IV.                  Űrlakók között

                      3.

   Ötödik napja dolgoztak Gitával a naszád körül, amikor Anela valami szokatlan feszültséget vett észre a Meteor-csapat pilótáin. Hol egyik, hol másik naszád mellett verődtek össze néhányan, izgatottan tárgyalva. Egyik-másikuk a munkáját félbehagyva felhívott valakit a komon, vagy berohant a szállására, hogy röviddel később csomaggal a kezében térjen vissza. Voltak olyanok is, akik csomag nélkül, de ha lehet, még feldúltabban jöttek ki a Debitor-ról, mint ahogy berohantak.

   Anela csak délben, a Debitor ebédlőjében jött rá a titok nyitjára. Gita, aki addig látszólag tudomást sem vett a többi pilóta izgatott nyüzsgéséről, két falat között csak úgy mellékesen megkérdezte:

   – Nem akarsz egy igazi bevetésen is részt venni velem?

   – Várjunk csak! Miről van itt szó? Nem lehetne egy kicsit lasabban?  – tette le Anela meglepetten a kanalát.  – Talán, ha az elején kezdenéd, akkor a hozzám hasonló, szellemileg elmaradott egyének is értenének valamit a kérdésedből!

   – Reggel három cirkáló érkezett Csillagpontról  – magyarázta tele szájjal Gita.   – Még az előző telepünkön kezdtek szervezni egy akciót, ami most vált esedékessé. Négy naszád itthon marad a telep védelmére, a többivel meg már ma este elindulunk egy csengiz bolygó ellen. Gondoltam, megint velem jöhetnél, mint a lövészem!

   – A bátyád mit fog szólni az ötletedhez? Szerinted örülni fog neki John szökése és Pell ügyeskedése után?

   – Kérdezd meg tőle!  – intett Gita Kirz felé, aki éppen megállt az asztaluk mellett a tálcájával.

   – Mit kell tőlem megkérdezni?  – ült le a lányok mellé Kirz.

   – Hogy elengeded-e velem a bevetésre Anelát John szökése után  – nézett kaján mosollyal a bátyjára Gita.

   – Megelőztél, hugi?! Erre az útra én akartam meghívni Anelát!

   – Abból ugyan nem eszel  – ingatta a fejét Gita.  – Nem hagyom, hogy egész úton az ostoba terveiddel untasd!

   Csillagpont cirkálóit, melyekhez a Meteor-csapat különítménye csatlakozott, Anela első ránézésre még véletlenül sem gondolta volna veszedelmes hadihajóknak. A hosszuk ugyan egy kevéssel meghaladta a csapat szállítóhajóinak hosszát, de leginkább hatalmasra nőtt csengiz vadászgépekre hasonlítottak. Lakórészüket és reaktorblokkjukat négy, meglehetősen vékony törzs kötötte össze, mint valami csőköteg. Hajtóműveiket a befelé döntött vezérsíkok mögött, a segédtörzsek végén helyezték el. Szárnyak helyett csak ívelt uszonyaik voltak. Fegyverzetüket még Anela szakértő szeme is csak közelebbről ismerte fel. Akkor viszont a segédtörzsek elejében és a lakórész gondoláiban tucatnyinál több rakétavetőt és nehéz lézerlöveget számlálhatott össze.

   Kölcsönös üdvözlések után a Meteor-csapat húsz naszádja öt csoportra oszolva közrefogta a nagyobb hajókat. A köteléket szorosra zárták, hogy hipertér-csatornáik a közelség miatt majd egybeolvadjanak. Amíg a térhajók ugráshoz gyorsítottak, a cirkálókról átjátszották a célpont összes felderített adatát a naszádok fedélzeti komputereibe.

   Magát az ugrást ezúttal a köteléket vezető cirkálóról irányították. A huszonhárom hajó egyazon pillanatban bukott le a hipertérbe. Az utazás során némileg mérsékelték a naszádok sebességét, hogy a cirkálók is lépést tudjanak tartani velük. A lassúbb haladás és a nagyobb távolság miatt tizenegy naposra nyúló utazást jól kihasználva az űrlakók alaposan megtárgyalták a bevetés teljes forgatókönyvét.

   A cirkálóról kapott adatok szerint a csengiz bolygón féltucatnyi igazán nagyváros, három gyáraktól körbevett kozmodrom és legalább tíz különféle erőmű volt. A Terraflot négy-öt rakétás cirkáló egyidejű bevetésével, és legalább félszáz nukleáris rakétával égette volna ki az ellenséges bázist. Az űrlakók három csapatot és nyolc cirkálót jelöltek ki az akcióra. A Meteor-csapat és egy másik kötelék a felszíni célok elpusztítását kapta feladatául, a harmadik csapat eközben három cirkálóval a kozmoszból fedezi majd a csapásmérő kötelékeket és elbánik az esetleges csengiz véderőkkel.

   Kirz és pilótái sorra vették a számukra kijelölt célpontokat. Két cirkálóval és a naszádok zömével azonnal a bolygó legnagyobb űrrepülőterére akartak lecsapni. A kozmodrom elpusztítása után a környező gyárak és raktárak lebombázását már csak géppárban tervezték. Gita és Anela a maradék hat naszádból és egyetlen cirkálóból álló kötelékbe került. Az ő feladatuk a hármas számmal jelölt űrrepülőtér és néhány közeli erőmű lerombolása lett.

   Anela a börtön-bolygó elleni bevetés során már megtanulta, hogyan kell kezelni a naszád három kiemelhető lézerét. Most igyekezett felfrissíteni tudását és Gita segítségével elsajátította a rakétavetők használatát is.

   – Nagyon figyelj, hogy mikor melyik rakétát töltöd a vetőcsőbe!  – figyelmeztette Gita újdonsült lövészét.  – Amíg a világűrben vagyunk, a piros jelzésűekkel lövünk az ellenség cirkálóira. De a légkörön belül csak a sárgákat használd! És a légkörben ne akarj nagy hajóra rakétával tüzelni. Azok hagyományos töltetűek és nem lyukasztják ki a csengiz cirkálók páncélzatát.

   – Majd felírom a kabin ablakára, hogy el ne felejtsem!  – bólogatott kuncogva Anela barátnője tanár-nénis stílusát hallgatva.

   – A másik fontos szabály, hogy ha szólok, a forgatható lézereket azonnal csukd be! Kis sebességnél nagyon jól lehet használni őket a légkörben is, de nagyobb tempónál megsérülhetnek.

   Az űrlakók köteléke ezúttal nem a megtámadott bolygó napja mellett bukkant fel a hipertérből. Anela legnagyobb meglepetésére szinte a légkör határán villantak be a rendszerbe. Alig volt idejük csökkenteni sebességüket, máris elérték az idegen bolygót. Mire Anela feleszmélt, Gita űrnaszádja már sivítva bele is zuhant a cianidokkal terhelt, mérgező légkörbe. Jobbról, kissé lemaradva követte őket Ten Sigur naszádja, a géppár másik fele. Két kilométerre balra a kötelék vezetője, Dave Barton és kísérője Pjotr Senker száguldottak a kijelölt célpont felé. Hátrább az egyik csillagponti cirkáló burkolatán vonított a súrlódó levegő. A köteléket Ron Ice és Art Fail zárták naszádjaikkal.

   Anela már sok csengiz kozmodromról készült űrfelvételt látott, de ilyen közelről még egyetlen ellenséges űrrepülőtérhez sem volt szerencséje. Tudta, hogy a csengizek is a földi űrrepülőterekhez hasonlóan építik fel a sajátjaikat, most mégis meglepődött. Amint közeledtek a céljukhoz, egyre ismerősebbnek tűnt az egész komplexum. Ott sorakoztak a megszokott dokk-tölcsérek, némelyikben ott ágaskodott a daruk szövevényében egy-egy csillaghajó is. Túl a dokkokon még a vadászgépek széles kifutója is teljesen a hazai mintát követte. Talán meg sem lepődött volna, ha Gita ráfordul a széles betonsávra és a szabályos leszállás után bejelenti: csak vicc volt az egész, nincs is semmiféle támadás.

   – Anela!  – riasztotta fel Gita hangja.  – Tedd ki a forgókat! Elsődleges célpontok a csillaghajók! A feltételezett gyárakat és raktárakat pirossal jelöli a komputer. Azokat is meg kell szórni! Pontosan célozz, lehetőleg ne lőj a lakóházak közé!

   Anela morgott valami beleegyezés félét, közben már ki is emelte a három forgatható lézert a naszád burkolata alól. Balra fordította a fejét, míg a sisak céljelét rá nem sikerült vinnie az egyik csillaghajó törzsére. A légkörben jól láthatta a fegyverekből kicsapó bíbor villámokat. Érintésüktől felszikrázott az ellenséges hajó páncélzata. Aztán a burkolatba égett lyukak mögött belobbant a sok száz tonnányi hajtóanyag, és a csengiz teherhajó hatalmas lángfelhőt fújva darabjaira szakadt.

   Gita a merev fegyverzettel megsorozott egy másik csengiz térhajót. Anela közben már a kifutópálya szélén álló, vörös jelzést kapott épületeket vette célba, míg sebességük túl nem vitte őket a betonon. Azonnal megfordultak, de már nem mehettek elég közel a veszteglő csengiz űrhajókhoz. Megérkezett nyomukban az űrlakók cirkálója és működésbe léptek félelmetes erejű fegyverei. Izzott a levegő, még a beton is szinte fellángolt, ahol egy-egy ilyen energialökés belecsapódott. Anela szeme még a fülketető fényvédője mögött is káprázott, amint a hatalmas villanások sorozatát figyelte.

   A cirkáló nem repült át a kozmodrom fölött. Egyhelyben lebegve módszeresen ronccsá lőtte a csengizek összes térhajóját. Beomlasztotta a dokkok tölcséreit, lángterelőket, antenna-tornyokat lőtt szét. Vagy a szerencse, vagy a korábbi tapasztalatok vezették tüzérei kezét, mert hamarosan eltalálták a kozmodrom egyik földalatti tartályát is, aminek a felrobbanása valóságos vulkánkitörésnek tűnt.

   Közben a hat naszád hatalmas lyukakat robbantott a vadászgépek kifutójába. Félig föld alá bújtatott gyárakat és raktárakat vettek célba. Lövéseik nyomán sorra omlottak be a bunkerek. A lyukakon undorítóan vastag, fekete füst felhői áradtak kifelé, a mélyben tomboló tűzvészek jeleként.

   – Meteorok!  – szólalt meg Anela sisakjában a cirkáló riadója.  – Egy fészekalja vadkacsa egy-öt-kettőn! 

   – Máris rájuk megyünk!  – válaszolt azonnal Gita, elkanyarodva a tűz alá vett lapos tető fölül. 

   Anela búcsúzóul még megeresztett egy utolsó sorozatot, újabb rést ütve a raktár tetejébe, mielőtt keresni kezdte volna a jelzett csengiz vadászgépeket. A cirkáló által észlelt fészekalj ezúttal tizenöt, a megszokott csengiz gépeknél jóval nagyobb naszádot jelentett. A titkos bázisról felszállt vadászgépek eszelős dühvel vetették magukat a kozmodromot elpusztító támadókra.

   A csengiz kötelékre rontó négy űrlakó naszád úgy csapott le ellenfeleire, mint sasok a verebekre. Egyszerűen áttörtek köztük, hogy elegáns fordulóval a hátuk mögé kerülhessenek. Forgatható lézereik egyik csengizt a másik után verték le az égről. Nagyobb súlyuk dacára is jobban manővereztek, mint a sötétzöld gépek, így az ellenfél képtelen volt tisztességes lőhelyzetbe keveredni. Az egyetlen elszenvedett veszteség Art Fail naszádjának középső motorja volt, amit egy csengiz rakéta talált telibe.

   Az ellenfél rakétái Anelának is komoly munkát adtak. Nem győzte a sisak céljelével befogni őket. Alig végzett valamelyikkel, máris vijjogott a fülébe a komputer, újabb veszélyesen közeledő rakétát jelezve. Szerencsére a forgatható lézerek meglepően mozgékonynak bizonyultak és elég volt egyetlen pontos találat, hogy a veszedelmes lövedék elpukkanjon.

   – Az első célnak vége! Második fázis!  – adta ki a parancsot Dave Barton, amint az utolsó csengiz vadászgép is lepörgött az égről.

   A két lány következő támadásának célpontja egy hatalmas vízierőmű volt. Itt talán még nagyobb, még szívfájdítóbb volt az analógia, mint a kozmodromnál. A duzzasztógát hatalmas betonkolosszusa, a több száz négyzetkilométeres mesterséges tó és körülötte a töltések koszorúja bármely régi, földi erőműhöz is tartozhatott volna. A csengizeket láthatólag nem érdekelték azok a környezeti ártalmak, amelyek miatt az emberiség felhagyott a hasonló vízierőművek építésével.

   Aneláék most azon voltak, hogy rádöbbentsék a csengizeket az erőmű tavában felduzzasztott víz veszélyeire. A két naszád süvítve repült végig a víztükör fölött, a támadásra legalkalmasabb pontokat keresve. Olyan károkat akartak okozni, hogy a csengizeknek lehetőleg évekbe kerüljön az erőmű és a környék helyreállítása.

   – Ott balra van egy eszményi horpadás  – jelezte Anela a barátnőjének.  – Ha ott szakítjuk át a gátakat, éppen arra a távolabbi farmra vezeti a vizet! 

   – Nem rossz ötlet!  – mérte fel a javaslatot Gita.  – De annál a nagy fánál is érdemes egy lyukat nyitni. Azzal víz alá nyomhatjuk a másik farmot is.

   – Az erőművel mi lesz?  – kérdezte Sigur a másik naszádról.  – Leeresztjük róla a vizet és kész? Nem kellene egy kicsit megszórni az épületeket és a duzzasztógátat is?

   – Előbb átszakítjuk a töltést, és elárasztjuk a farmokat, aztán felrobbantjuk a duzzasztót is  – határozott Gita, majd átszólt Sigurnak:  – Készen vagytok? Akkor rajta!

   A két naszád szűk ívben fordult az Anela által kiszemelt horpadás felé. Gita a tó felett magasabbra emelkedett és gépének egész törzsével megcélozta a gátat, hogy megkönnyítse barátnője dolgát. A laposan alásikló naszádok már csak ötszáz méterre voltak céljuktól, mikor vetőcsöveikből kivágódtak a rakéták. A becsapódó töltetek robbanása hatalmas gejzíreket fakasztott a tóból. A töltés legalább húsz méteres szakaszon megszűnt létezni. A résen piszkos-szürke áradat zúdult a környező földekre és hömpölgyött a kiszemelt horpadás vonalát követve a néhány kilométernyire levő farm-komplexum felé.

   Gita még egyszer rárepült a résre, hogy lézereikkel tovább szélesítsék, aztán a másik célpont, a nagy fa felé fordult. Újra elzúgott a négy rakéta, ismét átszakadtak a gátak, és a tó vize egy újabb pusztító árhullámban zúdulhatott a környező ültetvényekre.

   A második rés kiszélesítése után Gita és Sigur szemből repültek rá a tavat felduzzasztó betonkolosszusra. Anela a céljelet gondosan a gát bal felének alsó harmadára igazította. Gita jelére a két naszád egyszerre lőtte ki rakétáit. A négy robbanás nyomán a hatalmas építmény láthatóan megroggyant. Oldalából négy hasadékon ömlött a tó felduzzasztott vize. Aztán a naszádok második sortüzétől az egész duzzasztógát leomlott. Még egyre kavargott a romok fölött a por és a füst, mikor az első szennyes árhullámok átzúdultak rajtuk. A zúgó áradat pillanatok alatt kicsapott az erőmű alatti folyómederből. Hatalmasra dagadva egymás után söpörte el az útjába eső hidat és a parton álló lapos tetejű épületeket.

   A minden várakozásukat felülmúló eredmény láttán Gita hangos diadalkiáltással emelte a magasba naszádját. Tettek még néhány kört az erőmű felett, lézereikkel tovább fokozva az áradat pusztítását. Aztán Kirz jelzése véget vetett a szórakozásuknak. Letelt a bevetésre szánt idő. Indulni kellett a gyülekezési pont felé, hogy a csengizek bolygóvédelmi flottájának megérkezése előtt eltűnhessenek a menedéket jelentő hipertérben.

   Amint a Meteor-csapat naszádjai összegyűltek Anela meglepetten látta, hogy a három cirkáló már nem tart a kötelékkel. A távolban még ki tudta venni az ugráshoz gyorsító hajók hajtóműveinek jellegzetes iker-fénypontjait. Kényelmes kilátójából igyekezett számba venni a közeledő naszádokat. Izgatottan számolgatta őket, vajon megjön-e mind a húsz?

   Bár egyik-másik naszádon égett szélű lyukakat fedezhetett fel, egy sem hiányzott a Meteor-csapat hajóiból. Afil Ref gépe ugyan csak egyetlen vezérsíkkal tért meg a bevetésről, Art Fail naszádja pedig elveszítette középső motorját, de mind megvoltak. A bevetés sikeréhez képest Anela elhanyagolhatónak érezte ezeket a károkat.

   A csatának alig nevezhető diadalmas bevetés után Anela azt várta, hogy egyenesen hazarepülnek a Meteor-csapat telepére. Ehelyett a különítmény egy alig hat fényévnyire lévő vörös óriást keresett fel. A tompa, vörös fényű csillag közelében műszereik csak két aprócska, lényegében légkör nélküli bolygót jeleztek. Anela el sem tudta képzelni, mit kereshetnek az űrlakók ezen az élettelen helyen, míg meg nem közelítették az egyik bolygót.

     A csillaghoz közelebb keringő világ közelében két ismerős felépítésű szállítóhajó várta a bevetésről érkező osztagukat. Külsőre éppen olyanok voltak, mint Kirzék teherhajói. De Anela a Meteor-csapatnál már megtanulta, hogy a teljesen azonos külső mögött milyen sokféle berendezés rejtőzhet.

   Az osztag naszádjai alig néhány tucat méternyire megközelítették a várakozó térhajókat. A két nagy hajóból ekkor emberek és automaták rajzottak elő. Szinte ellepték a naszádokat, a csengizek lézereinek nyomait vizsgálgatva. Szakkifejezések röpködtek az éterben, amiket még a komputer sem tudott érthetőbbé tenni Anela számára. Arra azonban így is rájött, hogy a két térhajót komplett javító bázissá alakították Csillagponton, és Kirzék a műhelyhajók miatt jöttek a vörös óriáscsillag rendszerébe.

   Alapos vizsgálat után a csillagponti műszakiak azonnal nekiláttak a megsérült hajók javításának. Leszereltek minden sérült, átlőtt, vagy meggyengült elemet a naszádokról, és újakkal pótolták őket. Láthatólag a naszádok összes alkatrészéből kimeríthetetlen készletekkel rendelkeztek, mert sem Afil hiányzó vezérsíkja, sem Art Fail ellőtt motorja nem hozta zavarba őket.

   De nem csak a harci sérüléseket javították ki. Több olyan naszádon is megbontották a burkolatot, amelyeknek látszólag semmi bajuk sem esett. Anela kérdésére Gita készségesen elmagyarázta, hogy ilyenkor, a bevetések után szokták kicserélni Csillagpont képzett szerelői a kopott és ezért veszélyesen meggyengült alkatrészeket. Az igazi nagyjavításokra is ezeken a rövid pihenőkön szoktak sort keríteni.

   Amíg a szükséges javítások folytak, az űrlakók sorra beszámoltak akcióik eredményéről. Közben egyre-másra meg is látogatták egymást naszádjaik fedélzetén. A szűk fülkékben kialakuló, néha öt-hatfős társaságok éppúgy beszélgettek és vitáztak átélt kalandjaikról, mint minden pilóta, mióta csak létezik a repülés. Szélesen gesztikulálva, a kívülállók számára érthetetlen mozdulatokkal magyarázták az eseményeket. Közben literszám kortyolták a különböző gyümölcsleveket, mert egy győzelmet mégsem lehet szárazon megünnepelni!

   A kétnapos vendégjárásból Aneláék sem maradhattak ki. Egymás után többször is el kellett mesélniük  – igen részletesen –  az erőmű elleni támadásuk minden mozzanatát. Csak az eredményt nem kérdezte senki, mert a bolygó elhagyásakor az osztag többsége láthatta azt a mocsaras belvíz-tengert, amivé a két naszád változtatta a vízerőművet tápláló tavat.

   Természetesen Kirz is átjött a húgához és Anelához, hogy megdicsérje a lányokat remek teljesítményükért. Különösen az osztag újoncának jutott ki a gratulációiból, mire Gita úgymond „megsértődött” és nekiesett Kirznek.

   – De nagyon dicséred Anelát!  – bokszolt a bátyja vállába, az egyik heverővé nyitott pótszékre lökve, és még ott is tovább gyömöszölve Kirzt.  – Talán ő repült egyedül ezzel a naszáddal? Ha nem tudnád én is ott voltam!

   – Te is csodálatosan ügyes voltál, hugi!  – védekezett nevetve Kirz Gita csiklandozása és bokszolása ellen. Aztán amint végre sikerült leráznia a húgát hozzáfűzte:  – El is fenekelnélek, ha rosszabbul szerepeltél volna! Azt viszont nem is remélhettem, hogy Anela az első bevetésén ilyen remekül mutatkozik be!

   – Hát ez már színtiszta kivételezés!  – csapta csípőre a kezét Gita.

   – Igaza van Gitának  – zökkent le a vezérrel szemben Anela.  – Nekem se ez volt az első bevetésem. Igaz, hogy eddig soha nem volt időm ilyen alapos munkát végezni. Kilőttük a rakétáinkat, aztán már pucoltunk is.

   – Éppen ezért csodálatos, amit ma csináltál, Anela  – fogta meg simogatóan a lány kezét Kirz.  – Már Saatenen is több voltál egy átlagos kis kadétnál, de az óta olyan kiváló űrhajós lettél, akire büszke lehet a Terraflot! Úgy látszik, néha nekik is sikerül ráhibázniuk, kiből érdemes parancsnokot csinálni. Kár, hogy nem maradhatsz velünk! Nekünk is jól jönne egy ilyen remek lövész!

   – Senki sem kötelezhet, hogy hazamenjek  – vonta meg a vállát Anela.  – Ha akarok, a csapattal is maradhatok!

   – Képes lennél dezertálni?  – csodálkozott el Gita.  – Otthagynád a fényes karriert a mi örökös bujkálásunkért?

   – Gitával ellentétben én nagyon örülnék, ha velünk maradnál!  – nézett Anela szemébe Kirz.  – Mégis arra akarlak kérni, hogy menj haza a társaiddal! Tudom, hogy furcsa, amit mondok, de egy nagy tervemhez szeretnék segítséget kérni tőled.

   – Már megint a régi lázálom?!  – kérdezte Gita, aztán megrázta Kirz vállát:  – Most ne a Földdel törődj, te bolond! Ne hagyd elszállni a szerencsédet, mint Saatenen!