blarskerin
Menü
 
Lomyra messiása
 
Larania mesterei
 
Novellák
 
Gothic sztorik - Blarskerin módra
 
Megjelent műveim
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Naptár
2024. Március
HKSCPSV
26
27
28
29
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 
II. Thunderbolt - 3.

 

 

II.                           Thunderbolt

 

 

                      3.

 

 

    A Thunderbolt a Föld első szuperhordozójához méltatlan csendben hagyta el a parkolópályát. Nem volt látványos búcsúztatás, fényes ünnepség, de még meghatott búcsúüzenetek sora sem. Az utolsó komp dokkolását követő reggelen nyolc óra után néhány perccel manőver-hajtóműveinek szapora villogtatásával a megfelelő irányba fordult a monstrum. Előírt helyükre vezényelték a kíséretet alkotó négy cirkálót és már indultak is. Nem volt drámai visszaszámolás, dübörgő hangorkán, vagy messze lobogó lángoszlopok. A belobbanó fő hajtóművek izzó gázait csak műszerekkel lehetett volna nyomon követni, szabad szemmel láthatatlanok voltak.

   Alig fél órával a start után a kötelék keresztezte a Hold pályavonalát és ráállt az ugrás tervezett vektorára. Még egyszer ellenőrizték, hogy kellően eltávolodtak-e a Föld gravitációs mezőjétől és elérték-e az ugráshoz szükséges sebességet, aztán a csillaghajók mélyén felmordultak a hatalmas hipertér-generátorok.

   Lebukva a hipertérbe a Thunderbolt és kísérői egy pillanat alatt láthatatlanná váltak minden külső megfigyelő számára. Különleges tömeg-spektrométerekkel néhány percig még érzékelni lehetett a térhajók útját jelző gravitációs hullámot, de hamarosan az is eltűnt a Terraflot hazai megfigyelői elől, amint a távozó kötelék elhagyta a Naprendszert.

   Ugyanakkor a Thunderbolt felderítői is kénytelenek voltak lemondani legtöbb, csodálatosan érzékeny műszerük használatáról. A hipertérben egyedül a tömegdetektoroknak tudták hasznát venni, csakhogy azok is olyan kásás képet adtak a megfigyelt tárgyakról, amit felismerni kész művészet volt. Ezen az úton egyfolytában harmincnyolc napig rontották a szemüket a felderítők, míg a Thunderbolt elérte az Oberon által lefilmezett bolygót.

   A normáltérbe visszazuhanó Thunderbolt a célbolygótól „alig” két millió kilométerre villant be az idegen rendszerbe. A felderítők végre minden műszerüket bevethették, hogy minél hamarabb pontos képet alkossanak a planétáról. Közben a Thunderbolt tatjával fordult célpontja felé és szinte a megállásig fékezte hatalmas lendületét.

 

 

   Mintha csak hangsúlyozni akarták volna a küldöttség civil voltát, Kadrif ezredes és egyenruhás tisztjei valamennyien szemben ültek Aneláékkal az iroda hatalmas asztalánál. Amíg a Thunderbolt a hipertérben repült, mindenki szigorúan utasnak tekintette a Tanács embereit. Kedvük szerint mehettek bárhová a csillaghajó fedélzetein, ha nem akadályozták a szolgálatban lévő legénységét. De a hordozó tisztikara sosem kereste velük az érintkezést. Az Ebédlőben persze egy asztalnál ültek a civilekkel, de a kötelező udvariasságon túl alig szóltak hozzájuk. Csak a hipertérből való kilépés után lett égetően szükség a segítségükre és Kadrif ezredes rögtön megbeszélésre is hívatta őket az irodájába.

    Az öt megbízott eleinte kicsit sértőnek érezte az elszigeteltséget, de alaposan ki is használta a vele járó engedékenységet. Az elmúlt hónap során bejárták a Thunderbolt minden zegét-zugát. Megmutatták, hogy jól elszórakoznak ők magukban is. Tudták, hogy Kadrif ezredes előbb-utóbb hívatni fogja őket és ők türelmesen vártak erre a hívásra. Pontosan tudták, hogy mi a gondja a Thunderbolt vezérkarának. Mégis kaján nyugalommal hagyták izzadni az ezredest.

   – Az első akadályt sikerrel vettük  – törte meg a kölcsönös üdvözléseket követő, kínosan hosszúra nyúló csendet Kadrif ezredes.  – Itt vagyunk az űrlakók feltételezett szállásának a közelében. Most magukon a sor. Van valami elképzelésük, hogyan jelezhetnénk békés szándékainkat nekik? Igen rosszul venné ki magát, ha egy félreértés miatt egymásnak esnénk!

   – Nem lesz semmiféle félreértés  – rázta meg a fejét Dom és mosolyogva az asztalra tett egy adat-kristályt.  – Igyekeztünk minden lehetőséget számításba venni, még a Földön. Ha ezt a jelzést sugározzák a bolygó felé, a Terraflot szignáljával felvátva, biztosan nem néznek bennünket ellenségnek az űrlakók!

   – Mit rögzítettek ezen a kristályon, aminek ilyen nagy hatalma van?  – húzta maga elé a dobozkát Sean Colder, a híradós részleg vezetője.

   – Az űrlakók minden bolygón védő robotokkal veszik körül a telepüket  – szólalt meg Anela halkan, magyarázón.  – A robotok hanggal, fényeffektekkel elűzik a túl közel merészkedő vadállatokat. Maguk az űrlakók a csuklórádiójuk jelzésével nyitnak kaput ezen az őrláncon, mikor hazatérnek. Ez a nyitó-szignál van a kristályon.

   – Akkor rögzítették, mikor az űrlakók pár hónapig a Földön laktak?  – kérdezte Ralf Sverden.

   – Ahhoz túl szűk az adás sávja  – tiltakozott Tim Borel, aztán kotnyelesen hozzáfűzte:  – Anela három éve az űrlakók közt élt egy darabig. Ezt az emléket is onnan hozta magával.

   – Köszönjük a segítségüket!  – intett Kadrif ezredes a kristály felé, amit Colder szórakozottan forgatott az ujjai között.  – Van azonban egy kellemetlen hírem is az önök számára. Igaz, hogy még mindig egymillió kilométerre vagyunk a kiválasztott bolygótól és ebből a távolságból semmi sem biztos, de a felderítőink mindeddig nyomát sem lelték az űrlakóknak!

 

 

   Mire a Thunderbolt másnap körpályára állt a névtelen bolygó felett, már mindenki pontosan tudta, hogy egyetlen űrlakó sincs odalent. A felderítők az arasznyi tárgyakat is meg tudták figyelni a felszínen, mégsem találtak egyetlen idegen térhajót sem. Pedig az űrlakók lakó-szállítóhajói száz méternél is hosszabbak voltak és nem lehetett összetéveszteni őket egy-egy kidőlt fával.

   Az elkeserítő eredménynek egyedül Tim Borel örülhetett volna, aki az indulás előtt egyedül szavazott a másik célpontra. A mindig és mindenben kötözködő Tim azonban furcsa módon cseppet sem volt bosszúálló természet. Nemhogy társai orra alá dörgölte volna tévedésüket, de velük együtt bosszankodott a sikertelenség, pontosabban szólva a fél siker miatt. Mert valamit azért találtak a felderítők a névtelen bolygón. Több tucatnyi keményre és feketére égett foltot, ami akár az űrlakók telepe is lehetett. Valamikor hetekkel, vagy hónapokkal korábban.

  A nyomok láttán Kadrif ezredes azonnal leküldött egy csapat technikust a felszínre az egyik komppal, hogy mintákat vegyenek az égett foltokból. Remélték, hogy némi hulladékot is találnak a telep nyomai körül, amiből kideríthetik, hogy kik éltek itt és mikor hagyták el a bolygót.

   A vizsgálatok eredményeire várva a Thunderbolt vezérkara és a küldöttség tagjai újra összeültek Kadrif ezredes irodájában, hogy kijelöljék a következő célpontot. A hordozó navigátorai két viszonylag közeli, ismert rendszert is kikerestek a fedélzeti adatbankból. Mindkét naprendszer rendelkezett az űrlakók megtelepedésére alkalmas bolygóval, de az öt megbízott egyiket sem fogadta el. Ezúttal teljes egyetértésben az eredeti cél meglátogatására voksoltak.

   A kibontakozó vitában minden számba jöhető célpont előnyeit és hátrányait kielemezték. Az előnyöket természetesen az adott cél hívei sorolták lelkesen, a hátrányokat pedig az ellenzői. Egyik bolygó sem volt azonban annyival jobb, vagy rosszabb a másik kettőnél, hogy könnyedén el lehetett volna dönteni a kérdést.

   Kadrif ezredes azon véleményének adott hangot, hogy szép sorban látogassák meg mind a három javasolt célt. Az asztal fölé vetített hologramon bemutatta, hogyan lehet gazdaságosan megtervezni a három egymást követő ugrást. Ezzel a megoldással a Thunderbolt egyre közelebb kerülhetne Umbarhoz, és az utolsó rendszerből egy teljes héttel az előzetesen tervezett idő előtt érhetné el a feltöltésére kijelölt bázist.

   A javaslat mindenkit meglepett. Egy pillanatra valamennyien elhallgattak. Néhányan a terv előnyös oldalait vették számba, mások ellenérveket kerestek. De mielőtt újra fellángolhatott volna a vita, az asztal fölött lebegő hologramot félresöpörte egy fiatal, barna hajú férfi semmiből elővillanó „mellszobra”.

   – Felderítő Kadrif ezredesnek!  – szólalt meg a fiatalember.  – Közeledő idegen űrjárművet mértünk be a 35-23-11-es szektorban. Kisméretű, meghajtás nélkül repülő egység. A hívásainkra nem felel.

 

 

   A Thunderbolt egyes és kettes kivetőaknájából fehér villámként vágódott ki két felderítésre küldött vadászgépe. Amint a megfigyelők szeme hozzászokott a kis gépek sebességéhez, a hasonlat azonnal érvényét is veszítette. A két hatalmas hajtómű, a közéjük szorított törzs, a generátort hordozó hosszú, vaskos farokkal esetlen külsőt kölcsönöztek a vadászgépeknek. Széles szárnyaik, végükön az alul-felül befelé döntött vezérsíkokkal úgy tűntek, mintha készítőik eleve zárójelbe tették volna a naszádokat.

   Anyahajóját elhagyva a két vadászgép tehetetlenségi pályán repült néhány száz métert, mielőtt beindították a motorjaikat. Aztán egyszerre belobbant a négy hatalmas hajtómű. A naszádok mozgása ettől egyszerre elbűvölően kecses lett. Széles ívet leírva kanyarodtak a megfelelő irányba és pillanatok alatt eltűntek a megfigyelők szeme elől a Thunderbolt törzse mögött.

   Megfigyelők alatt jelen esetben a küldöttség öt tagját kellett érteni, akik a jobb oldali indító állás ablakain át kísérték figyelemmel a vadászgépek indítását.

   – Szép látvány!  – nézett hosszan a két naszád után Manton.  – És szépek ezek az új vadászgépek is! El tudom képzelni a csengizek meglepetését, mikor először találják szemben magukat ezekkel a gépekkel, és a Thunderbolt-tal!

   – Látványnak tényleg szép volt ez az indítás  – bólogatott Anela.   – Csak az a baj, hogy ez az akció a kelleténél veszélyesebb is lehet. Ha az a „térhajó”, amit a felderítők két órája észleltek, egy csengiz szonda, akkor az ellenség rövidesen értesül egy földi hordozó jelenlétéről. Sokkal biztonságosabb lett volna az egyik cirkálónk nagy hatósugarú műszereit használni a felderítésre!

   – Túl pesszimista vagy, Anela  – jelentette ki Tim.  – Annak a két vadászgépnek nincs mitől tartania! Amivel nem bírnak el, az elől el tudnak menekülni!

   – Háborúban a pesszimistáknak mindig több esélyük van a túlélésre!  – nevette el magát Anela.  – Ha egy pesszimistát csalódás ér, az csakis kellemes lehet! Különben sem a vadászokat féltem. Csak feleslegesnek tartom ezzel a parádéval felhívni a figyelmet a Thunderbolt-ra.

   – Sajnos nincs olyan szerencsém, hogy a csengizek tényleg észre vegyenek bennünket!  – biggyedt le Perrol szája.  – Pedig úgy megnézném harc közben is a Thunderbolt-ot!

   – Igaza van Anelának  – szólt közbe Dom.  – Hiába nagyobb a Thunderbolt minden ismert csengiz cirkálónál, azért nem legyőzhetetlen! Egy régi mondás szerint sok lúd disznót győz. Kár lenne lehetőséget adni az ellenségnek a felkészülésre!

   – Teljesen feleslegesen vitáztok!  – dobta a vállára kabátját Perrol.  – Kadrif ezredes eddig sem kért tanácsot tőlünk a Thunderbolt irányításához, ezután sem fog! A legokosabb, amit tehetünk, ha elmegyünk aludni. Holnap majd megkérdezhetjük, hogy mit találtak a vadászgépek.

 

 

   Igor Balev, a Thunderbolt első vadász-századának pilótája elégedetten ült gépe tágasnak aligha nevezhető fülkéjében. Hátán érezte a két hatalmas motor erejét, amint folyamatosan gyorsítva a nemrég bemért idegen űrhajócska felé repült. A sisak hallgatójában a repülésirányító monoton hangon sorolta a két vadász útjára vonatkozó pálya-adatokat. Balev unottan hallgatta a szóözönt, hiszen a start óta robotpilóta vezette gépét. A központ számára felesleges szövegénél sokkal jobban lekötötte figyelmét a fülke ablakain túli világ. Szerette a repülést, amikor saját szemeivel láthatta a kozmosz feketeségét, a csillagok tű-hegynyi fényeit és a jobb szárnyvégére ragadó kísérőjének, Thomas Ardernek a gépét.

   A műszerfal felét elfoglaló képernyőn folyamatos pittyegés közben ott lebegett a cél vörös jelzése. Balev ellenőrizte a távolságot, aztán egy pöccintéssel követő módról támadóra váltott a radarral. Másik keze közben automatikusan élesítette a fegyvereket.

   – Delta Vezér a kísérőnek!  – szólt át Balev gégemikrofonját megigazítva Ardernek.  – Fegyverzetet élesíteni!

   – Vettem, Delta Vezér! 

   – Delta egy-zéró-három Alfának!  – jelentkezett be az irányításnak Balev.  – Egy-egy-hat-zérón a cél! Fegyverek élesítve! Megkezdem a végső közelítést!

   – Vettem, Delta egy-zéró-három!  – jött azonnal a hallgatóban a Balevet irányító lány válasza.  – Menj rá viddel a kísértetre! Legnagyobb közelítés egy-öt! Dart egy-zéró-négy fedezze Delta Vezért három-zéró-zérón!

   – Értettem, Alfa! Viddel rámegyek egy-ötre!  – ismételte meg engedelmesen Balev az utasítást.

   Bekapcsolta a vid kameráját és a képet kitette a központi képernyőre. Rögzítésre és azonnali átvitelre kattintott, aztán megcélozta gépével az idegen tárgyat. Ahogy egyre jobban megközelítette az aprócska térhajót, úgy tűnt, mintha egyenesen rázuhanna. Amint a vid képe mind részletesebbé vált, Balev egyre kevésbé merte térhajónak nevezni az idegen tárgyat. Tömpe orrú, nagyjából csepp formájú jószág volt.  A hossza alig ötszöröse lehetett az átmérőjének és csak kevéssel haladta meg Balev gépének hosszúságát. Elkeskenyedő hátsó részén három motorgondolája domborodott, közöttük egy-egy vezérsík, pontosabban az egyiknek csak a cakkos szélű csonkja meredezett. Matt-szürkére égett burkolatán semmiféle azonosító jelnek, vagy festésnek nyoma sem maradt.

   – Delta egy-zéró-három Alfának!  – jelentkezett be a második kör után Balev az irányításnak.  – Egy-ötön körüljártam a kísértetet! Sérüléseket látok rajta! Az egyik motorját és vezérsíkját ellőtték!

   – Látjuk, Delta egy-zéró-három! Valószínűleg Omega-rendszer! Mindenképpen próbáljon valamilyen azonosító jelet találni!

   Balev elmorzsolt egy halk káromkodást a fogai között, aztán engedelmesen még közelebb manőverezett a feltételezett mentőfülkéhez. Addig bűvészkedett, míg sikerült három kört tennie érintésnyire tartva gépe orrát az idegen fülke szürke burkolatától. Közben saját szemével is alaposan megnézte a reflektor fényében fürdő szerkezetet.

   – Alfa a Delta köteléknek!  – szólalt meg újra az irányító kislány hangja Balev sisakjában.  – Felderítést befejezni! Térjenek vissza! Az Omega-rendszert majd később a fedélzetre vesszük!

   Balev elégedetten nyugtázta a haza rendelő parancsot. Elege volt már az állandóan ütközéssel fenyegető közeli filmezésből. Szűk ívben elfordult az összeégett fülkétől és teljes gyorsulással a távoli Thunderbolt felé lódult. Mindent megtettek Arderrel, ami tőlük telt. A többi a fedélzetiek dolga lesz holnap, amikor az idegen fülke megközelíti a hordozót.

 

 

   Anela roppant dühösen nézte a holovetítő terében megjelenő fiatal nő arcát. Már legalább egy órája küszködött egy szimulációs programmal, és most, amikor végre elérhetőnek tűnt a siker, ez a lány elsöpörte az egészet a sürgős hívásával! Indulatai az arcára is kiülhettek, mert a lány rögtön zavart mentegetőzésbe kezdett:

   – Elnézést a zavarásért, Tirak százados! Kadrif ezredes kéri, hogy azonnal menjen fel a „B” fedélzetre!

   – Csak engem hívat, vagy szóljak a társaimnak is?

   – Természetesen értesítettük a küldöttség többi tagját is!

   – Köszönöm!  – bólintott Anela a felvevő felé.  – Viszontlátásra!

   Néhány paranccsal mentette korábbi munkáját, kikapcsolta a komputert és máris indult a „B” fedélzetre. Izgalmában szinte belerohant a folyosón gyülekező társaiba, akiket hasonlóan meglepett Kadrif ezredes üzenete. Míg a szokás szerint utolsónak érkező Domra vártak, azt találgatták, mi lehet a váratlan hívás oka.

   – Szerintem az ezredes elunta a jelenlétünket és ki akar rakni minket erre a bolygóra  – próbálta viccesre venni a dolgot Perrol.  – Mi másért hívatna éppen a repülő-fedélzetre mindannyiunkat?

   – Egy órája kerülhetett a Thunderbolt közelébe az az idegen mentőfülke  – számolgatott egy percig Manton.  – Úgy tudom, a fedélzetre akarták venni.

   – Aha! Szóval szerinted mi is kellünk, hogy segítsünk húzni a vontató kötelet?  – szellemeskedett tovább Perrol, hátba veregetve Mantont.

   – Ha ez a hívás összefügg azzal a fülkével, akkor valami nagyon különös dolgot találhattak benne!  – tapintott rá akaratlanul is a lényegre Borel.

   Anela, társaihoz hasonlóan, megilletődve lépett ki a liftből. Csak néhányszor járt a repülőfedélzeten, de mindig idegennek érezte a hatalmas csarnokot a megszokott, szűk folyosók után. A háromszáz méter hosszú, közel száz méter széles acélsík a maga háromemeletnyi magasságával a törpeség érzetét keltette a lányban. Anela felesleges pazarlásnak tartotta ennek a csarnoknak a beépítését a hordozóba, mert érzése szerint ez lett a Thunderbolt legsebezhetőbb pontja.

   A repülőfedélzet közepén, két esetlen kis űrvontató között az oldalán feküdt a nemrégiben kimentett idegen fülke. A Thunderbolt mentőosztaga időközben már megkereste és ki is vágta a kicsiny űrhajó kerek ajtaját. Felvonultatott berendezéseik számát látva nem lehetett valami könnyű dolguk. Sikerüket mégsem elsősorban a szürkére égett burkolaton tátongó nyílás, hanem a már hordágyon fekvő öt utas jelezte.

   – Köszönöm, hogy ennyire siettek!  – lépett az érkező civilek elé Kadrif ezredes, szokatlan izgalommal a hangjában.  – Amint látják, helytállónak bizonyult a feltételezésünk. Valóban egy mentőfülkét találtunk. Sérült mentőfülkét. És benne öt utast!

   – Mi a probléma, ezredes?  – kérdezte Dom, akire azonnal átragadt Kadrif idegessége.  – Talán valami baja esett az utasoknak a fülke felnyitásakor?

   – Nem-nem! Semmi bajuk. Mindannyian élnek. Csak az a baj, …

   Az ezredes küszködését látva Anela kissé oldalra lépett a csoporttól, hogy végre megnézhesse az öt idegent. A hordágyakon fekvő alakok magassága némileg meghaladhatta a két métert, mert lábaik lelógtak ideiglenes fekhelyükről. Szkafanderükben megtermett, izmos emberek benyomását keltették, csak a fejük tűnt túl nagynak, karjuk pedig túl hosszúnak. Sötét üvegű sisakjaik olyanok voltak, mintha valaki egy tüskés tarajú gömbbe kétfelől félig belenyomott volna egy-egy kisebbet is.

   – Csengizek!  – szakadt ki Anelából a felismerés.

   – Éppen ezért hívattam önöket  – feszengett Kadrif ezredes.  – Öt ellenséges űrhajóst mentettünk ki! Mihez kezdjünk velük?!

   – Mégis mire gondolt, ezredes?  – kérdezte értetlenül Dom.  – Talán vissza akarja ültetni őket a sérült fülkéjükbe? Vagy be akar rendezni valahol egy börtön? Esetleg látványos kivégzést akar rendezni a fedélzeten?

   – Nem, nem uram!  – tiltakozott Kadrif.  – De eddig még soha, egyetlen földi csillaghajón sem voltak csengiz hadifoglyok! Csupán a követendő eljáráshoz szeretném a tanácsukat kérni!

   – Vitesse őket azonnal az Elkülönítőbe!  – fogta meg az ezredes karját nyugtatóan Anela.  – A szobájukba olyan légkört állítsanak be, amilyen a fülkéjüké volt! Aztán kérek egy beszéd-szintetizátort az övékével szomszédos helyiségbe! Estére akár ki is hallgathatja a „foglyait”.

   – Ne csodálkozzon, ezredes!  – nevette el magát Perrol, Kadrif elképedését látva.  – Anela sokat tanult a leendő szövetségeseinktől.

   – Az űrlakók sokkal többet tudnak a csengizekről, mint mi  – vette át a szót Dom.  – De maga is találhat egy utasítást az adatbankban a 275/127-es kóddal jelezve, ami szolgálhat némi meglepetéssel!

   – Ez az utasítás arra az esetre vonatkozik, ha egy csengiz térhajó láthatólag kitér a harc elől és megkísérli felvenni velünk a kapcsolatot  – sietett felettese segítségére Sverden.

   – Tudom! De látott már valaki olyan csengizt, aki harc helyett csak beszélgetni akart?  – kérdezte az ezredes hitetlenkedve.

   – Nem tudom, uram  – rázta meg a fejét Sverden.  – De az utasítás világosan kimondja, hogy ebben az esetben mi sem nyithatunk tüzet rájuk.

   – Hát persze!   – horkantott ingerülten Kadrif.   – És ha a csengizek vannak annyira bolondok, hogy a mi segítségünk nélkül felrobbantják a hajójukat, akkor a fedélzetre is kell őket vennünk!

   – Vannak olyan bolond csengizek, uram  – szúrta közbe Anela.

   – És a Csillaghajózási Tanács reméli, hogy egyre többen lesznek!  – fűzte hozzá Dom.

   – Könnyű a Földön okosnak lenni!  – fakadt ki az ezredes.  – De én mi a fenét csináljak? Ezentúl tétlenül várjak, míg a csengizek a közelünkbe jönnek és kilövik alólunk a Thunderbolt-ot?!

   – Maga jó katona, ezredes  – veregette meg Kadrif vállát Dom.  – Meglátja, hogy éberséggel, és egy kis figyelemmel sokkal könnyebb lesz megoldani az efféle helyzeteket, mint hinné!

 

 

 

 

 

 
Óra
 
Mély űr
 
Regények
 
Versek
 
Kalóz történetek
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre