IV.                  Űrlakók között

                       4.

   A felderítők elindítása után a Thunderbolt úgy gyűjtötte maga köré a cirkálókat, mint kotlós a csibéit. Fergsson őrnagy és három hajójának fáradt legénysége örömmel csatlakoztak a hordozóhoz a törmelékfelhő titkainak kiderítésére. Jól jött nekik a pár napos pihenő, ami alatt különböző ürügyekkel kiszabadulhattak szűk hajóikról és átmehettek a Terraflot büszkeségére. Hosszú és unalmas bezártságuk után végre új emberekkel találkozhattak, és a saját szemükkel is láthatták a híres-neves Thunderbolt-ot.

   Eközben a hordozó egyik kompja leszállt Y’Bernai tartalék találkozó pontjának, az alattuk keringő bolygónak a felszínére. Az egyik nagyobb folyó partján szerencsésen meg is találták az űrlakók telepének a nyomát. A kiégett foltok friss, fekete színe, és éles pereme világosan elárulta, hogy csupán néhány nap telhetett el a keletkezésük óta. A dúsan burjánzó helyi növényzet nemcsak a fekete foltokra nem tudott benyomulni, de még a sátrak helyét is világosan fel lehetett ismerni a helyszínen készült felvételeken. Űrlakót azonban ezúttal sem találtak egyetlen egyet sem a bolygón.

   A váratlan fejlemény nem csak a Tanács megbízottait sújtotta le. Y’Bernai a hír hallatán teljesen emberi döbbenettel ült le a hatalmas termetéhez képest meglehetősen törékenynek tűnő székre.

   – Nem értem  – mormolta újra és újra.  – Nem értem! Mondod: volt csata. Mondod: találtatok roncsok. De hol vannak győztesek? Akárki győz, itt kellene lenni! Miért elmegy, aki győz?

   Anela teljesen egyetértett Y’Bernaival, de a választ ő sem ismerte. Csak a tényeket, amikhez Lina barátai szállítottak egy sor feltevést és a felderítők jelentéseiből felcsípett érdekességeket. Ők mesélték, hogy a mérések szerint a törmelék-felhő többé-kevésbé szabályos ellipszoid alakú. A távolabbi részein a felderítők állítólag lefilmeztek néhány felismerhető roncsot is. Egyesek leszakadt lövegtornyokról beszéltek, mások fel nem robbant rakétákról, de szóba kerültek olyan jellegzetes szerkezeti elemek is, amelyekből következtetni lehetett az eredeti térhajó felépítésére.

  Igor Balev örömmel látta a Thunderbolt lassan növekvő, esetlen tömegét az idegen bolygó kék korongja előtt. Három és fél napja ült gépének pilótafülkéjében. Bármilyen kényelmes volt is a vadászgép ülése és a testi szükségleteit kielégítő szkafander, éppen elég volt három napot eltölteni bennük. Már alig várta, hogy leszállhasson a hordozón. Zuhanyozni akart, emberi körülmények között, asztalnál ülve vacsorázni és végre igazi ágyban aludni.

   A törmelékfelhő átrepülése maga volt a tömény unalom. Csak leste a komputer kijelzéseit, amíg a robotpilóta a veszélyesen nagy méretű roncsokat kerülgette. Közben minden látható törmeléket be kellett mérnie és az adatokat folyamatosan átadni az Arderre és őrá bízott felderítőnaszádnak.

   Csak a felhő legtávolabbi részén vált kicsit érdekesebbé a felderítés. Egyre nagyobb roncsdarabokat találtak, amiknek már megpróbálhatták kitalálni az eredetét. Persze nem volt sok értelme egy-egy elgörbült lemez, merevítődarab, vagy leszakadt, antenna-szerű rács alapján következtetni egy darabjaira robbant térhajóra. Szórakozásnak azért megtette. Aztán Jim Morgan megtalálta a tornyot!

   Legalább tizenöt méter hosszú, felül nyolc méteres félgömbbel lezárt zömök kúp volt ez a torony. Az építmény alsó részén csipkésre szakadt, kifelé görbült lemezek meredeztek. A félgömbről a közelebbi vizsgálat kiderítette, hogy iker lézervetővel felszerelt nehéz lövegtorony. Alatta kereszt alakú forgó szerkezet, két-két hatalmas rakéta indítósínjeivel. Balev elhűlten méregette fülkéje ablakán át ezeket a síneket, amelyekről az ő gépénél alig kisebb rakétákat indíthatott egy sosem látott hadihajó, míg egy nála is erősebb ellenfél véget nem vetett létének és pályafutásának.

   Különös, nyomasztó érzés volt közelíteni ehhez a sötét és néma toronyhoz. Fenyegetést és halált éreztek, míg minden oldalról lefilmezték és jelentést tettek róla a Thunderbolt-nak. Aztán Jim Morgan és Ivan Starin átmentek, hogy a roncs belsejét is lefilmezzék. Balev sosem érezte gyávának magát, de most mégis hálát adott a sorsnak, amiért nem neki kell egy szál sisaklámpa fényében bolyongania a torony belsejében. Épp elég hátborzongató volt Morganék jelentését hallgatni a törött műszerek tömegéről, kicsavarodott tartóbordákról és a robbanástól összelapított halott csengizekről.

   De a nyomasztó hangulat, és vele a torony is a múltba süllyedt, tovább keringve a többi komor roncs között, a csata és a magában hurcolt halottak emlékműveként. Balev gépe előtt megnyugtatóan ragyogott a Thunderbolt vajszínű burkolata. A repülésirányító egymás után szólította landoláshoz a hazatérő naszádokat. Balev lassan a hordozó mögé kerülve várta, hogy rá kerüljön a sor. Nézte a felderítőket, amint sorra besiklanak a Thunderbolt tatján meredező hatalmas csőbe. Mint minden landolásnál, most is elszorult a torka az izgalomtól. Bármennyire várta is a hazatérést, semmi megnyugtatót nem talált egy ötven méter átmérőjű alagútban, amibe bele kell repülnie vadászgépével.

   – Delta egy-zéró-három!  – szólalt meg az irányító határozott hangja Balev sisakjában.  – Tiéd a pálya! Sebesség egy-öt-zéró! Futómű ki! Hajtómű ki!

   Balev egy pillanat alatt megfeledkezett a szorongásról. Csak a feladat maradt, amit végre kellett hajtania. Szép ívben az alagút irányfényeket villogtató torka felé fordult naszádjával. Lassított, míg elérte az előírt sebességet, aztán kiengedte a futóművet és kikapcsolta a motorjait. Közben elégedetten hallgatta az irányítót:

   – Ez az, egy-zéró-három! Irányszög zéró-zéró! Sebesség rendben! Így kell ezt csinálni egy igazi profinak! Készülj a leakadásra a hatoson!

   Balev látta a fülkéje mellé és fölé ugró acélfalakat. Színes csíkokká olvadva suhantak hátrafelé az irányfények. Egy lökéssel leértek a fedélzetre a vadászgépének főfutói, aztán egy heves rándulás lefékezte a naszádot. Amint a gép teljesen megállt, a fékező berendezés oldalra siklott, beemelve Balevet és vadászgépét a „B” fedélzet liftjébe és szabaddá téve az utat Arder előtt. Balev a légzsilip-lift süllyedésére és a beáramló levegő sziszegésére várva végre megkönnyebbülten elengedte magát. Otthon volt!

   Néhány órával a felderítők visszatérése után Kadrif ezredes újabb megbeszélésre hívta irodájába a Thunderbolt vezérkarát és a Tanács megbízottait. A civilek tájékoztatását sajnos ezúttal is kénytelen volt rossz hírrel kezdeni. A holovetítőben egymás után tűntek fel az űrlakók újabb elhagyott telepének képei. Az ezredes valamennyit kinagyította, hogy a megbízottak is lássák, alig néhány napot késtek csupán.

   Aztán rátért a Thunderbolt felderítőinek a törmelék-felhőről tett jelentésére. Szívderítően hosszú számsorok futottak a holovetítő képmezejében, míg az ezredes elmagyarázta a jelentésüket. Statisztikákon mutatta be a roncsok átlagos méretét és sebességét. Külön kiemelte a legkisebb és legnagyobb értékeket, haladási irányokat. Végül kirajzolta a felhő alakját és a törmelékek haladási vektorait a holovetítő mezejében. Egy szimulációval visszavitte a roncsokat vélhető kiindulási pontjukra, illetve pontjaikra. Mert a felhő viszonylag szabályos alakja dacára a szimuláció nem egyetlen sűrűsödési pontot mutatott, hanem nyolcat.

   – Amint látják, a roncsok legnagyobb tömege ebből a pontból repült szét  – mutatta az ezredes az utolsó pontot.  – A további hét sűrűsödési pont arra utal, hogy nem egy csillaghajó, hanem egy egész csengiz hajóraj temetője ez a törmelékfelhő.

   – A roncsok sebessége között elég nagy különbségek is vannak  – szólalt meg halkan Anela.  – Ez abból is adódhat éppen, hogy az elpusztult űrhajót nem egy, hanem több egymást követő robbanás tépte darabokra! Ezt a lehetőséget megvizsgálták már?

   – Ha így történt volna, a roncsok sűrűsödési pontjait közelebb hozta volna egymáshoz a komputer  – rázta a fejét John Galbert, a navigációt vezető százados.  – Ilyen nagy szóródást csak több, kötelékben repülő egység pusztulása okozhatott.

   – A roncsok tömege nem egyetlen hajóra, hanem egy egész hajórajra utal  – intett a szimulációs ábra felé Kadrif ezredes.  – De semmilyen lehetőséget sem akarok eleve kizárni a vizsgálatból. Meg tudná mutatni, hogyan gondolja a dolgot, Tirak százados?

   – Harc közben minden térhajó manőverezik és igyekszik a legnagyobb sebességgel mozogni  – állt fel Anela  és indult az ezredes konzolja felé.  – A manőverek során a pályavonal igen furcsán, kacskaringósan is alakulhat. Megengedi, ezredes?

   – Tessék!  – állt félre Kadrif ezredes, felkínálva székét a lánynak.

   Anela lezökkent az ezredes helyére. Gyakorlott kézzel lehívott egy sor adatot a képernyőre. Itt-ott változtatott a számoszlopon. Ellenőrizte az eredményt, aztán újabb adatokat táplált be. Több sikertelen kísérlet után végre az elképzelése szerint kezdett alakulni az ábra. Akkor visszaváltott a hologramra.

   – Valami effélére gondoltam  – mutatott a vetítőre.  – A Thunderbolt-ot vettem alapul, de tíz százalékkal csökkentettem a méreteit.

   A szimuláció sűrűsödési pontjai között egy kétcentis, virágcserépre emlékeztető csonka kúp jelent meg. Szinte állandóan villogó apró láng-imitációk jelezték, hogy az űrhajócska melyik hajtóművét kapcsolta be. A szimuláción folyamatos sárga vonal jelezte a kúp által megtett utat. A sárga vonal lassan áthaladt az ezredes által jelzett sűrűsödési pontokon, míg elérte az utolsót is, ahol megállt.

   – Érdekes szimuláció  – bólogatott elismerően Kadrif ezredes.  – Természetesen ezt is ellenőrizni fogjuk. De most szeretném megmutatni a felderítők által eddig talált legnagyobb roncsról készült felvételeket!

   Áthajolt Anela válla fölött és egy gombnyomással elmentette a lány szimulációját, majd elindította Jim Morgan felvételét a lövegtoronyról. A küldöttek elhűlten nézték a roncsot minden oldalról bemutató filmet. Valahogy természetesnek vették, hogy Kadrif ezredes csengiz köteléket emleget a törmelékfelhővel kapcsolatban, de csak most értették meg, hogy miért. A több tucatnyi halott csengiz egyértelműen bizonyította a roncsok eredetét.

   – Amint látják, ebbe a roncsba csak nehéz fegyverzetet építettek  – magyarázta a felvételeket Kadrif ezredes.  – A csengiz cirkálók ismeretében számomra nyilvánvaló az analógia az általunk Skorpiónak nevezett típussal. A Skorpiók egyetlen, a méretükhöz képest túlzottan is erős, löveget hordanak a tatjukon. Ez a torony is hasonlóan lehetett beépítve egy szuper Skorpióba!

   – Tetszetős magyarázat, csak valahogy túl egyszerűnek tűnik  – bólogatott Dom.  – Úgy látom, megoldotta a törmelék-felhő titkát, ezredes! Most hogyan tovább?

   – Az igazság mindig egyszerű  – vonta meg a vállát szerényen Ron Kadrif.  – De a hogyan tovább kérdésre én is maguktól várom a választ. Volt két biztos tippünk, de egyik sem jött be. Most hol keressük az űrlakókat?

   – Ha megengedi, ezredes, én már gondoskodtam új célról  – állt fel a parancsnok székéből Anela.  – Y’Bernai-nak természetesen volt még egy vésztartalék koordinátája, ahová elvihette volna a szökevényeit, ha az első két találkozó meghiúsul.

   – Átjöttök velem a csengizekhez?  – kérdezte Anela megállva a lift előtt.

   – Mi a kórságot keresnénk most náluk?  – torpant meg Tim Borel a kérdés hallatán.  – A koordinátákat már megkaptad tőlük és az ezredes is elfogadta az általatok kijelölt célt!

   – Hát egyikőtök sem nézte meg igazán Kadrif ezredes szimulációját?  – csodálkozott el Anela.  – Szeretett parancsnokunk az ő szuper Skorpiójáról és a csengiz hajórajáról szóló elméleténél teljesen figyelmen kívül hagyott egy fontos tényt!

   – Ne csigázz már, Anela! Mire jöttél rá?

   – A felhő átlagos, vagyis kisebb törmelékeinek a kilencven százaléka az utolsó pontból repült szét. Mintha egy hajó sorra kapná a súlyos találatokat, amelyek részeket szaggatnak le belőle, de csak az utolsó pusztítja el egészen. Egyetlen hajó. De mekkora hajó volt, ha ilyen hatalmas törmelékfelhő maradt utána?

   – És mi köze ehhez a mi csengizeinknek?

   – Egy részük most szökött meg valamelyik csengiz világból. A Thunderbolt építéséről nemcsak a Terraflot, de az egész Föld lakossága, sőt a bázisok egy része is tudott. Ha a csengizek is felépítették a maguk szuper-hordozóját, arról gondolom, a mi csengizeink közül is tud valaki!

   – Remélem, el is árulják nekünk, amit tudnak! Gyerünk! Próbáljuk meg kiszedni belőlük!  – morogta Dom az Elkülönítő felé fordulva.

   Y’Bernai és társai örömmel üdvözölték az üvegfal túlsó feléről Anelát és négy társát. A kölcsönös udvariaskodások hosszadalmas, csengiz mintát követő szertartása után Y’Bernai természetesen készségesen válaszolt minden kérdésre. Az adatgyűjtés mégsem bizonyult egyszerűnek. Részben a tolmácsgép hibájából, részben Y’Bernai félreértései miatt. Amikor Anela új típusú, nagy méretű űrhajókról kezdett érdeklődni, a csengiz értetlenül visszakérdezett:

   – Miért ne építenének új, nagy hajókat? Minden flotta ezt teszi! Biztosan a tiétek is!  – azzal szolgálatkészen sorolni kezdte az általa ismert összes nagyobb cirkálótípus jellegzetes kinézetét.

   – Ezeket már ismerjük, Y’Bernai!  – vágott közbe Anela a hatodik ismerős típus után.  – Én ezeknél is nagyobb egységekről beszélek. Olyanokról, amik sokkal nagyobbak és erősebbek a korábbi típusoknál.

   – Legtöbb hajó erősebb, vagy gyorsabb, mint előzőek voltak. Néhány persze nagyobb is  – jelentette ki Y’Bernai és hátraszólva társainak újabb felsorolásba kezdett. A csoport néhány tagja odagyűlt vezetőjük mellé és készségesen segítettek neki az egyre újabb típusok felidézésében.

   Így ment ez egy darabig.  Anela és társai újra, meg újra megfogalmazták a kérdést, Y’Bernai pedig rendre félreértette őket. Végül az öt földi közös erőfeszítéssel megpróbálta elmagyarázni a csengizeknek a Thunderbolt kombinált fegyverzetét és a hasonló szuperhordozók alkalmazási lehetőségeit.

   Széles, vigyornak is nevezhető mosoly terült el a csengiz sötét ábrázatán, megmutatva hegyes fogainak többségét. Boldogan felkiáltott, olyan kifejezések sorát használva, amelyekkel a komputer sem tudott mit kezdeni. Hátrafordult a társaihoz és elmagyarázta nekik is, mire kíváncsiak a földiek.

   – Értem most már!  – hajolt az ablak felé Y’Bernai.  – Mi nevezzük az ilyen térhajókat, hogy slasztogon. Sok ilyenünk volt már. Ti hívni őket Blasted. De egy éve Tebesr-en kezdtek épiteni két nagyon nagy slasztogon.

   – Bocsáss meg, Y’Bernai!  – lépett elő a vezető mögül D’Goffi.  – Én Fambder-ről jöttem. Ott is építenek két óriási slasztogont. Lehet, már el is készültek?

   A csengizek izgatott kérdéseire válaszul Anela megpróbálta egyszerű szavakkal leírni a törmelék-felhőt. Akadozva, nehézkesen magyarázta el, hogy szerintük egy csengiz szuperhordozó roncsairól lehet szó.

   – Nem lehet  – tiltakozott Y’Bernai.  – Óriás slasztogon nagyon nagy, ha lehet is legyőzni, megsemmisíteni nem.

   Anela következő kérdésére, hogyan néz ki a nevezetes slasztogon, a csengizek összedugták a fejüket, hogy egy vázlaton bemutassák az új óriáshajók felépítését. Rajzuk egy lapos, rombusz alakú törzset ábrázolt, rövid, széles „nyél”-lel, amiben a hajtóművek és a vadászgépek fogadó aknája kapott helyet. Elmondásuk szerint a hangárok a törzsben találhatóak, a kivető aknák az orr alsó felén nyíltak. A monstrum alját két párhuzamos szerelő akna uralta. A törzs felső részén hatalmas torony emelkedett, körülötte öt, rakétavetővel kombinált lézerüteg sorakozott. Merev rakétavetőket a törzsben is elhelyeztek, bár ezeknek a számát Y’Bernai-ék nem tudták megmondani. D’Goffi szerint a legnagyobb lézereket is a slasztogon orrába telepítették, félig mereven. Bár maga sem hitte teljesen, de elmondta, hogy az építők szerint egy ilyen lézer egyetlen lövése el tud porlasztani egy egész cirkálót.

   – Úristen!  – nyögte a rajz láttán Dom.  – Hiszen ez maga a pokol! És ráadásul egész flottára valót építenek belőle! Mi meg nagy büszkén kiálltunk ide az egy szem Thunderbolt-unkkal!

   – Ettől féltem én is  – húzta el a száját Anela.  – Túl egyszerű lett volna, ha az a lövegtorony csak egy nagyobb méretű Skorpióhoz tartozik!

   – Értesítenünk kell Kadrif ezredest!  – határozott gyorsan Dom.  – Egyelőre mi is hazafelé vesszük az irányt, azt hiszem. Erről minél előbb tudnia kell a Terraflot vezérkarának!

   – Nem értem, mitől féltek  – szólalt meg a tolmácsgépből Y’Bernai dörgő hangja.  – Mondjátok, óriás slasztogon roncsaira bukkantok, de nem láttok senki. A csata véget ért, ti csak azután érkeztek! A csengizek nincs miért visszatér ide. Sosem gyűjtünk roncsok. Itt legnagyobb most a biztonságban.

   – Igaza van Y’Bernai-nak  – bólintott Manton a csengiz szavaira, aztán gyorsan hozzáfűzte:  – Mégsem fogok szembeszállni Kadrif ezredessel, ha már holnap hazafelé fordítja a Thunderbolt-ot!