I.                         Az utak kezdete

                     3.

   Lina eleinte  – mi tagadás –  unalmasnak találta újdonsült barátnője történetét. Igazi kalandfilmekhez volt szokva, ahol az első jelenettől az utolsóig akcióból akcióba csöppentek a hősök, pillanatnyi megállás nélkül. Ezekhez képest Anela saateni kalandjai valóban unalmasak voltak. Néhány perc után mégis magával ragadta a történet. Volt valami különös megjelenítő erő Anela szavaiban, amitől Lina szinte maga előtt látta a történet szereplőit. Hamarosan úgy izgult, mintha ő maga élné át az eseményeket. Mikor Anela a kitörés drámai jeleneteiről mesélt, Lina teste megfeszült és izgatottan kapaszkodott székének karfájába, pedig tudta, hogy barátnőjét nem érhette baj azokban az órákban.

   A saateni menekültek megérkezését Dorasra, majd további útjukat a Földre, csak éppen érintette Anela. Igyekezett elkerülni a kellemetlen emlékek felidézését, pedig tudta, hogy Linát érdekelni fogja a történet közvetlen folytatása is.

   – Azt már említetted, hogy Kirz Larkét öt évre száműzték  – szólalt meg néhány percnyi csend után Lina.  – De mi történt a többiekkel?

   – A társaimmal a Földön fejeztük be a gyakorlatunkat. Utána különböző csillaghajókon letöltöttük a gyakornoki évünket is. Szétszóródtunk. Nem sokat tudok róluk. A háború nincs tekintettel a barátságokra!

   – Még Gitáról sem tudsz?  – tamáskodott Lina félrebillentett fejjel. – Pedig azt mondtad, ő volt a legjobb barátnőd!

   – Gita engedélyt kapott, hogy elkísérje a bátyját Predomra, ahová Kirzt száműzték. De az Enceladus, ami odaszállította volna őket, sosem érkezett meg az úti céljához. A második ugrás végén belefutottak egy csengiz-űrlakó csetepatéba. Az Enceladus is kapott néhány szép találatot. Az utasok zöme az űrlakókkal tartott, a többiek eltűntek a hajóval együtt.

   – Szóval így lett a száműzött Kirz Larkéból űrlakó! És Lenka? Ő meg sem próbált Kirz közelébe kerülni?

   – Lenka sosem szerette a veszteseket  – vonta meg a vállát Anela.  – Kirz veszített Saatenen, így érdektelenné vált Lenka számára. A lételemét jelentő csillogást átmenetileg Saaten megmentője, Khol Aren mellett találta meg. Khol hetekig fürdött a népszerűségben, hiszen ő volt az első bázisparancsnok, aki minden emberét el tudta menekíteni a csengizek elől. Aztán a híres embernek felajánlották egy új bázis vezetését. Így Khol elrepült a Földről. Lenka meg folytatta a tanulást és a korábbi életét.

   Talán a történet minden szereplőjét sorra vették volna, ha az ablakon túl fel nem tűnik egy erős fénypont. A Föld görbülete mögül előbukkanó vajszínű test gyorsan közeledett és terebélyesedett. Nyolc-tíz percbe telt, míg az ablak felső pereme eltakarta a Thunderbolt-ot, de a két lány végig néma csodálattal figyelte a monstrumot.

   A Terraflot legújabb csatahajója hétszáz méternél is hosszabb és fele olyan széles volt. Zömök, vaskos törzse olyan benyomást keltett a szemlélőben, mintha két egymás mellé erősített térhajót látna. A hatalmas hajótest oldalán és a felépítményein kialakított lövegállásokból soktucatnyi sugárvető csöve meredezett fenyegetően a közeledők felé. A Thunderbolt legveszedelmesebb fegyvereit azonban most nem lehetett látni. Félelmetes vadászgépei a belső hangárokban pihentek, ahonnan a hordozó orrán sötétlő zsilipkapukon át indulhatnak majd támadásra a csengizek ellen, messze a Thunderbolt lőtávolán túl is.

   Amint az űrkomp lebukott a Thunderbolt alá, a két lány előtt feltűnt a csodahajó hatalmas javító hangárja, mely egy egész cirkálót is képes volt befogadni. A kivilágított akna két oldalán sötét kontrasztként sorakoztak a tíz nehéz, támadó-naszádot rejtő hangárok lezárt fedelei. Kissé hátrább az űrkompok kerek fogadóaknái következtek. Egy kivételével azokat is lezárták már. Az utolsó, irányító fényekkel is megjelölt nyílás a Thunderbolt-3-ra várt.

   – El sem tudtam képzelni, hogy ilyen nagy a Thunderbolt!  – suttogta Lina áhítatosan.  – Ez elől még a galaxisból is kimenekülnek a csengizek, mihelyt meglátják!

   – Volt már néhány olyan ötletünk, amitől neves stratégáink a végső győzelmet remélték  – jegyezte meg epésen Anela.  – Egyszer egy barátom azt mondta, hogy eddig semmivel sem tudtuk meglepni a csengizeket. A Thunderbolt erejét sem kellene már az első csata, sőt az igazi próbaútja előtt legyőzhetetlennek kikiáltani!

   – Nem vagy te túl borúlátó? A legnagyobb csengiz cirkáló is eltörpül a Thunderbolt mellett. És hamarosan egész flottára való ilyen szuperhajónk lesz, hiszen már épülnek a Thunderbolt első testvérhajói.

   – Elfeledkezel valamiről, Lina! Csak az ismert csengiz cirkálókkal hasonlíthatjuk össze a Terraflot büszkeségét. Vagy teszerinted már az összes ellenséges hajótípust ismerjük?

   – Ha akárcsak egyetlen ilyen méretű térhajójuk is lenne a csengizeknek, már régen bevetették volna ellenünk  – rázta a fejét Lina.

   – A Skorpiókról sem tudtunk, amíg harcba nem szálltak a rakétás cirkálóink ellen. Akkor viszont rögtön tömegesen tűntek fel.

   Mielőtt Lina bármit válaszolhatott volna, a Thunderbolt-3 újra beindította hajtóműveit. Lassú, gyomorkavaró forgásba kezdett, hogy felvegye a dokkoláshoz szükséges helyzetet. Az ablak előtt méltóságteljesen elúszott az anyahajó hatalmas tömbje, aztán a komp végleg az orrát fordította a dokk felé. Apró manőverekkel közelített a Thunderbolt-hoz. A komp tapasztaltabb utasai kényelmesen székükbe fészkelődve várták a dokkolást, de néhányan előrehajolva, nyakukat kitekerve próbáltak meglátni valamit útjuk céljából. Legszívesebben Lina is az ablakhoz nyomta volna az orrát, de Anela derűs nyugalmát látva mégis ülve maradt.

   Az ablakban váratlanul újra feltűnt a Thunderbolt alsó része, hogy szinte azonnal el is tűnjön a hangár pereme mögött. Az űrkomp fényében az utasok jól láthatták az akna látszólag lefelé mozgó lámpáit, rögzítő karjait. Aztán egy utolsó hajtómű-villanás, egy apró döccenés és végre megérkeztek.

   – Kedves utasaink!  – szólalt meg a hangszóróból Brickson pilóta utolsó közleménye.  – Engedjék meg, hogy elsőként üdvözöljem önöket a Thunderbolt fedélzetén! Kérem, fáradjanak a légzsilipekhez! Jelentkezzenek a regisztrációs pultnál, ahol megkapják majd csomagjaikat és beosztásukat! A Thunderbolt-3 személyzetének nevében is köszönöm, hogy velünk repültek!