a fene vagy?!  – l�pett be a barlang gazd�ja.  – �s …  mit keresel itt?

   Az alacsony fekhelyen �l� Shoma h�traszegett fejjel m�rhette csak v�gig Higdint. Az egyszerre felh�borodott �s meglepett vad�sz  – b�r csak �tlagos termet� volt –  sziklak�nt magasodott f�l�je. Higdin a hivat�s�hoz ill� b�r zubbonyt �s nadr�got viselt, meg k�v�l sz�r�s csizm�t. Kopott ing�n k�v�l l�that�an minden ruh�j�t maga k�sz�tette. A bal v�ll�n k�nny� �j f�gg�tt, a h�t�n farkasb�rbe tekert csomagot cipelt, k�nny�t�s�l a jobbj�ban tartott, val�s�gos dorongnak t�n� botra t�maszkodva. M�regt�l elv�r�s�d� arca alig l�tszott ki gondozatlan sz�ke bajsza-szak�lla k�z�l.

   – Reylash k�ld�tt, hogy eml�keztesselek a tartoz�sodra  – �llt fel a vad�sz fekhely�r�l Shoma, a hus�ngja ut�n ny�lva.  – Elfeledted megfizetni az ad�dat, bar�tom!

   – Mif�le ad�r�l besz�lsz? Nem k�rek semmit a Kol�ni�t�l, de nem is adok nekik semmit! Nem az�rt j�rom az erd�t, hogy Reylash-t, meg az ingyen�l�it hizlaljam!

   – Nekik err�l m�s a v�lem�ny�k.

   – Azt �n is tudom  – dobta a t�zhely mell� farkasb�rbe tekert csomagj�t Higdin.  – Reylash, meg a band�ja mindent le akar f�l�zni, hogy k�nyelmesen �lhessenek m�sok munk�ja ut�n. Nem te vagy az els�, akit idek�ld�tt, hogy ad� c�m�n megpr�b�ljon kifosztani! Neked sem fog siker�lni! Na! T�nj el! Szedd a l�bad! Le ne verjem rajtad az eb�ded �r�t!

   – Mi�rt kell mindj�rt verekedni? Nem lehetne b�k�sen elint�zni a dolgot?

   – B�k�sen? Annak csak egy m�dja van. B�k�sen els�t�lsz, �s itt hagyod, amit olyan �gyesen �sszepakolt�l. De ha van egy kis eszed, otthagyod a Kol�ni�t is! �llj te is vad�sznak, akkor a magad ura leszel, �s nem kell Reylash-t kiszolg�lnod!

   – F�lre�rtett�l, bar�tom! �n arra gondoltam, hogy ne verj�k be egym�s fej�t, hanem �lj�nk le b�k�sen, �s vess�nk kock�t! Ha te nyersz, itt hagyom a zs�kot. Ha �n nyerek, akkor magammal viszem.

   – Te … eg�szen …  – h�pogott meglepet�s�ben Higdin.  – Mi�rt vetn�k �n kock�t arra, ami am�gy is az eny�m?!

   – Mert akkor nem f�jdulna meg a fejed a zs�k miatt.

   A vad�sz egy percig gyanakodva m�regette Shom�t, azt�n sz�lesen elnevette mag�t. Legyintett „vend�g�re”, elfordult �s lehajolva a csomagj�t kezdte bontogatni. Csak �gy, a v�lla f�l�tt vetette oda:

   – Na, t�nj el v�gre, te … sz�jh�s!

   Shoma csak erre v�rt. R�viden meglend�tette hus�ngj�t, �s h�tulr�l lecsapott Higdinre. A vad�sz ny�gve roskadt a f�ldre. a v�ratlan t�mad�st�l. T�tov�n pr�b�lt felt�p�szkodni, elejtett botja ut�n keresg�lve. De Shoma nem hagyott es�lyt neki. Egy m�sodik, gondosan c�lzott �t�st m�rt a fej�re, amit�l Higdin n�m�n elny�lt. Azt�n el�h�zta a t�r�t �s a peng�t a vad�sz orra el� tartotta. Amikor az ac�l bep�r�sodott �ldozata l�legzet�t�l, v�ll�ra vette r�gt�nz�tt h�tizs�kj�t �s kis�t�lt Higdin barlangj�b�l.

   Reylash unott k�ppel n�zte v�gig, amint Shoma halomba rakta el�je az asztalra Higdin „ad�j�t”. V�g�l nagy kegyesen r�b�lintott:

   – Ennyit el is v�rtam t�led! Szedd �ssze, �s vidd �t ezt az eg�szet Slenkinnek, a kocsm�rosnak! Mondd meg neki, hogy mostant�l te is rajta vagy a list�n! Azt�n vackold be magad a fels� szinten egy �res �gyra! �n meg majd k�zben kital�lom, hogy mif�le munk�t adjak neked.

   Shoma legal�bb annyit v�rt volna sikere elismer�s��l, hogy valaki seg�tsen �tcipelni a zs�km�ny�t a szalmakupol�s kocsm�ba. De eff�l�r�l sz� sem esett. Reylash h�tat ford�tott neki, mintha ott sem lett volna. Egymag�nak kellett �tvinnie h�tizs�kj�t Slenkinhez.

   A kocsm�ros m�r nyitotta a sz�j�t, hogy legoromb�tsa Shom�t, ami�rt a pultra merte tenni a koszos csomagj�t. De azt�n megl�tta az els� kis sonk�t a kibontott zs�kban. A k�vetkez� pillanatban �gy kapta el Shoma csukl�j�t, mint h�ja a verebet �s r�szisszent:

   – Ki ne pakojj, te bolond! Hozd h�tra a rakt�rba!

   Csak k�s�bb folytatta, amikor az utols� darab h�st is felaggatt�k a rakt�r mennyezete alatt f�gg� rudak egyik�re:

   – Te oszt�n j�’ kir�m�’tad Higdin �l�st�r�t, koma! De nem v�na rossz, ha tudn�’ m�g szerezni! N�gy-�t ilyen farkas sonk��r’ kunyh�t is vehetn�’ itt, a Kol�ni�n! Csak m�sk�’ ne mutogassad, mer’ megvadu’nak az emberek, ha ennyi h�st l�tnak!

   – Farkas sonka?!

   – H�! M�r’ mit gond�’t�’, mif�le j�sz�gbu’ vannak ezek, koma? H�rom �ve e’m�’t, hogy �g ez a pokolt�z a v�’gy k�r�’. E’fogytak idebe a rendes vadak. Nem maradt m�’ m�s, csak a farkasok, medv�k, meg p�r ny�l. Mink a farkasokra, medv�kre vad�szunk, azok meg mir�nk! Ha nem gy�nne havonta az ell�tm�ny, �hen haln�nk minny�jan!

   – Mi�rt nem m�veltek f�ldet, ha ilyen kev�s az �lelem?

   – Dejszen vannak f�’dm�veseink! Csak vesz�lyes munka. Fegyvereseknek kell �r�zni a f�’det t�r�kat, mer’ a farkasok mind�g megt�magy�k �ket! Ide is begy�nn�nek a rusnya f�rgek, ha nem v�na a fal!

   – Mi�rt nem �p�tetek ker�t�st a f�ldek k�r� is?

   – Mer’ a ker�t�st �tugorja a farkas. V�rfalat meg nem �p�thet�nk minden f�’decske k�r�! Mink nem vagyunk olyan szerencs�sek, mint a vakondokok!

   – Vakondok? Azok meg kik?

   – Egy rak�s f�’dt�r� bolond! Fej�kbe vett�k, hogy kiszabadu’nak a v�’gyb�’. Aszongy�k, alagutat �snak egy barlang m�lyin! A pokolt�z alatt akarnak kijutni!

   – Azt hittem, ez a Kol�nia az egyetlen telep�l�s a V�lgyben.

   – Egy fen�t! Ha a vad�szokat nem sz�m�jjuk, akk�’ is van m�g k�t falu. Ott van mingy�’ a Sziget, a hal�szok faluja. Eg�szen lenn a torkolatn�’. Azt�n nyugatra ott van a vakondokok v�’gye. A bej�ratot v�rfallal z�rt�k le, benn meg f�’det m�ve’nek, hogy legyen mit enni�k.

   – Reylash t�l�k is ad�t szed, mint a vad�szokt�l?

   – Szedne �m, ha b�rna! De egyik se fizet. �gy azt�n mink se adunk nekik semmit a havi ell�tm�nybu’! Legf�lleb n�ha cser�l�nk vel�k ezt, azt. Halat, z�’ds�get, miegym�st. A hal�szokka’ m�g j�fajta f�st�’nival�t is. Mer’ az is van �m nekik! Nem akarsz egy spanglit, koma? �cs�n adom!

   – Tartsd meg! �n jobb szeretem tudni, hogy mit csin�lok. De mondd csak, azok a … vakondok … az�rt k�lt�ztek el a Kol�ni�r�l, hogy alagutat �ssanak?

   – Dehogy. Csak f�’det m�ve’ni. De f�l �ve form�n gy�tt valami Rhao nev� koma. A Kol�ni�n meg se melegedett alatta a sz�k. R�gt�n �tment nyugatra, a f�’dm�vesek v�’gyibe. Oszt�n h�rom h�t alatt r�besz�’te �ket, hogy fogaggy�k e’ vez�r�knek, meg arra is, hogy kezgyenek alagutat �sni.

   Shoma hamar r�j�tt, hogy igen hasznos, de legal�bb annyira vesz�lyes dolog is Slenkint k�rdezgetni. A testes kocsm�ros ugyanis egyszer�en … im�dott besz�lni. Mindenre odafigyelt, ami az iv�ban elhangzott, s mint a szivacs sz�vta mag�ba a h�reket, pletyk�kat �s t�lz� legend�kat. Most azt�n el�g volt egy-egy apr�, k�v�ncsi k�rd�s, hogy mindezt r�z�d�tsa az �joncra. Shoma igyekezett �vatosan a sz�m�ra fontos t�m�k fel� terelgetni Slenkin sz�men�s�t, s k�zben megpr�b�lta kisz�rni a sz�lesen h�mp�lyg� besz�dfolyamb�l a val�tlan dolgokat, meg a nyilv�nval� t�lz�sokat. Egyetlen �ra alatt t�bbet tudott meg ilyen a m�don az Ath’umo-v�lgyr�l, mintha heteken �t j�rta volna az erd�ket �s kanyonokat.

   Egy id� ut�n persze Shoma is r�unt Slenkin hangj�ra. Mag�ra hagyta h�t a kocsm�rost, aki ett�l kezdve teljes figyelm�t a vacsora f�z�s�vel t�st�nked� asszonyokra ford�totta, � maga pedig elindult megkeresni �s elfoglalni �j sz�ll�s�t. Felkapaszkodott a lak�torony m�sodik szintj�re, ahogyan azt Reylash mondta. Nem sz�m�tott kir�lyi sz�ll�sra, de a csigal�pcs� tetej�n tal�lt siv�r terem �gy is alulm�lta a v�rakoz�s�t. A l�pcs�vel �tellenes falon egy m�retes kandall�, k�t oldalt meg vagy tizen�t egyszer�, katonai priccs szolg�lta az itt lak�k „k�nyelm�t”. Azon m�r meg sem lep�d�tt, hogy az egyetlen szabad �gy, amit elfoglalhatott, �ppen az egyik ablak alatt, a kandall�t�l legt�volabbi sarokban �llt.

   Shoma kipr�b�lta a szalmazs�k „puhas�g�t”, azt�n jobbat gondolt. K�zelebb s�t�lt a h�l�terem m�sik v�g�ben �ld�g�lve-hever�szve besz�lget� h�rom fegyvereshez, akik megmutatt�k az �gy�t. Megpr�b�lt sz�ba elegyedni vel�k, h�tha t�l�k is megtudhat p�r fontos dolgot, mint Slenkint�l. Esetleg egy kis kock�z�sba is belecs�b�totta volna �ket, ha lehet. De nem fogadt�k valami bar�ts�gosan. �gy n�h�ny „T�r�dj a magad dolg�val!”, meg p�r kelletlen, elharapott v�lasz ut�n ink�bb fel is adta az eg�szet.

   Be akarta j�rni a Kol�nia egy r�sz�t, hogy megismerje a falut, de a zegzugos k�z�k �s sik�torok �tveszt�j�ben ett�l is hamar elment a kedve. Visszament a kocsm�ba �s jobb h�j�n ott �cs�rg�tt egy asztaln�l, a vacsor�ra v�rva. A mai napon azonban ezzel sem volt szerencs�je. Amint elk�sz�lt a ragu, Slenkin maga el� ter�tette Reylash list�j�t, �s osztani kezdte a rajta lev�knek az �telt. De amikor Shom�ra ker�lt a sor, valahogyan egy a t�bbin�l l�that�an kisebb t�l akadt a kocsm�ros kez�be.

   – Ez meg mi?  – emelte Slenkin orra el� meglehet�sen sz�kre szabott adagj�t Shoma.

   – Ragu. M�gpedig j�fajta farkas-ragu!

   – Azt l�tom. De mi�rt kaptam kevesebbet, mint a t�bbiek?!

   – Annak bizony k�t oka is van, koma. El�sz�’, mer’ amiko’ kir�m�’tad Higdin �l�st�r�t, te m�’ megt�mhetted a hasadat! M�sodsz�’ meg az�’, mer’ csak �jonc vagy!

   – Ne sz�rakozz velem!! Ki mondta, hogy ilyen kev�s vacsor�t adj?!

   – H�-h�! Nem vagy te buta gyerek, koma! De nem tudsz annyit fizetni, hogy ezt el�rujjam!

   – �s ha beverem a fejed!?

   – Azza’ csak annak seg�tesz, aki a kapun k�v�’ akar tunni. Mer’ ha verekedni kezdel, akk�’ ma m�’ a Kol�ni�n k�v�’ alsz�’! De ha csak kevesled, ami a t�ny�rodra ker�’t, vehetsz m�g �telt. Ahho’ nem kell balh�zni.

   A ragu val�ban finom volt, de Slenkin alaposan elrontotta Shoma sz�ja �z�t, mire le�lt az asztalhoz. Tudta, hogy a kockaparti vesztesei �s Waric bar�tai is sz�vesen �rtan�nak neki. Vajon melyik�k pr�b�lta ilyen �tl�tsz� m�don r�venni, hogy vereked�st kezdjen Slenkinnel a vacsora miatt? Egyetlen ember volt, vagy m�ris �sszefogtak ellene? Majdnem biztosra vette, hogy t�bben voltak. M�sk�nt a kocsm�ros nem titkolta volna annyira a megb�z� kil�t�t. Mire sz�m�that legk�zelebb, hogy nem j�tt be az els� tr�kk?

   Csak k�s� este ment fel a h�l�terembe. Nyugtalanul aludt �s meglehet�sen keveset. Minden neszre felriadt. R�vid, zaklatott �lmaiban t�bbsz�r is azt l�tta, hogy valaki �ppen t�rt d�f a bord�i k�z�. Olyankor sok�ig gyanakodva m�regette a teremben lobog� egyetlen f�klya f�ny�t�l csaknem �l�nek t�n� �rnyakat. Nem csoda, hogy reggel megint csak f�radtan, elgy�t�rten kelt fel.

   Els� �tja Reylashoz vezetett, nincs-e valami �jabb megb�z�sa a sz�m�ra. Igyekezett nagyon hasznos lenni a sz�m�ra. A Kol�nia vezet�je azonban csak unottan r�zta a fej�t. Azt tan�csolta Shom�nak, hogy keressen mag�nak valami elfoglalts�got, am�g �rte nem k�ld valakit.

   Shoma egy darabig c�ltalanul �d�ng�tt a faluban, azt�n persze megint az iv�ban k�t�tt ki. Sz�vesen megivott volna egy kupa bort, de p�nze nem volt, el�z� este nyert dolgait pedig t�l �rt�kesnek �rezte, semhogy b�rmelyikt�l is ilyen m�don v�ljon meg. Szerencs�re felfigyelt egy vad�szra, aki �ppen eladta a zs�km�ny�t a kocsm�rosnak, �gy nem volt neh�z belecs�b�tani egy kis kock�z�sba. Ny�lhegyeket tett fel t�tnek, hogy felkeltse a vad�sz �rdekl�d�s�t, �s hamarosan meg is ragadhatta az elnyert kors�t, hogy nagyot igyon az �h�tott borb�l.

   – H�! �jonc!  – robbant be az iv�ba a Kol�nia egyik fegyverese.  – Te meg hov� t�nt�l? Az el�bb m�g az �szaki kapun�l l�ttak! Reylash �zeni, hogy azonnal gyere velem! El kell k�s�rn�nk Tarazt a Szigetre!

   Shoma nagyot k�romkodott. Gyorsan mag�ba d�nt�tte a bor fel�t, hogy min�l kevesebb vesszen k�rba. Zsebre v�gta a kock�it, azt�n m�r l�dult is a nagyhang� hadfi ut�n. Igyekezett tudom�st sem venni az asztal t�ls� fel�n k�r�rvend�n vigyorg� vad�szr�l, aki m�r ny�lt is el�bb elvesz�tett, majd szerencs�sen visszakapott kors�ja ut�n.

   A lak�torony el�tti t�ren Shoma meglepetten n�zett k�r�l. Azt hitte, legal�bb egy m�lh�ja alatt g�rnyedez�, vagy �ppen megrakott talig�ja mellett �lldog�l� keresked� v�r r�juk. A kis t�r azonban �res volt. Shoma biztosra vette, hogy t�rsa majd d�hbe gurul Taraz elt�n�s�t�l. De �gy t�nt, a keresked�k t�relmetlens�ge teljesen megszokott dolog a Kol�ni�n. A nagyhang� hadfi ugyanis igen visszafogottan csak annyit morgott, hogy „majd a d�li kapun�l utol�rj�k”, �s kicsit szapor�zni kezdte a l�p�st.

   A keresked�t azonban a kapun�l sem tal�lt�k. Az �r�k v�llvonogatva b�kt�k ki, hogy Taraz elunta a v�rakoz�st �s m�r elment a Kir�ly-szirt fel� vezet� �sv�nyen. Shoma t�rsa erre k�romkodott egy cifr�t, azt�n kifordult a kapun �s siet�sen v�denc�k ut�n indult a d�l fel� vezet� �sv�nyen.

   Shom�nak k�rdeznie sem kellett, merre van az a bizonyos Kir�ly-szirt. El�g volt r�n�znie a kol�ni�t�l d�lre lev�, meredek oldal� hegy orm�n �gnek mered�, korona-szer�en csipk�zett cs�cs� szikl�ra. �ppen olyan volt, mint egy gig�szi, k�b�l faragott korona. Csak azt nem �rtette, mi�rt tart a vezet�je egyre a hegy nyugati oldala fel�, mikor a foly� keletr�l ker�li meg a Kol�ni�t �s a Kir�ly-szirtet is. M�rpedig Slenkin azt mes�lte, hogy a hal�szok faluja valahol a foly� egyik sziget�n van.

   Majd egy �r�t talpaltak csaknem fut�l�p�sben. A Kir�ly-szirt lassan f�l�b�k magasodott, de a keresked�nek m�g nyom�t sem l�tt�k. Shoma egyre jobban unta a c�ltalannak �rzett rohan�st. V�g�l m�gis a k�s�r�je b�rta kev�sb� a temp�t. Egy tiszt�son lelass�tott, majd zih�lva meg�llt pihenni egy kicsit. Shoma is megtorpant. Vett p�r m�ly leveg�t, hogy meg tudjon sz�lalni, azt�n f�jtatva megk�rdezte:

   – Ez a te Tarazod rep�lni is tud? Hogy a francba nem �rt�k m�g utol?

   – Ne izgasd magad, koma!  – sz�lalt meg egy valaki d�nny�g�s orrhangon Shoma m�g�tt.  – Nem kell m�r tov�bb menned! �n akartam tal�lkozni veled!

   N�h�ny l�p�sre t�l�k Waric bukkant fel a boz�tb�l, �larchoz hasonl� k�t�ssel a fej�n. Vaskos dorongot l�b�lt a kez�ben, ak�rcsak h�rom t�rsa, akik azonnal �gy helyezkedtek, hogy minden ir�nyban elz�rj�k az utat Shoma el�l.